Nevezzük az iszlámot iszlámnak

Néhány évvel ezelőtt már írtam erről, és azt hiszem újból érdemes, különösen a legutóbbi dzsihádista támadások után. A merényletek után észrevettem, hogy néhányan már sokkal megfelelőbb terminológiát használnak az ellenség beazonosítására, ami nagyon fontos az ellenség legyőzése szempontjából. Emlékszem azokra a 2001. szeptember 11-ei merénylet utáni vitafórumokra, amelyekben minden résztvevő más kifejezést használt az ellenség leírására. Rendkívül bosszantott, mivel úgy gondolom, rendkívül fontos, hogy megfelelő kifejezéseket használjunk akkor, amikor az ellenségünkről beszélünk, és hogy  SOHA ne találjunk ki csak úgy új kifejezéseket. Az iszlám és az „iszlamizmus” között számomra az egyetlen különbség öt betű. Az alábbiakban megpróbálom megindokolni, hogy miért kell mindig iszlámnak hívni az „iszlámot”.

Nyugati értelmiségiek és kommentátorok az ellenség ideológiájára a következő kifejezésekkel utalnak:

„iszlám fundamentalizmus”, „iszlám szélsőségesek”, „totalitárius iszlám”, „iszlamofasiszták”, „politikai iszlám”, „militáns iszlám”, “bin ládenizmus”, „iszlámnácizmus”, „radikális iszlám”, „iszlamizmus”, stb ….

Az ellenség csak úgy nevezi magát, hogy „iszlám”.

Képzeljük el, hogy ha a korábbi háborúk alatt olyan kifejezéseket használtak volna, mint „radikális nácizmus”, „szélsőséges sintoizmus” vagy „harcos kommunizmus.” Ebből az következne, hogy ezeknek az ideológiáknak vannak jó változataik, és hogy lehetne olyanokkal találkozni, akik mondjuk „mérsékelt nácik”. Akik az „iszlám” helyett más kifejezést használnak, azt a benyomást keltik, hogy a velünk szembenálló ellenség az iszlám valamilyen változatát gyakorolja .

Feleslegesek az olyan kifejezések, mint például „militáns iszlám”, de a politikusok továbbra is úgy dicsérik az iszlámot, mintha az a saját vallásuk lenne. Bush azt mondta, hogy „az iszlám békét jelent” – miután 2996 amerikait öltek meg a nevében. A két ciklusa alatt fenntartotta ezt az illúziót, és soha nem engedte meg a katonáknak, hogy legyőzzék az ellenséget. És most itt van Obama, aki Egyiptomból a következőt mondja nekünk:

“Az Egyesült Államok elnökeként felelősségemnek érzem, hogy harcoljak az iszlám negatív sztereotípiái ellen, azok bárhol is nyilvánuljanak meg.”

Bárcsak Amerika irányába érezne így! A Washington részéről az iszlám védelmében tanúsított magatartás aláássa Amerika védelmét és ezt a fajta kötelességmulasztást úgy is lehetne nevezni, hogy iszlám-gate.

Az iszlám egy politikai vallás. A mecset és az állam szétválasztásának elképzelése ismeretlen a muszlim világban. Az iszlám egy olyan katonai doktrínával rendelkezik – dzsihád –, amelyet azért vívnak, hogy a természeténél fogva totalitárius iszlám jogot (saría) meghonosítsák. A saría törvények többek között a következőket tartalmazzák: a nők dehumanizálását, a házasságtörők megkorbácsolását / megkövezését / megölését, továbbá a homoszexuálisok, hitehagyók és az iszlám kritikusainak meggyilkolását. Mindez része az ortodox iszlámnak, nem valami „szélsőséges” formája annak. Ha a dzsihádisták valóban „elferdítenének egy nagyszerű vallást,” akkor a muzulmánok képesek lennének az iszlámon alapulva lejáratni őket, és ezt már rég megtették volna. Az ok, amiért ezt nem tudják megtenni az, hogy a dzsihádisták a muszlim Isten, Allah szavai szerint cselekednek. A Koránban ez áll:

„…öljétek meg a hitetleneket, ahol csak föllelitek őket!…” 9. szúra, 5. vers

Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat! Mikor azután nagy rontást tettetek bennük, akkor szorosan kötözzétek meg őket;….” 47:4

A vallási dogmán kívül ott van Mohamed történelmi alakja, aki mindenkinél jobban megtestesíti az iszlámot. Mit mondanánk egy olyan emberről, aki lop, csal, hazudik, nemi erőszakot követ el, és így éli az életét? Ez a gonosz ember – Mohamed – az iszlám ideális férfija. Bármi, amit tett és mondott erkölcsösnek minősül csupán abból a tényből kifolyólag, hogy ő mondta és ő tette. Ami szankcionálhatta volna a viselkedését, az a saját viselkedése lett volna. Az sem véletlen, hogy azok a legerőszakosabb muszlimok, akik magukat róla mintázzák.

Mohamed, azalatt a 13 év alatt, amíg nem sikerült békés eszközökkel terjesztenie az iszlámot, nyugtalan volt, mivel tehetetlen volt. Csupán a bűncselekményeken keresztül, és a nagyszámú követők bandájának segítségével sikerült hatalomra jutnia. Úgy változtatta meg az iszlámot, hogy úgy tűnjön egyetlen módon, csakis erővel képes fennmaradni. És így Allah megfelelő időben közölt „kinyilatkoztatásainak” megfelelően, hogy az iszlámot a kard által kell és lehet terjeszteni, Mohamed egy muszlimokból álló sereget vezetett szerte Arábiában az első dzsihád során. Ettől kezdve az erőszak volt az iszlám módszere. És ma is Mohamed szavai szerint cselekednek, miszerint „a háború megtévesztés” – abban az értelemben, hogy a muszlimok korábbi „békés” Korán verseit használják fegyverként az áldozataik tudatlansága és jó szándéka ellen. Ezeket a „békés” részeket a Korán későbbi fejezetei, – melyek örökös háborúra szólítanak fel azokkal szemben, akik nem hódolnak be az iszlámnak – hatályon kívül helyezték. Ahogyan Mohamed az iszlámot terjesztette megmutatja számunkra, hogy miről is szólnak a tanításai, így megtudhatjuk, hogy mit is jelent az iszlám valójában.

Jegyezzük meg, hogy az egyetlen ok, amiért az iszlámról beszélünk az, hogy a dzsihád erre kényszerít bennünket. És hol vannak az iszlám „lelkiismeretes tiltakozói”? Sehol, még a laza erkölcsű muszlimok is némák a dzsiháddal kapcsolatban. De ez nem tartja vissza a kétségbeesett nyugatiakat attól, hogy a „mérsékelt iszlám” képviselőinek állítsák be őket.

Az iszlám ahelyett, hogy egy személyes vallás lenne, inkább egy kollektivista ideológia, amely elutasítja az élni és élni hagyni hozzáállást a nem muszlimokkal szemben. És bár a dzsihádisták nem az összes muszlimot képviselik, az iszlámot igen. Végül is, a legtöbb muszlim birkának bizonyul a dzsihádista farkasokkal szemben, jelentéktelen szövetségesek ebben a háborúban. Az iszlámból kigyógyult muszlimok az ellenség ideológiáját „iszlámnak” nevezik, és úgy utasítják el a „mérsékelt iszlám” elképzelését, mint ahogy azt a „mérsékelt gonosz” elképzelésével tennék. Cselekedetei alapján Mohamedet ma „muzulmán szélsőségesnek” neveznénk, ezért a nem erőszakos muszlimoknak a prófétát és vallását kellene elítélniük, nem pedig azokat, akik rámutatnak minderre.

Az ellenség ideológiája az iszlám és kitérni ez elől a tény elől, csak segíti az iszlám képviselőit abban, hogy még több gyilkosságot hajtsanak végre, mint amennyit egyébként is tennének. A nyugati politikusok elárultak bennünket, így ránk maradt, hogy megvédjük az életmódunkat azáltal, hogy megértjük az iszlámot, és ahogyan csak tudjuk elmondjuk az igazságot róla. Ha nem nevezhetjük nevén az iszlámot, akkor hogy a pokolba fogjuk megvédeni magunkat az igazhívőkkel szemben? Lehetne azzal érvelni, hogy jobb lenne, ha a Nyugat csak egy kifejezést választana az ellenség ideológiájára jelenleg  használatban levő sok kifejezés közül. Ami engem illet, én annak hívom az ellenséget, ami -„dzsihádisták” -, és a válasz erre „a dzsihád elleni háború.” De mind emögött az iszlám az, amely az ellenséget jellemzi.

A frusztrációm ellenére, amelyet amiatt érzek, hogy oly sokan elutasítják, hogy iszlámnak nevezzék az iszlámot, tudom, hogy azok, akik a dzsihád ellen felszólalnak veszélybe sodorják magukat és tisztelem a bátorságukat. Azonban nagyon fontos, hogy elismerjük az iszlám szerepét abban a veszélyben, amivel szembenézünk és mindezt mellébeszélés nélkül kimondjuk. Ha nem mondjuk ki, hogy „iszlám”, az az iszlámot segíti, nekünk pedig árt. Tehát kezdjük el nevén nevezni az ellenség ideológiáját. Hívjuk az iszlámot „iszlámnak”.

Utóirat: Alább Bosh azon kritikusoknak –főleg muszlimoknak és baloldaliaknak – adott válasza olvasható, akik az iszlámról a muszlimokra próbálják meg elterelni a beszélgetést, és akik azt állítják, hogy az iszlám kritikusai megbélyegeznek 1,5 milliárd embert, és hogy a muszlimok jó emberek és ártatlanok, stb.:

Néhány gondolat ezzel kapcsolatban:

Először is, a nevem Bosch és olyan muszlim vagyok, aki kigyógyult az iszlámból, úgyhogy van némi betekintésem ebbe, mindez azzal párosulva, hogy tanulmányoztam az iszlámot, mivel 9/11 után az életem múlt rajta.

Van az iszlám és vannak a muszlimok. Azok a muszlimok, akik komolyan veszik az iszlámot háborúban állnak velünk, ellentétben azokkal a muszlimokkal, akik nem. De ez nem azt jelenti, hogy ezeket a vonakodó muszlimokat a dzsihád elleni szövetségesünkként tekinthetjük. Egész életemben muszlimokkal voltam körbe véve, és a legtöbbjüket tényleg nem érdekelte az iszlám. A valójában nem-muszlim muszlimokkal az a problémám – különösen annak a háborúnak a közepén, amelyet a következetesebb hittestvéreink ellenünk folytatnak – hogy fedezik az ellenséget. Arra kényszerítenek minket, hogy muzulmán rulettet játszunk, mivel nem tudjuk, melyik muszlim fogja felrobbantani magát. És a vallásuk nevében elkövetett gonoszsággal szembeni közönyük az oka annak, hogy a megítélésük ott tart, ahol.

Muslim Roulette illustration small

Tehát, bár tudom, hogy a legtöbb muszlim nem áll velünk háborúban, mégis a hallgatásukkal és a dzsiháddal szembeni tétlenségükkel bizonyították, hogy a mi oldalunkon sem állnak, és nincs semmi, amit mondhatunk vagy tehetünk, hogy ezen változtassunk. Egyszerűen csak el kell fogadnunk ezt és fel kell hagynunk azzal az elvárással, hogy megváltoznak, közben pedig mindent meg kell tennünk, hogy előbb öljük meg azokat, akik meg akarnak ölni bennünket.

Egy másik probléma a nem igazán muszlim muszlimokkal kapcsolatban, hogy néhányunkkal elhitetik, hogy az iszlám egy sokkal felvilágosultabb formáját gyakorolják. De ez nem így van. Ők olyan nem-muszlim országokban „gyakorolnak”, ahol megválaszthatják, hogy hogyan éljenek. Az ő „iszlámjuk” nem iszlám. Nincs egy olyan, az iszlámtól elkülönülő ideológia, amelyet ezek a csak nevükben muszlimok gyakorolnak, nincs olyan, hogy „nyugati iszlám”.

A nem vallásos muszlimok nem jelentenek problémát a számunkra, de nem is nyújtanak megoldás a problémánkra. A mi problémánk az iszlám és annak legkövetkezetesebb gyakorlói. Nincs semmi az iszlámban, amely visszafogná azokat a muszlimokat, akik meg akarják ölni a nem-muszlimokat. Ha egy muszlim békés, az nem az iszlám miatt van, hanem mert ez az egyéni választása. Ezért mondom gyakran, hogy egy átlagos muszlim erkölcsileg jobb Mohamednél és a saját vallásánál. Az a nagyon ritkán előforduló muszlim, aki segít minket a dzsihád elleni harcban, a saját vallása ellen cselekszik – ennek ellenére mindez nem akadályoz meg néhányunkat abban, hogy azt gondolja, hogy ezen választása valahogy jó fényt vet az iszlámra. Az a muszlim, akit mi jónak ítélünk meg, az az iszlám szerint rossz muszlim.

FrontPage Magazine, Bosch Fawstin, 2013. április

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=6064

Bejegyzés: on 2013. ápr. 30.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Szólásszabadság. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes