Geert Wilders:A nemzeti büszkeség felébresztése és Európa jövője 1. rész/2

Alább Geert Wilders 2013. június 9-én elmondott Los Angeles-i beszédének első része olvasható:

Kedves barátaim, köszönöm, hogy meghívtak Los Angeles-be. Mindig szeretek az Egyesült Államokba jönni. Sok minden van, amiért csodálom az amerikaiakat. Ezek közül az egyik az, hogy büszke patrióták.

Az American Freedom Association kért fel arra, hogy beszéljek Európa jövőjéről.

Európa szörnyű állapotban van. Az európai országok apránként elveszítik nemzeti szuverenitásukat. A gazdaság romokban hever. Iszlám bevándorlók lázonganak és terrorizálják a helyieket. És amikor a nyílt utcán emberek torkát vágják el, miközben a gyilkosok azt kiabálják, hogy „Allahu Akbar [Allah a leghatalmasabb]”, a hatóságok a gyilkosok kedvébe járnak, és kijelentik, hogy az iszlámnak semmi köze a gyilkossághoz.

Az európaiak úgy érzik, hogy a szakadék közöttük és a vezetőik között egyre jobban szélesedik. Sokan úgy érzik, hogy a politikusok nem őket képviselik. Teljes mértékű szakadás van azok között, akik Európát ténylegesen vezetik és az ott élő emberek kötött.

A felelősség nagymértékben az Európai Uniót és az európai országok gyenge vezetőit terheli, akik lemondtak az országuk nemzeti szuverenitásáról. Az EU-t nem lehet az Egyesült Államokhoz hasonlítani. Európa egy olyan kontinens, amely sok különböző nemzetből áll, melyeknek megvan a saját identitása, hagyománya és nyelve. Az EU egy nemzetek feletti szervezet, amit a vezetői egy állammá akarnak alakítani. Ennek érdekében lerombolják a jelenlegi európai nemzetállamok gazdagságát, identitását és szabadságait. Mielőtt mindezt kifejtem, vessünk egy közelebbi pillantást arra a szörnyű hibára, amit Európa vétett.

A második világháború után Európa vezetői tévesen úgy gondolták, hogy a patriotizmus volt a háború oka.

Európa-szerte – nem csak Németországban, hanem mindenütt – a nemzeti identitás védelmét a szélsőségességgel azonosították.

A politikusok azt mondták a választóiknak, hogy a nemzetállam veszélyes. Európa parlamentjeire és a hivatalokra a nemzeti lobogók mellé kitűzték az EU-zászlót, mintha a nemzetek nem lennének mások, mint egy pán-európai birodalom tartományai.

Az európai autók rendszámtábláira a nemzeti zászló helyett az Európai Unió zászlaját tették, így arra kényszerítették az embereket, hogy az alávetettségük szimbólumával kocsikázzanak.

Az úgynevezett európaizáció érdekében lemondtak a nemzeti érdekeikről.

Ez a fajta politika soha nem lett volna lehetséges, ha az uralkodó elit nem esik a kulturális és erkölcsi relativizmus ideológiájának csapdájába. A hazaszeretetre, ami erény, bűnként tekintenek.

Ma, az európai polgárok eme arrogancia keserű gyümölcsét aratják le, annak elutasítását, hogy kiálljanak Európa ősi nemzetei, a modern demokrácia szülői, a szabadság őrei mellett.

Az EU mindent megtestesít, ami rossz Európában.

Az EU egy hatalmas, antidemokratikus, nemzetek feletti szörnyeteg.

Olyan jogszabályokat hoz létre, amelyeket áthat a kulturális relativizmus.

Emberek millióinak hétköznapi életébe avatkozik bele.

Megnyitotta Európa határait az ellenőrizetlen tömeges bevándorlás előtt – főleg iszlám országokból. És nagymértékben megfosztotta Európa parlamentjeit azok jogalkotási hatáskörétől.

Az Európai Unió egy olyan egy kaptafára épülő politikákat vezetett be, amely gazdasági katasztrófát eredményezett. Ez az európai nemzetek közötti egyre nagyobb feszültségekhez vezetett. A demokrácia és a szabadság megfogyatkozásához vezetett. Mivel a feltevés, amelyre épült, hamis.

Robert Schuman, az EU egyik alapító atyja azt mondta, hogy az EU célja az volt, hogy „a háborút ne csupán elképzelhetetlenné, hanem anyagilag kivitelezhetetlen tegye.” De a gondolat, hogy a múltban Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és más nemzetek azért mentek háborúba, mert szuverén államok voltak, egyszerűen nevetséges.

Ahogy mondani szoktam a közönségemnek, bárhol és bármikor is tartok előadást Németországban, nem a német hazafiság kezdte el a második világháborút, hanem Hitler gonosz totalitárius ideológiája, a nácizmus.

Nem a német hazafiság okozta a holokausztot. A német hazafiak, mint Stauffenberg gróf, harcolt Hitler ellen. „Lássa a világ, hogy nem minden német olyan, mint Hitler, hogy nem minden német náci”, írta a naplójába azelőtt az este előtt, hogy Hitler kutyái kivégezték.

Hasonlóképpen, nem az orosz patrióták voltak, akik az embereket a Gulágra hurcolták, hanem a szovjetek ördögi totalitárius ideológia, a kommunizmus. Az orosz hazafiak, mint Alexander Szolzsenyicin felléptek a szovjetek ellen.

Ennek ellenére, az EU hívei úgy tesznek, mintha az EU nélkül a németek, a franciák, a britek, a hollandok és a többi európai nemzet háborúba menne egymás ellen. Az Európai Unió még Nobel-békedíjat is kapott az európai béke fenntartásában elért sikerei miatt – olyan eredményért, ami szerintem inkább a NATO érdeme, semmint az EU-é.

Barátaim, senki sem tudja ezt jobban, mint ti, az amerikai hazafiak: az igazi hazafiak mindig demokraták. Mert az igaz hazafiak szeretik a népüket és az országukat. Nem szeretnétek, hogy a nemzetetek lerohanja egy másik ország. De azt sem akarjátok, hogy egy totalitárius ideológia, mint amilyen a kommunizmus, a nácizmus, vagy az iszlám elrabolja identitásotokat és leigázzanak benneteket.

A patrióták azt szeretnék, ha az országuk szabad lenne. Azonban az emberek csak akkor törődnek az országuk szabadságával, ha azt szeretik. Az egyik példaképem Ronald Reagan búcsúbeszédében ezért mondta, hogy meg kell tanítanunk a gyermekeinket mi a hazánk, mit képvisel, hogy a világ hosszú történelmében mit képvisel. Reagan azt mondta, hogy az amerikaiaknak szükségük van „a hazaszeretetre és hagyományainak megbecsülésére.”

A hazafiság nem egy totalitárius ideológia, melynek célja a világ irányítása, hanem az ember saját hazájának és identitásának szeretete- és mint ilyen, a legerősebb erő a totalitárius ideológiák ellen, melyek célja a világuralom.

Szeresd az országod, becsüld nemzeti hagyományait. Mindaddig, amíg ezt teszed, az országod a szabadság földje lesz. De ha nem így teszel, akkor el fogod veszíteni a szabadságaidat. Ez az a lecke, amit mi európaiak az EU transznacionalizmusának megtapasztalásából az elmúlt hat évtizedben a saját kárunkon megtanultunk.

És barátaim a legrosszabb dolog az, hogy ezt előre tudhattuk volna.

Margaret Thatcher a Statecraft című könyvében ezt írta: „Azt, hogy egy ilyen szükségtelen és irracionális projektbe, mint amilyen egy európai szuperállam építése belekezdtünk, a jövőben talán a modern kor legnagyobb ostobaságának fogják tartani.”

Barátaim, hadd mondjam el ezen ostobaság szörnyű következményeit.

Az európaiak nekifogtak egy politikai Bábel torony építésének.

1957-ben, hat európai nemzet, beleértve saját hazámat, Hollandiát is, aláírta a Római Szerződést. Azt vállalták, hogy létrehoznak – idézem a szerződés preambulumát – egy „egyre szorosabb uniót Európa népei között.”

Az Európai Unió tagállamai az eredeti hat országról mára 27 nemzetre bővültek. Olyan különböző nemzeteket, mint Finnország és Portugália, Írország és Bulgária, eltérő nyelvükkel, kultúrájukkal, hagyományaikkal, szokásaikkal és mentalitásukkal, arra kényszerítettek a politikai vezetőik, hogy ugyanazt a gazdasági, pénzügyi, társadalmi, biztonsági és külpolitikai irányvonalat kövessék.

Ezeket az irányvonalakat a brüsszeli úgynevezett Európai Bizottság hatalmas és egyre bővülő bürokráciája határozza meg. A Bizottság törvényeket bocsájt ki – úgynevezett „irányelveket,” – melyeket a tagországok a nemzeti jogszabályaikban kénytelenek végrehajtani.

Mint holland jogalkotó, napi szinten tapasztalom, milyen kevés beleszólásunk van a saját sorsunkba. Elvárják tőlünk, hogy rábólintsunk azokra a jogszabályokra, melyek Brüsszelben zárt ajtók mögött születtek.

Mind az EU Miniszterek Tanácsa mind az Európai Bizottság titokban tárgyalnak, majd megjelennek, hogy bejelentsék és bemutassák a megállapodásaikat. Így működik a rendszer. És nem szabad kérdéseket feltenni.

Azokat, akik mernek másképp gondolkodni, az európai integráció ellenségei címkével bélyegzik meg. Ők az úgynevezett eurofóbok.

A volt szovjet disszidens Vlagyimir Bukovsky az EU-t EUCCCP-nek nevezi, mivel feltűnő hasonlóságot mutat az egykori Szovjetunióval. Az Európai Bizottságot a volt szovjet Politikai Bizottsághoz hasonlítja, Brüsszelt pedig a vasfüggöny lehullása előtti Moszkvához.

Két héttel ezelőtt Prágába utaztam és találkoztam Václav Klaus, a Cseh Köztársaság korábbi elnökével. Klaus elnök európanizmusról beszél, egy olyan új és veszélyes ideológiáról, amely felváltották a szocializmust.

Hivatalban töltött tíz éve alatt Klaus elnök nem volt hajlandó kitűzni az EU zászlót a cseh elnöki palotára. Rámutat, hogy az EU „nagy és patronáló kormányon alapul, az emberi viselkedés kiterjedt szabályozásán és széleskörű jövedelem-újraelosztáson. A kormányzást felfelé tolja, ami azt jelenti, hogy olyan szintre, ahol nincs demokratikus elszámoltathatóság, és ahol a döntéseket politikusok által kinevezett bürokraták hozzák, nem pedig olyanok, akiket a polgárok szabad választásokon választottak meg.”

Az EU szupranacionalizmusa az egykor virágzó, szuverén és szabad európai nemzeteknek gazdasági nyomort, a nemzeti identitás elvesztését, a szabadság és a függetlenség végét hozta.

A 27 EU- tagállam közül 17 ráadásul volt olyan ostoba, hogy eldobta a nemzeti valutáját. A közös uniós valuta, az euró bevezetésével csatlakoztak az úgynevezett euróövezethez.

Erős és szilárd devizák, amelyek a nemzetek büszkeségei voltak, mint például a holland gulden és a német márka, áldoztak lettek az európai egyesülés oltárán. Az akkori német kancellár, Helmut Kohl úgy adta el az embereknek ezt a projektet, hogy az „a háború vagy a béke kérdése.” Az eurót úgy mutatták be, mint a „béke angyalát.”

De mit csinált ez az angyal velünk?

Minden olyan ország, amely csatlakozott az euróhoz elvesztette a hatalmát afelett, hogy a saját gazdasági igényeinek megfelelően állítsa be a valutáját. Lerombolta a gazdaságukat, és az embereket a növekvő szegénységre és munkanélküliségre ítélte.

Ennek következményeként mindannyian szenvednek. Mindannyian osztozniuk kell más országok terheiben, még akkor is ha az az ország az önmaga okozta politikától, a korrupciótól és a csalástól szenved, mint Görögország.

Tavaly a pártom, a holland Szabadság Párt készítetett egy tanulmányt a Lombard Street Research neves független brit irodával arról, hogy eddig milyen költséget jelentett az euró Hollandiának.

A tanulmány megállapította, hogy amióta a hollandok bevezették az eurót, a fogyasztási kiadások növekedése már nem egyezik a GDP-vel, mint annak idején, mielőtt csatlakoztunk az euróhoz, és ami azoknál az országoknál, amelyek kimaradtak az eurózónából egyezik. A költségek hatalmas veszteséget jelentettek a fogyasztói kiadásokban.

A tanulmány kimutatta, hogy az euró további fenntartása Hollandiának több milliárd euróba kerül. Az eurózóna hatalmas transzfer zóna, így hazánkban az adófizetők kénytelenek támogatni más országokat. A növekvő adók az országunkat, Hollandiát gazdasági recesszióba sodorták. A munkanélküliség több mint 8%-os – évtizedek óta a legmagasabb.

És azoknak az országoknak, amelyek megkapják az adónkat nincs esélyük a talpra állásra. Egy monetáris unión belül, ahol a valuta túl erős nekik, nincs esélyük a gazdasági növekedésre. Ennek következtében emberek milliói veszítik el állásukat. Egyes országokban, például Spanyolországban, a munkanélküliség csaknem 30%-os.

Az EU országok a saját nemzeti költségvetésüket illetően is elveszítették szuverenitásukat. Az Európai Bizottság – nem a mi nemzeti kormányaink – dönt arról, hogy milyen nagy lehet a hiány és a nemzeti adósság. Megszorító intézkedéseket helyez kilátásba. Ugyanakkor azt követeli, hogy egyre nagyobb összegeket utaljunk át Brüsszelnek, az úgynevezett mentőcsomagokat, hogy kisegítsék az olyan országokat, mint például Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország és Ciprus.

A múlt hónapban az EU úgy döntött, hogy növeli a költségvetését. Az országom és a holland kormány ellenezte ezt a döntést, de ezt egyszerűen elutasították. Nincs vétójogunk. Most kénytelenek vagyunk még többet fizetni Brüsszelnek. Mivel a kormányzati kiadásokból nem lehet fedezni azt az összeget, amit az EU követel, a holland kormány drámai mértékű adót emelt. A hatás már most romboló. A magasabb adók jóval kevesebb állami bevételt eredményeztek, a gazdaság zsugorodásához és a munkanélküliség növekedéséhez vezettek.

Ugyanez a jelenség látható egész Európában. A kiadások és adók növekedése, képtelenség arra, hogy versenyképes környezet jöjjön létre, a gazdaság túlszabályozása, a fullasztó bürokratizálódás – mindez egyenesen a gazdaság összeomlásához vezet.

De van még ennél is rosszabb. Az EU tagállamok többé már nem ellenőrzik a saját határaikat.

Az Európai Bizottság és a kulturális relativista ügyintézők döntenek a bevándorlási politikáról. A jelenlegi európai biztos, aki a bevándorlási politikát felügyeli Cecilia Malmström, volt baloldali hippi politikus Svédországból. A harmadik világbeli bevándorlás Svédországot egy rémálommá változtatta, a bevándorlók a nagyobb svéd városokban, mint amilyen Stockholm és Malmö, gyakran zavargásokban törnek ki.

Mrs. Malmström arra kényszeríti az EU tagállamokat, hogy kövessék a svéd példát.

„Egyetlen holland sem szavazott Önre,” mondtam neki. Tavaly írtam neki egy levelet: „Nem tudom, ki Ön. Nem akarjuk tudni, hogy ki Ön, de rákényszeríti az elképzeléseit a népünkre. Szenvedünk attól, hogy Ön megtagadja azt, hogy akár kis mértékben is korlátozásokat léptessünk érvénybe a bevándorlási politikánkban. Még azt sem hajlandó korlátozni, hogy hány partnert hozhat be valaki Hollandiába! Szorgalmazom, hogy hagyjon fel a tevékenységével, és adja vissza szuverenitásunkat.”

Mondanom sem kell, hogy még mindig a válaszára várok, annak ellenére, hogy megválasztott politikus vagyok, felelősségre vonható a szavazók részéről, míg ő nem. Ezért engedheti meg magának, hogy ne válaszoljon egy parlamenti képviselőnek.

Nem-nyugati bevándorlók milliói áradnak Európába, elsősorban iszlám országokból. A Pew Research Center 2010-ben a nyugat-európai országokban élő muszlimok számát 18,2 millióra becsülte. Úgy vélik, hogy ez a szám 2030-ra közel 30 millióra fog emelkedni. Hollandiában az iszlám népesség 5,5-ról majdnem 8%-ra fog növekedni, Nagy-Britanniában 5-ről 8 %-ra, Svédországban meg fog duplázódni 5-ről 10 %-ra, Franciaországban pedig több mint 7-ről több mint 10%-ra fog emelkedni.

Mindez demográfiai katasztrófához fog vezetni.

Az elmúlt három évtizedben sok olyan ember jött Európába, akiknek a gyökereik teljesen eltérnek a mi zsidó-keresztény és a humanista hagyományunktól, így annak öröksége, szabadsága, jóléte, és kultúrája veszélyben van.

Ennek jeleit már mindenki láthatja.

Folytatás itt.

Forrás: Geert Wilders blog

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=6146

Bejegyzés: on 2013. Sze. 8.. A bejegyzés kategóriái: Geert Wilders, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes