Hogyan válaszoljuk meg azokat a kérdéseket, melyek az iszlámról folyó beszélgetések során felmerülnek 2.

Vissza az elejére itt.

5. Nem lehet, hogy intoleráns vagy a vallásokkal szemben?

Ebben az országban az embereknek joga van abban hinni, amiben csak akarnak. Nem a vallási tolerancia-e az egyik legfontosabb elvünk?

Még kifejezettebb negatív reakció ér bennünket, amikor az iszlámot bíráljuk, ha ezt egy olyannak mondjuk, aki például egy másik vallást követ, mert azt fogja gondolni, hogy az iszlám szupremácizmus bírálata egyúttal a vallásszabadság fenyegetése és ebből a megfontolásból gyakran az iszlám védelmére kelnek.

Hogyan válaszoljunk hát az ilyen kijelentésekre? Íme néhány ötlet:

1. Én valójában megvédem a vallási toleranciát. Mit tennél egy vallásilag intoleráns vallással? Mihez kezdenél egy vallással, ami igyekszik megállítani, legyőzni, sőt eltörölni az összes többi vallást? Ha meg akarod őrizni a vallásszabadságot, jobb az aggresszív, intoleráns vallásokat rövid pórázon tartani. Jobb ha tudatában vagy annak, mit csinálnak és jobb ha megakadályozod őket abban, hogy a hatalom a kezükbe kerüljön, különben ez a vallási tolerancia végét jelenti.

2. Az iszlámnak két aspketusa van. Az egyik a vallási, a másik a politikai. A vallási részhez tartozik a böjtölés és az imádkozás. A politikai aspektus a nem muszlimok leigázását foglalja magába, továbbá a saría jog bevezetését azokon a helyken, ahol az még nincs és a nők jogainak elnyomását. Az iszlám szupremácisták nem hisznek abban, hogy a vallási és a politikai aspektus különbözik egymástól, mert a Korán és Mohamed példája szerint ezek nem különböznek és a Koránban hetven helyen olvasható, hogy egy jó muszlimnak követnie kell Mohamed példáját.

De vannak olyan, magukat muszlimnak nevező emberek, akik maximálisan hajlandók szembenézni az iszlám alapelveivel és kettéválasztják a kettőt. Ők kizárólag az iszlám vallási aspektusait óhajtják gyakorolni, ami magánügy, és ebben nem is látok kivetnivalót. Azt gondolom, minden joguk megvan, hogy ezt tegyék.

Fontos tudatában lennünk az iszlám tanítások politikai aspektusainak, hiszen mi vagyunk azok, akik “élvezzük” politikai ténykedésüket. E tanítások hatással vannak a nem-muszlimokra és korlátozzák a muszlim nők szabadságát, ami helytelen.

Jelenleg is, a szabad világban sok olyan hely van, ahol a muszlim nők nem évezik a szabadságjogok teljességét, mert ezek a helyek az iszlám szupremácisták politikai felügyelete alatt állnak, akik soha nem enyhülő nyomást fejtenek ki, hogy politikai és jogi hatalomra tegyenek szert. Vannak helyek Nagy-Britanniában, Németországban, Franciaországban, ahol a sariát legálisan alkalmazzák. A kormányok szemet hunynak az iszlám elnyomás felett. Ezt meg kell állítani, különben az engedményekért folytatott nyomásgyakorlás soha nem ér véget. Egy igaz muszlimnak vallási kötelessége, hogy az egész világot az iszlám jogrendszernek rendelje alá.

Az USA-ban az iszlám szupremácisták befolyással vannak az amerikai tankönyvekre, és így vezetik félre a diákokat az iszlám természetéről és az erőszakos és aggresszív iszlám terjeszkedés történetéről. Ez az egyház és az állam szakadásának a kudarca, példa az iszlám szupremácisták fáradhatatlan politikai aggressziójára, ebbe pedig nem szabad beletörődnünk. Ez nem a vallásszabadság elnyomása. Ez a politikai gyakorlat feletti unfair, egyoldalú és szabadságot tagadó uralom (amit vallási kötelességből gyakorolnak).

3. A protestáns reformáció és a sok évig tartó kegyetlenkedés és háborúk után, Nagy-Britannia új irányvonalat vezetett be, ami a ma is gyakorolt vallási tolerancia modell gyökerének tekinthető. Bármely vallás vagy szekta követhető és ezért senkit nem üldözhet sem a kormány, sem bárki más.

Mihelyst az egyházak monopol helyzetbe kerültek, szembeszegültek ezzel az új politikával. Intoleráns módon viselkedtek más vallásokkal. Ezért Nagy-Britannia ezt mondta nekik: Vagy toleránsan viszonyultok más vallásokhoz, vagy nem működhettek tovább ebben az országban. És ha belegondolsz, ez az egyetlen módja annak, hogy a vallási tolerancia működjön. Nem hagyhatunk egy aggresszív, intoleráns vallást szabadon uralkodni.

Jelenleg az amerikai mecsetek 75 %-a gyűlöletet szít a nem-muszlimok ellen. Ez egy veszélyes vallási intolerancia. Az nem tartható, hogy mindenki tartsa tiszteletben mások vallási hovatartozását, ahogy azok óhajtják, miközben van egy csoport, ami csakis a saját vallását hajlandó megtűrni. Ez a szupremácizmus definíciója, ami fenyegetést jelent a vallásszabadságra. Mindenkinek el kell fogadnia az alapelveket, máskülönben nem működik. Ezért kritikusnak lenni az iszlám szupremácizmussal szemben és véget vetni annak szakadatlan, agresszív térfoglalásának valójában egy fontos cél, ha a vallásszabadság megőrzése a tét.

6. Nem minden muszlim terrorista

Amikor az iszlám szupremácizmusról beszélünk, az emberek gyakran azt gondolják, hogy tévedünk, mintha a kevés őrült terroristát az 1.3 milliárdos muszlim populációval akarnánk azonosítani, miközben “minkdenki tudja”, hogy többségük békeszerető ember.

Erre a felvetésre könnyű válaszolni, ugyanakkor egy jó alkalom arra, hogy mások tudását elmélyítsük a témában. Az alábbiakban néhány példa olvasható a kérdés megválaszolására:

  1. A terrorizmus a dzsihád gyakorlásának csak az egyik módja. Legalább tíz módja van a dzsihádnak. Az iszlám tanításokban az iszlám öt pilléréről beszélnek, öt dologról, amit minden muszlimnak meg kellene tenni. De Mohamed szerint a dzsihád mind közül a legfontosabb. Minden egyes muszlim vallási kötelessége, hogy harcoljon a saria törvény bevezetéséért szerte a világon. Néhányan bombával teszik ezt. Mások bevándorolnak és gyerekeket nemzenek. Megint mások szüntelen politikai tevékenységet fejtenek ki (a dzsihád legitimizálása révén). Olyanok is akadnak, akik “népszerű, mérsékelt” muszlim szervezeteket alapítanak, melyek a nyugati kormányok megdöntésére törekednek. Vagyis más szavakkal, teljesen egyet értek veled abban, hogy nem minden muszlim terrorista, de nem értek egyet azzal, hogy ez alapján az iszlám szupremácizmust nyugodt szívvel figyelmen kívül hagyhatjunk. Tudnunk kell róla, különben nem leszünk képesek megvédeni magunkat.
  2. Ez így igaz: Nem minden muszlim terrorista, de a legtöbb terrorista muszlim és az iszlám nevében gyilkol. És tudod, hogy miért? Tudod, hogy ez miből következik? A muszlimok kezdetek óta hódító háborút hirdetnek, az erőszakot pedig azzal indokolják, hogy ez válasz a igazságtalanságra. Ezt tette Mohamed is és őt tekinti példának az összes muszlim, akiknek követniük kell ezt a példát. Egyetlen dolgot akarnak csupán: A világon mindenkit alárendelni az iszlám törvényeknek. Ez a cél a muszlimok vallási kötelessége. A terrorizmus pedig csak egyik módja a dzsihádnak.
  3. Ez igaz, de a legtöbb muszlim úgy gondolja, hogy Mohamed egy követendő példa. Azért hiszik ezt, mert a Koránban hetvenszer hangzik el, hogy minden muszlimnak követnie kell Mohamed példáját. Tudsz bármit is Mohamedről? Mohamed élete sok mindenre választ ad, ami nélkül nem lehet megérteni, mi folyik a világban.
  4. A terrorista muszlimok azért tehetik azt amit, mert óriási támogatást kapnak a közösség részéről, a támogatás alapja pedig maguk az iszlám tanítások. Emellett az a remény is motiválja őket, hogy a támogatók belépést nyernek a Paradicsomba. A mártír (ha már bejutott a Paradicsomba) azért könyörög Allahnak, hogy további mintegy hetven rokona belépést nyerjen oda. Azoknak, akik ezt elhiszik, óriási motiváló erő ez, hogy segítsék a nem muszlimok megölését tervező rokonukat. Más szavakkal, az aktív terroristának számító “csekély százalék” csak a jéghegy csúcsa, ami alatt óriási támogatói tábor munkálkodik azon, hogy nem-muszlimokat mészároljanak le. Emlékszel arra, hogyan ünnepelt a muszlim világ, amikor nem muszlimok ezreit ölték meg 2011. szeptember 11-én? Csupán 19 gépeltérítő vett részt benne, mégis nyilvánvaló, hogy milliók támogatták. Milliók. Talán százmilliók. Miért? Mert a Korán és Mohamed “tökéletes” példája alapján ez a muszlimok kötelessége.

7. Nem indíthatunk háborút 1.3 milliárd muzulmán ellen!

Ezt a kifogást általában nem hangoztatják nyíltan, mégis olyan központi félelem, ami sok esetben oka az ellenállásnak, amikor az iszlámról van szó.

Amikor beszélgetünk az emberekkel, arról az egyszerű tényről akarjuk meggyőzni őket, hogy az iszlám tanítások nagyon egyszerűek, intoleranciát és erőszakot hirdetnek a nem-muszlimokkal szemben és szakadatlan erőfeszítést tesznek, hogy mindannyiunkat a saría törvényének rendeljenek alá.

Az emberek mindenféle kifogást hoznak fel, mivel nem hajlandók szembenézni a fenti megállapítással.

Ha szavakba öntenék a félelmüket, így hangozna: “Az Isten szerelmére, ez NEM lehet igaz, hisz ez azt jelentené, hogy 1.3 milliárd muszlimmal kellene hadat viselnünk, ezt pedig nem tehetjük!” Vannak olyanok, akik ezt ki is mondják.

Ahogy sok más kifogás, ez is egy nagyszerű lehetőséget teremt, hogy tájékoztassuk azokat, akiknek szinte semmi ismerete nincs az iszlámról. Az alábbiakban néhány lehetséges válasz olvasható:

1. Szerencsére, nem kell valamennyi muszlimmal csatáznunk. A legtöbb jelenlegi muszlim soha nem választotta, hogy az legyen. Az őseik csaknem mindannyian kényszerítve voltak, hogy muszlimok legyenek. Az egész országot meghódították és bevezették a saríát. A saría mindenkire nyomást gyakorol, hogy muszlim legyen és nem csak névlegesen. Fellép azzal szemben, aki elmulasztja a napi ötszöri imádkozást, a böjtölést a Ramadán idején avagy a zakat (mecsetnek felajánlott adomány) megfizetését. Más szavakkal, az iszlám gyakorlása törvényileg meghatározott, ezért néhány generáció után már nehéz valakinek úgy gondolkodni, hogy nem-muszlim különösen akkor, ha a hitszegést halállal büntetik.

Mindez azt is jelenti, hogy sokan választanák a folyamatos iszlám uralomtól mentes életet, ha tehetnék. Vagyis még ha háborúra is kerülne sor, nem kellene 1.3 milliárd ember ellen hadat viselni.

2. Mit kezdenél egy háborúval? Úgy értem, miért gondolod úgy, hogy szükség van háborúra?

3. Nem kell harcolni, csupán meg kell változtatunk néhány törvényt és azt a viszonyt, amit más országokkal ápolunk. Néha pedig meg sem kell őket változtatni, csupán meg kell róla győződnünk, hogy az emberek betartják őket. Például törvénybe ütközőnek számít, ha valaki erőszakkal akar megdönteni egy kormányt, vagy akár csak kísérletet tesz erre. Ez rendszerellenes. Ez már törvénysértő. Mégis, az USA-ban a mecsetek háromnegyede a dzsihádot méltatja. A dzsihád egy olyan “harc, aminek célja, hogy a földön mindenki a saría törvényét kövesse.” Ez lényegi eleme az iszlámnak. Ez egy alapelv. Ez nem valami mellékes tanítás, ami senkit nem érdekel. Ez az iszlám alapvető célja. Ha meg akarjuk állítani az országunkban a muszlimok azon tevékenységét, hogy meggyengítsék és erőszakkal megdöntsék a kormányt, különbséget kell tennünk az iszlám politikai és vallási aspektusai között és meg kell akadályoznunk, hogy ezt megtegyék. Nincs szükség háborúra. Csupán elegendő számú nem-muszlimot kell felvilágosítani azért, hogy ne kerüljön több olyan politikus hivatalba, aki nem vesz tudomást az iszlámról. Az egyetlen dolog, amire szükség van, az a tájékoztatás.

4. A probléma nem a muszlimokkal van, ezért nem is kell velük harcolnunk. A gond még csak nem is az iszlám doktrína. A problémánk a nem-muszlimok többségének szánalmas tájékozatlansága. Emiatt a tudatlanság miatt a nyugat hagyja kifolyni a szabadságot a kezei közül. Hadd illusztráljam az alábbi példával, miről is van szó:

Amikor antiszociális emberekkel foglakozó cikket kommentelnek, a legtöbb hozzászóló antiszociáli semberek áldozata és arról írnak, ami velük esett meg – kiforgatták a vagyonukból, vagy olyanhoz mentek hozzá, aki molesztálta a gyerekeit, vagy az egyik szülője gátlástalanul az őrületbe kergette stb. De a hozzászólók közül ketten maguk is szociopaták és a hozzászólásuk egy fontos elvre világít rá.

A legtöbb áldozat nem érti, hogy a szociopaták miért olyan önzők, kegyetlenek és szívtelenek. A szociopaták pedig azt nem értik, hogyan lehetnek a normális emberek annyira naivak, hogy mindenkiben megbíznak, annyira ostobák, hogy nem védik meg magukat valakitől, akiről már korábban bebizonyosodott, hogy veszélyes és annyira hülyék, hogy átiratják a saját ingatlanuk tulajdonjogát!

Hasonlóképpen járnak el a nem muszlimok az iszlámmal. Az egy dolog, hogy a muszlimok kötelessége minden szükséges eszközzel a politikai célt szolgálni, vagyis a saría törvényét bevezetni az egész világon. Ez az, amit csinálnak. De nekünk ezt nem kell hagynunk! Csak azért jutnak egyre közelebb e célhoz, mert mi hagyjuk. Megbízunk bennük. Lepaktálunk velük. Megengedjük nekik, hogy bevándoroljanak. Elképzeléseink vannak róluk (ők is biztos épp olyanok mint mi, a vallásuk bizonyára hasonlít más általunk ismert vallásokra stb.). Hagyjuk elveszni a szabadságunkat. Lemondunk arról, hogy megvédjük magunkat. Önként lemondunk arról a képességünkről, hogy megvédjük magunkat.

A probléma nem velük, hanem velünk van. Nem kell harcolnunk. Az ostobasággal kell felhagynunk és arra van szükség, hogy minnél több ember ismerje meg az iszlámot.

A legtöbb hozzászólót az említett szociopatákról szóló oldalon meglepte, hogy egyáltalán léteznek szociopaták. A “hétköznapi szociopaták” jelensége kevéssé ismert. Az emberek hallottak a pszichopata sorozatgyilkosokról, de a legtöbben nem tudják, hogy vannak olyan hétköznapi emberek, akik nem éreznek empátiát mások felé és képtelenek kifejleszteni azt, akiknek egyetlen célja van az életben, mégpedig az, hogy nyerjenek és mások felett uralkodjanak, akik nem éreznek sajnálatot vagy nincs bűntudatuk és akik nem kerülnek érzelmi konfliktusba önmagukkal, amikor kegyetlenül viselkednek. Néhányan elmesélik, hogy évekig éltek házasságban szociopatával anélkül, hogy tudták volna, hogy létezik ilyen, miközben a házastársuk viselkedése miatt frusztráltak, boldogtalanok és zavarodottak voltak és természetesen a tudatlanságukból fakadóan egyik ostoba és önromboló hibát követték el a másik után.

A szabad világ ugyanígy viszonyul az iszlám szüntelen, öncélú agressziójához – az egyik buta, önromboló hibát halmozza a másik után. Fel kell hagyni a hülyeséggel. Az egyetlen, ami hiányzik, elegendő számú ember, akinek legalább némi rálátása van az alapvető iszlám tanításokra.

8. Iszlamofób vagy?

Az alábbiakban némi segítség, hogy megválaszoljuk az említett kifogásokat (avagy vádakat-egyenlőre angolul):

  1. Robert Spencer definíciója az iszlamofóbiára.
  2. Itt egy cikk olvasható, ami segít tisztázni, hogyan kritizáljuk az iszlámot. Elmagyarázza, hogy mitől problémás az “iszlamofóbia” meghatározás.
  3. Egy Ali Sina, a híres ex-muszlim által írt cikk, melyben az “iszlamofóbia” meghatározásról és arról ír, miért nincs értelme ennek az elnvezésnek.
  4. Videó: Robert Spencer egyszerű terve, hogy véget vessen az iszlamofóbiának. Humoros formában említ meg néhány szempontot, amiket bárkinek el lehet küldeni, aki iszlamofóbiával vádol meg bennünket.
  5. Ez pedig egy általam írt cikk békés muszlimokhoz, akik gyakran írnak és mondják nekem, hogy ne kritizáljam az iszlámot. A cikkben szó esik az “iszlamofóbiáról” is.

9. Ez nem bigottság?

Ha bármi negatívat mondunk az iszlám tanokról, az egyik jellemző következtetés az lesz, hogy bigottak vagyunk. Ha ezt halljuk, elsőként definiálnunk kell, mit is jelent az hogy valaki “bigott”. A legtöbben nem tudják mit jelent. Csak azt tudják, hogy valami rossz és a rasszizmushoz van köze.

Bigott az, aki “erősen kötődik a saját csoportjához, vallásához, rasszhoz vagy politika nézeteihez és intoleráns azokkal szemben, akik az övétől eltérő álláspontot képviselnek.”

Vagyis ha valaki keresztény és intoleráns azokkal szemben, akik nem keresztények, bigott. Vagy bárki, aki kínai és intoleráns azzal szemben, aki nem az, szintén bigott. Ha a csoport, amihez kötődünk egyben a rasszunk, akkor ebben az esetben a bigottság és a rasszizmus ugyanaz.

Minden bizonnyal vannak olyanok, akik az iszlám töretlen térhódításának bigott indíttatással próbálnak véget vetni. De az iszlám tanok kritizálása nem bigottság.

A bigottság vádjára nagyon egyszerűen lehet válaszolni. Először is, határozd meg, mi is az. Azután mondd ezt: “Olyan csoportokat támogatok, melyek az Egyesült Államok (vagy az Egyesült Királyság vagy ahol éppen vagy) folyamatos fennmaradását támogatják. Ezért ilyen értelemben bigott vagyok – egy csoport felé kötelezem el magam és intoleráns vagyok azokkal szemben, akik erőszakkal a hatalomra törnek. Nem szeretném, ha a kormányunkat olyanok fosztanák meg a hatalmától vagy támadnák meg, akik a saría törvényét óhajtják követni. Ellene vagyok minden olyan mozgalomnak, ami meg akarja fosztani a nőket jogaiktól, el akarja venni a vallás- és szólásszabadságot, vagyis épp azt teszi, amit az iszlám szupremácisták tesznek.”

És talán még ezt is hozzátehetjük: “De ha emiatt bigottnak tarasz, akkor csak remélhetem, hogyTe is épp ennyire bigot vagy!”

A valódi oka annak, hogy bigottnak neveznek valakit, az a félelem, hogy az illető mindenki ellen van, aki nem az ő vallásához, rasszához tartozik, vagy nem azonosul az ő politikai meggyőződésével. És esetleg azt gondolják, hogy intoleráns mindezzel szemben a fentiek miatt.

Igaz ez? Valóban azt gondolod, hogy csak az a helyes, amit te gondolsz? Intoleráns vagy mindenkivel szemben, aki nem kedvel?

Úgy gondolod, másoknak joga van olyan vallást gyakorolni, amilyet csak szeretnének? Azt gondolod, más rasszhoz tartozó emberek ugyanolyan jogokkal bírnak mint te?

Ha te republikánus vagy és demokrata barátaid vannak, ha zsidó vagy és buddhista, hindu vagy keresztény barátaid vannak, ha angolszász vagy, de mexikói barátaid vannak, akkor nem vagy bigott. És ha ezzel vádolnak meg, akkor rámutathatunk ezekre, majd visszatérhetünk az eredeti témára: az iszlám tanaira, arra, hogy jogunkban áll kritizálni azt és a veszélyre, amit a szabad világra jelent.

10. Gyűlöletkeltő vagy?

Nem hiszek a gyűlöletkeltésben.

Könnyen vádolhatnak meg azzal, hogy “gyűlöletkeltő” vagy, mintha az iszlám alapvető tanairól beszélni egyben azt is jelentené, hogy a muszlimok iránti gyűlöletben látod a megoldást. Az ilyen embert pedig senki nem szereti és senki nem akar ilyenné válni.

Ezt a vádat egész könnyű megválaszolni. Az alábbiakban három lehetséges válasz olvasható:

  1. A gyűlölet nem válasz. Minden vagyok, csak épp gyűlöletkeltő nem. Ezért próbálom ismertetni az iszlám tanait: a saría a törvényileg elismert gyűlölet rendszere. Mohamed a példájuk, aki gyűlölte a nem-muszlimokat. Rágalmazta, kirabolta, megkínozta lemészárolta és megerőszakolta őket, majd elvitte őket rabszolgának. A muszlimok az ő példáját kell, hogy kövessék. A Koránban 91 helyen említik ezt meg.
  2. A tanításokról, nem pedig az emberekről beszélek. Néhány muszlim a tanítások szerint él, néhányan azonban csupán névlegesen azok. A nem-muszlimoknak azonban ismerniük kell a tanításokat, mert a legtöbb fundamentalista iszlám tanítás arra vonatkozik, hogyan bánjanak a nem-muszlimokkal. Az iszlám tanítások szerint az iszlám törvény előtt fejet kell hajtsunk. Mindannyian. Önként vagy kényszerítve. És az a több tíz- vagy százmillió, akik az iszlámot szó szerint követik, tevékenyen dolgoznak, hogy ezt a célt elérjék. Hatással vannak arra, mit írjanak az iszlámról az amerikai tankönyvekben. Az odaadó követők szervezeteket hoztak létre az Egyesült Államokban és más nyugati demokráciákban azzal a nemtitkolt céllal, hogy belülről számolják fel ezeket a demokráciákat. Tudnunk kell erről. Már ránk is hatással van.
  3. Ha azt mondom, hogy a kommunizmus tanításai hozzájárulnak a gazdasági egyelőtlenségek felszámolásához, akkor gyűlöletkeltő vagyok? Ha azt állítom, hogy a republikánusok kisebb kormányt akarnak, gyűlöletkeltő vagyok? Ha azt mondom, hogy a buddhisták hisznek a reinkarnációban, gyűlöletkeltő vagyok? De ha azt állítom, hogy az iszlám tanításai, világszerte támogatják a saría intézményének bevezetését, akkor gyűlöletkeltő vagyok? Ennek semmi értelme. Honnan veszed ezt?

Amikor ezekre a kérdésekre válaszolsz, tekints rájuk úgy, mint őszinte tájékozódásra, még akkor is, ha a kérdés vádnak hangzik. Az emberek nem igen értik, hogy miért teszed, amit teszel, ezért csak azzal a modellel tudják értelmezni a tetteidet, amit már ismernek: Úgy gondolják, hogy bizonyára rasszista vagy vallásilag bigott esetleg valami hasonló.

Ezért egy használható válasz egyben egy jobb model is, amivel értelmezni tudják a tapasztaltakat. Az, amit teszel, sokkal közelebb áll az információ megosztáshoz mint a gyűlöletkeltéshez. Bátorítsd őket arra, hogy maguk is olvassák el a Koránt, hogy többet tudjanak meg róla.

Ahogy sok más kifogás, ez is egy nagyszerű lehetőséget teremt, hogy tájékoztassuk azokat, akiknek szinte semmi ismerete nincs az iszlámról. Az alábbiakban néhány lehetséges válasz olvasható:

1. Szerencsére, nem kell valamennyi muszlimmal csatáznunk. A legtöbb jelenlegi muszlim soha nem választotta, hogy az legyen. Az őseik csaknem mindannyian kényszerítve voltak, hogy muszlimok legyenek. Az egész országot meghódították és bevezették a saríát. A saría mindenkire nyomást gyakorol, hogy muszlim legyen és nem csak névlegesen. Fellép azzal szemben, aki elmulasztja a napi ötszöri imádkozást, a böjtölést a Ramadán idején avagy a zakat (mecsetnek felajánlott adomány) megfizetését. Más szavakkal, az iszlám gyakorlása törvényileg meghatározott, ezért néhány generáció után már nehéz valakinek úgy gondolkodni, hogy nem-muszlim különösen akkor, ha a hitszegést halállal büntetik.

Mindez azt is jelenti, hogy sokan választanák a folyamatos iszlám uralomtól mentes életet, ha tehetnék. Vagyis még ha háborúra is kerülne sor, nem kellene 1.3 milliárd ember ellen hadat viselni.

2. Mit kezdenél egy háborúval? Úgy értem, miért gondolod úgy, hogy szükség van háborúra?

3. Nem kell harcolni, csupán meg kell változtatunk néhány törvényt és azt a viszonyt, amit más országokkal ápolunk. Néha pedig meg sem kell őket változtatni, csupán meg kell róla győződnünk, hogy az emberek betartják őket. Például törvénybe ütközőnek számít, ha valaki erőszakkal akar megdönteni egy kormányt, vagy akár csak kísérletet tesz erre. Ez rendszerellenes. Ez már törvénysértő. Mégis, az USA-ban a mecsetek háromnegyede a dzsihádot méltatja.

3.A dzsihád egy olyan “harc, aminek célja, hogy a földön mindenki a saría törvényét kövesse.” Ez lényegi eleme az iszlámnak. Ez egy alapelv. Ez nem valami mellékes tanítás, ami senkit nem érdekel. Ez az iszlám alapvető célja. Ha meg akarjuk állítani az országunkban a muszlimok azon tevékenységét, hogy meggyengítsék és erőszakkal megdöntsék a kormányt, különbséget kell tennünk az iszlám politikai és vallási aspektusai között és meg kell akadályoznunk, hogy ezt megtegyék. Nincs szükség háborúra. Csupán elegendő számú nem-muszlimot kell felvilágosítani azért, hogy ne kerüljön több olyan politikus hivatalba, aki nem vesz tudomást az iszlámról. Az egyetlen dolog, amire szükség van, az a tájékoztatás.

4. A probléma nem a muszlimokkal van, ezért nem is kell velük harcolnunk. A gond még csak nem is az iszlám doktrína. A problémánk a nem-muszlimok többségének szánalmas tájékozatlansága. Emiatt a tudatlanság miatt a nyugat hagyja kifolyni a szabadságot a kezei közül. Hadd illusztráljam az alábbi példával, miről is van szó:

Amikor antiszociális emberekkel foglakozó cikket kommentelnek, a legtöbb hozzászóló antiszociáli semberek áldozata és arról írnak, ami velük esett meg – kiforgatták a vagyonukból, vagy olyanhoz mentek hozzá, aki molesztálta a gyerekeit, vagy az egyik szülője gátlástalanul az őrületbe kergette stb. De a hozzászólók közül ketten maguk is szociopaták és a hozzászólásuk egy fontos elvre világít rá.

A legtöbb áldozat nem érti, hogy a szociopaták miért olyan önzők, kegyetlenek és szívtelenek. A szociopaták pedig azt nem értik, hogyan lehetnek a normális emberek annyira naivak, hogy mindenkiben megbíznak, annyira ostobák, hogy nem védik meg magukat valakitől, akiről már korábban bebizonyosodott, hogy veszélyes és annyira hülyék, hogy átiratják a saját ingatlanuk tulajdonjogát!

Hasonlóképpen járnak el a nem muszlimok az iszlámmal. Az egy dolog, hogy a muszlimok kötelessége minden szükséges eszközzel a politikai célt szolgálni, vagyis a saría törvényét bevezetni az egész világon. Ez az, amit csinálnak. De nekünk ezt nem kell hagynunk! Csak azért jutnak egyre közelebb e célhoz, mert mi hagyjuk. Megbízunk bennük. Lepaktálunk velük. Megengedjük nekik, hogy bevándoroljanak. Elképzeléseink vannak róluk (ők is biztos épp olyanok mint mi, a vallásuk bizonyára hasonlít más általunk ismert vallásokra stb.). Hagyjuk elveszni a szabadságunkat. Lemondunk arról, hogy megvédjük magunkat. Önként lemondunk arról a képességünkről, hogy megvédjük magunkat.

A probléma nem velük, hanem velünk van. Nem kell harcolnunk. Az ostobasággal kell felhagynunk és arra van szükség, hogy minnél több ember ismerje meg az iszlámot.

A legtöbb hozzászólót az említett szociopatákról szóló oldalon meglepte, hogy egyáltalán léteznek szociopaták. A “hétköznapi szociopaták” jelensége kevéssé ismert. Az emberek hallottak a pszichopata sorozatgyilkosokról, de a legtöbben nem tudják, hogy vannak olyan hétköznapi emberek, akik nem éreznek empátiát mások felé és képtelenek kifejleszteni azt, akiknek egyetlen célja van az életben, mégpedig az, hogy nyerjenek és mások felett uralkodjanak, akik nem éreznek sajnálatot vagy nincs bűntudatuk és akik nem kerülnek érzelmi konfliktusba önmagukkal, amikor kegyetlenül viselkednek.

Néhányan elmesélik, hogy évekig éltek házasságban szociopatával anélkül, hogy tudták volna, hogy létezik ilyen, miközben a házastársuk viselkedése miatt frusztráltak, boldogtalanok és zavarodottak voltak és természetesen a tudatlanságukból fakadóan egyik ostoba és önromboló hibát követték el a másik után.

A szabad világ ugyanígy viszonyul az iszlám szüntelen, öncélú agressziójához – az egyik buta, önromboló hibát halmozza a másik után. Fel kell hagyni a hülyeséggel. Az egyetlen, ami hiányzik, elegendő számú ember, akinek legalább némi rálátása van az alapvető iszlám tanításokra.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=6175

Bejegyzés: on 2013. Sze. 11.. A bejegyzés kategóriái: Iszlám, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes