Nagy-Britannia: „Nemi erőszak dzsihád” gyermekek ellen

Egy londoni bíróság legalább 95 év szabadságvesztésre ítélt 7 muzulmán férfit. Az Oxfordban tevékenykedő bűnszervezetet gyermekkereskedelem, nemi erőszak és kínzás vádjában találták bűnösnek. Az áldozatok brit származású, 11 év körüli kislányok voltak.

A korábban tabunak számító esetek növekvő listája egyre inkább konfrontációra kényszeríti a politikailag korrekt briteket azokkal a muzulmán pedofil bandákkal szemben, akik szexuális visszaéléseket folytatnak gyermekekkel.

A 18 hétig tartó nyomozást követően kezdett körvonalazódni azon bűncselekményeknek a súlyossága, amit a rendőrség, a szociális munkások, tanárok, szomszédok, politikusok és a média évtizedeken keresztül kellő figyelem nélkül hagytak. Ennek oka az attól való félelem, hogy „iszlámfóbiával” vagy rasszizmussal vádolják őket.

Az oxfordi gyermekbántalmazó banda elítélt tagjai (balról jobbra): Kamar Jamil, Akhtar Dogar, Anjum Dogar, Assad Hussain, Mohammed Karrar, Bassam Karrar, and Zeeshan Ahmed

Az oxfordi gyermekbántalmazó banda elítélt tagjai (balról jobbra): Kamar Jamil, Akhtar Dogar, Anjum Dogar, Assad Hussain, Mohammed Karrar, Bassam Karrar, and Zeeshan Ahmed

A kormány becslései alapján joggal feltételezhetjük, hogy amit látunk, az még csak a jéghegy csúcsa. Megerősítették, hogy eddig hozzávetőlegesen 2500 brit gyermek szenvedett el szexuális bántalmazást és további 20 ezer van kitéve ennek a kockázatnak. Jelenleg legalább 27 rendőri egység nyomoz összesen 54 feltételezett gyermekeket szexuális visszaélés szándékával megkörnyékező (child-grooming gangs) banda ügyében szerte Angliában és Walesben.

Peter Rook bíró június 27-én zárta le a nyomozást az angliai Központi Büntetőbíróságon, amikor a 7 férfiból 5-öt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt. Az elkövetőket legkorábban 12 – 20 év börtön után helyezhetik feltételesen szabadlábra.

Rook elmondta, hogy a börtönbüntetések súlyosságának – melyek hosszabbak, mint korábban az olyan hasonló esetek során kiszabott büntetések, amelyek Rochdaleben, Derby-ben és Telfordban történtek- az a célja, hogy azt az üzenetet küldje az elkövetőknek, hogy el fogják kapni őket és bíróság elé lesznek állítva.

Az ítélet kihirdetését követően Rook hozzátette, hogy a pakisztáni és eritreai származású férfiak védtelen, kiskorú és sebezhető lányokon élték ki aberrált szexuális játékaikat.

A banda két vezére, Akhtar Dofar (32) és Anjum Dogar (31) testvérpáros életfogytiglani börtönbüntetést kaptak, a bíró szerint, rendkívüli súlyossággal bíró bűncselekményekért. A tettesek legalább 17 évet kötelesek börtönben tölteni, mielőtt ideiglenesen szabadlábra helyezhetnék őket.

A másik testvérpár, Bassam Karrar (33) és Mohammed Karrar (38) szintén életfogytiglani ítéletet kaptak. Mohammed legalább 20 évet kapott azokért a szörnyűségekért, amiket a kislányok ellen elkövetett, köztük egy 11 éves kislány ellen. A kislány bőrébe egy M, mint Mohammed jelet vésett és  utcai prostitúcióra kényszerítette.

Az egyik áldozat a bíróságnak felvázolta, hogy Mohammed Karrar 500 Fontot (majdnem 200 ezer Ft) kapott fejenként azoktól a férfiaktól, akik vele közösültek. High Wycome-i magánlakásokba szállították őt, ahol többnyire csoportosan megerőszakolták, melyet a lány „szexuális-kínzásnak” nevezett. Az egyikük betömte a lány száját egy labdával, hogy ne hallják a sírását. A férfiak mindenféle aberrált fantáziájukat élték ki a lányon, aki ezek után néha napokig vérzett.

Egyik esetben, amikor megpróbált ellenállni az őt megerőszakolni próbáló Mohammed Karrarnak, a lány egy zsebkéssel fenyegette meg, mire a férfi leütötte egy fém baseball ütővel.

Mohammed fiatalabb testvére, Bassam Karrar 15 évet kapott, amiért kokainfogyasztást követően brutálisan megtámagott és megerőszakolt egy 14 éves lányt.

Kamar Jamil (27) 12 évet, Assad Hussain (32) és Zeeshan Ahmed (28) 7 évet kötelesek börtönben tölteni, mielőtt ideiglenes szabadlábra helyezésük egyáltalán szóba kerülhetne.

Az a hat áldozat, akik bíróság elé álltak, 11 és 15 évesek voltak a bántalmazások megtörténtekor. Alkohol és drogfogyasztásra, prostitúcióra kényszerítették és többször megerőszakolták őket. Mindezt úgy, hogy a lányok a helyi hatóságok védelme alatt álltak.

A tárgyalás során – amelyben olyan súlyos részletek kerültek elő, hogy a bírák mentesültek az alól, hogy valaha is hasonló esetekben kellejen dönteniük – kiderült, hogy a Thames Valley-i rendőrség és az oxfordi szociális munkások évekig halogatták az eset kivizsgálását. A bíróság úgy értesült, hogy a lányokat a 2004 és 2012 közötti időszakban bántalmazták és a helyi rendőrség már 2006-ban értesült az esetről. Ezután az áldozatok legalább hat alakalommal tettek feljelentést, a rendőrség mégsem foglalkozott az esettel.

Az egyik áldozat édesanyja úgy nyilatkozott, hogy a hatóságok képtelenek voltak megvédeni a kislányokat és azt éreztették a családtagokkal, hogy túlreagálják az eseményeket. „Számtalanszor előfordult, hogy a különböző hatósági szervek jelenléte csupán elszomorított és frusztrációt okozott.”

Egy másik áldozat édesanyja a The Guarduan brit újságnak elmondta, hogy könyörgött a szociális munkásoknak azért, hogy mentsék meg a kislányát a nemi erőszak-bandától. A kislányt megfenyegették, hogy felvágják az arcát, a család többi tagjának pedig elvágják a torkát. Azt is hozzátette, hogy el kellett költözzenek otthonról, miután az elkövetők a családtagok lefejezésével fenyegetőztek.

Az angol Képviselőház június 5-ei jelentésében azt állítja, hogy a megdönthetetlen bizonyítékok ellenére, – hogy a kislányokat szexuálisan bántalmazták, –  senki sem tett semmit azért, hogy a tényeket összeegyeztesse. A tehetetlenség nyilvánvaló oka pedig a szociális munkások és a rendőrség attól való félelme, hogy rasszistának minősítik őket.

A Child Sexual Exploitation and the Response to Localized Grooming című jelentésben az áll, hogy „a bizonyítékok azt mutatják, hogy a pakisztáni férfiak szexuális visszaélés szándékával, módszeresen környékeznek meg fiatal, fehér kislányokat. Meg kell jegyezni, hogy a hivatalos szerveket, akiknek hallaniuk kellett bizonyos közösségi feszültségekről, nem vettek tudomást a témáról, attól való félelmükben, hogy ez hatással lehet a közösségi összetartásra. Eme szörnyűséges tettek elkövetésének elítélése azon közösség részéről, ahova tartoznak demonstrálnia kellene, hogy nem nézik el azt, ha valaki csak kerülgeti a forró kását. Fontos, hogy a rendőrség, a szociális munkások, illetve mindenki más anélkül nyilváníthasson véleményt, hogy ezért rasszistának bélyegeznék.

Az állításokat megerősítette az Oxfordi Iszlám Gyülekezet imámja, Taj Hergey is. Hozzátette, hogy a faj és vallás kibogozhatatlanul összefonódott azokkal a szexuális visszaéléseket elkövető körökkel, amelyben olyan muszlim férfiak vannak, akik kiskorú fehér lányokat támadnak meg.

A Daily Mailben újságban május 15-én megjelent cikkben Hergey azt állítja, hogy „Eltekintve ettől a kendőzetlen gonoszságtól, mégis ami a legjobban elkeserít az, hogy képtelenek vagyunk szembenézni a kemény valósággal. A helyzet az, hogy ezek a kegyetlen cselekedetek egy bizonyos valláshoz és népcsoporthoz köthetőek. Valláshoz, mert az elkövetők mind muszlimnak vallják magukat és faji csoporthoz, mert szándékosan fehér lányokat szemeltek ki áldozatul, akiket „könnyű hús” és egyéb rasszista kifejezésekkel illettek.”

„De mint oly sokszor, a félelemmel teli, politikailag korrekt, modern Nagy-Britannia gyáva szembenézni a valósággal. A szóvivők és a politikusok csak köntörfalaznak és negédes szavak mögé bújnak… pontosan emiatt a politikailag korrekt gondolkodás miatt történhettek meg ilyen esetek. Az ország minden hivatalos szerve, a rendőrséget is ideértve, a szociális munkások, a gondozó szervek, mindegyikük elutasítja azt a beteges kizsákmányolást, ami a saját orruk előtt zajlik. Rettegnek, hogy rasszistának bélyegzik őket, vagy hogy véletlenül aláásnak a kulturális-sokszínűség hivatalos „hitvallásának”. Ezért inkább nem tesznek semmit.”

„Egy másik jellemzője az eset megközelítésének, hogy a borzalmakat elkövetőkre rendszeresen „ázsiai”-ként hivatkoznak és kerülik a „muszlim” kifejezést. Ebben a megközelítésben, az „ázsiai” szónak nincs értelme. Hiszen ezek az emberek nem kínaiak, indiaiak vagy srí lankaiak, sőt nem is bangladesiek. Mindannyian Pakisztánból vagy Eritreából származnak. Eritrea Kelet-Afrikában található, nem pedig Ázsiában.”

Hargey azt is hozzátette, hogy a szexuális visszaéléseket elkövető körök kialakulásáért Nagy-Britanniában az imámok is felelősek, mert arra buzdítják  követőiket, hogy a fehér nők megérdemlik, hogy „megbüntessék őket”. Hargey leírja, hogy a brit muzulmánokat „évekig azzal etették, hogy nézzenek le minden nőt, különösen a fehéreket. Az a fajta ortodoxia, amellyel a férfiakat arra tanítják, hogy a nők másodrangúak, vagy mi több, csak vagyontárgyak amik felett abszolút birtoklási joggal rendelkeznek, uralkodó irányzattá vált sok mecsetben, köztük az oxfordiakban is.

Hergey itt rámutat a fentebb említett esetek egyikére, amikor Mohammed Karrar “M” betűvel megbélyegezte az egyik áldozatát, mintha az egy tehén lenne.Hargey így folytatja: „’mostantól, ha lefekszel valakivel, az tudni fogja, hogy valójában kihez is tartozol’ mondta ez a bűnöző; ez az esemény világosan kifejezi azt a hozzáállást, ahol a nőkre csupán  személyes tárgyként tekintenek. Egyes iszlám prédikátor hozzáállása a fehér nőkhöz elég megdöbbentő. Elhitetik a férfiakkal azt, hogy ezek a fehér nők alapvetően mocskosak, hátrányt jelentenek a környezetükre és bűnösek. És ami még ennél is rosszabb, hogy mindezeken felül kufárok, hitetlenek. Úgy vélik, az öltözködésük is – a miniszoknyától elkezdve az ujjatlan pólóig – mind azt közvetíti, hogy tisztátlanok és erkölcstelenek. Tehát, rászolgálnak a büntetésre azáltal, hogy kihasználják és lenézik őket.”

Tim Loughton, a brit gyermekügyi miniszter elmondta: „Még csak a jéghegy csúcsát látjuk. Ez a dolog túl sokáig számított tabunak ebben az országban. Ritkán foglalkoztunk vele vagy beszéltünk róla. Nem vettünk róla tudomást.” Azt is hozzátette, hogy a fehér kislányok irányában történt szexuális bűnesetek számának szaporodása „aggasztó kérdéseket vet fel az elkövetők – akik közül egy kivételével, mindegyikük pakisztáni származású – fehér lányokkal szembeni hozzáállásával kapcsolatosan. Semmit nem nyerünk azzal, ha félénken eltoljuk magunktól ezt a tényt.”

Az angol Képviselőház egyik meghallgatásásn, amely a „Child Sexual Exploitation and the Response to Localized Grooming” nevet viselte Sue Berelowitz helyettes gyermekvédelmi biztos a következőt nyilatkozta: „A gyermekek szexuális bántalmazása az egész ország területén zajlik. Egy rendőrfőnök – aki az egyik nagy nyomozást vezette az ország egy nagyon kellemes, zöld, vidéki részén- elmondása szerint, ’nincs olyan város, falu, vagy település, ahol ne molesztálnák a gyerekeket.’ Sajnos ez a helyzet, legalábbis azok alapján a bizonyítékok alapján, melyek tudomásomra jutottak.”

Berelowitz folytatta; „Szembe kell néznünk azzal, hogy a gyerekeket szexuálisan molesztálják itt, ebben az országban. Városi, vidéki és nagyvárosi környezetben is. Erre megingathatatlan bizonyítékaim vannak. És ez csak egy része annak, ami valójában történik. Ez nagyon kemény helyzet. Nagyon brutális.”

Soeren Kern, Gatestone Institute

Print Friendly

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=6248

Bejegyzés: on 2013. okt. 24.. A bejegyzés kategóriái: Anglisztán, Legfrissebb, Soeren Kern. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez
  • PICURKA

    mar sajnos minden lehetseges, ezeket a vadallatokat behoztak Europaba, na most tessek oket kitenni. Konnyu, csak akarni es merni kell, torvenyeket modositani es 12 kg csomaggal csaladostol egyszeruen kitenni.

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes