A Próféta legfélelmetesebb rémálma: Robert Spencer

Dispatch International, 2013. november 4.

Robert Spencer tíz éve fáradhatatlanul oszt meg híreket és kommentárokat az amerikai és nemzetközi, az erőszakos és lopakodó dzsihád tevékenységekről. Mindennek Spencer szerint nem az a célja, hogy „démonizálja” az iszlámot vagy a muszlimokat, hanem hogy „bebizonyítsa, hogy probléma van az iszlámmal és amellyel a jóakaratú embereknek – legyenek azok muzulmánok vagy nem-muzulmánok – foglalkoznia kell.”

Hány ember olvassa a blogját?

Átlagosan 30.000 ember naponta és közel 900.000 havonta.

Mennyi ideig fogja még írni a blogot?

Valószínűleg addig, amíg lélegzem, vagy amíg keresztül nem viszik azt a törvényt, amelyen már évek óta dolgoznak és amely bűncselekménnyé nyilvánítaná az iszlám kritizálását. Ez alapján börtönbe csukhatnak. A blogoláson kívül 13 könyvet írtam az iszlámról, a dzsihádról, Mohamedről és az ezekhez kapcsolódó témákról.

Mit jelent pontosan az a szó, hogy dzsihád?

A dzsihád (arab szó, „harc”-ot jelent) minden muszlim alapvető kötelessége. A muzulmán teológusok sok mindenről beszélnek a dzsihád kapcsán: lelki harcról, a hit védelméről a kritikával szemben, a hit növekedésének és védelmének finanszírozásáról, és még az iszlám terjesztése céljából a nem-muzulmán területekre történő bevándorlásról is. De az erőszakos dzsihád folyamatosan jelen van az iszlám történelmében és az iszlám teológia központi eleme.

Napjainkban a Korán és Mohamed mondásainak (Hadísz) számos részét használják a dzsihád harcosok arra, hogy igazolják cselekedeteiket és új tagokat toborozzanak. Egyetlen nagyobb muszlim csoport sem utasította még el a fegyveres dzsihád tanait. A dzsihád teológiája – amely tagadja, hogy a hitetlenek a muszlimokkal egyenlő emberi jogokkal és méltósággal rendelkeznek – ma is bárki számára elérhető, akinek megvan a szándéka és eszköze arra, hogy mindezt felélessze.

Az iszlám történelemben és tanban az erőszakos dzsihád a Korán számos versére épül – az iszlám teológiában ezek közül a legismertebb az ún. „Kard verse”:

„Ha tehát a szent hónapok letelnek, akkor öljétek meg a bálványimádókat, ahol csak föllelitek őket! Fogjátok el őket! Ostromoljátok meg őket! Állítsatok nekik csapdát az összes leshelyről! Ha azonban megbánással fordulnak Allahhoz, elvégzik az imádságot és megadják a zakátot [szegény-adó], akkor hagyjátok őket szabadon az ő útjukon! Allah megbocsátó és könyörületes.” ( Korán 09:05).

„Elvégzik a rendszeres imádságot” és fizetik a „zakátot” lényegében azt jelenti, hogy muszlimmá válnak, mivel ez a két dolog minden muszlim alapvető kötelességeinek része. A Sahih Bukhari – amelyet a muszlimok Mohamed hagyományainak számos gyűjteménye közül a legmegbízhatóbbnak tekintenek – a próféta következő nyilatkozatát említi meg: „Azt a személyt, aki Allah ügyéért (szent háborúban) vesz részt és ennek nincs más oka csupán az, hogy hisz Allahban és a Hírnökében, Allah kárpótolni fogja vagy úgy, hogy jutalmat vagy zsákmányt ad neki (ha túléli), vagy pedig úgy, hogy bebocsájtást nyer a Paradicsomba (ha mártírhalált hal a csatában).”

Ibn Khaldún (1332-1406) úttörő történész és filozófus volt, egyben jogi teoretikus is. A modern történelemelmélet első művének tartott Mukaddima (Bevezetés) című művében a következő megjegyzést teszi: „A muszlim küldetés egyetemessége és azon kötelezettség miatt, hogy meggyőzéssel vagy erőszakkal mindenkit áttérítsenek az iszlámra, a muszlim közösségben a szent háború vallási kötelesség.” Az iszlámban a vallási ügyekért felelős személy „erőszakpolitikával” foglalkozik, mivel az iszlámban „kötelesség uralkodni más nemzetek felett.” Az erőszakos dzsihád folyamatosan jelen van az iszlám történelemben. A dzsihád teológiája – a hitetlenekre vonatkozó minden feltételével és az emberi jogok és méltóság hiányával – igazolásul ma is elérhető mindenki számára, akinek megvan a szándéka és eszköze arra, hogy mindezt felélessze.

„Vajon létezett-e Mohamed?” című nemrég megjelent könyvében kételkedik abban, hogy Mohamed létezett-e egyáltalán. Miért?

Nincs történelmi alapja egy olyan Mohamednek – az iszlám prófétájának, – mint akit a Hadísz [a próféta tetteinek és mondásainak gyűjteménye – szerk.] leír. A Hadíszt mintegy 200 évvel később jegyezték le, mint amikor állítólag Mohamed élt, és Mohamed első életrajzát csak 125 évvel halála után jegyezték le. Az iszlám történelem első 60 évéből, azoktól az emberekről, akiket az arabok meghódítottak, nincs olyan létező feljegyzés – pedig számos ilyen feljegyzés maradt fenn, – hogy a hódítók egy új prófétával, egy új szent könyvel vagy egy új vallással jöttek volna. Lehet, hogy volt egy Mohamed nevű arab hadúr, akiről ilyen legendák terjengtek, de szinte ez minden, amit Mohamedről tudunk. Ő egy legenda, nem pedig történelem.

Gondolja, hogy a dzsihád képes elpusztítani a nyugati kultúrát, és ha igen, hogyan történhet ez meg?

Egészen biztosan képes. Az Obama-adminisztráció éppen most kötelezte el magát amellett, hogy nyomást helyezzen a vállalkozásokra és az oktatási intézményekre annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak az iszlám joghoz. Számos példa van erre.

Mi tudja megállítani ezt a tendenciát?

A felmérések azt mutatják, hogy az iszlám-kritikus pártok több európai országban is a legnagyobb párttá vagy a legnagyobb pártok egyikévé kezdenek válni – Svédországban, Norvégiában, Dániában, Hollandiában, Svájcban, Ausztriában és Franciaországban.

Az iszlámot érintően tapasztalható hasonlóan növekvő tudatosság az USA-ban is?

Egyáltalán nem. A republikánusok ugyanolyan tudatlanok, mint a demokraták. Az iszlámrealisztikus politikusok kevesen vannak és nincs hatalmuk.

Robert Spencer 10 éve indította el Jihad Watch nevű blogját

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=6274

Bejegyzés: on 2013. nov. 5.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Robert Spencer. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes