Kulturális pszichológia: Hogyan sikerült az iszlámnak 1400 éven keresztül középkori szinten maradnia?

JihadWatch, Nicolai Sennels

Bár szinte az összes primitív és középkori kultúrának sikerült egy demokratikus és egalitárius [egyenlőségen alapuló] társadalommá alakulnia, mégis van egy kultúra, amelynek 1400 éven keresztül, a mai napig sikerült megtartania még a legkegyetlenebb és legvisszamaradottabb hagyományait és értékeit is. Még napjainkban is a legtöbb muszlim előnyben részesíti, hogy olyan értékek szerint éljen, amelyek egészen a sivatagi törzsekig –akik között a vallásuk alapítója élt – vezethetők vissza. Ha megismerjük, hogy milyen az élet a muzulmán családokban és társadalmakban az olyan, mintha az időben visszautaznánk Mohamed korába. Itt olyan sokkoló törvényekkel és hagyományokkal találkozunk, amelyek nyilvánvalóan kriminálisak és embertelenek, de valamilyen oknál fogva elfogadottak a mi egyébként humanista kultúránkban.

És amíg a nem-muzulmán tudósok nap, mint nap újabb és újabb fantasztikus gyógyszereket és technológiákat találnak fel, a világegyetem legcsodálatosabb jelenségeit fedezik fel, annak építőelemeiről és lakóiról, és amíg a nyugati szavazók és politikusok megalkották a világtörténelem leghumánusabb, leggazdagabb és legszabadabb társadalmait, addig a legtöbb iszlám országban a mai napig végtagokat amputálnak lopásért, nőket és a homoszexuálisokat köveznek meg, elburjánzott a közeli rokonok közötti házasság, megfosztják az embereket a szólásszabadságtól és a demokráciától, valamint gyakorlatilag semmivel sem járulnak hozzá a tudományhoz, az emberi jogokhoz és a békéhez.

Melyek azok a kulturális pszichológiai tényezők, amelyek az iszlámot arra késztették, hogy 1400 éven keresztül középkori szinten maradhasson?

Vallás

Amíg az összes többi vallás lehetővé teszi követői számára, hogy értelmezze a szent írásait – így azok viszonylag hozzáilleszthetőek a világi törvényekhez, az emberi jogokhoz és az egyéni szükségletekhez, – addig az iszlám azokat a muszlimokat, akik nem szó szerint értelmezik a Koránt hitehagyottnak (aposztatának) sorolja be. És az iszlám jog, a saría szerint a hitehagyást halállal kell büntetni. Így tehát a saría lehetetlenné teszi az iszlám társadalmak számára, hogy valaha is egy modern, humanista civilizációvá váljanak.

Annak, hogy azokat a muszlimokat, akik eltérnek a Korán világnézetétől meg kell büntetni, az a közvetlen következménye, hogy elnyomják az olyan tudományos tényeket, amelyek ütköznek a felvilágosodás előtti kultúrák naiv és gyerekes világnézetével. Mindez azzal együtt, hogy magas a közeli családtagok közötti házasság aránya – a pakisztániak 70 százaléka, az arabok 45 százaléka és a törökök legalább 30 százaléka az első unokatestvérrel kötött házasságból származik (gyakran több generáción keresztül) – azt a zavarba ejtő tényt eredményezte, hogy a muszlimok a tudományos kutatások világátlagának csupán egy tizedét produkálják, és drámaian alulreprezentáltak a Nobel-díjasok között. Az elmúlt ezer évben kevesebb könyvet fordították le arabra, mint amennyi könyvet Spanyolországban egy évben lefordítanak.

Az iszlámon belül a hitet és a hagyományt egyértelműen sokkal, de sokkal többre értékelik, mint az olyan találmányokat és felfedezéseket, amelyek enyhítik a szenvedést, és amelyek a világegyetem összetettségének és az abban élők lehetőségeinek sokkal elfogadhatóbb megértéséhez vezetne.

Gyermeknevelés

Az iszlám kultúra egy másik erőteljes védelmi mechanizmusát a muszlim gyermeknevelés adja. Minden muszlim gyermek feje fölött az erőszak vagy akár a halál nagyon is valós fenyegetése lebeg abban az esetben, ha úgy döntene, hogy a szüleitől eltérő életstílust választana. Még ha a szülők meg is engedik a gyermeknek, hogy vallást válasszon – vagy akár azt, hogy ne kövessen semmilyen vallást – más muszlimok annak szentelik az életüket, hogy megöljék őket. A muszlim családokban megtalálható széleskörű erőszak, sőt akár a kínzás alkalmazása, továbbá a muszlim fiatalok ellen napi szinten elkövetett rettenetes mennyiségű, család által történő kivégzés együttesen azt eredményezi, hogy a nagy többségnek eszébe sem jut elmenekülni a saría követése elől. A Korán és a Hadísz [rövid elbeszélések Mohamed cselekedeteiről] fenyegetései, hogy a pokol tüzére kerül az, aki szembe megy Mohamed utasításaival és példájával, sokakat elijeszt attól, hogy elhagyják azt a kultúrát, amely oly sok szenvedést okoz nekik. Tisztán emlékszem arra, hogy abban a börtönben, ahol pszichológusként dolgoztam több muzulmán rab is valami „együttérzés” féleséget fejezett ki irántam, amikor elmondtam, hogy nem hiszek Allahban.

Annak biztosítása érdekében, hogy a gyermek úgy nőjön fel, hogy ugyanazokat a mintákat kövesse, mint a családja, sokukat az iszlám rendkívül erőszakos írásainak agyzsibbasztó ismétlésének teszik ki, így ketyegő időzített bombákká téve őket, bárhol is éljenek.

Házasság

Mohamed azon tanítása, hogy a muszlim nők csak muszlim férfiakkal házasodhatnak – sokszor a saját vérvonalukon belül – még jobban megvédi követőinek kultúráját a külső hatásoktól. Az a tény, hogy a feleségeket úgy tartják, mint a rabszolgákat, oly módon, hogy csak akkor válhatnak el, ha valamilyen iszlám hatóság ezt engedélyezi, megakadályozza, hogy elhagyják a vallást és gyakran az erőszakos férjüket is. Emiatt igen kevés szabadsággal és jogokkal rendelkeznek. Ha úgy döntenének, hogy elszöknek vagy elválnak, akkor a legtöbb esetben el lesznek vágva a családjuktól, a gyakran erőszakos apa jogosult a gyerekekre, és mivel számkivetetté válnak, és egyáltalán nem vagy csak kevés lehetőséggel rendelkeznek arra, hogy képezzék magukat, annak esélye, hogy el tudják tartani magukat erősen korlátozott. Ráadásul ezután sokan élnek égész életüket végigkísérő halálos ítélettel a fejük felett, amiért megsértették a család becsületét.

Ezért szinte minden muszlim nő fenyegetve vagy kényszerítve érzi magát arra, hogy eleget tegyen abbéli kötelezettségének, hogy folytassa és továbbadja az iszlám kultúrát, annak számos nőgyűlölő aspektusával. Az iszlámon belüli házassági szabályok gondoskodnak arról, hogy a nem-muszlim befolyás ne kerüljön be a családba.

A nem-muszlimokra vonatkozó látásmód

Az iszlám egyik alapelve a nem-muszlimok gyűlölete és a nekik való ártás. Az iszlám szentírások tele vannak ellenünk irányuló dehumanizáló propagandával és a muszlimok számára több tucat olyan utasítást tartalmaznak, amelyeknek az a célja, hogy elnyomják, ártsanak vagy megöljék az ateistákat és más vallások követőit. A nem-muszlimok leértékelését és démonizálását hasonlíthatjuk ahhoz a propagandához, amelyet a kormányok háború idején alkalmaznak az ellenséggel szemben, annak érdekében, hogy eltávolítsák azokat a lelki akadályokat, amelyek megakadályoznák, hogy a katonák megtámadják az ellenfelet. Nem meglepő, hogy a muzulmánoknak nem szabad nem-muszlimokkal barátságot kötnie.

Így azáltal, hogy mentális és fizikai távolságot tart más kultúrák embereitől, az iszlám megakadályozza követőit abban, hogy hatást gyakoroljanak rájuk és inspirálják őket a mi kevésbé barbár értékeink.

Etnikai büszkeség

Egy további kulturális pszichológiai tényező lehetővé teszi az iszlám kultúra számára azt, hogy változatlan maradjon a globalizált világban, annak minden lehetőségével együtt. Ez a tényező a muszlimok etnikai büszkeségével kapcsolatos. Nem számít, hogy a kívülálló számára mennyire nevetségesnek és kínosnak tűnhet, a legtöbb muszlim büszke arra, hogy muszlim és hogy az iszlám követője. Az iszlám szerint a muszlimok arra rendeltettek, hogy uralkodjanak a többieken, és hogy mi annyira rosszak vagyunk, hogy megérdemeljük az örök kárhozatot. Pszichológusként börtönben végzett munkám során hallottam, hogy a muszlim rabok hogyan beszéltek a nem-muszlim áldozataikról – az áldozataik mindig nem-muszlimok voltak, kivéve, ha az érintett nő, vagy egy rivális banda tagja volt, – és nincs kétségem afelől, hogy a muszlimok között súlyos és széleskörű rasszizmus van jelen a nem-muszlimokkal szemben.

A kulturális ozmózis

Az iszlám kultúra tehát több védelmi mechanizmussal is rendelkezik, melyek megakadályozzák, hogy magára a kultúrára és annak követőire a nem-muszlimok értékei hatást gyakoroljanak. Ugyanakkor azokat a nyugatiakat, akik kifejezik büszkeségüket a hazájuk, kultúrájuk vagy a vallásuk iránt azonnal rasszistának, nacionalistának vagy intoleránsnak bélyegzik meg.

Ugyanakkor, nyugaton régi hagyománya van a toleranciának, nyitottságnak, valamint a baloldal, a média, az EU és az ENSZ által erőltetett multikulturalizmusnak. A kulturális ozmózis ezért csak egy irányba történhet meg: az iszlám marad ott, ahol van, miközben a Nyugatot magával rántja, vissza a középkori sötétségbe, a szólásszabadság korlátozásával és a vallási dogmák felvilágosodás előtti stílusú elfogadásával és érzékenységével.

Print Friendly

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=6306

Bejegyzés: on 2013. nov. 7.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Nicolai Sennels pszichológus. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes