EU indítvány arra, hogy megfigyeljék az “intoleráns” állampolgárokat

Soeren Kern, Gatestone Institute

Miközben az európai vezetők nem győzik kifejezni felháborodásukat az amerikai megfigyelési botrány Európára vonatkozó részleteivel kapcsolatban, az Európai Parlament egy olyan törvényjavaslat elfogadtatásán dolgozik, ami minden „intoleranciával” gyanúsított uniós állampolgár közvetlen megfigyelését írná elő.

Ellenzői szerint a törvény – aminek célja, hogy mind a 28 EU tagállam saját „kormányzati egységet” állítson fel az európai multikulturalizmus önjelölt védői által intoleránsnak vélt egyének vagy csoportok megfigyelésére – a szólás szabadságának példa nélküli korlátozását jelentené egy olyan kontinensen, ahol az állampolgárokat már most is rendszeresen büntetik a „helytelen” – főleg az iszlámmal kapcsolatos – vélemények kifejezése miatt.

A Tolerancia Támogatását célzó Nemzeti Törvény Európai Szerkezete elnevezésű törvényjavaslatot nemrég nyújtották be az Európai Parlament Polgárjogi, Igazságügyi és Belügyi Bizottságához, amely az EU egyetlen közvetlenül megválasztott testülete.

A javaslatot a Tolerancia és Megbékélés Európai Bizottsága (ETCR) nevű, 2008-ban a korábbi lengyel elnök, Alexszander Kwasniewski és az Európai Zsidó Kongresszus elnöke, Moshe Kantor által alapított nem kormányzati szervezet készítette.

Az ECTR – mely egy olyan „toleranciát védő” szervezetként írja le magát, amely „a kormányoknak és nemzetközi szervezeteknek gyakorlatias javaslatokat készít elő annak érdekében, hogy az európai földrészen javítsanak a vallások és népcsoportok közötti kapcsolatokon”- több, mint egy tucat prominens európai politikust tudhat a sorai között, olyanokat, mint például Jose Maria Aznar, korábbi spanyol miniszterelnök.

A szervezet 2008-ban nyújtotta be az Európai parlamantbe első javaslatát az egész Európára vonatkozó tolerancia törvény elfogadására, a Kristályéjszaka, a zsidó holokauszt első erőszakos eseményének 70. évfordulója alkalmából.

Az öt éves lobbi tevékenységet követően az EU mára kezdi komolyan venni a javaslatot, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy szeptember 17-én a szervezet 45 percben prezentálhatta javaslatát az EU Polgárjogi bizottsága előtt.

A „Tolerancia Mintatörvényként” is ismert javaslatot az EU „Egyenlő Bánásmód Direktívájának” (ETD) részeként prezentálták, ami az élet szinte minden területére kiterjesztené a diszkriminációt.

Az ETD bírálói szerint a direktíva az „egyenlő bánásmód” teljesen téves eszméjét erőltetné a lakosságra, azzal a céllal, hogy felülről irányítsa az emberek közötti kapcsolatokat, durván megsértve ezzel az egyének önrendelkezési jogát.

Egy brüsszeli polgárjogi szervezet (European Dignity Watch) szerint: „Az egyén személyes erkölcsi nézetei szerinti együttműködési szabadság és a mozgásszabadság eszméi kerültek veszélybe az „egyenlőségnek” ezzel az újonnan kialakított koncepciójával. Ez a koncepció aláásná az európaiak szabadságát és önrendelkezési jogát, magánéletünket bürokraták irányítása alá vonná és jogbizonytalanságban tartaná.

Az állampolgárok társadalmi viselkedésének állami irányításáról van szó. Ezek a tendenciák régmúlt korok diktatúráira emlékeztetnek, és példa nélküli támadást jelentenek az emberi jogok ellen.”

Az ETD tágabb kontextusán belül az ECTR javaslat rendkívül merész, ugyanakkor terminológiája annyira homályos, hogy elfogadása esetén megnyitná Pandora szelencéjét a visszaélések előtt és kimondhatjuk, hogy akár véget vethet a szólás szabadságának Európában.

A tervezet 1. paragrafusának (d) pontja például leírja, hogy a „tolerancia egy elkülöníthető identitású csoport önkifejezésének, fennmaradásának és fejlődésének tisztelete és elfogadása.” A 2. paragrafus (d) pontja pedig kifejti, hogy a törvény célja „elítélni az előítéleteken, vakbuzgóságon és elfogultságon alapuló intolerancia mindennemű kifejezését.”

A 2. paragrafusban olvasható magyarázat leírja, hogy „a vallásos intolerancia magában foglalja az „iszlamofóbiát”, azonban nem definiálja a fogalmat, amit a Muzulmán Testvériség talált ki még a 90-es években. Logikusan következtetve, így a 2. paragrafus feltételezhetően tiltaná az iszlám és az iszlám saría törvények mindennemű bírálatát, ami a muzulmán aktivista csoportok legfőbb célkitűzése volt az elmúlt két évtized során.

A dokumentum azt is kijelenti, hogy „a toleranciát nem csak a kormányzati szerveknek kell gyakorolnia, hanem a személyeknek is.” A 3. (iv) paragrafus ezt ki is fejti: „A tolerancia garanciáját nem csak függőleges (kormány-személy közötti)kapcsolatokban, hanem vízszintes kapcsolatokban (csoport-csoport és személy-személy) kell értelmezni. A kormányoknak kötelessége biztosítani azt, hogy az intoleranciát sem függőleges, sem pedig vízszintes kapcsolatokban nem gyakorolják.

A dokumentum 4. (f) (i) pontja leírja, hogy „nem szükséges tolerálni az intoleranciát. Ez különösen a szólásszabadság tekintetében igen fontos.” AZ 5. paragrafus (a) pontja kijelenti, hogy „A toleranciát (ahogy az az 1(d) pontban szerepel) minden csoportnak garantálni kell, legyen az a csoport olyan, melynek gyökerei mélyre nyúlnak a társadalomban, vagy olyan, amely nemrég alakult – főleg a külföldről történő bevándorlás következtében.”

A 6. paragrafus pedig kijelenti, hogy „a Tolerancia Támogatását célzó Nemzeti Törvény hatályba lépése önmagában nem elegendő, ha azt nem támogatja a bevezetésért és végrehajtásért felelős mechanizmus, hogy a törvény ne csupán papíron létezzen.

A 6. paragrafus (a) pontjához tartozó magyarázó megjegyzés kimondja: „Veszélyeztetett és hátrányos helyzetű csoportok tagjait, a kormányok által minden állampolgárnak biztosított általános védelmen felül különleges védelem illeti meg.” Egy másik megjegyzés hozzáteszi, hogy „A veszélyeztetett és hátrányos helyzetű csoportok tagjainak nyújtott különleges védelem kedvezményes elbánást vonhat maga után. Az igazat megvallva, ez a kedvezményes elbánás túlmutat az egyszerű tiszteleten és elfogadáson, amely a toleranciában gyökerezik.

6. paragrafus (b) pontja azt követeli, hogy az EU összes 28 tagállamában „külön kormányzati egységet állítsanak fel annak érdekében, hogy felügyeljék ezen törvény végrehajtását.” A magyarázó megjegyzés hozzáteszi: „A különleges kormányzati egységnek lehetőleg az Igazságügyi Minisztériumon (bár a Belügyminisztérium egy másik ésszerű lehetőség) belül kellene működnie.

A 6. bekezdés (c) pontja „egy a civil szférában kiemelkedő személyekből álló független testület, a Nemzeti Toleranciafigyelő Bizottság,” létrehozását írja elő, „azzal a hatalommal felruházva, hogy elősegítse a toleranciát.” A magyarázó megjegyzés hozzáteszi: ” A független Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a törvény végrehajtását illetően kifejtse nézeteit minden félre vonatkozóan. A végrehajtás ebben az összefüggésben magában foglalja (de nem korlátozódik csupán) a büntető szankciók kiszabására.

A 7. bekezdés (a) pontja szerint: „A következő cselekményeket kell bűncselekménynek tekinteni és súlyosbított bűncselekményként büntetni: erőszakra való felbujtás egy csoport ellen és egy csoport rágalmazása.” „A csoport rágalmazását” tágan értelmezik, úgy mint „rágalmazó megjegyzések közlése nyilvánosan egy csoport vagy annak tagjai ellen azzal a céllal, hogy erőszakot szítson, rágalmazza a csoportot, nevetségessé tegye vagy hamis vádakkal illesse.”

A 7. bekezdés (b) pontja kimondja, hogy „azoknak a fiatalkorúaknak, akiket az (a) pontban felsorolt bűncselekmények elkövetése miatt elítéltek, részt kell venniük egy rehabilitációs programon, amelynek az a célja, hogy elültesse bennük a tolerancia kultúráját.” A 7. bekezdés (e) pontja kimondja, hogy „az (a) pontban felsorolt bűncselekmények áldozatainak lehetőségük van az elkövetők ellen jogi útra terelni az ügyet, valamint lehetőségük van jogorvoslatra. ” A 7. bekezdés (f) pontja kimondja, hogy „az (a) pontban felsorolt bűncselekmények áldozatainak, anyagi helyzettől függetlenül ingyenes jogorvoslatot kell felajánlani.”

A 8. paragrafus kimondja, hogy „a kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy (a) az iskolák – az alapfokú képzéstől felfelé – vezessenek be olyan tanórákat, melyek arra ösztönzik a diákokat, hogy elfogadják a sokféleséget, valamint hozzásegítenek mások tulajdonságait és kultúráját illető toleráns légkör megteremtéséhez.” A magyarázó megjegyzés hozzáteszi: „Nagyon fontos, hogy az oktatási programban ezek a tanórák a lehető legkorábban bevezetésre kerüljenek, vagyis az általános iskolában. De ezeket a kurzusokat az oktatás magasabb szintjein is lehetővé kell tenni, az egyetemekig bezárólag, azt is beleértve.

A 9. bekezdés (a) pontja szerint: „A kormánynak biztosítania kell, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók (televízió és rádió) a műsoraik előírt százalékában a tolerancia légkörét támogassák.” A 9. bekezdés (b) pontja hozzáteszi: „A kormánynak minden magánkézben levő tömegtájékoztatási médiumot (a nyomtatott sajtót is beleértve) bátorítania kell arra, hogy támogassa a tolerancia légkörét.” A 9. bekezdés (c) pontja kimondja: „A kormánynak minden (állami és a magán) tömegtájékoztatási médiumot ösztönöznie kell arra, hogy fogadjon el egy olyan etikai kódexet, amely megakadályozza az intolerancia terjedését, és amely kódexet a tömegtájékoztatási panasz bizottság ellenőriz. “

Ha a dokumentumot az Európai Parlament jelenlegi formájában elfogadja, az – több más probléma mellett – a szólásszabadság és szabad véleménynyilvánítás kárára teret enged az érzelmi sértésektől való mentesség jogának. Hétköznapi nyelvre fordítva, a definíciók és elképzelések, mint a „tolerancia”, „diszkrimináció”, „sebezhetőség” vagy a „hátrányos helyzet” rendkívül szubjektív meghatározása egy jogi kényszerzubbonyt hozna létre, ami utat nyitna az egyének és csoport elhallgattatásához használható új „törvényi” eszközök előtt.

„A hitközösségek és iskolák, egyes vallások követői vagy akár hétköznapi szülők, akik szeretnék saját erkölcsi értékeiket átadni gyerekeiknek, mind az intolerancia gyanújába keveredhetnek,”

„Ennél is rosszabb. Amennyiben EU törvényként kerül elfogadásra, a nyelvezet miatt homályos vagy alaptalan vádak alapján is beperelhetnek valakit, aminek eredményeként csorbulhat vagy akár el is tűnhet a szólás szabadsága. Az egyének vagy csoportok öncenzúrát gyakorolnának, attól tartva, hogy nézeteik miatt bíróság elé citálhatják őket,” magyarázza a szervezet egy nyilatkozatban.

“A törvényjavaslat szerzői – egy a toleranciát és megbékélést hirdető nemzetközi nem-kormányzati szervezet égisze alatt – megalapították az Európai Parlament Polgárjogi, Igazságügyi és Belügyi Bizottságát, annak érdekében, hogy támogassák a törvényt. A törvényjavaslat elfogadása és országos szintű bevezetése nemcsak egy jelentős hátralépés lenne, de olyan nemeztek feletti megfigyelést eredményezne, ami sötét kort jelent az európai demokráciának.”

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=6357

Bejegyzés: on 2013. nov. 20.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Soeren Kern. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes