Kiskorúak kényszerházassága Nagy-Britanniában

„A kényszerházasság valószínűleg a rabszolgaság utolsó formája az Egyesült Királyságban.” Nazir Afzal, Északnyugat-Anglia Királyi Főügyésze.

Több mint egy tucat muzulmán papot kaptak lencsevégre Nagy-Britannia legnagyobb mecsetjeiben, amint hozzájárulnak ahhoz, hogy 14 év körüli kislányokat adjanak férjhez.

Néhány riporter a brit ITV: Exposure műsorába készített rejtett kamerás dokumentumfilmet 18 olyan muszlim imámról, akik beleegyeztek abba, hogy 14 éves kislányok és felnőtt férfiak közötti iszlám házasságkötéseket (arabul nikah) végezzenek.

A kényszerházasság (ami Nagy-Britanniában jelenleg nem számít bűncselekménynek ) ellen tiltakozók elmondták, hogy évente kiskorú lányok ezreit kényszerítik arra, hogy akaratuk ellenére férjhez menjenek. Némelyikük kevesebb, mint 5 éves. Az pedig, amit most a dokumentumfilm bemutat, csupán a jéghegy csúcsa.

A „Kényszerházasság” című dokumentumfilmet először október 9-én vetítették. A főszereplők maguk a riporterek, akik eljátszották egy 14 éves kislány édesanyját illetve idősebb fiútestvérét. A cél az volt, hogy a lányt feleségül tudják adni egy idősebb férfihoz. A forgatás során 56 mecsetet látogattak meg országszerte, és felkérték az ottani papokat a nikah elvégzésére. Az imámok figyelmét kifejezetten felhívták arra a tényre, hogy a „menyasszony” nem egyezett bele abba, hogy a Londonból származó idősebb férfihoz hozzámenjen.

Bár a briteknél a házasságkötés csak 16 éves kortól engedélyezett, az iszlám saría jog engedélyezi, hogy a lányok a pubertás kor elérése után férjhez menjenek. Azok az imámok, akik elvállalták az esemény lebonyolítását, nyíltan gúnyt űznek a brit törvényekből. Ez pedig azt mutatja, hogy a brit törvényekkel párhuzamosan egyre szélesebb körben van jelen az iszlám jogrendszer.

Mohammed Shahid Akhtar, a birminghami Central Jamia Masjid Ghamkol Sharif mecset imámja egyike volt azoknak a muszlim papoknak, akik elvállalták a kiskorú házasságának lebonyolítását. Ez a második legnagyobb mecset az országban, több mint 5000 követővel.

Elmondtuk neki, hogy a kislány nem akar férjhez menni. Akhtar erre azt válaszolta, hogy mivel „már elmúlt 14 éves, ezért a saría alapján már törvényesen férjez adható. Az iszlám ezt lehetővé teszi számunkra. Semmi nem tiltja, ezért megtehetjük. Az iszlámban ez rendben van.”

A dokumentumfilm azt is bemutatja, hogyan fejezi ki ellenérzését Akhtar a brit házasságkötésekkel szemben: „Itt vannak ezek a kafírok [nem-hívők], a törvényeik, az angol emberek … tudod, nem házasodhatsz kétszer, viszont Isten áldásával mi négy házasságot is köthetünk.”

A birminghami mecset, melynek imámja a 14 éves lány akarata ellenére beleegyezett a kislány idősebb férfival történő házasságkötésébe

Mufti Shams al-Huda al-Misbahi, egy Leedshez közeli közép-észak angliai falu, Heckmondwike imámja, aki a Jamia Masjid Kanzul Iman mecsetben prédikál, szintén beleegyezett a házasságkötésbe.

Amikor a magát a házasulandó kislány bátyjának kiadó riporter azt mondta, hogy „eddig nem akarta, de most már akarni fogja”, akkor Misbahi a következőt válaszolta: „Ha kényszeríted, akkor akarni fogja.” Majd hozzátette, hogy lebonyolítja az esküvőt hivatalos, brit házasságkötési bizonylat nélkül is. „Mindent elintézünk az iszlám nevében. Hivatalosan bejegyeztetjük.” Majd hozzátette, hogy az esküvőt követően a kislány együtt élhet az új férjével.

Misbahi tanácsadóként együttműködik a Nyugat-Yorkshire-i Rendőrséggel azzal a céllal, hogy a muzulmánokat megpróbálják integrálni egy multikulturális társadalomba (közösségi kohézió). Évekig nyilvánosan ellenezte a kényszerházasságot mindaddig, amíg lencsevégre nem kapták.

A manchesteri Al Quba mecset és Shahporan Iszlám Központ imámja a következőt mondta az egyik riporternek: „Ne aggódj, kerítek neked valakit, aki elvégzi a házasságkötést”.

Nazir Afzal, Északnyugat-Anglia Királyi Főügyésze egy interjú során elmondta: „A kényszerházasság feltehetőleg a rabszolgaság utolsó formája az Egyesült Királyságban.”

A Yorkshire Post által készített interjúban Aneeta Prem a Freedom Charity alapítója – egy szervezet, amely kiskorúakat világosít fel a kényszerházassággal kapcsolatban – ,  a következőt mondta: „ Azt gondolom – bárki is legyen részese ennek – ez nyilvánvalóan kiskorúak ellen elkövetett erőszak, amit meg kell állítanunk. Az emberek kulturálisan túlságosan érzékenyek ezzel az üggyel kapcsolatban, attól félnek, hogy megsértenek egy bizonyos csoportot. Ki kell mondanunk, hogy a kényszerházasság erkölcstelen és bűncselekménynek számít, és véget kell vetni ennek a gyakorlatnak. Úgy gondolom, amit erről hallani lehet, az csak a jéghegy csúcsa. Óriási problémával állunk szemben.”

2012-ben minimum 250 olyan gyermekről tudunk, akiket Nagy-Britanniában házasságra kényszerítettek. Beleértve egy 2 éves kislányt is, akit a legfiatalabb áldozatként tartanak számon.

A statisztikai adatokat a brit kormány Kényszerházasság Egysége (Forced Marriage Unit – FMU) szolgáltatatta, akik komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megszülethessen az a törvény, mely alapján bűncselekménynek számítanának az Anglia, Wales és Észak-Írország területén kötött kényszerházasságok. Egy ilyen törvény Skóciában már hatályba lépett.

2012 folyamán az FMU összességében közel 1500 kényszerházassággal kapcsolatos esetben adott tanácsot vagy segítséget. A szakértők szerint Nagy-Britanniában a kényszerházasságok túlnyomó többsége rejtve marad. A NatCen társadalomkutatással foglalkozó szervezet által publikált tanulmányban megjelent becslés szerint a kényszerházasságok száma az évi 8000-et is meghaladhatja.

A legtöbb esetben a kényszerházasságok Dél-Ázsiából, főleg Pakisztánból, Indiából és Bangladesből származó, Nagy-Britanniában élő muszlim családokhoz köthetők. Sok esetben olyan muzulmán gyermekek voltak az áldozatok, akiket a szüleik külföldre vittek és ott arra kényszerítették őket, hogy akaratuk ellenére megházasodjanak. Például 2013-ban a nyári szünet alatt átlag napi 5 kislánnyal történt meg, hogy Nagy-Britanniából külföldre vitték és ott erőszakkal házasságra kényszerítették. A kényszerházasságok gyakran járnak emberrablással, nemi erőszakkal és veréssel.

David Cameron miniszterelnök a kényszerházasság gyakorlatát a modernkori rabszolgasághoz hasonlította, és azt mondta, hogy az embereknek a politikai korrektség miatt nem szabadna „megijednie” attól, hogy beszéljenek a témáról. „Az országban túl sokáig úgy gondoltuk, hogy ez hozzátartozik a kultúrájukhoz, ezért el kell fogadnunk” – mondta Cameron. Majd hozzátette „Nem kell elfogadnunk. Ez bűncselekmény.”

2013 májusában Cameron a Parlament elé terjesztett egy törvényjavaslatot, mely a kényszerházasságot súlyos bűncselekménynek minősíti. Az intézkedés része az úgynevezett Antiszociális viselkedés, bűnözés és stratéga törvénytervezetnek, amely lassan keresztülmegy a brit parlament alsóházán.

Azonban nem mindenki ért egyet azzal, hogy  a kényszerházasságot Nagy-Britanniában bűncselekménynek nyílvánítsák. 2013 szeptember 16-án a Brit Parlament Alsóházi Könyvtára megjelentetett egy kutatást, amely szerint a témában kampányolók közül néhányan attól tartanak, hogy az áldozatok többsége azért nem tesz feljelentést, mert fél attól hogy valamely családtagjukat börtönbüntetésre ítélik. Mások véleménye szerint ez ahhoz vezetne, hogy a kislányokat egész fiatalon a tengerentúlra szállítanák és ott adnák őket férjhez. Mások pedig azt kérdezik, hogy a kényszerházasságokat hogyan lehet bebizonyítani, minden kétséget kizárólag.

Egy másik ok, amiért Nagy-Britanniának ilyen sokáig tart a kényszerházasságot törvénytelennek minősíteni az, hogy a multikulturalizmust támogatók nagy része ezt igazságtalanságnak tartja a muzulmánokkal szemben.

Egy folyóiratban megjelent cikk szerint az, hogy Nagy-Britannia vonakodik a kényszerházasság bűncselekménnyé nyilvánításától, részben a multikulturális ideálok hatásának köszönhető.

A cikk a polgárjogi törvénykezés büntetőjogi  törvénykezéssel szembeni előnyben részesítését az állam azon hajlandóságának tulajdonítja, hogy a kényszerházasságok által történt ártást inkább a választás szabadságának megsértésének, mintsem a nők ellen elkövetett régóta tartó  erőszaknak kategorizálja.

Lehetséges, hogy ennek következtében kialakulna egy kétszintű törvénykezési rendszer, ahol egy kisebbségi csoporthoz tartozó nőnek, kulturális szokásai és faji hovatartozása miatt, csak kevesebb emberjogi védelem állna rendelkezésére?

1999-ben a Munkáspárt belügyminisztere, Mike O’Brien kritizálta a kényszerházasságokkal szembeni cselekvésképtelenséget. Azt mondta: „A multikulturális érzékenység nem kifogás az erkölcsi vaksággal szemben.”

Most pedig vissza 2013-ba. A Sunday Times október 6-án megjelent számában közöltek egy interjút Jasvinder Sanghera aktivistával, aki kulcsfigurája volt annak a közel 10 évig tartó kampánynak, amely a kényszerházasságok bűncselekmény mivolta mellett szólt. Hasonló szavakkal élt: a téma a „kulturális érzékenység erkölcsi vakságába burkolódzik.”

Forrás: Soeren Kern, Gatestone Institute

Print Friendly

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=6385

Bejegyzés: on 2013. nov. 22.. A bejegyzés kategóriái: Anglisztán, Gyerekházasság, Kényszerházasság, Legfrissebb, Soeren Kern. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes