Svédország konzervatív gazdaságpolitikájával és széles körben kiépült jóléti rendszerével megvalósította azt, amit ma svéd modellként ismerünk. Egyesek ezt átütő sikerként értékelik, mások figyelmeztetnek, hogy létezik Svédországnak egy sötét oldala is a politikai korrektség álarca mögé rejtve.
Üdvözlet Svédországból, az utópia országából. Dale Hurd (CBN News) riportja.
A cseh kormány jóváhagyta azt az új kezdeményezést, amellyel az iszlámot kívánják megismertetni az ország általános és középiskolásaival. De a kritikusok szerint – és nem kevés van belőlük – a projekt mögöttes célja, hogy a nem-muszlim gyerekek áttérjenek az iszlámra, amit azzal kívánnak elérni, hogy a multikulturalizmus népszerűsítésének és az „iszlamofóbia” elleni küzdelem jegyében térítő jellegű retorikát alkalmaznak az állami iskolákban.
Lars Hedegaard, a félelmet nem ismerő dán történész és újságíró, akit tavaly majdnem meggyilkolt egy dzsihádista (akit csak a közelmúltban fogtak el), szenvedélyes beszédet tartott a május 4-ei dán Felszabadulás Napján, a második világháborús náci megszállásra emlékezve.
A nők és fiatal lányok kizsákmányolása sajnos nem csak az iszlám kultúrára jellemző jelenség, mégis egyedül az iszlám jog szentesíti mindezt. És itt van egy újabb, az iszlám jog által előidézett emberi jogi botrány, melyet a nemzetközi emberi jogi közösség és a fősodrásbeli média gyáván figyelmen kívül hagy. A nigériai iskolás lányok elrablása lehetőséget adott volna arra, hogy felszólítsák a muszlim vezetőket arra, hogy valódi reformokat dolgozzanak ki, ezáltal végleg eltávolítva ezen barbárság igazolásait. Ehelyett a nyugati vezetők és a média azt teszi, amit eddig is tett: úgy tesz, mintha mindez egy elszigetelt eset lenne és valójában nem létezne semmilyen probléma.
A muzulmánok és iszlám szervezetek évről évre egyre jobban iszlamizálják a kultúránkat. Mindehhez a fő eszközük az a világhírű, kínos tendencia, hogy szinte mindent sértésnek vesznek. Ha az olvasó sértőnek talál valamit, ami az iszlámtól származik, jelentse a rendőrségnek. Jelenleg úgy tűnik, ez az egyetlen módja annak, hogy visszaszerezzük a szólásszabadságunkat.