Geert Wilders beszéde Hágában

Hölgyeim és uraim tíz évvel ezelőtt alapítottam a Szabadságpártot, amely párt számos dolog mellett áll ki: jobb egészségügyi ellátás, alacsonyabb adók és utak építése. Azonban a pártot főleg azért alapítottam, hogy szembeszálljunk a multikulturális társadalom hátrányaival, az iszlamizációval és megőrizzük a saját kultúránkat és identitásunkat.

Ebben a harcban, tíz évvel ezelőtt elvesztettem a szabadságomat. Theo van Gogh meggyilkolásától kezdve a mai napig többé már nem vagyok szabad ember.

Minden parlamenti képviselőnk – velem együtt – és minden önkéntesünk mindezt a szavazóink érdekében teszi. Az előbb említett témákkal más pártok nem foglalkoznak, sőt azért, hogy politikailag korrektnek látszódjanak, még csak beszélni sem mernek róla.

Mi elutasítjuk a félelmet, helyette megoldásokat kínálunk.

Ezt a tíz éves időszakot fentek és lentek jellemezték. Választásokat nyertünk, választásokat vesztettünk.

És nem lehet nem észrevenni, hogy az előző választáson vita kezdődött a marokkóiakról. Hágában a kampány során kevesebb marokkói mellett foglaltam állást és egy kampányrendezvényen az embereknek a következő kérdést tettem fel: „Több vagy kevesebb marokkóit akartok?”

„Miért kérdeztem ezt?”

Azért, mert ezt akartam kérdezni. Azért, mert ezt gondolom.

Már többször elmondtam, hogy mindezt hogyan szeretném elérni. Olyat nem mondtam, hogy deportálni akarjuk az összes marokkóit. Egy háromlépéses megközelítésről beszéltem: az iszlám országokból –ide értve Marokkót is – történő bevándorlás korlátozásáról, mely megtalálható a választási kiáltványunkban, a visszavándorlás ösztönzéséről, amely szintén megtalálható a választási kiáltványunkban, és a kettős állampolgársággal – a legtöbbjük ilyen – rendelkező bűnöző marokkóiak deportálásáról oly módon, hogy megvonni tőlük a holland útlevelet és visszaküldeni őket a saját országukba.

Ez nem újkeletű módszer, a kormány ezt már alkalmazza a terroristákkal szemben: ha kettős állampolgársággal rendelkezel, akkor visszavonhatják a holland állampolgárságot és visszaküldhetnek Marokkóba vagy más országba. A pártom, a PVV azt szeretné, ha ezt a módszert más erőszakos bűntettekre is alkalmaznák.

Mindhárom intézkedés megtalálható a választási kiáltványunkban. Mindez kevesebb marokkóihoz vezetne.

És miért éppen a marokkóiakat említettem? Azért, mert a marokkóiak felülreprezentáltak a bűnözésben és a segélyektől való függésben. A 23 év alatti marokkóiak több, mint 60 százaléka ismert a rendőrség és a bíróságok előtt. A marokkóiak 22-szer gyakrabban követnek el olyan erőszakos bűncselekményeket, mint rablótámadás és betörés. Hétszer többen vannak segélyen, mint mások. Ezek tények, nem én találtam ki őket. Ezek olyan tények, amelyekkel meg kell ismertetnem a nyilvánosságot, különben minek mentem politikusnak? Azért lettem politikus, hogy ezekről a dolgokról beszéljek és megoldásokat kínáljak rájuk – amiből hármat az előbb említettem.

A média, a weboldalak, és azok a politikusok, akik jelen voltak, amikor megkérdeztem az embereket a választási kampány során, hogy több, vagy kevesebb marokkóit akarnak, olyan szánalmas múltbeli példákhoz hasonlította mindezt, mint amilyen a nácizmus. Hitlerként jellemeztek, Goebbelshez hasonlítottak. Olyan filmeket készítettek, melyekben Hitler hangjaként beszélek. Ezek szánalmas összehasonlítások, melyet én nem tennék, a média és a weboldalak tették mindezt.

Én csak az igazat mondtam. Arról a problémáról beszéltem, amiért politikus lettem, nevezetesen a multikulturális társadalom és iszlamizáció túlkapásaival való szembeszállás miatt.

Nem mondtam semmi rosszat. Nem bántam meg semmit és nem fogok bocsánatot kérni senkitől azért, mert kimondtam az igazságot, és amiért a politikusi hivatásomat gyakoroltam.

Észrevettem, hogy nyugtalanságot és izgatottságot okoztam a társadalomban, és még a politikai pártomon belül is, és ez nem olyan, amit az ember akar. Azonban egy dologról meg vagyok győződve, mégpedig arról, hogy a törvényesség keretein belül cselekedtem, a választási kiáltványunk keretein belül cselekedtem és egyedül a bíróság dönthet másképp, nem pedig azok a politikusok, akik bármikor, ha mondok valamit panaszkodnak.

És most Mr. Roemer [a szocialisták vezetője] és más miniszterek azt mondják, hogy gyűlöletbeszéd, izgatás és diszkrimináció vádjában vagyok bűnös – nem gyanúsított, hanem bűnös!

Bagoly mondja verébnek.

Ami a legrosszabb, hogy Ivo Opestelten igazságügyi miniszter sértette meg leginkább a törvényt, amiért dühös vagyok. Azt mondta, hogy undorító, amit a választások éjszakáján mondtam.

Opstelten miniszter az Államügyészi Szolgálat feje. Ő dönt arról, hogy a panaszok alapján eljárást indítsanak ellenem vagy sem.

Hogyan képes az Államügyészi Szolgálat ezek után is objektív döntést hozni arról, hogy indítsanak eljárást ellenem vagy sem, ha az Igazságügyi Minisztérium legmagasabb vezetője gyakorlatilag már előre bűnösnek mondott ki. Az igazságügyi miniszter azt sem kifogásolja, hogy országszerte előre gyártott panasz-űrlapok vannak ellenem, és hogy vannak olyan emberek, akik segítenek kitölteni ezeket az űrlapokat az embereknek a saját otthonaikban. A kollégám Fleur Agema helytállóan megjegyezte, hogy olyan öregembereknek kellene segíteniük, akiket kiraboltak.

Hölgyeim és uraim, nem tudom, hogy mindez hova fog vezetni. Én is látom mi történik, látom, hogy nyugtalan a társadalom, és azt is látom, hogy a pártomon belül is vannak olyan emberek, akik azt mondják, hogy így nem fognak részt venni a pártomban. Nem tudom, hogy mindez milyen hatással lesz a pártomra a parlamentben, de egy dolgot tudok: nem adom fel, nem fogok bocsánatot kérni olyan dolgokért, amiket nem tettem, vagy az igazságért, mivel ez a hivatali kötelességem. Egy dolgot tudok, senki sem fog meghátrálásra kényszeríteni. Nem számít, hogy 13, 10 vagy 5 helyünk lesz a parlamentben, Geert Wilders nem adja fel. Ha létező adatokra hivatkozva nem mondhatom el, hogy mi a probléma a marokkóiakkal, ha bűnösnek kell éreznem magamat azért mert a média második világháborús összehasonlításokat tesz, olyanokért amiket én soha nem mondtam és soha nem is fogok, akkor erről ennyit.

De bármit is írjanak, bármit is közvetítsenek, akármit is csináljon az igazságügyi miniszter, vagy a kollégáim a parlamentben, nem fogom feladni és a több millió holland érdekében mindig hallatni fogom a hangomat.

Forrás: Gates of Vienna

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=6789

Bejegyzés: on 2014. máj. 5.. A bejegyzés kategóriái: Geert Wilders, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes