Nicolai Sennels: Miért harcolunk az iszlám ellen?

Nemrég valaki a következő kérdést tette fel nekem: Miért harcolsz az iszlám ellen? A válasz röviden: mert az iszlám harcol ellenünk. És mivel nem ismer határokat és kegyelmet, ezt egészen addig fogja tenni, amíg le nem győz bennünket, vagy amíg meg nem állítjuk – remélhetőleg.

Az iszlám világuralomra törekszik, és minden mohamedán vallási gyakorlatának központi része, hogy minden lehetséges eszközzel terjessze a hitet, amíg az el nem terjed az egész világon. A 6. század óta – amikor is Mohamed, az iszlám alapítója és önjelölt prófétája (aki talán soha nem is létezett) elindult, hogy meghódítsa a szomszédos városokat, meggyilkolva, megcsonkítva, megerőszakolva és rabszolgasorba döntve rengeteg embert – az iszlám romboló és elnyomó tanait ameddig csak tudták folyamatosan terjesztették. A dzsihádisták (arabul: mudzsahedinek) könyörtelen hullámai keresztény, zsidó, hindu és buddhista országokat és kultúrákat semmisítettek meg, 270 millió nem muszlim halottat hagyva maguk mögött, többnyire rendkívül barbár módon ölve meg őket. Afrika, a Közel-Kelet és a nyugati városok azon területeinek nemrégiben történt iszlám meghódítása, melyek ezidáig nem voltak a saría uralma alatt, nem új jelenség. Ez a nem muzulmánok ellen folytatott 1400 éves háborúnak csupán egy újabb fejezete, azzal a céllal, hogy megszilárdítása a muzulmánok hatalmát a nem muzulmánok felett, és az iszlám uralmát a demokrácia és az emberi jogok felett. A több millió muzulmán miatt, akik a maguk által teremtett szörnyűségek elől Nyugatra menekülnek, az iszlám hamarosan olyan országokban is elterjedhet, amelyek szinte teljesen mentesek voltak a muzulmánoktól. A kelet-európai és a balti államok azon polgárai, akik azt gondolják, hogy Nyugat-Európa képes a segítségük nélkül kezelni ezt a problémát, naivak, és hiányzik belőlük a szolidaritás: itt az ideje, hogy a demokratikus világ összetartson. Mivel az iszlám természete az, hogy végül mindenhol elterjedjen, senki sincs biztonságban.

Mit akarnak?

Az iszlám végső célja egy világméretű Kalifátus, melyet a saría ural. A világ, amelyről az iszlám követői álmodnak, egy olyan bolygó, melyet Allah és prófétája kívánságai szerint irányítanak. Egy ilyen világban nincs helye a szabad beszédnek, mivel a rendszer legcsekélyebb kritikáját is halállal büntetik. Nincs helye a gondolatszabadságnak, hiszen mindenkinek Allahban kell hinnie és abban, hogy Mohamed az ő prófétája, naponta ötször kell imádkoznia, halal ételeket kell ennie, és meg kell ölnie azokat a családtagokat és másokat, akik eltérnek az iszlám szabályaitól. A saría szerint a nők gyakorlatilag a férfi családtagok tulajdonai és a férfiak számára megengedett, hogy négy feleségük legyen, akiket akár verhetnek is. A zsidókat és keresztényeket megkímélik a haláltól akkor, ha fizetik a védelmi adót, az ún. dzsizját, és elfogadják, hogy másodosztályú állampolgárok – dhimmik -, akiket a mohamedánok saját szeszélyeiknek megfelelően kihasználhatnak és megerőszakolhatnak. Azoknak az embereknek, akik nem hisznek az Ószövetségben – hinduknak, buddhistáknak, ateistáknak és másoknak – csak két választásuk van: vagy megölik őket vagy áttérnek az iszlámra (amely kimeríti a pszichológiai erőszak fogalmát és arra kényszeríti az embereket, hogy egy szigorú mohamedán életet éljenek, olyat, amellyel az is együtt jár, hogy megölnek más nem muzulmánokat).

Egy olyan társadalom, ahol a tudománynak és a kutatásnak igazodnia kell egy a 6. században élt őrült pedofil (Mohamed feleségül vette a 6 éves Aisát, akivel már ekkor szexuális kapcsolatot létesített úgy, hogy a kislány lábai között mozgatta péniszét és akivel 9 éves korában létesített tényleges szexuális kapcsolatot) világnézetéhez, természetesen nem tud létrehozni egy működő stabil gazdaságot, politikai rendszert vagy nem tudja biztosítani a modern orvostudomány, technológia és infrastruktúra által nyújtott kényelmet.

Az emberi szabadság és jogok tekintetében a Szovjetunió egy paradicsom volt bármelyik iszlám kalifátushoz képest, amit a harag örömtelen és szeretet nélküli totalitárius világaihoz lehet leginkább hasonlítani, olyan világokhoz, amelyek J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura és George Lucas Csillagok háborúja című műveiben szerepelnek. Ha az iszlám agresszió hatására – a politikai korrektség, a gyávaság és a lustaság segítségével – eltűnne a civilizációnk, akkor az egyetlen ismert hely, ahol intelligens élet van a világegyetemben, egy a térben keringő olyan sötétségbe borult és lerombolt bolygóvá változna, melyet több milliárd, teljes nyomorban élő, főleg beltenyésztett (inbred) ember népesítene be, akik a szabadsággyűlölő, halálszerető, brutális, agyzsibbasztó saría rabszolgái. Mi lehetne ennél nagyobb tragédia?

Megtörténhet mindez velünk is?

Nos, az a több millió nem muzulmán, akik valaha olyan területeken éltek, ahol most az iszlám uralkodik, valószínűleg feltették maguknak ugyanezt a kérdést … És igen, ez velünk is megtörténhet, ha nem állítjuk meg az iszlámot. A nyugati hírszerző szolgálatok egyre többször figyelmeztetnek, hogy több ezer, az országainkon kívül és belül élő muzulmán készül arra, hogy teljesítse vallási kötelességét.

Mi eközben nyugodtak vagyunk, abban reménykedve, hogy a muzulmánok ugyanolyan békések lesznek a gondoskodó jóléti rendszerünk és nyugtatgató médiánk hatására, mint amilyenné mi váltunk.

Az iszlám nem ismer határokat, sem pedig kegyelmet, és ha a mi generációnk nem állítja meg, akkor a következő generációnak esélye sem lesz arra, hogy ezt megtegye. Nagyapáink legyőzték a nácizmust, szüleink generációja legyőzte a kommunizmust. Korunk nagy kihívása az iszlám – mely a szabadság olyan ellensége, mely sokkal fanatikusabb, és sokkal nagyobb tömegeket mozgat meg, mint bármelyik totalitárius rendszer előtte. Ez az ellenség különbözik bármitől, amivel korábban már találkoztunk: nem lehet megfélemlíteni egy olyan ellenséget, amely jobban szereti a halált, mint az életet.

A még a kisebb városokban is gomba módra szaporodó muzulmán gettókban a rendőrség többé nem képes fenntartani a rendet. Az egyre rendszeresebb zendülések, melyeket legjobban úgy lehetne jellemezni, mint egy polgárháború kisebb incidensei, ízelítőt adnak abból, hogy mi vár ránk a következő évtizedben (az al-Kaidának az 1990-es években készített profetikus terve szerint ez 2016-ban fog megtörténni– a terv szerint az arab kormányokat meg kell dönteni 2010 körül, és 2013-ban létre kell hozni egy Iszlám Államot …).

A muzulmán dominanciájú területek egyre szaporodnak és egyre arcátlanabbak – amit a nyugati hatóságok következetlensége csak ösztönöz – és csupán idő kérdése, hogy mikor válnak olyan folyamatosan háborúzó muzulmán enklávékká, melyek alkotmányellenes, vallási jogokért harcolnak. A mi magunk által okozott invázióval létrehozzuk a saját Gázai övezeteinket, amelyekből már jelenleg is folyamatos támadásokat intéznek a nem muzulmánok és a környező nem iszlám társadalom ellen. A muzulmán bevándorlás összeroppantja gazdaságunkat, aláássa nehezen megszerzett biztonságunkat, támadja a szólásszabadságot és városaink egyes területeit veszélyes „no-go” saría övezetekké változtatja át.

A muzulmánok, akik a dzsihádban hisznek nem szélsőségesek, és nem is kisebbség. Azok a muzulmánok, akik úgy gondolják, hogy vallási kötelességüket teljesítik azáltal, hogy dzsihád háborút folytatnak, a fősodrásbeli iszlám alapján cselekednek, annak megfelelően, ahogy az a Koránban és az ugyanolyan szentnek tartott Hadíszban szerepel, egyértelműen és ismételten. A mintegy 56 millió Európában élő muzulmán 75 százaléka úgy véli, hogy a Koránt szó szerint kell értelmezni, és 65 százalékuk gondolja, hogy a saría sokkal fontosabb, mint a demokratikus törvények. A Hollandiában élő fiatal törökök 80 százaléka gondolja azt, hogy a nem muzulmánokkal szembeni dzsihád helyes. Az összes francia fiatal 27 százaléka és az összes brit fiatal 14 százaléka – feltehetően ezen országok mohamedán fiataljainak túlnyomó többsége – támogatja az Iszlám Államot. Mit jelentenek ezek a számok? Azt jelentik, hogy a számtalan muzulmán gettót, melyek feleszik a nyugati városokat és falvakat, olyan emberek százezrei vagy lehet, hogy milliói lakják, akik támogatják a dzsihád doktrínát. Mi fog történni, ha majd elég erősnek fogják érezni magukat ahhoz, hogy lerombolják és legyőzzék a társadalmainkat? Vajon passzívak és békések maradnak, vagy megragadják a lehetőséget? Egészen biztos, hogy sokan az utóbbit fogják választani.

Ahelyett, hogy az Európában élő muzulmánok hálásak lennének azért a biztonságért és jólétért, amit a keményen dolgozó nyugati adófizetők biztosítanak, felneveltek egy olyan dzsihád sereget, akik az iszlám népirtó agendáját támogatják.

Mit tehetünk?

Vagy inkább tegyük fel így a kérdést: Mit kell tennünk annak érdekében, hogy az emberiség és a jövő generációi számára győzzünk?

A demokratikus eszközök felhasználásával mozgósítanunk kell azt a hatalmas erőt és szervezési tehetséget, amely a világtörténelem legszabadabb, leggazdagabb és technológiailag legfejlettebb társadalmai mögött áll és mindezt a saját túlélésünk szolgálatába kell állítanunk. Ha még azelőtt sikerül felébreszteni ezt az alvó óriást, hogy az országainkat elpusztítanák ezek a barbárok – csakúgy, mint ahogy ezt az összes többi nagy kultúrával tették előttünk -, akkor pánik és gyűlölet nélkül leszünk képesek legyőzni ezen beltenyészett fanatikusok hordáit. Ezen kritikus történelmi időszak alatt nem szabad elveszítenünk emberi arcunkat és lerombolni azokat az értékeket, amelyeket épp megvédeni szeretnénk. Őszintének, szókimondónak kell maradnunk és reális eszközöket és erőt kell alkalmaznunk, miközben a hosszú távú győztes-győztes megoldásokra koncentrálunk. Félelem nélkül, de mentális többletből és egy széles látásmóddal megközelítve a problémát, sikert érhetünk el, miközben minimálisra csökkentjük az elkerülhetetlen károkat, melyeket okoznunk kell. Olyan totalitárius eszközökkel reagálni a problémára, mint a szólásszabadság betiltása, csak azért, hogy védjük a „”társadalmi kohéziót”, vagy olyan éretlen érzelmeknek engedni, mint amilyen a bosszú, nem használ az ügyünknek.

A mohamedán bevándorlók és menekültek milliói pusztító mértékben használják ki – gazdaságilag, kulturálisan és demográfiailag – a szociális értékekkel és magas fokú erkölcsiséggel rendelkező békés társadalmakat.

A modern jólét és a több évtizedes béke hibernálta a túlélési ösztönünket. Ez megnehezíti annak megértését, hogy ezt a történelmi kihívást nem fogjunk tudni legyőzni valódi erő használata nélkül. Egy olyan kíméletes megközelítés, melyet egészséges demográfiai viszonyok között tennénk, öngyilkosságnak számít akkor, amikor egy olyan tömegpusztító fegyverrel van dolgunk, mint az iszlám. Azért tartunk itt, mert a szabadságot túl sokáig tartottuk magától értetődőnek.

A muzulmánok a szókimondó őszinteségünket és racionális önvédelmi intézkedéseinket a vallási jogaik elleni támadásként fogják érzékelni és felhívásként arra az Allah által kinyilatkozott kötelességükre, hogy minden lehetséges eszközzel megvédjék vallásukat. Amikor a muzulmánok arra az elhatározásra jutnak, hogy a vallásukat támadás érte, akkor a Korán összes erőszakos verse aktiválódik. Saját magunk és utódaink megóvása ettől a rákos daganattól, amely már most is felemészti a társadalmunk minden életadó részét, rendkívül kitartó politikai és közéleti elszántságot igényel. Azzal, hogy visszavágunk, provokálni fogjuk az önjelölt ellenségünket és erősíteni fogjuk a világhírű, gyerekes, harag és áldozat mentalitását. Nincs értelme annak, hogy elkerüljük a konfrontációt, és ezt amúgy sem tudnánk elkerülni – és minél előbb történik mindez, annál kisebb méretű lesz és annál kevésbé szervezett. Néhány Facebook barát, vagy a munkahelyi előléptetés elvesztésének kockázata akkor, ha csatlakozunk egy tüntetéshez vagy akár nyilvánosan felszólalunk a témában, csekély ár a veszély súlyosságához, és ahhoz képest, hogy mit veszíthetünk mindörökre, ha ezekben a meghatározó években passzívak maradunk.

Az iszlám veszélye nagyon is valóságos, nem fog magától eltűnni. Csak nézzük meg a történelmet!

Kötelességünk nekünk is felelősséget vállalni, amint azt az elődeink is bátran – gyakran hatalmas árat fizetve ezért – megtették: a jövő generációi számára megvédeni, és továbbadni a nehezen kiharcolt értékeinket és szabadságunkat, lehetővé téve számukra, hogy a boldogságra törekedjenek és megadni a lehetőségét annak, hogy fejlődjenek, és kibontakoztassák teljes emberi lehetőségeiket.

Az iszlám katonáival és a politikai korrektséggel történő szembenállás a legnemesebb emberi tulajdonságokat aktiválja és fejleszti: az őszinteséget, a bátorságot, a megérzést, az együttműködést, a kemény munkát, az intelligenciát, és az együttérzést. Nem meglepő, hogy az iszlám-ellenes mozgalomban a legjobb emberekkel találkozhatunk.

Egyértelmű, hogy a médiában és a jelenlegi politikusokban nem bízhatunk, mivel nem közlik a tényeket az iszlámmal és tömeges muzulmán bevándorlás következményeivel kapcsolatban. Ezért nekünk – az Embereknek – kell elmondani a nyilvánvaló igazságot, elmondani a történeteinket, terjeszteni a fontos híreket, tényeket és statisztikákat, és inspirálni a velünk együtt szavazókat arra, hogy felelős vezetőket válasszanak. A Facebook, a Twitter és más modern tömegkommunikációs eszköz jó stílusban történő használata  (heti pár iszlámmal kapcsolatos hír elég) könnyű és mindezt kötelességünk megtenni. Ugyanez vonatkozik az újságoknak és politikusoknak küldendő cikkekre és panaszokra. Az újságoknak küldött levelek élessé teszik a tudatot és a magunk és mások érvelési képességét, és még ha ezt a levelet nem is közlik le, a lapok szerkesztőit tudatosítja afelől, hogy az olvasóikat mi érdekli – és hogy az újságoknak  miről kell tudósítaniuk, ha szeretnék, hogy megvegyék őket. Hangosan és nyilvánosan tiltakoznunk kell, ha a gyermekeink iskolájában hazudnak az utódainknak az iszlámról, vagy tudatosan halal ételeket kezdenek el felszolgálni. Ugyanennek a reakciónak kell történnie, ha a helyi tervezési bizottság úgy dönt, hogy engedélyezi egy mecset vagy egy „iszlám kulturális központ” építését. Ezek propaganda csomópontokként funkcionálnak a Korán népirtó üzenete számára, ami irányítja és radikalizálja a helyi muszlimokat. Bátorítsunk és támogassunk olyan politikai pártokat, szervezeteket és magánszemélyeket, akik kiállnak a szólásszabadság, a demokrácia és az emberi jogok mellett azáltal, hogy kockáztatnak és nyíltan ellenállnak az iszlámnak, a muzulmán bevándorlásnak és a politikai korrektségnek. Ha tovább szeretnénk fejleszteni védelmi képességeinket, legyünk erősek, tanuljunk harcművészeteket, és csatlakozzunk a Nemzeti Gárdához [a szerző dán, ahol ez a katonai szervezet az adott ország központi fegyveres erejének egy állami irányítás alatt lévő alkotóeleme – ford.]. Ha politikai tevékenységet folytatunk, ne váljunk bürokratákká, váljunk igazi barátokká, és ne versenyezzünk a többi dzsihád-ellenes kollégával. Örülnünk kell annak, hogy az emberek különbözőképpen működnek: a probléma sokoldalú és a világnak szüksége van sok különböző hangra, hogy megértse, és felismerje, hogy mit kell tennie.

Kezdjük azzal, hogy informáljuk magunkat úgy, hogy olyan blogokat olvasunk, mint a magyar nyelven is elérhető dzsihadfigyelo.com, (angol nyelven, PoliticalIslam.com EuropeNews.dk, JihadWatch.org, 10News.dk, GatesOfVienna.com, TheReligionOfPeace.com, PamelaGeller.com …). Rengeteg olyan Facebook és Twitter csoport létezik, melyeket érdemes követni. Használjuk ezeket arra, hogy elterjesszük a fontos tényeket a honfitársaink számára, ide értve a médiát és a törvényhozókat is. Csatlakozzunk tüntetésekhez (és vigyük a barátainkat is), viseljünk olyan pólókat, melyeken a szabadsággal kapcsolatos szlogenek vannak és tanuljunk meg néhány fontos statisztikát és Korán idézetet.

Harc a tudatlanság ellen, a bátorság támogatása

Az előzőleg említett demokratikus eszközök segítségével békésen eltávolíthatjuk azt a tudatlanságot, ami az élet számos területén a szenvedés oka – a tudatlanságot, ami jelen esetben a társadalmunk teljes pusztulásához és a jövő generációinak rabszolgasorba döntéséhez vezethet.

Inspiráljunk másokat a saját bátor példánkkal és azzal, hogy elkerüljük a haragot: gyűlölhetünk rendszereket, de nem gyűlölhetjük az embereket. Mivel a lények általában a hangulatuknak megfelelően viselkednek, ezért kívánjuk, hogy jó érzéseik legyenek, és csupán a pedagógiai jellegű szükséges minimumot ártsuk. Ne feledjük, hogy az iszlám legfőbb áldozatai maguk a muszlimok, mivel a rendszerük –az iszlám – tele van szabályokkal és ellenük is irányuló brutális büntetésekkel. A muszlimok az igazi iszlamofóbok: ugyanis csak a félelem adhat magyarázat arra, hogy az emberek miért hódolnak be egy ennyire öröm és szabadság nélküli, fájdalmas rendszernek, ami arra kényszeríti őket, hogy oly módon gondolkodjanak és viselkedjenek, ami még több szenvedést okoz az életükben.

Amíg a muszlimok nem szabadítják fel magukat a saría láncai alól, biztosítanunk kell, hogy azok a problémák, melyeket a vallásuk rájuk erőltet, és aminek hatására agymosottakká válnak, egy kellően biztonságos távolságból történjenek. Ezért le kell állítanunk a nem-nyugati (muzulmán) bevándorlást, és a behódolás vallásának követői számára olyan nehézzé kell tenni az itteni életet, amennyire csak lehetséges azáltal, hogy betiltunk minden fajta iszlamizációt. Ha mecseteket, halal ételeket, imaszobákat, iszlám ünnepeket akarnak, vagy össze akarnak házasodni valamelyik unokatestvérükkel, akkor máshol kell letelepedniük. Nem akarunk egyetlen mecsetet vagy minaretet sem, nem akarunk közpénzen vagy külföldiek által finanszírozott iszlám szervezeteket vagy imámokat. Minden muzulmánnak, aki ide jön, aktívan és nyilvánosan el kell utasítania az iszlám szövegek erőszakos és bűnözésre uszító részeit. A dzsihád támogatása vagy végrehajtása árulás, ezért az állampolgárság elvesztését kell, hogy maga után vonja. Ez valószínűleg azt jelenti (ha megnézzük a korábban említett statisztikai adatokat Hollandiában és Franciaországban), hogy módot kell találnunk arra, hogy vagy az iszlám országokon belül, vagy azokhoz közel – ahol nem szenvednek attól, hogy a kulturális közegükön kívül élnek – nagyszámú emberről gondoskodjunk. Az egyetlen győztes-győztes megoldás, ha azt a pénzt, amit azáltal spórolunk, hogy deportáljuk a dzsihádistákat (mindegyikük több ezer eurójába kerül az államnak, a jóléti juttatások és a bűnözés miatt) egyrészt arra használjuk fel, hogy fizetünk a harmadik világ országainak azért, hogy kevesebb gyerekük legyen (így korlátozva a túlnépesedést, ami hatalmas szenvedés és a több milliónyi menekült oka), másrészt hogy elhelyezzük a világ muzulmán menekültjeit és azokat, akik nálunk támogatják a dzsihádot, és akiket ezért deportálunk.

Ily módon meg tudjuk menteni az emberiséget az emberiség történetének valószínűleg legnagyobb katasztrófájától: egy hatalmas tömegpusztító fegyvertől, amely már milliók életét követelte, és számtalan kultúrát és társadalmat semmisített meg előttünk. Egy rendszertől, amely még a saját követőitől is elveszi a legalapvetőbb emberi jogokat, és amely arra kényszeríti őket, hogy elnyomják és megöljék a hozzájuk tartozókat. Egy rendszertől, amelynek az a célja, hogy minden embert – muzulmánt, nem muzulmánt egyaránt – barbár, totalitárius törvények irányítása alá rendeljen. Egy rendszertől, mely magát vallásnak nevezi, de ennél jóval több. Egy rendszertől, amely a halált többre tartja, mint az életet. Egy rendszertől, amely nem ismer kegyelmet és nincsenek határai.

Egy rendszertől, amelynek a neve azt jelenti: behódolás.

Egy rendszertől, amelynek a neve: ISZLÁM

Forrás: Nicolai Sennels

Print Friendly

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=7211

Bejegyzés: on 2015. jan. 15.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Nicolai Sennels pszichológus. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes