Geert Wilders beszéde Dániában, 2015. június

Geert Wilders holland államférfi beszéde Dániában, a dán Szabad Sajtó Társaság rendezvényén.

Hello Dánia! Det er dejligt a være neki. Jaj elksker Danmark.

Köszönöm, hogy meghívtak ide, Bornholm gyönyörű szigetére.
Nagyszerű, hogy itt lehetek, a Szabad Sajtó Társaság vendégeként.
Szeretem Dániát. És szeretem ezt a fantasztikus szervezetet.

Voltak, akik azt akarták, hogy ne hívjatok meg engem. De ti nem engedtetek a követeléseiknek. Vannak szélsőségesek odakinn, akik készek erőszakot alkalmazni annak érdekében, hogy megakadályozzák azt, hogy mi itt összegyűljünk. De ti nem adtátok be a derekatokat a megfélemlítés előtt.

Higgyétek el, a dán Szabad Sajtó Társaság az egyik legbátrabb szervezet a világon.
Nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek veletek.

holgerdanske

Holger Danske, Dán Holger

A mellkasotokban dobog Holger Danske szíve: a felismerés, hogy ha engedünk a megfélemlítésnek és a fenyegetéseknek, akkor el fogjuk veszíteni a szabadságunkat.

De ezt soha nem fogjuk hagyni, hogy megtörténjen!
Mert mi vagyunk a Nyugat szabad férfijai és női.

Az elmúlt hónapban a Texas állambeli Garlandban voltam, egy Mohamed karikatúra versenyen és kiállításon. Az eseményt pontosan ugyanazon a helyen szervezték, ahol januárban, a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt mészárlás után, egy iszlám szervezet összegyűlt azért, hogy a Mohamed karikatúrák betiltását követelje.
A garlandi eseményt nem azért szervezték, hogy provokáljanak, hanem azért, hogy állást foglaljanak. A valódi provokáció az iszlám azon követelése, hogy cenzúrázzuk magunkat.

Minden igény, hogy adjuk fel a szólásszabadságunkat, olyan nem tolerálandó provokáció, amit nem hagyhatunk válasz nélkül.

Mi szabad nyugati nemzetekbe születtünk. A szabadság velünk született jog. És mindazok, akik ezt el akarják venni tőlünk, nem tartoznak a társadalmunkhoz. Ez ennyire egyszerű.

Mint azt bizonyára hallottátok, a garlandi eseményt az Iszlám Állam két dzsihádistája megtámadta. Az egyik rendőrt lábon lőtték, de szerencsére az amerikai rendőrség lelőtte őket, mielőtt be tudtak volna hatolni az épületbe és ott vérengzést tudtak volna végrehajtani.

A támadás után azt javasoltam az egyik amerikai televízióban, hogy a szabad világon mindenhol állítsuk ki a garlandi karikatúrákat.
Mert úgy gondolom, hogy az egyetlen módja annak, hogy megmutassuk a terroristáknak, hogy nem fognak nyerni, ha pontosan azt tesszük, amit nem akarnak, hogy tegyünk.

A jövő héten, be fogom mutatni a garlandi karikatúrákat a holland állami televízióban, azon műsoridő alatt, ami a pártomnak jár. Mindezt nem azért teszem, hogy provokáljak! Azért csinálom, mert meg kell mutassuk nekik, hogy nem fognak megfélemlíteni bennünket.

Meg kell mutatnunk nekik, hogy soha nem fogunk behódolni.
Ez az egyetlen módja – ismétlem az egyetlen módja – annak hogy egyértelművé tegyük az iszlám számára, hogy soha nem fogjuk megadni magunkat, és hogy mindig szabad emberek fogunk maradni.

Tudom, hogy vannak emberek – itt, ebben a teremben is – akik azt fogják nekem majd mondani, hogy „Ön azt állítja, hogy a szólásszabadság híve, mégis szeretné, ha betiltanák a Koránt, és bezárnák a mecseteket és az iszlám iskolákat. Hát mindez nem ellentmondásos? ”
Azt mondom nekik: Nem!

Erre legalább három jó ok van:

Először is, mert a szabadság az jelenti, hogy az igazságban élünk.
Másodszor, mert a szabadság azt jelenti, hogy nemet mondunk a rabszolgaságra.
Harmadsorban pedig, mert a szabadság azt jelenti, hogy tanulunk a múltban elkövetett hibákból.

Az első pont azt jelenti, hogy a valóságnak megfelelően cselekszünk.
És mi a valóság?

A valóság az, hogy az iszlám egy totalitárius ideológia, amelynek az a célja, hogy zsarnoki hatalmat létesítsen a nem muszlimok felett.

A valóság az, hogy az iszlám arra utasítja követőit, hogy minden nemzetet hódoltassanak be az iszlám saría törvénynek, ahol és amikor megvan az erejük, hogy ezt megtegyék. Ha szükséges, erőszak és terror alkalmazásával.

A valóság az, hogy a saría törvény egy halálos veszélyt jelent az életmódunkra, az alkotmányunkra, a törvényeinkre, és a szabadságunkat nézve. A szabad társadalmunk létezéséről és túléléséről van szó.

Egy olyan politikai rendszer terjesztésének, amely azt mondja, hogy „elvágjuk a torkodat, ha egy karikatúrát rajzolsz”, szóval egy ilyen rendszernek nem adom meg a szabadságot. Ha az ehhez való szabadságot akarod, akkor menj Szaúd-Arábiába vagy Iránba!

Az iszlám a társadalmunk elleni gyűlöletre neveli az embereket. És ez sajnos sikeres.
Bár lehet, hogy az iszlám terroristák csak egy kisebbség, de a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a többség támogatását élvezik.

A hazámban végzett felmérések azt mutatják, hogy a Hollandiában élő muzulmán lakosság 73 százaléka hősként tekint azokra a muzulmánokra, akik Szíriába mennek a dzsihádban harcolni. Igen, jól hallottátok: hősök. És a Hollandiában élő török fiatalok 80 százaléka gondolja azt, hogy nem rossz az az erőszak, amit a nem hívőkkel szemben az olyan csoportok követnek el, mint az ISIS. Igen, jól hallottátok: ötből négy!

És ha szabad ezt kérdeznem: hol vannak azok a tömeges tüntetések Koppenhága, Amszterdam, New York, London vagy Nairobi utcáin vagy bárhol máshol a világon, ahol a több tízezer muszlim tiltakozik az iszlám és annak prófétája nevében elkövetett erőszak ellen? Hol vannak? Én még nem láttam ilyen tüntetéseket, és ti? Ti sem, mert ilyen még nem volt.

Lehet, hogy a többség nem követ el erőszakot, de nem is ellenzi azt.

Nem dughatjuk a fejünket a homokba, és nem tehetünk úgy, mintha ezek a tények nem léteznének. Szembe kell néznünk a valósággal.

A náci Németországban is csak egy kisebbség követte el az atrocitásokat. De a többség lehetővé tette, hogy mindez megtörténjen.
A Szovjetunióban is csak egy kisebbség volt az, amely a szörnyű bűncselekményeket elkövette. De a többség lehetővé tette, hogy mindez megtörténjen.

Azt is fel kell ismernünk, hogy a Nyugat konkrét identitással rendelkezik. Az identitásunk nem az iszlám alapjain áll, hanem a judaizmuson, a kereszténységen és a humanizmuson. A szabadságaink ebből az identitásból származnak.
Azáltal, hogy megfosztjuk az iszlámot azoktól az eszközöktől, hogy elpusztítsa identitásunkat, nem sértjük a szabadságot. Épp ellenkezőleg, azzal, hogy megőrizzük identitásunkat, biztosítjuk a szabadságot.

Ellentmondásos lenne a szabadságot dicsérni, közben pedig tétlenül állni, amíg az iszlám felemészti a szabadságainkat.

Ezért mondom: Hagyjuk ezt a színjátékot! Nem szabad a szabadságot olyan kígyóvá változtatnunk, mely feleszi saját farkát.

És itt van a második ok.
Az iszlám a saría törvény rabszolgáivá akar tenni bennünket és meg akar ölni mindenkit, aki ellenáll neki, vagy el meri utasítani.
Abraham Lincoln amerikai elnök, aki megszabadította hazáját a rabszolgaságtól a következőt mondta: „Azok, akik tagadják a szabadságot másoktól, maguk számára sem érdemlik meg.”
Egyetértek!
Az nem rossz, ha különbséget tudunk tenni jó és rossz között, a demokrácia és a zsarnokság között, a szabadság és a rabszolgaság között.

Az a szörnyű helyzet, amiben ma vagyunk, a gonosz iránti toleranciák eredménye. Túl toleránsak vagyunk az intoleranciával szemben, túl toleránsak vagyunk az iszlámmal szemben. Úgy gondoljuk, azáltal, hogy megengedjük a szabadságot a szabadság ellenségeinek, bebizonyítjuk a világnak, hogy a szabadság mellett állunk. A valóság azonban az, hogy azzal, hogy nem szabunk határt a toleranciának, kidobjuk a kukába a szabadságunkat.
Nem akarok saría törvényt Nyugaton! Azt akarom, hogy a Nyugat mentes maradjon a saríától!
Hadd legyek nagyon őszinte: Két választásunk van, vagy a saría jog vagy a szabadság.
Mindkettő egyszerre nem működik!

Nem szabad annyira toleránsnak lennünk, hogy szélesre tárjuk az ajtókat az intolerancia horrorja előtt.
Nyugati hazafiakként a mi feladatunk megvédeni gyermekeinket a rabszolgaságtól, és a szabadság ésszerű látásmódját magunkévá tenni. És az, hogy biztosítsuk, hogy egy szabad társadalom szabad egyénei maradhassunk.

A harmadik ok pedig a következő: Ne ismételjük meg a múlt szörnyű hibáit.

Bár 70 évvel ezelőtt épp hogy elkerültük a katasztrófát, a nyugati vezetők ma ugyanazokat a hibákat követik el, mint az európai vezetők az 1930-as években.
Hízelegnek (appeasing) az iszlámnak és nem látják annak, ami valójában: veszélyesnek és gonosznak.

Csak ebben az évben, több gyilkos terrortámadás történt Párizsban, Koppenhágában és Belgiumban. Láttuk a szörnyű támadásokat, és nem csukhatjuk be a szemünket.

Mindezen atrocitásokban van egy dolog közös. Mindegyiket az iszlám nevében követtek el.
Senki nem mondhatja, hogy nem figyelmeztettek bennünket.

Szóval, álljunk le azzal, hogy meghajlunk az iszlám előtt! Ne hízelegjünk többé az iszlámnak!

Egy olyan korban élünk, ahol az emberek csak addig szeretik a szabadságjogokat, amíg nem kell érte fizetni. A politikai és média elit csak addig favorizálja az igazságot, amíg az közhelynek számít. De amikor a kötelesség és a becsület azt diktálja, hogy álljanak ki és ordítsák azt, hogy: „Ne tovább!”, akkor elmenekülnek, és elveszítik a türelmüket azokkal szemben, akik teszik a kötelességüket. Szélsőségeseknek neveznek bennünket, bíróság elé rángatnak, és megpróbálnak elhallgattatni minket.

Barátaim, ne csapjuk be magunkat.
Churchill arra figyelmeztetett, hogy ha valaki azzal fenyeget, hogy megöl, akkor jobb ha komolyan veszed, és mindent megteszel azért, hogy megállítsd.
A szabadságnak ára van, az igazság nem közhely.
Meg kell fizetni az árát. Választani kell.
Választani az iszlám és a szabadság között.
Nincs középút!

Fontos megérteni, hogy az iszlám nem azért veszélyes, mert a muzulmánok rossz emberek lennének.
Amikor még megtehettem és iszlám országokban utaztam, sok barátságos muszlimmal találkoztam.

Nincs semmi bajom a muszlimokkal. Szerencsére sok muszlim nem a Korán szerint él.
De ez nem vakítja el a valóságot, hogy nem csak néhány szélsőséges él közöttünk. Több ezren vannak.

Az Amszterdami Egyetem kutatásai alapján a Hollandiában élő muzulmánok 11 százaléka kész erőszakot alkalmazni az iszlám érdekében. Ez több, mint 100.000 ember.

Nincsenek adataim Dániáról, de tudom, hogy mi a valóság Hollandiában.
Minél több az iszlám a társadalomban, annál kevesebb a szabadság.

A demográfia fontos, de a bevándorlás ugyanolyan fontos.
Jelenleg egymillió – főleg iszlám vallású – bevándorló várja, hogy Észak-Afrikából átkeljen Európába. Ha nem állítjuk meg őket, akkor katasztrófa fenyeget.

Ezért sürgetem Európát, hogy fogadja el az ausztrál módszert és az összes bevándorlót – kivétel nélkül – biztonságban küldje vissza. Hagyja, hogy a dúsgazdag Szaúd-Arábia és az Öböl-államok adjanak nekik menedékjogot, vagy fizessék a menekültellátást egy biztonságos Észak-Afrika-i régióban.

Ne gondoljátok azt, hogy Dánia el fogja kerülni azt a katasztrófát, ami a mediterrán országokban történik, csak azért, mert elutasítja az EU bevándorlási és menekültügyi politikáját.
Az EU nyitott határok politikája és a borzalmas schengeni szerződés miatt ez a katasztrófa rátok is hatással lesz.

Világszerte, az iszlám növekedési üteme több mint kétszerese a kereszténységének.
2070-re az iszlám nagyobb lesz, mint a kereszténység.
Ne gondoljátok, hogy ez nem fog hatással lenni a világra, amelyben a jövő generációi fognak élni.

Ha a kereszténység vagy a buddhizmus válna uralkodóvá a világon, akkor aligha lenne probléma a szólásszabadsággal. De amikor majd az iszlám válik a fő erővé, akkor ez mindenki számára pokol lesz.

Ha szeretnétek tudni, hogy mi fog történni a szabadságjogaitokkal az iszlám alatt, akkor csak nézzétek meg Szaúd-Arábiát, Iránt, Pakisztánt, vagy bármely más olyan országot, ahol az iszlám már domináns.

Azoknak pedig, akik az iszlámmal kapcsolatos látásmódom miatt kritizálnak a következőt mondom: „Ha hagyjátok, hogy a helyzet tovább romoljon, akkor végül a jövő generációi a saría törvény alatt fognak élni, egy olyan világban, ahol nem lesz szólásszabadság, nem lesznek templomok, a keresztény iskolákat bezárják, a nőkkel és a homoszexuálisokkal pedig rosszul fognak bánni.”

Barátaim, ha meg akarjuk tartani a szabadságunkat, akkor bátraknak kell lennünk, meg kell védenünk a szabadságunkat és ellen kell állnunk az iszlámnak.
Meg kell meghúzni a határt. Már így is több mint elég iszlám van az országainkban. Véget kell vetnünk az iszlám országokból történő bevándorlásnak.

Azoknak pedig, akik már itt vannak, asszimilálódniuk kell, ide értve, hogy vissza kell utasítaniuk az iszlám gyűlölködő tanait és szövegeit, el kell fogadniuk az értékeinket, és be kell tartaniuk a törvényeinket. Ha így tesznek, akkor szívesen látott vendégek, és élvezhetik mindazokat a jogokat, melyeket a társadalmaink biztosítanak. De ha bűncselekményeket követnek el, a törvényeink ellen cselekednek, be akarják vezetni a saríát, vagy dzsihádot folytatnak, akkor ki kell utasítanunk őket.

Nincsenek kötelezettségeink az iszlámmal szemben.
Nem tartozunk semmivel az iszlámnak.
Fel kell ismernünk, hogy minden halal boltra, minden mecsetre, minden iszlám iskolára, és minden burkára az iszlám úgy tekint, mint egy lépésre a teljes behódolás felé vezető végső cél felé vezető úton.

Válaszút előtt állunk. És választanunk kell.
A szólásszabadság támadás alatt áll. Ha nem teszünk semmit, el fogjuk veszíteni.
A választás nem a szólásszabadság vagy a cenzúra között van, hanem a megbékítő politika és az ellenállás között.
A kettő egyszerre nem működik. Nincs középút.

Szerencsére egyre több ember látja tisztán, hogy mi forog kockán.
Szeretjük a gyerekeinket, szeretjük az országainkat, és azt szeretnénk, hogy továbbra is szabadok maradhassunk.
De meg kell tennünk a kötelességünket, és bátraknak kell lennünk. Ha ez azt jelenti, hogy politikailag inkorrekté kell válnunk, akkor azzá kell válnunk.

Háborúban állunk, és győznünk kell.

Forrás: Gates of Vienna blog

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=7314

Bejegyzés: on 2015. jún. 19.. A bejegyzés kategóriái: Geert Wilders, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes