Seres: Köln, Tahrír tér: végállomás

Agresszív közel-keleti férfiak hada vesz körül egy fiatal nőt, aki félelmében kiabál, óriási a zűrzavar: az erről szóló mobilfelvételt millióan látták és több tízezren osztották meg, mire kiderült, hogy nem az elhíresült kölni szilveszter éjjelén készült, hanem 2013-ban Kairóban. És bár a Kölnben – és még tucatnyi városban – történt atrocitások nyilván nem mérhetők a Tahrír tér éveken át tartó borzalmaihoz, tömeges megerőszakolásaihoz, Németország most tapasztalta meg először a Tahrír tér feelinget, Európa közepén.

A durva inzultusok okozta sokkhatás máig tart, hiszen a kölni dómnál történtek legfeljebb mennyiségükben, nem minőségükben különböztek a kétséges arab tavasz központi terének eseményeitől. „Számos síró és sokkos állapotban lévő nő és lány kereste meg a rendőröket a főpályaudvar előtti téren, s számoltak be arról, hogy migránsok szexuálisan zaklatták őket” – olvashattuk az először elhallgatott rendőrségi jelentésben. Csak Kölnben legalább félezer feljelentés született, a város rendőrfőnökének vennie kellett a kalapját, ezenkívül fellendült a borsspray-árusok forgalma, ám mindenki biztos abban, hogy ennél jóval nagyobb változások jönnek.

Alig pár hónappal az euforikus „Willkommenskultur” után az országot jéghideg zuhanyként érte az eset, pláne az egyik randalírozó közlése, mely szerint „szíriai vagyok, velem nem csinálhattok semmit”, „engem Angela Merkel hívott meg. A botrány mélyre ment, és kijózanítóan hatott: vezető politikusok „civilizációs törésnek” és „korszakhatárnak” nevezték a történteket, nincs ember, aki egyszerű tesztoszterontúltengéssel elintézhetőnek vélné az ügyet. Teljesen nyilvánvaló, hogy nemcsak Németország – és vele Európa – menekültügyi politikája fog változni, de a már régóta itt élő migránsok napi életében is új korszak kezdődhet.

A történtek utáni ötödik napon megszólaló Angela Merkel hirtelen szigorúbb menekültügyi eljárásokat, könnyített kitoloncolást ígért az ilyen esetekre. Ám a kancellár máig nem heverte ki a tavaly nyári bizalomvesztést, a lapok már inkább csak szarkasztikusan emlegetik a „Wir schaffen das!” – megoldjuk elbizakodottságát. Ugyancsak nevetség tárgya lett a kölni főpolgármester asszony javaslata, mely szerint a legjobb karnyújtásnyi távolságot tartani a jövevényektől – azoktól tehát, akiket a nyáron még ovációval fogadtak a pályaudvarokon.

A botrány nem ütött volna ekkorát, ha nem idézi fel a kollektív emlékezetben a német multikultimodell éppen Merkel által pár éve beismert csődjét, sok török vagy arab bevándorló félresikerült integrációját, a napi kínos tapasztalatokat németül alig beszélő fiatal szociális esetekkel. Akiknek azonban nem is kell törniük magukat a beilleszkedésért, hiszen a török zöldségestől a szalafista mecseteken át a bűnügyeket elkenő saríabíróságokig egy sokszínű párhuzamos társadalom szolgálja ki igényeiket, rendezi el életüket.

A kölni botrány nagy hozadéka azonban a közbeszéd tabumentesítése, a nyílt beszéd a kényszeres polkorrektség helyett. Igen, a muszlim hátterű, sokszor polgárháborús országokból érkezett menekültek jó része komoly kulturális kihívást jelent a Nyugat számára. Mások vagyunk, ez nem megbélyegzés, hanem tény. Próbáljuk ezt elfogadni, hogy tovább tudjunk lépni. Elképzelni sem tudom, miért az a legelső reakció sokaknál, hogy „ne általánosítsunk”, hiszen pár futóbolondon és kelet-európai miniszterelnökön kívül ilyet senki se tesz, másrészt neonáci gyújtogatásoknál sem hallani soha, hogy „ne általánosítsunk, nem minden német ilyen”, vagy „érthető a viselkedésük, hiszen teljesen perspektívátlanok”.

A Németországban élő egyiptomi Hamid Abdel-Samad és más iszlámszakértők is régóta figyelmeztetnek, hogy a muszlim migránsok gyakran végletesen intoleráns, patriarchális és szexista közegből érkeznek Nyugatra, olyanból, amely a nőt lenézi, ahol a szexualitás tabu, a kétely üldözendő. Többfelé létezik a többnejűség, a gyerekkori kényszerházasság (a legalizált nemi erőszak), Európában is előfordulnak becsületgyilkosságok. A kisebbség sokszor kirekesztő: Franciaország antiszemita atrocitásainak zömét arabok követik el hosszú évek óta, Hollandiában muszlimok verik meg néha a melegeket. Az angliai Rotherhamben élő muszlimok éveken át tömegesen erőszakoltak meg és bántalmaztak fiatal lányokat, a rendőri jelentés pedig azt írta, sokan „nem léptek, mert attól tartottak, hogy rájuk sütik a rasszizmus bélyegét”.

Az igazi kihívás tehát nemcsak a problémás esetek gyors kitoloncolása, hanem – továbbra is – az itt élő migránsok többségének mielőbbi integrációja, „nyugatosítása”. A nyelv ismerete, alapvető értékeink, szabadságjogaink és törvényeink elfogadása nélkül ez nem fog menni. A mellébeszélés és elbagatellizálás viszont garantáltan felhozza a szélsőjobbot, és ők más módszerekkel készülnek.

SERES LÁSZLÓ, HVG

Print Friendly

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=7706

Bejegyzés: on 2016. Már. 9.. A bejegyzés kategóriái: Németország, Seres László. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes