#I.S.ISLAM 4.) Az Iszlám Állam, Mohamed és a dzsihád


Bármely vallási példaképnek sok olyan vonatkozása van, amit érdemes kritikusan megvizsgálni. Mohamed életének és tanításainak is ki kell állnia a kritika próbáját. Az emberek szoktak vitatkozni Jézusról, Buddháról és mindenki másról, úgyhogy miért ne vizsgálnánk meg Mohamedet?

Manapság sokat foglalkozunk az Iszlám Állammal. Ez az iszlám terrorhálózat gyilkolási taktikájáról és gonosztetteiről hírhedt. Nyugati ésszel nehéz azt felfogni, hogy amit ők tesznek, az „jelenkori”. A vezetőiket nem tekintjük törvényesnek, így Nyugaton sok ember gyakran azt feltételezi, hogy az ISIS egyszerűen aljas gengszterek bandája, akik hatalmat akarnak és óriási pusztítást végezni.

De felteszem a kérdést: Az iszlám – tekintve, hogy az ISIS is ezt gyakorolja – vajon az erőszak vallása-e? Olyan vallás-e, amely előírja mindazok megcsonkítását és megölését, akik elutasítják e vallás uralmát?

Maga az ISIS kegyetlenül elbánik az irakiakkal és a szíriaiakkal, úgyhogy tényleg hisznek abban, amit csinálnak. És tetteiket az iszlámra vezetik vissza.

Ahhoz, hogy kérdésünket megválaszolhassuk, tovább keressük az összefüggéseket az ISIS és Mohamed korai iszlám taktikái között. Amikor összehasonlítom a két korszakot, óhatatlanul is olyan dolgokra bukkanok, amelyeket meg kell vitatni.

Például: amikor Mohamed jóváhagyja egy Aszma bint Marwan nevű lány halálos ítéletét. Ez a történet azért rendkívül felkavaró, mert amikor megölték, a lány éppen csecsemőjét szoptatta. Aszma költőnő volt, Medina városából származott, és verseiben szembeszegült Mohameddel. Amikor Mohamed rájött, hogy miket is ír a nő, azt kérdezte: „Ki fog engem megszabadítani Marwan lányától?” Mohamed egyik odaadó követője egy éjjel bement Aszma házába, ahol a nő öt gyermeke is ott volt, és az egyiket éppen szoptatta. A férfi ekkor elvette tőle a csecsemőt, és szíven szúrta Aszmát. Amikor Mohamed értesült róla, hogy mit tett a követője, ezt mondta: „Még két kecske sem üti össze a szarvát miatta”- amit ma úgy mondanánk, hogy „Kit érdekel!”. A történelem  1400 éves távlatából úgy tűnhet, hogy Aszma talán hiába halt meg. Nem emlékeznek meg róla, sőt talán vannak, akik még le is nézik. De ma én őt a szólásszabadság hősének tartom. Egyértelműen megelőzte a korát.

Umm Kirfa története egy másik történet, amelyik megmutatja az összefüggést az ISIS és az iszlám taktikái között. Umm Kirfa története hihetetlen és sokkoló. Ez az esemény kb. 6 évvel azután történt, hogy Mohamed Medinába költözött. Ott volt egy törzs, a Banu Fazara. Miután Mohamed és harcosai megtámadták őket, a törzs bosszút forralt és Mohamed megölését tervezte. De a muszlimok végül leigázták őket. Egy anyának, akit Umm Kirfának neveztek, és a lányának éppen csak, hogy sikerült elmenekülniük a rajtaütés elől. De nem sokkal később elfogták és börtönbe vetették őket. Amikor elfogták őket, az anyát Mohamed egyik követőjének adták át, akit Kajsznak hívtak. Kajsz fogta a nőt és a végtagjait tevékhez kötözte, majd a tevéket ellentétes irányba kergette. Umm Kirfa végtagjai szó szerint, egyenként leszakadtak. És mi történt a lányával? Az így megárvult lányt eladták rabszolgának. Mohamed életének legrégebbi, legmegbízhatóbb történetírója elmeséli, hogy a támadást Zajd bin Haritha vezette. Majd azután Zajd parancsolja meg Kajsznak, hogy végezze ki Umm Kirfát. És érdekes, amit Ibn Iszhák leír Mohamed-életrajzának 980. oldalán, idézem: „A nőt könyörtelenül ölték meg.” Tehát ha követjük ezt a szálat, látjuk, hogy ezt az egész tragédiát lényegében Mohamed kezdeményezte és ösztönözte. [The Story of Umm Qirfa]

Itt adódik a következő kérdés: mi a dzsihád?

A dzsihád az, amit Nyugaton mondanak nekünk, vagy az amit a Közel-Keleten? Mert a kettő nem ugyanaz. Nyugaton azt mondják nekünk, hogy a dzsihád az „a belső énünkön való munka”, hogy „megszabaduljunk a buja természetünktől és az önzéstől”, és hogy ez „harc, amely az emberben belül történik”. Viszont a Közel-Keleten teljesen másképp tanítják a dzsihádot. Ott azt tanítják, hogy az háborús hódítás az iszlám érdekében; harc Allah ügyéért. Leginkább olyan, mint amit mi a keresztesekről gondolunk. Tehát Mohamed tanításai szerint a dzsihád egy belső harc, vagy külső harc, fegyverekkel? Ez itt a kérdés. 

Tehát amikor az ISIS-ről beszélünk,  „kiragadják-e a szövegösszefüggéséből” a dzsihád jelentését, vagy úgy végzik a dzsihádot, ahogy azt Mohamed előírta? A legjobb módja annak, hogy megismerjük Mohamed nézeteit – vagy bármelyik vallási példaképét – az, ha elolvassuk a könyveiket és mondásaikat. Tehát, mit mondott Mohamed a dzsihádról? Miből gondoljuk, hogy az ISIS kiragadná a dzsihádot a szövegösszefüggéséből? Mert ugye ők a „belső harc” helyett az erőszak „külső harcát” vívják.

A hiteles iszlám források alapján Mohamed ezt mondta: „Ha valaki úgy hal meg, hogy nem vett részt a dzsihádban, a hódításokban, vagy legalább nem szeretett volna (részt venni bennük), az a személy ugyanarra a helyre kerül, (halála után) mint a ‘képmutatók’ ”.  Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy nincs választásod azt illetően, hogy harcolsz-e, hogy akarsz-e harcolni a dzsihádban – ami hódítást jelent, külső harcot, az iszlám uralmának kiterjesztését az egész világra. Lényegében ez a hadísz ezt mondja.

Vannak imámok – mindenfelé a világon  -, akik szó szerint értelmezik ezt a hadíszt. Azután meg csodálkozunk, hogy az ISIS mennyire kicsúszik az ellenőrzésünk alól, amikor ezeket a mondatokat szó szerint idézik a pénteki imákon! Ott voltam, hallottam … csak nézzétek meg a videómegosztókon, és ti is hallani fogjátok! Ennek az az eredménye, hogy normális, jólelkű emberek radikalizálódnak – olyan emberek, akik keresik az istenüket és a kedvében akarnak járni Allahnak.

Azt is feljegyezték, (még a Koránban is benne van) hogy Mohamed azt mondta: „Azt a parancsot kaptam – nem javaslatot, inspirációt, tanácsot, hanem PARANCSOT -, hogy addig harcoljak az emberek ellen, amíg nem vallják azt, hogy ‘nincs más isten, csak Allah és Mohamed az ő prófétája’ ”. Sőt, ennél többről is szó van: nem csupán hitet kell tenni Allah és Mohamed mellett, és elvégezni az imákat, hanem vannak olyanok, akiknek fizetniük kell a dzsizja adót – ami nem is igazán adó, hanem tulajdonképpen büntetés.

A dzsizja az, amikor egy népet meghódít egy támadó muszlim hadsereg, és ha azok zsidók vagy keresztények és nem hajlandóak áttérni az iszlámra, akkor mindezt megtehetik, de fizetniük kell érte. Lényegében ez egy diszkriminatív bírság azért, hogy valaki nem muszlim. Ha ezt ma Amerikában bevezetnénk, elszabadulna a pokol. Érdekes, hogy ugyanebben az idézetben Mohamed azt is mondja, hogy ha nem leszel muszlim, akkor fizeted az adót, de ha megbánást mutatsz és muszlim leszel, akkor védetté válsz és a tulajdonod is védett lesz – azt gondolhatnánk, hogy az ellenségtől vagy a sátántól, de nem. Védett leszel: tőlem. De miért kell bárkit is megvédeni Mohamedtől, ha egyszer ő egy békés, szeretetteljes ember volt?

Ezt érdemes tudni.

Ez a tanítás megtalálható a Koránban is (9:5). A nem muszlimok számára az egyetlen mód, hogy megkíméljék az életüket, ha fizetik a dzsizját. Tehát az ISIS tettei követik ezen szövegeket és közvetlen kapcsolatban állnak a Korán és a hadísz hasonló verseivel. A Korán 9:5 azt mondja, hogy „öljétek meg a pogányokat, ahol találjátok őket, ragadjátok meg őket, ejtsétek foglyul, és ostromoljátok meg őket, és várjatok lesben rájuk minden leshelyen.” Kik is voltak ezek a pogányok? Vagy más fordítások szerint „többistenhívők” vagy „hitetlenek”.

Szóval kik is azok a „hitetlenek”?

A jelenkori muszlim iszlám-mentegetők azt állítják, hogy ezek a „pogányok” Mohamed kortársai voltak, és ez nem a mai korról szól, mert ezek 7. századi ellenségek voltak, akik megpróbálták megtámadni és üldözni a muszlimokat. Miért mondják ezt? Mert az önvédelem majdnem mindig igazolható. Azt gondolják, hogy ha a történetet visszasöpörjük a 7. századba és azt feltételezzük, hogy ez az egész csupán önvédelem volt, akkor minden rendben van. De ez a vers nem erről szól. Bár a 9:5 vers kifejezetten azokról szól, akiknek nem volt hite, viszont a fejezet további részében egyértelműen hadat üzen a keresztényeknek és a zsidóknak is. És így már nem a 7. században vagyunk, hanem a jelenkorban. A keresztényeket és a zsidókat „hitetleneknek” bélyegzik, ezért fizetniük KELL a diszkriminatív adót. A Korán 9:29 verse ezt mondja: „Harcoljatok azokkal, akik nem hisznek Allahban…” – azaz lényegében minden nem muszlimmal – és azokkal, akik nem hisznek „az utolsó napban”, az „ítélet napjában”, harcoljatok azokkal, akik nem követik Mohamed saríáját, és azokkal, akik „nem ismerik el az igaz vallást”.  Ez lényegében alig hagy döntési szabadságot –  az embernek nem nagyon van más lehetősége, mint hogy áttérjen az iszlámra, ha nem akarja, hogy e vers előírásai szerint harcoljanak ellene.

Szóval, ha az ember elolvassa ezeket a verseket a Koránban, és figyelmen kívül hagyja a hasonlóságokat Mohamed és az ISIS között, azzal nagy kárt okoz mindenkinek, aki a történelmi igazságot keresi. Erre bizonyíték a saját utazásom Irakban: akkoriban rengeteg jazidivel találkoztam ott, úgynevezett „hitetlenekkel”, akik még azt a lehetőséget sem kapták meg, hogy fizessék a behódolási bírságot. Hogy miért? Mert nem voltak zsidók vagy keresztények. Például Moszulban csak a keresztények kapták meg erre a lehetőséget, bár sokaknak nincs pénze arra, hogy kifizesse ezt a „adót”. Tehát ezek a versek korábbiak, mint az ISIS. Így le lehet vonni a következtetést, hogy az ISIS ezen tettei közvetlenül az iszlám korai korszakában gyökereznek, és nem az „igazi iszlám”  félremagyarázását vagy eltérítését jelentik.


A videósorozat többi része ITT nézhető meg. I

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=7828

Bejegyzés: on 2016. ápr. 13.. A bejegyzés kategóriái: Hazem Farraj, Iszlám, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes