SVÉD EX-MUSZLIM: “Az iszlámban nincs szabadság”

Mióta Mona Walter, a szomáliai származású svéd ex-muszlim áttért a kereszténységre, el kellett hagynia a muszlim enklávéban élő családját és védett, titkos helyre költözött.

„Két társadalom él itt: a muszlim és a svéd. A muszlim társadalomnak megvannak a maga saría törvényei és a nőket elnyomják a családjaik.”

„Mi nem vagyunk szabadok! Nálunk nincs vallásszabadság vagy szólásszabadság, semmi! Ez egy diktatórikus ideológiai rendszer, amely arra kényszeríti az embert, hogy az uralma alatt éljen – még itt, Svédországban, egy nyugati társadalomban is!”


„Allah így írja le a kafírokat: „hitetlenek”, musrikínek, akiket gyűlölnünk kell és hátrányosan meg kell különböztetnünk – a zsidók és a keresztények „disznók” és „majmok”. A Korán szerint.”

„Aki elhagyja az iszlámot, azt meg kell ölni.”

„Szerintem ez még sokkal rosszabb lesz … mert nagyon sok muszlim jön Svédországba.”


– Ezra Levant interjúja –

Üdvözlöm Mona, örülök a találkozásnak! Ön Szomáliából származik, de Svédországban él és az élettörténete nagyon különleges. Először is kérem mesélje el, hogyan érkezett Svédországba! Még tizenévesen, igaz?

MW: Igen. A szomáliai polgárháború miatt jöttem először Svédországba,  1991-ben. Majd 1994-ben ide is költöztem.

Tehát olyan országban nőtt fel, amely 99 százalékban muszlim – így amikor idejött, akkor elkezdett mecsetbe járni, igaz?

MW: Igen.

És mennyiben volt más muszlimnak lenni Szomáliában és azokban a mecsetekben, amelyekkel itt találkozott?

MW: Nagyon nagy a különbség! Mivel mi világi muszlimok voltunk, ott soha nem olvastunk iszlám könyveket, de amikor  Svédországba jöttem, itt rákényszerítettek minket, hogy olvassunk a vallásunkról és az iszlám hagyományairól. Az embereknek tanulmányozniuk kell az iszlám könyveit: a Koránt és Mohamed próféta mondásait (hadísz). A nőknek el kell takarniuk magukat. Ez itt teljesen más világ.

Szóval még Szomáliában Önnek és családtagjainak nem kellett viselniük a hidzsábot vagy a nikábot?

MW: Nem, dehogy! A saját hagyományaink szerint öltöztünk, illetve átlagos nyugati ruhában jártunk. Átlagos szomáliaiként soha nem fedtük el magunkat – a saját kultúránk teljesen más, mint az iszlám kultúra.

Amikor idejött  Svédországba, nyilván találkozott más szomáliaiakkal, elkezdett járni egy szomáli mecsetbe itt,  Svédországban, igaz?

MW: Igen.

És mit mondott Önnek az imám, itt  Svédországban? Milyen tanácsot vagy utasítást adott? Hogy nézett ez ki a hétköznapokban?

MW: Szörnyű volt! Ilyeneket, hogy “vigyáznod kell a gyerekeidre: óvatosnak kell lenned a kafírokkal”

A kafír az ugye  „hitetlen”?

MW: Igen, hitetlen, azaz nem muszlim. Mint a svédek: ők kafírok …

Ezt a szót használták a mecsetben?

MW: Igen, kafírok vagy musrikinek, amit úgy értettek, hogy bűnözők.

Ezek nagyon negatív szavak, nem semlegesek, hanem támadó jellegűek; nem erőszakos szavak, de lenézőek!

MW: Igen, mert Allah így írja le a kafírokat:  „hitetlenek”, musrikinek, akiket gyűlölnünk kell és hátrányosan meg kell különböztetnünk – a zsidók és a keresztények  „disznók” és  „majmok”. A Korán szerint.

És ezeket  Svédországban tanulta, az itteni mecsetben?

MW: Igen, itt tanultam, és ez nagyon zavart engem. Nagyon-nagyon szomorú és dühös lettem. Még a rendőrségnek is szóltam erről!

És mit mondtak?

MW: A rendőrök azt mondták: “itt vallásszabadság van”, erre mondtam nekik, hogy ez nem vallás – az ember nem tanítja arra a gyerekeit, hogy gyűlöljék a szomszédjukat, csak mert azok zsidók vagy keresztények!

És elkezdte viselni a hidzsábot vagy nikábot ?

MW: Megpróbáltam, mert kellett, mint mindenki másnak.

Akkor még tizenéves volt és új ebben az országban…

MW: Valóban, először nemet mondtam, és csak később próbáltam ki, mert szerettem volna, hogy tiszteljenek. Mert amikor nem fedtem el magam, akkor nem tiszteltek.

Mit mondtak Önnek a férfiak és a nők, hogy rávegyék a hidzsáb viselésére?

MW: Hogy a pokolra jutok, és hogy Allah el fog engem égetni a pokolban. És, hogy nem vagyok jó muszlim. Tehát ha egy nő azt akarja, hogy tiszteljék, akkor el kell takarnia magát.

És mennyi idő telt el, mire azt mondta, hogy  „ezt nem tudom tovább csinálni”?

MW: Sok év. A svédországi életem első öt éve. Újra és újra megpróbáltam, aztán megint nem – de aztán nem bírtam tovább. Úgyhogy ateista lettem, és sok évig az is voltam.

Ahogy én látom, ha az ember muszlimként elutasítja az iszlámot és hitelhagyó lesz, az az iszlámban a legnagyobb bűn. Igaz ez?

MW: Igaz, azt az embert meg kell ölni.

És hogyan közölte ezt a szomáliai-svéd társaságban? Hogy mondta el az imámnak? Vagy csak  nem ment többet a mecsetbe és elmenekült onnan?

MW: Igen, nem jártam többet a mecsetbe és nem látogattam többé a muszlim családomat és rokonaimat; hozzámentem egy svéd férfihez, és egyszerűen elköltöztem onnan.

És a szomáliai közösség kitaszította Önt? Biztosan összefut még véletlenül emberekkel az életének abból az időszakából – mit tesznek, mit mondanak, amikor találkoznak Önnel?

MW: Azt mondják, hogy  „ne gyere többet hozzánk, ne gyere a lányaim és a családom közelébe”,  „mert eltéríted őket a vallástól” Ilyenkor azt mondják, hogy “fitnát” követsz el. A fitna pedig azt jelenti, hogy  „viszálykeltés” – azaz  „te nem vagy jó”,  „ne gyere ide többet!”

És ezt hogyan viseli, hogy a saját családja … mert ők mondták ezt Önnek, ugye, hogy  „ne gyere ide”?

MW: Igen, a saját rokonaim.

Akkor nagyon magányos lehet…

MW: Igen, nagyon magányos vagyok, borzasztóan rossz. Tudja, sok embert meggyőznek arról, hogy maradjanak ott és viseljék az iszlám ruházatot, egyenruhát – sokan mások pedig elmenekülnek ez elől – ez változó.

És ők hova tudnak elmenekülni? Ön hozzáment egy svéd férfihoz és lett egy új családja. És így van valakivel közös otthona, társasága, közösségi élete és biztonságban is van. Ön 19 éves volt, amikor ide jött. Mi lesz azzal, aki mondjuk 15 éves? Vagy azzal, akinek nincs egy svéd kapcsolata, hogy kiemelje onnan? Velük mi történik?

MW: Hát, ők kénytelenek maradni. Meg kell házasodniuk, mert nőként nincs jogod saját életre: muszlim nőként nem költözhetsz el csak úgy …

Itt, Svédországban sem?!

MW: Nem, még itt sem! Egy nőnek nincs joga ahhoz, hogy elköltözzön a családjától, és saját életet éljen! Meg kell házasodnod és a férjeddel élned, vagy a családoddal.

Ön áttért a kereszténységre, igaz?

MW: Igen.

És szokott beszélni arról, hogy Ön egy ex-muszlim? Szokott előadásokat tartani, beszél erről a svédeknek? Beszél a szomáliaiakkal erről? Fordulnak Önhöz segítségért?

MW: Néhányan. De senki sem hallgat meg. Ez nagyon nehéz dolog, mert itt Svédországban, ha valaki ex-muszlim, és beszélni szeretne az iszlámmal kapcsolatos tapasztalatairól, azt senki nem hajlandó meghallgatni. Mert úgy beszélnek rólad, hogy “psszt”, “ő az, akinek nem mondjuk ki a nevét”. Mint ahogy a Harry Potterben is volt… nem mondhatsz semmilyen negatív dolgot az iszlámról… és nekem sok negatív tapasztalatom van az iszlámmal kapcsolatban.

Maguk a svédek szokták Önt cenzúrázni? Úgy értem, hogy ha akar tartani egy előadást vagy beszélni a TV-ben, akkor mondják-e Önnek a svédek, hogy ne mondjon ki valamit, mert azzal mondjuk kiábrándítana valakit vagy a hivatalos álláspont ellen szólna? Megengedik, hogy beszéljen nyilvánosan?

MW: Nem engedik meg.

Hogyan állítják le?

MW: Szóban sehogy, mert én írok. Írok az iszlámról, és a tanairól, az írásokról – a Koránról és Mohamed életrajzáról. Az iszlám tanításairól. A svédek úgy cenzúráznak, hogy például nem engedik, hogy az ember idézzen a Koránból – “ne mondd azt, hogy ez a Korán szerint van így!”

Ezt ki mondja Önnek?

MW: A sajtó! Például írtam egy cikket a fátyolról, és hogy miért kell a muszlim nőknek fátylat viselniük; és hogy mi történik, ha nem hordom azt. És ezzel kapcsolatban idéztem a Koránt: amely azt mondja, hogy  „ha egy nő nem takarja el magát, akkor molesztálni fogják.” Úgyhogy takard el magad, mert a tiszteletre méltó nőknek ezt kell tenniük! Az újság kivágta ezt a részt a cikkemből! Ezt nem akarták lehozni! És ez az Aftonbladet volt, Svédország legnagyobb napilapja! Úgyhogy csak a felét hozzák le a cikkeimnek…

Szóval egy fehér bőrű, liberális svéd szerkesztő azt mondta Önnek, egy szomáliai nőnek, aki átélte ezt, hogy tilos beszélnie a tapasztalatairól – ez elképesztő!

MW: Igen, ez történik itt, Svédországban…

Még kamerán kívül elmesélte nekem, hogy van egy weboldala, amiért havi 200 koronát fizet, (én is fizetek a sajátomért, azt hiszem  40 kanadai dollárt) – és hogy egyszer csak lekapcsolták az oldalát! Az internetes cég. Igaz ez?

MW: Igen, lekapcsolták, és amikor megkérdeztem, hogy miért, azt válaszolták, “mert megszegte a szabályokat”. Kérdem én, “milyen szabályokat?” – de nem is válaszoltak. Úgyhogy most itt senki sem olvashatja, amit írok, ezért Svédországon kívül kell megjelentetnem az írásaimat.

Valóban? Ez hihetetlen! Amikor kávéztunk, elmesélte nekem, hogy elment a régi lakóhelyére, ahol valaki felismerte Önt, lefényképezték magát, és szétküldték SMS-ben egy csomó embernek, és nem sokkal később egy sereg ember jött ki oda az utcára… – elmesélné ezt újra?

MW: Igen, ez Rinkeby-ben volt, egy muszlim többségű területen.

Ez Svédország melyik része? Stockholm mellett van?

MW: Egy svéd külváros. A svéd nemzeti TV-vel voltam ott. És amikor megláttak minket, elkezdtek üvöltözni, hogy “ki innen”, “ku***a vagy”, “te keresztény, ez itt nem Svédország!”

Svédországban mondták azt, hogy ez nem Svédország?

MW: Igen, itt! Hogy ez nem Svédország! Mondom „itt szólásszabadság van, ez Svédország”! Mire ők: “nem, ez nem Svédország!”

Ezt kik mondták?

MW: Fiatal muszlim férfiak és nők… Mindannyian üvöltöttek és tojással dobáltak minket. És szétverték az autót is. Csapkodták és ugráltak rajta. És üvöltöztek… menekültünk, futottunk az életünkért!!

Hányan lehettek ott?

MW: Kb. 20-30 ember.

Említette, hogy a svéd TV is ott volt. Műsorra tűzték ezt a hírt, hogy 30-an rátámadtak az autóikra?

MW: Nem, nem. Ezt kicenzúrázták, kivágták a műsorból. De én titokban filmre vettem, és közzétettem képeket az autóról, amit szétvertek, és feltettem a Facebook oldalamra.

Szóval egy ilyen eset megtörténik a svéd televízió stábjával – ez egy elképesztő hír, ez maga a  „hír fogalma” – de ők inkább nem mondják el a híreket, mintsem, hogy szembe menjenek a svédországi iszlámról szóló hivatalos állásponttal!

MW: Igen! Mert nem akarják, hogy lássák az emberek, hogy mi folyik itt! Itt, Svédországban!

Mindez úgy hangzik, hogy Ön veszélyben lehet. Védik magát, kellett változtatnia az életvitelén? Mert úgy tűnik, hogy megölni talán nem fogják, de akár még azt is megtennék, ha éppen egyedül lenne, nem tudom. Fél?

MW: Igen, persze, hogy félek! El is kellett költöznöm arról a környékről, ahol régebben laktam Göteborgban. Jelenleg egy védett, titkos helyen élek, és nem mehetek olyan környékekre, mint Bergen Göteborgban, vagy Rinkeby Stockholmban. Ezek nem biztonságos helyek számomra, mert felismernek és üvölteni kezdenek.

Hány olyan ember van, mint Ön? Vannak sorstársai? Vannak mások is, akik szabadok akarnak lenni, vagy egyedül van ebben?

MW: Sokan vannak, de nem állhatnak a nyilvánosság elé és nem mondhatják el ezt.

Beszéltek már Önnel, írtak emailt, vagy telefonáltak?

MW: Persze, beszélünk. Csak félnek. Félnek, hogy elveszítik a munkájukat, félnek, hogy rasszistának bélyegzik őket, vagy iszlamofóbnak.

… Muszlimok, akikre azt mondják, hogy iszlamofóbok !!? …

MW: Igen.

És Önre is mondták már, hogy iszlamofób?

MW: Igen, igen.

Rasszistának is nevezték már?

MW: Igen.

Önnek barna bőre van – hogyan lehetne Ön  „rasszista”?

MW: Hát tudja, ez van, ha valaki kritizálja az iszlámot: automatikusan „rasszista” lesz. Mert ők úgy gondolkodnak, hogy az iszlám egy faj. De ez nem faj, hanem ideológia.

Ez egy filozófia, világnézet, politikai rendszer.

MW: Lehet valaki fehér, kínai vagy afrikai mint én, és ugyanakkor muszlim – szóval az iszlámra bárki áttérhet ugyanúgy, mint a kereszténységre vagy a zsidó vallásra.

Elképesztő információkat mondott, elszomorodtam tőle és aggódni kezdtem. De Ön évek óta ebben él: Ön is szomorú és aggódik, vagy van remény? Idővel ez jobb lesz vagy rosszabb?

MW: Szerintem ez még sokkal rosszabb lesz. Sokkal rosszabb.

Miért?

MW: Mert nagyon sok muszlim jön Svédországba.

Nem akarnak szabadok lenni, nem engedik őket, vagy nem is lehetnek szabadok?

MW: Úgy gondolom, hogy vannak, akik szabadok akarnak lenni, de az iszlám nem fogja őket szabadon engedni.

És ez a  „svéd iszlám” – ami bizonyos szempontból még szigorúbbnak is tűnik, mint a szomáliai iszlám, amelyben felnőtt!

MW: Igen, igen – például én azelőtt soha nem hallottam a saría törvényeiről, és amikor Bergenbe és Göteborg más részeire kerültem, ott ilyen muszlim  „saría-rendőrök” járőrőznek.

Saría-rendőrség Göteborgban?!

MW: Persze, és rád szólnak, hogy takard el magad és pokolra jutsz, ha nem teszed…

De ez nyilván nem a hivatalos rendőrség, csak ott járőröznek, nem?

MW: Önjelölt rendőrök. Ott cirkálnak, és rászólnak a muszlim nőkre, hogy  „takard el magad, vagy a pokolra jutsz”!

És az állami rendőrség tesz valamit ez ellen?

MW: Nem, nem. Én próbáltam szólni nekik, hogy  „kérem, segítsenek!” Ilyenek történnek! Mi nem vagyunk szabadok! Nálunk nincs vallásszabadság vagy szólásszabadság, semmi! Ez egy diktatórikus ideológiai rendszer, amely arra kényszeríti az embert, hogy az uralma alatt éljen – még itt, Svédországban, egy nyugati társadalomban is!

Úgy tűnik, hogy amikor idejött Svédországba, azt szerette benne, ami a legjobb: a nyitottságot, a szabadságot, a haladó szellemet…

MW: Igen.

Létezik még az a Svédország, vagy csak bizonyos emberek számára?

MW: Igen, bizonyos emberek számára létezik, de csak a nem-muszlim svédek számára.

Akkor két Svédország van?

MW: Igen. Két társadalom él itt: a muszlim és a svéd. A muszlim társadalomnak megvannak a maga saría törvényei és a nőket elnyomják a családjaik. Annyi szabadságod sincs, hogy kimenj és beülj egy kávéra valahová a szomszédoddal. Mondjuk, ha van egy svéd szomszédom, aki férfi, nem hívhatom meg, hogy üljön be velem egy kávéházba, mert odajönnek az emberek és megkérdezik, “ki ez? ő a férjed?”, “vagy mi ez az egész, mit csinálsz vele?”

A muszlimok odajönnek és megkérdezik, hogy mit csinálsz azzal az idegen férfivel?

MW: Igen, ha idegen, akkor lehet ő akár szomáliai vagy svéd – ha egy férfivel vagy, akkor odajönnek és megkérdezik: “hé, láttalak tegnap, hogyhogy farmer volt rajtad!?”

Hihetetlen!

MW: Az embernek nincsen szabadsága! Ezekben a zónákban nincs szabadság.

Lesz min elgondolkodnunk a szavai nyomán, Mona! Ön nagyon bátor asszony! És remélem, hogy nem csak ebben az országban fog inspirálni másokat, hanem az én országomban, Kanadában is! Nagyon köszönöm!

MW: Köszönöm, hogy eljött Svédországba!

Print Friendly

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=7838

Bejegyzés: on 2016. ápr. 16.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Svédország. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes