Az iszlám alapjai 10.) Az Omár kalifával kötött paktum


A nagy iszlám tudós, Ibn Kathir Mohamedet idézi azzal kapcsolatban, hogy a zsidóknak és keresztényeknek miképp kell magukat legyőzöttnek érezniük – a Korán utasításainak megfelelően: “Ne kezdeményezzétek a ‘béke üdvözlést’ (salam) a zsidók és keresztények felé, és ha bármelyikőjükkel is találkoztok az úton, kényszerítsétek a legkeskenyebb mellékútra.” Ibn Kathir ezután ismerteti a hírhedt – és bizonyára legendás – szerződést, Omár paktumát.

Az iszlám hagyomány szerint ez a megállapodás Omár kalifa – aki i.u. 634-644-ig vezette a muszlimokat – és a keresztény közösség között köttetett. Ezt a paktumot érdemes közelebbről megvizsgálni, mivel csekély történelmi hitelessége ellenére megmutatja, hogy az iszlám jog szerint hogyan kell bánni a dimmikkel – azokkal a legyőzött emberekkel, akik az iszlám törvények alatt élnek. Az iszlám történelme során, kisebb eltérésektől eltekintve, mindig, amikor az iszlám jogot valahol szigorúan alkalmazták, általában ennek a szerződésnek megfelelően bántak a nem muszlimokkal.

A teljes szöveg alapján Ibn Kathir a következő feltételeket állapítja meg, melyet a keresztényeknek el kell fogadniuk a “saját maguk, gyerekeik, vagyonuk, valamint vallásuk követőinek biztonságáért” cserében. Ibn Kathir szerint ezek olyan feltételek, melyek – a Korán utasításainak megfelelően – biztosítják a folyamatos megalázottságot, megszégyenülést és alacsonyabb rendűség érzését.

A keresztények beleegyeznek, hogy nem fognak:

1. “Kolostort, templomot vagy szentélyt építeni a szerzetesek számára.”

2. Nem fognak “felújításra szoruló imahelyet felújítani.”

3. És nem fogják “bármelyiket ezek közül ellenséges célból felhasználni a muszlimok ellen.”

4. Nem bújtatnak “a templomaikban és otthonaikban kémeket, akik a muszlimok ellen kémkednek és nem csapják be (árulják el) a muszlimokat.”

5. “Nem utánozzák a muszlimok öltözködését, fejkötőjét, turbánját, szandálját, hajviseletét, beszédét, becenevét, titulusát.”

6. “Nem lovagolnak nyereggel, nem függesztenek kardot a vállukra, nem gyűjtenek, és nem viselnek semmilyen fegyvert.”

7. “Nem fognak arab bélyegzőt használni.”

8. És “nem árusítanak alkoholt.” Talán emlékeznek még az iraki keresztényekre, akiket az elmúlt években a muszlimok erőszakosan megtámadtak, hogy betartassák ezt a szabályt.

9. Nem “taníthatják a gyerekeiknek a Koránt.”

10. Nem adnak nyilvánosságot a “shirk” gyakorlatának (Allah mellett másokat is imádnak – vagyis ha pl. Jézusra Isten fiaként tekintenek). Más szavakkal a keresztények és más nem muszlimok csak privát módon gyakorolhatják a vallásukat, rosszabb esetben csak titokban.

11. A keresztények beleegyeznek, hogy “nem állítanak fel kereszteket a templomaikon kívül, és muszlim területeken és piacokon nyilvánosan nem mutatják be azokat és könyveiket.” A keresztények nem imádkozhatnak nyilvánosan, olyan helyen, ahol a muszlimok látják őket és ez bosszantja őket.

12. A keresztények beleegyeznek, hogy “nem harangoznak a templomaikban, vagy csak diszkréten. Templomaikban, muszlimok jelenlétében nem recitálják hangosan a szent könyveiket. Hangjukat nem emelhetik fel (nem imádkozhatnak hangosan), amikor halottaikat kísérik. Vagy ha a halotti menet muszlim területen vagy piacon halad át, ott nem gyújthatnak fáklyát.”

13. Nem “temethetik halottaikat muszlimok mellé” – ettől tisztátalanná válna a muszlim halott.

14. Nem “vehetnek olyan rabszolgát, akit egy muszlim fogott el.”

15. Nem hívhatnak meg senkit, hogy a “shirk”-et gyakorolja. Vagyis nem hirdethetik az Evangéliumot.

16. A keresztények abba is beleegyeznek, hogy “követőiket nem akadályozzák meg abban, hogy áttérjen az iszlámra, ha így döntenének.” Tehát a keresztényeket meg lehet téríteni, ők viszont nem téríthetnek meg senkit.

17. És természetesen nem “üthetnek meg egy muszlimot.”

Ezzel egyidőben:

1. A keresztények megengedik a muszlimoknak, hogy megpihenjenek a “templomaikban, jöjjenek azok akár nappal vagy éjjel.”

2. “[Házaik vagy imádkozó helyeik] kapuit tárva-nyitva tartják a járókelők és utazók előtt.”

3. “Három napi élelmet és szállást biztosítanak minden muszlimnak, aki vendégként érkezik.”

4. Tiszteletet mutatnak a muszlimok iránt, és átadják ülőhelyüket, ha azok le akarnak ülni.

5. A hajuk elülső részét rövidre vágják; akárhova is mennek, ugyanúgy öltözködnek; és övet (zunárt) kötnek a derekuk köré. Ezeket a szabályokat azért vezették be, hogy a muszlimok felismerhessék, hogy egy nem muszlim közeledik, és ne kövessék el azt a hibát, hogy ‘assalam alejkummal’ (béke legyen veled) üdvözöljék, mivel ez a muszlim üdvözlés csak a hittársaknak jár.

6. A keresztények abba is beleegyeztek, hogy elkísérik a muszlimokat és tartózkodnak attól, hogy megzavarják a magánéletüket az otthonukban. Tehát egy muszlim bemehet egy keresztény otthonába, és követelheti, hogy három napig ott maradjon, egy keresztény azonban ne merészelje mindezt megtenni.

A keresztények fogadalmat tettek: “Ha ezek közül az ígéretek közül melyeket a ti érdeketekben állítottunk fel saját magunkkal szemben, bármelyiket megszegjük, akkor a dimma (védelem ígérete) megtörik és azt tehettek velünk, amit az ellenszegülő és lázadó emberekkel tennétek.”

Vagyis megölhetik őket.

Ezek a nem muszlimokra vonatkozó szabályok a mai napig az iszlám jog részét képezik.



A sorozat további részei:
Spencer: Az iszlám alapjai – 13 részes videósorozat

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=7972

Bejegyzés: on 2016. jún. 20.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Robert Spencer. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes