Cseh képviselőnő: be kell tiltani az iszlámot



“KELL-E FÉLNÜNK AZ ISZLÁMTÓL?” CÍMMEL  A CSEH PARLAMENT ÁLTAL SZERVEZETT VITAFÓRUM CSEHORSZÁGBAN,
2016. MÁJUS 18.
DR. KLÁRA SAMKOVÁ BESZÉDE

Üdvözlök mindenkit!  Hát, egyedül rám maradt ez a dolog, bár úgy értesítettek, hogy  a jogi szempontokról  ketten fogunk beszélni,  … és ha tudtam volna,  hogy az egészet nekem kell megtartani egyedül,  akkor lehet, hogy más előadással készültem volna. Ezzel együtt minden témát érinteni fogok.  Szóval ezt az anyagot készítettem elő:

Kedves Vendégeink!  A mai konferencia célja, hogy segítsen megválaszolni a kérdést, hogy kell-e félnünk az iszlámtól.  A válaszom egyszerű: egyértelműen nem kellene  félnünk az iszlámtól. Hanem kezelnünk kellene ugyanúgy,  mint ahogy az európai civilizáció eddig sikerrel  kezelt minden diktatórikus és embertelen rezsimet,  amellyel a több mint kétezer éves története során szembesülnie kellett.  Ami az iszlámot illeti, harcolnunk kell ellene,  le kell győznünk, és meg kell gátolnunk terjedését egyszer és mindenkorra,  ugyanúgy, mint a megelőző rettenetes ideológiák esetében:  az iszlám puszta létét is bűncselekménnyé kellene nyilvánítani,  mivel az ellentmond az emberi természetnek, a szabadságnak,  és különösen az emberi méltóságnak.  Mert az iszlám pontosan ilyen:  olyan rendszer, amely szembe megy az emberi természettel, a szabadsággal,  és a méltósággal. Ugyanolyan, mint a nácizmus, a fasizmus és a kommunizmus volt.  Bár az iszlám rejtőzködik és vallásnak álcázza magát, de valójában  alapvetően egy bűnszövetkezeti államrend, amelyet bűnözők  ideológiája szerint működtetnek, egy megváltoztathatatlan kormányzási rendszerben.  Az iszlám a vallás álarca mögé rejtőzik, két okból:

CENZÚRA

Moderátor: asszonyom, nem megy ez túl egy határon?

Dr. Samkova.: Nem, ez nem megy túl egy határon.

Moderátor: Nem, ma megegyeztünk, hogy (…) értékelném, ha (…)

Dr. S.: Helyes! Szóval az a véleményem (…)   Ez pontosan az, ami itt lehetséges! Abban a pillanatban, amikor  valaki kinyilvánítja a véleményét – elmondom a véleményemet,  az iszlámról – és bár a véleménynyilvánítást a törvények védik –  akkor az rögtön nem lehetséges!  Akkor most folytassam, vagy ne?

Moderátor: ne!

Dr. S.: Szóval ne folytassam!? Nagyszerű!

Moderátor: köszönöm!

Közönség: szégyen! szégyen!

Dr. Samková: ez teljesen hihetetlen!

Moderátor: azért jöttünk itt ma össze, hogy  információkat cseréjünk, úgyhogy véleményt kellene cserélünk, és nézőpontokat.

Közönség:  akkor ezt írja is ki oda előre!  Először el kell mondani a prezentációkat. A professzor-asszony a véleményét mondja el,  úgyhogy legyen szíves, engedje, hogy elmondja amit szeretne!

Moderátor: ez nem vélemény, hanem propaganda!  És itt egyéni politikai vélemények elővezetése …

Közönség tagja: ebben az esetben (…)  Önnek van joga arra, hogy eldöntse, mi propaganda és mi nem?  És azt is tudja, hogy professzor-asszony miről szeretne beszélni?

Moderátor: hallottam, az iszlámról!

Résztvevő: elnézést, szerintem jó lenne, ha hangosan is kimondaná!  Különben úgy tűnhetne, hogy a professzor-asszonynak tilos erről beszélnie!

Moderátor: nekem végül is nincs semmilyen kifogásom, én csak azért, hogy minden követelménynek megfeleljen … szóval  … hogy jogilag … ne szegjen szabályt és vannak nagykövetek, akik …  …ha ilyet hallanak … hogy az ő vallásuk …  … hát az … tekintettel arra, hogy …

Résztvevő: ha a professzor-asszony tudná egy kicsit finomítani a szókincsét, akkor…  Én nagyon nem örülnék neki, ha most, hogy is mondjam,  … valahogy megpróbálom elmondani …  szóval talán lehetséges lenne,  hogy nem úgy mint önök közül páran,  ha az előadásban hangsúlyt kapna (…)  … mert igazából ez az egyetlen olyan előadás, amely konkrét javaslatokat tartalmazott …  és most vitassuk ezeket meg, vagy ne?  Úgyhogy egy dolgot kérnék: kicsit finomítsunk ezen a retorikán,  és hagyjuk Samková asszonyt befejezni a beszédét,  és azután majd visszatérhetünk rá és megvitathatjuk azt.

Moderátor: rendben. Professzor-asszony, megértette?  … Moderátor: hogyan lehetne önre nyomást helyezni? 

Dr. Samková: cenzúrával!  Ha megint nem tetszik önnek, amit mondok, állítson le!

Moderátor: addig nem, amíg  nem (..) mond, hanem a saját véleményét!

Dr. S: én a saját véleményemet mondom!  A saját személyes véleményemet! Úgy tűnik, mintha elbújnék valaki mögé?

Moderátor: nem csak mi itt … ön itt kimondott bizonyos (…)

Dr. S: És úgy is gondolom, amiket mondtam! Ez a személyes véleményem!

Moderátor: köszönöm.

Dr. S: köszönöm! Másoktól eltérően én nem bújok el a munkaadóm, a vallásom vagy egyéb szervezetek mögé!

Moderátor: én sem, csak az a célom, hogy  hogy is mondjam, hogy mindenki szívesen hallgassa.  Hogy senkinek ne legyen oka arra, hogy távozzon erről a beszélgetésről.

Dr. S: akkor köszönöm.

Dr. S. folytatja: Tehát az iszlám vallásnak álcázza magát, két okból is:  az első az iszlám történelmi felemelkedése, amely nem tette lehetővé, hogy a valláson kívül  bármely más formációt ideológiák képviseletére használjanak.  Még az ókori  Görögországban sem voltak megengedettek  az államvallástól független filozófiai rendszerek –  ahogy ezt Szókratésztól megtudhatjuk.  És még kevésbé volt lehetséges a 7. században egy nem vallásos elméleti rendszer megalkotása,  az akkori civilizált világ peremén.  A második oka annak, hogy az iszlám miért  rejtőzik el egy vallási álarc mögé:  az iszlám folyamatos és szándékos visszaélése  az euro-amerikai jogrendszerrel  és azokkal az értékekkel, amelyeket az eredetileg zsidó-keresztény alapokra épülő civilizáció eddig felépített.  Nincs jobb és hatékonyabb eszköz az ellenséggel szemben, mint  visszaélni annak értékrendjével,  és ezzel párhuzamosan nem osztozni abban.  És az iszlám pontosan így viselkedik. Védelmet követel magának  a mi hagyományaink szerint – amellyel ilyen módon visszaél –  anélkül, hogy hajlandó lenne viszonozni azt.  Az iszlám rátelepszik a hagyományainkra és követelményeket támaszt vele szemben,  miközben a hátunk mögött kinevet minket és az értékrendünket.  Először is nézzük meg, hogy miért  tökéletesen helyes az iszlámot egy lapon említeni a totalitárius rezsimekkel!  Bár az iszlám saját magát vallásnak nyilvánítja,  valójában alapvetően egy uralmi rendszer,  amelyben Istennek csupán megbízotti szerep jut,  míg az iszlám valódi tartalma az állami irányítás létrehozása.  Eltérően a kereszténységtől, a hinduizmustól,  a buddhizmustól, a taoizmustól és a sintoizmustól,  az iszlám lényege a jog, pontosabban a saría jog.  Ez az iszlám ideológia elválaszthatatlan része.  Ez az iszlám legfontosabb tartalmi összetevője,  míg a vallásinak vagy akár erkölcsinek nevezett szabályok csupán  másodlagos és jelentéktelen helyet foglalnak el ebben az ideológiában.  Az iszlámban a vallás, mint magánügy fogalma,  mint az egyének személyes ügye teljességgel elfogadhatatlan.  Pedig pontosan ez az az alapelv, amelyre  a mai kereszténység és az abból kifejlődött civilizáció ráépült.  Ez az egyénnek az Istennek való személyes, bizalmas viszonya,  amelyet többé-kevésbé elősegít valamelyik vallási szervezet.  Kultúrkörünk még azon tagjai is, akik magukat ateistának nevezik –  vagyis azt állítják, hogy ők nem hisznek semmilyen istenben –  az élethez való hozzáállásukat automatikusan a keresztény hagyományokból merítik,  és ezek a hagyományok pedig megtestesülnek az automatikusan felvett  kulturális és néphagyományokban,  amelynek köszönhetően ezek hozzájárulnak az alapvetően keresztény  európai és amerikai szellemhez.  Fontos újra kihangsúlyozni, hogy ez a szellem nem elfogadható az iszlám számára:  ezt az iszlám elítéli és egyenesen bűncselekménynek nevezi.  Az iszlám elutasítja az egyéni istenhit eszméjét,  és diktatórikus módon betilt minden kételyt saját magával szemben.  Ha bárki úgy vélné, hogy nincs jogunk hozzá, hogy megítéljük, hogy mi a diktatúra és az elnyomás,  és nincs jogunk azt mondani, hogy az iszlám ilyen,  akkor azt mondanám, hogy egy olyan országban, amely 300  évet töltött idegen uralkodók hatalma alatt,  és az elmúlt 78  évből 48-at diktatórikus rezsimek uralma alatt töltött,  igen jól kifejődtek azok az antennáink, amelyek  pontosan észlelik a diktatúrát és az elnyomást,  így ezt mi első pillantásra felismerjük.  Megvan hozzá a jogunk és a képességünk is, hogy megítéljük.  Az iszlám nem osztja a felvilágosodás társadalmi fejlődésről alkotott koncepcióját, amely a jövőre összpontosít.  Az iszlám szerint a jó idők már rég elmúltak – Mohamed próféta idejében.  Így a véghezvihető legjobb dolgokat már megtették,  és a legjobb és a világon egyedül értelmes elképzeléseket  már megírták – ami maga a Korán.  Lényegében az iszlám  a Prédikátor Könyvén alapul, amely több mint ezer évvel Mohamed előtt kijelentette:  “Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké ugyanaz marad.”  A júdaizmus, a kereszténység és az ezekből kifejlődött civilizáció  ezt az indokolatlan szkepticizmust,  és az ember saját maga iránti megvetését már meghaladta.  Az iszlám viszont továbbra is a gnózis, ‘az isteni tudás’ halva született gyermeke,  amely eltorzult és szörnyen megcsonkított,  és vágyakozik a Világegyetemmel való újraegyesülésre  egy megszállott, pszichopata és paranoid elképzelés mentén,  amely szerint a hívő útja az Isten lényegével történő újraegyesülés felé kivételes természetű.

CENZÚRA

Moderátor: de ez is az ön véleménye. Csak ennyit akartam.

Dr. Samková: igen, ez egy vélemény Szerkesztő Úr,  …zaj …

Moderátor: ha Ön most azt fogja…

Dr S.: talán szükséges lenne visszatérni a gnosztikus szövegekhez (…)

Moderátor: és ezt most tényleg komolyan mondta?

Dr S.: ahhoz is jogom van.

Dr. S. folytatja: Ebből az elképzelésből ered – még az iszlámban is –  az átfogó képzet, amely az anyagot a gonosszal azonosítja, amely a civilizációnk iránti megvetés forrása.  Amit így anyag-alapúnak tekint,  ezért lényegében gonosznak és istenellenesnek.  Valódi tragédia maguk a muszlimok számára,  hogy bekerülve ebbe a zsákutcába,  az iszlám örökre lezárta az útját Isten felé.  Depresszió, elsivárosodás, az emberbe és annak pótolhatatlan értékébe vetett hit hiánya,  a minden emberi lény méltóságába vetett hit hiánya, függetlenül  vallásától, társadalmi helyzetétől, nemétől és nemzetiségétől:  ez határozza meg az iszlámot.  Az iszlám elutasítja az általunk ismert filozófiát  mint annak lehetőségét, hogy a valóságot racionálisan és kritikusan szemléljük.  Az iszlámhoz való ilyen hozzáállás még azt is meggátolja, hogy valaki egy elképzelést végiggondoljon  az emberi szabadságról, méltóságról, az egyén szerepéről az Államban,  és – paradox módon – Istenről sem szabad elmélkedni.  Pedig ez az euro-amerikai civilizációban  szerves része azoknak az elmélyült gondolatmeneteknek, amelyeket  olyan vezető tudósok, asztrofizikusok, matematikusok és biológusok vezetnek le,  akik kutatásaik eredményeivel közel kerülnek a világegyetem lényegéhez,  és ily módon magának Istennek a lényegéhez.  Azonban a muszlimok számára az Istennel való ilyetén kapcsolat örökre, az Ítélet Napjáig lezárult,  mivel saját ideológiájuk elvesztette kapcsolatát Istennel Mohamed halála miatt.  Milyen rettentően kétségbeesett életük lehet, hiszen lényegében csak a halált várják!  Az iszlám ezen teljes tér-idő bénultságának eredményeképpen  pont azok a nemzetek szenvednek a muszlim ideológiától, amelyek leginkább tönkrementek.  E nemzetek és polgáraik azok, akiket  ez a nyomasztó, ál-vallásos állam megfosztott méltóságuktól és nem bontakoztathatják ki lehetőségeiket,  amelyeket mint emberi lények születési jogként kaptak,  és ami után tudatosan vagy tudattalanul vágyakoznak.  Pontosan úgy, ahogy az orosz emberek voltak a totalitárius kommunizmus  legnagyobb számú és leginkább együttérzésre érdemes áldozatai.  És ugyanúgy, ahogy a náci Németország első áldozatai németek voltak,  az embertelen, diktatórikus iszlám leginkább tönkretett áldozatai is  az arabok és más olyan nemzetek, amelyek az iszlám uralma alatt élnek.  Ezért ezúton szeretném kifejezni legmélyebb együttérzésemet  ezekkel az emberekkel, különösen a muszlim nőkkel, akik a legtöbbet szenvednek.  Ettől függetlenül a muszlimok számára nincs más út, mint az, amely a pusztulás felé vezet,  mivel megtagadják tőlük azt, ami az emberi természet lényegét jelenti: a fejlődést.  Az iszlám és jogi rendszere, a saría, összeegyeztethetetlen  az európai jogrendszer alapelveivel, különösen azokkal a jogokkal,  amelyeket “Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata’ rögzít. Hogyan lehetséges, hogy a jogászaink nem tudják mindezt?  Hogyan lehetséges, hogy nem szólalnak fel?  Hogyan lehetséges, hogy elfogadják a muszlimok minden követelését,  miközben lengetik a nyilatkozat 9. cikkét,  amely garantálja a gondolat, a lelkiismeret és a vallásos hit szabadságát?  És hogyan lehetséges az, hogy ha a muszlimok kérnek védelmet  a mi világunkban ezen jogszabály alapján,  akkor a jogi rendszerünk nem képes ezzel egy időben  kiterjeszteni ezzel arányos védelmét azokra a véleményekre, gondolatokra  és vallási meggyőződésekre, amelyek ellenzik az iszlámot?  És itt teszek egy rövid kitérőt.  Azt, hogy a muszlimok mennyire hajlandóak meghallgatni eltérő szempontokat,  láthattuk itt, a saját szemünkkel. (A török nagykövet és mások kimentek Dr. S. előadása alatt)  A mi jogászaink vajon el tudnak számolni 14-ig?  Mert az Egyezmény 14. cikke kimondja, hogy:  “A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, (…) nélkül  kell biztosítani.”  Csodálkozom rajta, hogy még Dr. Vysova Professzor asszonyt sem kérték fel,  hogy kommentálja Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 17. cikkelyét,  amely kimondja:  “Az Egyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármely állam, csoport vagy személy számára jogot biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely az Egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértésére vagy pedig az Egyezményben meghatározottnál nagyobb mértékű korlátozására irányul”.  Az Egyezmény ezen rendelkezésének beiktatását személyesen Winston Churchill vitte keresztül,  és konkrét oka volt annak, hogy így tett, nevezetesen a diktatórikus rezsimek elleni védelem.  Ő természetesen az akkori idők rezsimjeire gondolt, a kommunista rezsimekre.  Én most az iszlámra gondolok, amely szerintem ugyanolyan diktatórikus,  és ugyanolyan fenyegető mint azok a rezsimek,  amelyek ellen Winston Churchill harcolt és győzött.  A 17. Cikk által előírt védelem helyesen lép fel minden ideológiával szemben,  és az a tény, hogy azok az európai országok, amelyek az Egyezmény  jogi fennhatósága alá tartoznak, eddig úgy döntöttek, hogy nem alkalmazzák ezt,  egyáltalán nem jelenti, hogy nem is áll a szándékukban alkalmazni!  Ezek az országok túlzottan nagylelkűek, és túlságosan tudatában vannak, hogy mekkora árat fizettek  azért a leckéért, hogy a legnagyobb érték az emberség.  És túl türelmesek is.  A muszlim országok és muszlim vezetők – akik úgy döntöttek, hogy az európaiakat terrorizálni fogják a saját világnézetükkel  – teljesen tévesen feltételezik, hogy Európa e látszólagos közömbösségének oka valamiféle gyengeség lenne.  Európa saját, világról alkotott nézetét sok tízmillió feláldozott emberi élet árán nyerte el,  olyan szenvedések árán, amit talán egyetlen muszlim sem tud elképzelni.  Most Európának újra és újra fel kell tennie a kérdést a muszlimoknak: “velünk akartok élni?”.  Mert a kérdés ez, nem pedig az, hogy nekünk félnünk kell-e az iszlámtól – ez az a fontos és kritikus kérdés, amit meg kell válaszolni,  és ezt csak és kizárólag a muszlim nemzetek válaszolhatják meg.  Eddig úgy tűnik, hogy a muszlimok nem kívánnak békésen osztozni a bolygón a nem muszlim világgal.  A harsányan bejelentett és az iszlám nevében elkövetett terrorcselekményeik  azt demonstrálják, hogy nem érdekeltek a népek és nemzetek közötti testvériségben.  Ez minden alkalommal arra emlékeztet minket, hogy a kereszténység nevében nem követnek el  ilyen bűncselekményeket – ezért nem szükséges, de nem is lehetséges  konferenciát tartani ezzel a címmel: “Kell-e félnünk a kereszténységtől?”  Talán világos az, hogy  a múlt európai terroristái közül senki sem hivatkozott a kereszténységre.  A muszlimok azonban kiáltoznak olyan szavakat, amelyek az iszlám és jogrendszerének felsőbbrendűségét hirdetik,  és olyan szavakat is, amelyek jelentése az, hogy be kellene hódolnunk nekik.  Sem okot, sem bizonyítékot nem lehet találni arra, hogy  a muszlimok ne éreznék magukat felsőbbrendűnek nálunk.  Nálunk, nőknél, vagy a homoszexuálisoknál,  vagy bárkinél, aki nem tartja magát szigorúan a Koránhoz.  A közeli jövőben Európa továbbra is fel fogja tenni ezt a kérdést a muszlimoknak  a békés együttélésről.  Azonban ezt követően ez a kérdés át fog alakulni, és teljesen másképpen fog hangozni:  már nem az lesz, hogy “akartok-e velünk élni?”,  hanem, hogy “akartok-e élni?”.  Ti, muszlimok szeretnétek-e tovább élni, mert ha ti, az iszlám hívei túl akartok élni,  Európa azt fogja tenni, amit már kétszer is megtett, amikor  amikor az emberség lényegét fenyegető ideológiák veszélyeztették.  Újra harcba fog szállni és el fogja tiporni ellenségét.  E háború részben olyan lesz, mint a múlt más háborúi:  nagy műszaki és technológiai fejlődés történik,  és ezúttal az energia területét célozza majd a haladás.  Fogalmam sincs, hogy ez a gyakorlatban hogyan fog lejátszódni.  Esetleg sikerül majd energiát nyernünk egy null-mezőből.  Vagy talán szolgálatunkba állíthatjuk a tér sötét anyagát.  Akárhogy is, de a muszlimok erőszakos tetteinek és az ebből következő háborúnak a következménye az lesz,  hogy az iszlám ideológiáját teljesen meg fogják semmisíteni.  Az iszlámban már csak néhány elkorcsosult egyed fog hinni, akik visszakúsznak a sivatagba,  ahonnan alig jönnek majd elő a végtelen mocsarakba,  mert nem lesz szükség sem rájuk, sem az olajukra.  Ma még talán él az a mesterségesen megalkotott elképzelés, hogy Európa az,  ahol az embereknek rettegniük kell a jövőjükért, a kultúrájukért, a filozófiájukért és az önazonosságukért.  Ennek pontosan az ellenkezője igaz. A rosszindulatú tetteik által a muszlimok  éppen most teszik meg első lépéseiket teljes végzetük felé.  És hozzá kell tenni, hogy én személyesen ennek egyáltalán nem örülök.  Szeretném kihasználni ezt a találkozót arra, hogy felhívást intézzek minden muszlimhoz és minden olyan országhoz,  akik az iszlámot saját vallásuknak mondják: Állítsák meg az iszlámot!  Rossz úton jártok. Azon az úton, amely elvisz Istentől.  A gyilkosok útján jártok.  A halálotok nem  az igaz Isten birodalmába fog juttatni benneteket,  hanem az értéktelenségbe és az ismeretlenség hiábavalóságába.  Semmi sem fog maradni belőletek, és az úgynevezett vallásotok nevét undorral fogják kiejteni.  Gyakran mondják az iszlámról, hogy apokaliptikus elemeket tartalmaz.  Ezért szeretnék mindenkit emlékeztetni Szent János kinyilatkoztatására,  12. fejezet, amelynek címe a “Legyőzött Ellenség”.  ‘És a mennyekben megjelent egy nagy jel:  egy napsugárba öltözött nő lábai alatt a holddal, és 12 csillagból álló koronát viselve.’  Ennek a nőnek a kék ruhája lobog az Európai Unió zászlajában,  amelyet a korona 12   csillaga díszít.  A muszlimoknak meg kellene kérdezniük, ki az a kígyó vagy sárkány,  akit ez a terhes nő eltapos és aki felett győzelmet arat?  A muszlimok újra hadiállapotot teremtettek Európában.  Rajtuk áll, hogy ezt megszüntessék.  Amennyiben nem teszik meg, akkor majd (…) megteszi. Köszönöm.

Print Friendly

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=7982

Bejegyzés: on 2016. jún. 27.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Szólásszabadság, Video. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes