Itt
Európában most már naponta számítunk iszlám atrocitásokra. Mindennapossá
váltak. Már senki sem lepődik meg azon, hogy a rendőrség és a média úgy tesz,
mintha ezek motivációja a jobboldali szélsőségesség, elmebetegség vagy az
iszlám dzsihádon kívül bármi is lenne. Azon sem lepődünk meg, amikor ismételten
kiderül, hogy a tulajdonképpeni motiváció az iszlám dzsihád. Nem gondolják,
hogy kezdünk cinikussá válni?
Európa
politikusai ámokfutást rendeznek, és egyikük különösképp eszementnek tűnik. Németország
kancellárja, Angela Merkel háborút importál Európába, és ennek ő is tudatában
van. Mint mi mindannyian. Vaknak, hülyének, vagy „progresszív baloldalinak”
kell lennünk, hogy ne lássuk, vagy ne akarjuk látni ezt.
Nemrég
Merkel újfent elvetette katasztrofális nyitott határok politikája
felülbírálatát, a harmadik világ muszlimjainak mindennapos, németországi
támadásai ellenére. És ez nemcsak Németország, de egész Európa számára
aggasztó, hiszen mindannyiunkat veszélybe sodor ezen nőszemély elmebaja.
Az
Európai Bizottság nem választott elnöke kijelentette, hogy a nyitott határok
politika marad, nem számít hány embert mészárolnak le a muszlim terroristák. Mi
pedig tudjuk előre, hogy a következő atrocitás áldozatai szintén ártatlan
emberek lesznek – mint mindig –, nem pedig az inváziót lehetővé tevő
politikusok, vagy újságírók, akik elpalástolják a következményeket. Nem az ő
családjaik életét teszik tönkre.
Az
Európába özönlő emberek többsége nem menekült és ezt mindenki tudja. Illegális
bevándorlók ők, Merkel meghívottjai, javarészt katonakorú férfiak, akik maguk
mögött hagyták asszonyaikat és gyermekeiket a háborúban, amely elöl elvileg
menekülnek.
Nem
tudjuk hol fognak lakni, de azt tudjuk, hogy nem azok közelében, akik beengedik
őket. Sejthetjük azonban, hogy többségük az egyre növekvő gettók valamelyikében
köt majd ki, ahol a nők biztonsága ismeretlen, a rendőrség pedig be sem mer
menni. Európa most már tele van ilyen helyekkel.
Franciaországban
a hadsereg már terveket készít ezen övezetek visszafoglalására, arra az esetre,
ha a lakók „védeni” akarnák azokat a Balkánról és a Közel-Keletről
becsempészett gépfegyvereikkel.
Manapság
már senkit sem lep meg, ha fegyvereket találnak a muszlim gettókban. Sőt,
számítunk erre. Mint ahogy arra is, hogy emiatt senkit sem fognak deportálni.
Nemrégiben,
a francia miniszterelnök azt mondta, hogy együtt kell élnünk a terrorizmussal, ami
annyit tesz, hogy egyszerűen csak várunk a következő mészárlásra, hogy a
politikusok ismét felvehessék szomorú arcukat és elismételhessék szokásos
közhelyeiket, amelyek azon túlmenően, hogy kínosak, még megalázók és sértők is
ránk nézve. Ideje új közhelyeket kitalálniuk, különben az emberek még
észreveszik, hogy nem őszinték.
És
jobb, ha gyorsan meglépik ezt mert a következő iszlám gyilkosság bármikor
megtörténhet.
Meg
is lep, hogy ma még egyről sem hallottam, bár még csak dél van.
A
probléma abban áll, hogy nemcsak embereket importálunk Európába, hanem egy
sosem integrálódó, párhuzamos, ellenséges társadalmat. Garantált társadalmi
konfliktust hozunk be, és a párhuzamos társadalom felsőbbrendű „természetét”
ismerve, háborút importálunk.
Az
inváziót jóváhagyó politikusok tudják, hogy ez minél tovább folytatódik, annál
brutálisabb lesz az erőszak, de ők úgy vélik, hogy ártatlan emberek
legyilkolása nem nagy ár saját politikai megszállottságuk igazolására. Amivel
el is jutottunk, ennek a videónak az üzenetéhez.
A
leggyakoribb kérdés, amit a Nyugat erőszakos iszlamizálódásától tartó emberek feltesznek
nekem az, hogy „De most komolyan, mit tehetnék?”
Most
komolyan, két dolgot tehetünk mindnyájan. Szót emelhetünk ez ellen és
szavazhatunk ellene. Ha beszélünk ellene, az traumatikus lehet, hisz sok lesz a
negatív visszhang. Akár még fenyegetéseket is kaphatunk, attól függően, hogy
kivel beszélünk. De csorbát szenvedhet a hírnevünk és elveszíthetünk pár
barátot, sőt akár még a munkahelyünket is. Nyugat-Európában még az a veszély is
fenyeget, hogy letartóztatnak emiatt, mint valami bűnözőt, ahogyan ez több
országban meg is történt. Ez pedig nem való mindenkinek. Én megértem.
Azonban
szavazni mindenki tud és a Brexit a példa rá, hogy ha összefogunk, van még
annyi erő a társadalmunkban, hogy irányt váltsunk és érvényesítsük akaratunkat.
Az Európát vezető politikusoknak ez nem szándékuk, ezért sürgősen olyanokra
kell váltanunk őket, akikben megvan ez a szándék. De ez nem fog önmagától
megtörténni. A Brexit azért következhetett be, mert emberek milliói döntöttek
úgy, hogy változást szeretnének. Ha minden ember, aki ellenzi Európa
iszlamizálódását, elkötelezi magát amellett, hogy többé nem szavaz az ezt
lehetővé tevőkre és ehelyett olyanokra adja voksát, akik ezt megállítják, akkor
a dolgok megváltoznak. Ha nem, akkor nem fognak. Ilyen egyszerű. És ez minden,
amit személy szerint tennünk kell. És ha elegen tesszük ezt, akkor mindez megvalósulhat.
De
ha úgy érzed, hogy életed tönkretételének kockázata nélkül még beszélhetsz is,
az nagyszerű. És a tény, hogy egyáltalán ki kell mondanom ezeket a dolgokat, elég
beszédes azt illetően, hogy mi a gond a társadalmunkban.
Egy
arrogáns, PC politikai garnitúra, amely azt hiszi, hogy jobban tud mindent, olyan
farokként viselkedik, amely túl régóta csóválja a kutyát. Elferdítette
társadalmunk liberális értékrendjét és ellenünk fordította azt, hogy az
orrunknál fogva vezessen egy erőszakos zsákutcába. Ideje, hogy a józan eszű
többség visszavegye az irányítást, mielőtt még túl késő lesz. Mert ha ez a
generáció ezt nem lépi meg, a jövőben már túl késő lesz, és gyermekeink és
unokáink arra lesznek kárhoztatva, hogy egy sokkal kevésbé szabad és
civilizált, ám annál veszélyesebb társadalomban éljenek, mint amilyenben nekünk
még volt szerencsénk. Egy olyan világban, ahol állandósul a háború, a
lövöldözések, késelések, öngyilkos merényletek, autóba rejtett bombák és
gépfegyveres mészárlások révén. És ez a mi hibánk lesz, mert mi láttuk, hogy
hová vezet mindez, még azok is, akik úgy tesznek, hogy nem. A helyzet nem
reménytelen. Az a feladatunk, hogy véget vessünk ennek az őrületnek és ez
hatalmunkban is áll. Nincs más dolgunk, mint élni vele. Béke.