Miért válnak dzsihádista gyilkossá a Nyugaton élő muszlimok? | David Wood


Már
számos videóban kifejtettem, hogy a dzsihádnak több fokozata van. Amikor
Mohamed és követői a népességen belül még kisebbségben voltak, akkor azt az
utasítást kapták [Allahtól], hogy a békéről és toleranciáról prédikáljanak. Amikor
Mohamed több követőre tett szert, és szövetséget kötött különböző törzsekkel–
de még nem volt elég erős ahhoz, hogy leigázza a nem muszlimokat –, akkor azt
az utasítást kapta, hogy védekező dzsihádot folytasson. Vagyis a muszlim
közösség harcolt a hitetlenek ellen, de csak akkor, ha azok előtte tettek
valamit ellenük. Amikor Mohamed és követői már Arábia legnagyobb haderejével
rendelkeztek, akkor azt a parancsot kapták, hogy támadó dzsihádot folytassanak.
Vagyis erőszakosan igázzák le a nem muszlimokat, csupán azért, mert nem
muszlimok.

Szóval
a muszlim közösség hitetlenek irányába történő ellenségessége egyenes arányban
volt a muszlim közösség katonai erejével.

Franciaországban
a muszlim népesség aránya valamivel nagyobb, mint más európai országokban, és a
muszlimok száma meredeken emelkedett az elmúlt években, tehát nem kellene
meglepődnünk a terrortámadások gyakoriságának növekedése miatt.

Ami
viszont talán meglepő, az az, hogy sok terrorista, mielőtt a dzsihád útjára
lépett volna, éveken keresztül az iszlám életstílussal teljesen ellentétes
életet élt. Úgy is mondhatnánk, hogy „rossz muszlimok” voltak. Miért fordulnak
a „rossz muszlimok” az iszlám dzsihád felé?

Mohamed
Lahouaiej Bouhlel – a nizzai gyilkos, aki 84 embert ölt meg – például alkoholt ivott,
disznóhúst evett, drogozott, salsa tánciskolába járt, vad szexuális életet élt,
nem böjtölt ramadán idején, és nem járt mecsetbe. Csak nemrég kezdte
komolyabban venni iszlám hitét. De amint komolyan kezdte venni az iszlámot, egy
teherautóval belehajtott egy gyerekekkel, nőkkel és férfiakkal teli tömegbe, és
a rendőrökkel folytatott tűzharc közben azt ordítozta, hogy „Allahu akbar”.

Ezt
a mintát újra meg újra láthatjuk a dzsihádisták között: fiatal muszlimok
bulizni járnak, isznak, majd hirtelen vérfürdőt rendeznek, miközben azt
ordítozzák, hogy „Allahu akbar”. Ezután a barátai és rokonai a dzsihádista
múltbeli viselkedését bizonyítékként hozzák fel arra, hogy nem igazán törődött
az iszlámmal, tehát valami más okból kifolyólag kellett, hogy hitetleneket
mészároljon Allah nevében.

Örülnék,
ha a politikusok, riporterek és általában az emberek erőfeszítést tennének
arra, hogy megértsék, hogy az a rengeteg muszlim, aki éveket töltött úgy, hogy
az iszlámnak nem megfelelő módon élt, miért terrortámadásban végzi. Bárki, aki
igazán meg szeretné érteni, hogy fiatal muszlimok miért változnak át oly
gyorsan vad partiarcokból öngyilkos merénylőkké, gyorsan rá fog jönni arra,
hogy Franciaország a vég nélküli terrortámadások receptjével rendelkezik.

De
mivel nem ésszerű elvárni a politikusoktól és a médiától, hogy gondolkozzanak,
ezért ismét el kell végeznünk ezt a nehéz munkát helyettük.

Nézzük
végig Franciaország receptjét a vég nélküli dzsihádhoz!

És
hogy segítsem a vezetőinket és a riportereket, ezt ismét olyan egyszerűen fogom
bemutatni, hogy még egy négyéves is megérthesse.

1.
Sok fiatal muszlim – mint ahogy sok fiatal keresztény és zsidó – „kettős
életet” él. A muszlimokat úgy nevelik fel, hogy higgyenek az iszlám igazságában
és abban, hogy a Korán Allah tökéletes szava, Mohamed pedig a tökéletes
viselkedés mintaképe. Azonban Franciaországban nőnek fel, ahol szinte bármit
megtehetnek, amit csak akarnak. Ezért ugyanazokat a dolgokat teszik, amit sok
más középiskolás és egyetemista is csinál: isznak, drogoznak, szexelnek. A
legtöbb iszlám országban nem jutnának hozzá ilyen könnyen az alkoholhoz és a
többihez, de Franciaországban azt tehetik, amit csak akarnak. És ez az egész
kulcsa: mindettől függetlenül hisznek az iszlám igazságában. Tudják, hogy nem a
Korán és a hadíszok tanításai szerint élnek, de hisznek benne, hogy a Korán és
hadíszok szerint kellene élniük. Tehát ők muszlimok aszerint, amiben hisznek,
de a cselekedeteik alapján nem azok. Sok keresztény és zsidó meg tudja érteni
mindezt: sok olyan ember van a különféle vallási hagyományokban, akik nem élnek
az adott hagyománynak megfelelően, de akik ennek ellenére hisznek abban a
bizonyos hagyományban. Ezt értem azalatt, amikor azt mondom, hogy sok fiatal
muszlim kettős életet él: hisznek valamiben, de mást tesznek.

2.
Ezen fiatal muszlimok iszlám hitét soha nem éri kritika: a vezetőik, családjuk
egész életükben azt mondja nekik, hogy „Mohamed a valaha élt legnagyobb ember
volt, hogy a Koránt szóról szóra tökéletesen megőrizték attól a pillanattól
kezdve, hogy azt kinyilatkoztatták Mohamednek, hogy a Koránban csodálatos
tudományos bölcsességek vannak”, és így tovább. Ezek az elképzelések nyilván
abszolút badarságok, de senki sem meri felzaklatni a muszlimokat azzal, hogy
ezt az arcukba vágja. Valójában ennek éppen az ellenkezője történik: a
politikusok és a média minden erejükkel azon vannak, hogy megakadályozzanak
mindenfajta kritikát, ami Mohamedet és a Koránt érinti. Akik el merik mondani a
muszlimoknak az igazat az iszlámról, azokat rasszistának, bigottnak,
gyűlöletkeltőnek és iszlamofóbnak nevezik. Ez nagyon megkönnyíti a muszlimok
számára, hogy figyelmen kívül hagyjanak mindenfajta iszlámkritikát. „Csak azért
kritizálják a hitemet, mert rasszisták, nem pedig azért, mert valódi problémák
lennének a hitemben.” Így a muszlimok abban a meggyőződésben élik le az
életüket, hogy az iszlám minden kétséget kizáróan igaz, és ezt a meggyőződést
soha senki sem vonja igazán kétségbe.

3.
Néhányan ezen muszlimok közül végül úgy döntenek, hogy „jó muszlimok” lesznek. Mivel
eddig úgy élték az életüket, hogy az, amiben hittek és az, ahogy viselkedtek
ellentmondott egymásnak, ugyanazon a belső vívódáson mennek keresztül, mint egy
keresztény vagy zsidó. Ez hasonló ahhoz a vívódáshoz, amin egy dohányos megy
keresztül, ha úgy gondolja, hogy a dohányzás rossz dolog, de ennek ellenére
csinálja. Így egy muszlim – vagy azért, mert érettebbé válik, vagy azért mert
egy hithűbb muzulmán szembesíti a hibáival – végül úgy dönt, hogy
következetesebb lesz. Úgy dönt, hogy ténylegesen azt fogja tenni, amit Allah és
Mohamed parancsol neki. Így leáll az ivással, a partizással: igyekszik jó
muszlimmá válni azért, hogy Allah elfogadja.

4.
Néhányan ezen igyekvő muszlimok közül rádöbbennek, hogy NEM IGAZÁN TUDHATJÁK,
hogy elég jók-e ahhoz, hogy Allah elfogadja majd őket. A muszlim
forrásszövegekben meg lehet találni, hogy mit kell tennie egy jó muszlimnak, ha
a Paradicsomba szeretne kerülni. De muszlimként az ember egyszerűen nem
tudhatja, hogyan is áll a szénája Allahnál… Az iszlámban a legnagyobb bűn a
bálványimádás (shirk, Allahon kívül másnak az imádata). Honnan is tudhatná az
ember, hogy eléggé bálványmentes-e már Allahnak: lehet, hogy túlságosan szereti
a pénzt vagy jobban szereti a házát, mint kellene?… Nem tudhatja. Ezért nincs
biztosíték az üdvözülésre. És itt kezdenek a dolgok ijesztővé válni. Még a
legjobb muszlimok sem tudják, mit fog Allah velük tenni majd az Ítéletnapon. Még
maga Mohamed sem tudta, mit fog Allah tenni vele.

A
Korán 46:8-9 a következőt mondja: Vagy azt mondják: „Ő [Mohamed] találta ki.”
Mondd: „Még ha én találtam volna is ki, akkor sincs hatalmatok ahhoz, hogy
engem megvédjetek Allahhal szemben. Ő tudja legjobban mit beszéltek róla (a
Koránról). Elégséges tanú Ő köztem és köztetek. Ő a Megbocsátó és a Könyörületes.”

Mondd
(ó, Mohamed): „Nem hozok én újítást Allah küldöttei között. ÉS AZT SEM TUDOM MI
FOG TÖRTÉNNI VELEM, SEM AZT, HOGY VELETEK MI. Csak azt követem, amire
sugallatot kaptam. Én csupán egy egyszerű hírvivő vagyok.”

Mohamed
a Korán szerint parancsot kap, hogy azt mondja, „nem tudja Allah mit fog vele
tenni”. Ez a vers az üdvösségre vonatkozik. Ezt onnan tudjuk, hogy Mohamed
mindezt az üdvösséggel kapcsolatban mondja.

Bukhári hadísz-gyűjtemény, 3929: Egy istenfélő muzulmán nő Uthmán halálakor (ez nem a kalifa Uthmán) a következőt mondja a holttestnek: „Tanúsítom, hogy Allah tisztelt téged.” Mohamed így felel: „Honnan tudod, hogy Allah tisztelte őt?” A nőt megdöbbenti, hogy egy ennyire istenfélő valaki sem lehet biztos az üdvösségben, ezért megkérdezi: „Ki más lenne erre érdemesebb, ha nem Uthmán?” Mohamed erre adott válasza rémisztő a muszlimok számára: „Allahra, utolérte a halál, és a legjobbat kívánom neki. ÉS BÁR ÉN VAGYOK ALLAH KÜLDÖTTE, MÉGSEM TUDOM, HOGY ALLAH MIT FOG TENNI VELEM.” Mohamed, a történelem legnagyobb muszlimja mondja ezt: Tőlem kérdezed, hogy Allah mit fog tenni ezzel a fickóval? Amikor még én magam sem tudom, hogy VELEM mit fog tenni – pedig én vagyok Allah prófétája!?

Mohamed
legközelebbi kísérője, Abu Bakr, az első igaz kalifa ezt mondta: „Ha fél lábbal
a Paradicsomban lennék, még akkor is félnék Allah fortélyaitól.”

Szóval,
ha még a legjobb muszlimok sem tudják, hogy Allah mit fog velük tenni, akkor
miben reménykedhetnek a „rossz muszlimok”? Ha Abu Bakr nem érezte magát
biztonságban, akkor az, aki a fél életét ivással, szerencsejátékkal, bulizással
és paráználkodással tölti, hogyan is érezhetné biztonságban magát? Sehogy.

5.
Azonban van egy módja, hogy biztonságban érezd magad, és biztos legyél abban,
hogy Allah elfogad. Gyanítom, már sejtitek mi lehet az. Ha ti rájöttetek, akkor
mennyire lehet nehéz mindezt kitalálnia az önellentmondásba került muszlimnak? Ha
esetleg mégsem jönne rá, akkor az online toborzó majd felvilágosítja …

Bukhári
hadísz-gyűjteményében (2787) Mohamed kijelenti: „Allah GARANTÁLJA, hogy…” –
vegyük észre, hogy itt már magától Allahtól van garanciánk – „…beengedi a
mudzsahedint a Paradicsomba,…” – a dzsihádistát, tehát azt, aki dzsihádot
folytat Allah ügyéért  – „…HA
MEGÖLIK…” – a másik eshetőség, hogy [Allah] biztonságban visszaviszi az
otthonába [a dzsihádistát], a hadizsákmánnyal és jutalommal együtt. Tehát ha
dzsihád közben megölnek, akkor Allah garantálja számodra a Paradicsomot. Szóval
még ha éveket is töltesz azzal, hogy megszeged az alapvető iszlám tanításokat, Allah
tesz neked egy ajánlatot: HALJ MEG HITETLENEK GYILKOLÁSA KÖZBEN! – és akkor
biztosított az üdvözülésed.

 

Mindezt egybevetve, nézzük a következő ábrát:

korok

A kék kör reprezentálja Franciaország teljes muszlim népességét – sok millió muszlimot. Sokan közülük világiak. 

A piros kör jelenti azokat, akik viszont nem világiak, és akik azzal az őrült elképzeléssel rendelkeznek, hogy az iszlám igaz. Néhányan közülük nagyon odaadóak és azt teszik, ami a muszlimok számára előírás.

Azonban sokan mások tesznek olyan dolgokat is, amik tilosak az iszlámban – annak ellenére, hogy őszintén hiszik, hogy az iszlám igaz. Ők a ‘rossz’ muszlimok (zöld kör).

Néhányan közülük egész életükben rossz muszlimok maradnak, míg mások úgy döntenek, hogy ‘jó’ muszlimok lesznek (sárga kör). A ‘jó’ muszlimok közül sokan megelégszenek azzal, hogy mondják a napi imáikat, adakoznak, elmennek Mekkába stb. Úgy gondolják, hogy minden rendben lesz Allahhal, mert azt teszik, amit a muszlimoktól elvárnak.

Mások félnek és aggódnak, mert megértik, hogy a sok ‘rossz’ cselekedet miatt soha nem lehetnek biztosak abban, hogy a ‘jó’ cselekedeteiknek nagyobb a súlya lesz, mint a ‘rosszaknak’. Folyamatosan aggódnak ‘örökké tartó végzetük’ miatt (lila kör). Sokan ugyanúgy folytatják az életüket, bár rettegnek tőle, hogy mi fog történni az Ítéletnapon. Megteszik a tőlük telhető legtöbbet, reménykedve abban, hogy minden jól alakul.

Azonban közülük lesznek olyanok, akik nem akarják folyamatos aggódásban és bizonytalanságban leélni az életüket, és hazárdjátékot űzni az üdvözülésükkel. Inkább elfogadják Allah garanciáját a Paradicsomba, amit azoknak ajánl, akik dzsihád közben meghalnak. És ők azok az emberek, akik meggyilkolnak titeket!

Furcsa mód, amikor ezek a fiatal dzsihádisták vérengzést rendeznek, majd az emberek hallanak a kétes múltjukról, azt mondják, hogy „ennek a támadásnak nem lehet semmi köze az iszlámhoz, hiszen ő rossz muszlim volt”. Azonban éppen az, hogy „rossz muszlim” volt, kényszerítette arra, hogy elfogadja Allah ajánlatát, vagyis hogy a mártíromságért cserébe üdvözül. Az iszlám volt a hajtóerő a támadás mögött.

Tehát a folyamat, amely ezekhez a támadásokhoz vezet, egyszerű és világos! Azonban most fel kell tennünk a kérdést: mit tesznek a francia vezetők azért, hogy bármit is változtassanak ezen a folyamaton? Semmit az égvilágon! És ez az oka annak, hogy a párizsi és nizzai támadás még csak a kezdet…

Print Friendly, PDF & Email