Nonie Darwish: A vallás definiálásáról

Keith Ellison (muzulmán) demokrata képviselő azt mondta, hogy Donald Trump 90 napos rendelete, mely megtiltja a bevándorlást hét muzulmán országból, egy “vallási alapú tiltás”, és “ha kitilthatják a muszlimokat, akkor ilyen alapon a mormonokat is kitilthatják.” A demokrata pártnak és a “mértékadó” médiának ez lett az álláspontja, amely nem csak az amerikai közvéleményt befolyásolta, hanem a világ nagy részét is meggyőzte arról, hogy az Egyesült Államok mennyire “rossz”. De hibáztathatjuk a világot és az amerikaiak egy részét azért, hogy gyűlölik Amerikát, amikor amerikai hivatalnokok és amerikai televízió csatornák ilyen alattomos és félrevetető állításokkal árasztják el a világot?

A világ nagy része nem érti, hogy az amerikai média jelentős része propaganda-háborút folytat a Trump adminisztrációval szemben azért, mert megnevezi az iszlám dzsihádot és amiért egy erős és virágzó Amerikát szeretne, nem pedig egy szekuláris vagy teokratikus diktatúrát. Trump republikánusként indult az elnökválasztáson, mégis a a demokraták és a “mértékadó” média elutasítják a tiszteletteljes és jogos vitát a 21. században a nyugati civilizációt leginkább fenyegető veszélyről: az iszlámról. Az igazság nem számít. Sokan inkább azt a politikai kötélhúzást részesítik előnyben, melynek célja az, hogy a közvéleményt a Trump adminisztráció ellen hangolják, és hogy a demokratákat válasszák, ha lehet örökre. Így van felépítve a rendszer.

A televízióban látható politikai viták extrém módon frusztrálóak. Gyakorlatilag arról szólnak, hogy ki tudja a leghangosabban leordítani és sértegetni a másikat, a legkevésbé informatív stílusban. Gyakorta maguk a műsorvezetők ezen ordítozó párbajok felbujtói és résztvevői. Úgy tűnik, úgy gondolják, hogy minél hangosabbak, annál vonzóbb lesz a műsor. Ugyanakkor mindenki egyszerre beszél, a néző nem hall semmit, így a műsor halálosan unalmas.

Az amerikai alkotmány védi a vallásszabadságot, így az iszlámot a három ábrahámi hitvallás (zsidó, keresztény, iszlám) egyikeként üdvözlik Nyugaton. A “vallásnak” a nyugati értékek és nyugati értelmezése alapján az Isten és ember közötti személyes kapcsolaton kellene alapulnia, ahol a szabad akarat döntő fontosságú. A hívőnek csak saját maga felett van hatalma, ami a vallási törvényeket és a bűnök büntetését (mint amilyen a vallás elhagyása és a házasságtörés) illeti, és ezek eléggé eltérnek a büntetőjogtól, melyeknek az a célja, hogy megvédjék a társadalmat. A nyugati értékek azt is megengedik a vallás követőinek, hogy szabadon téríthessenek, de a kormány soha nem erőlteti ezt rá az emberekre.

A lényeg, hogy a vallás nyugati definíciója harmóniában van az életre, szabadságra és a boldogság keresésére vonatkozó emberi jogok bibliai értékeivel, és azzal, hogy minden emberi lényt egyenlő emberi jogok illetnek meg. Alapvető nyugati értéknek számít fő szempontnak tekinteni Istent, a családot és a hazát.

Most hasonlítsuk össze ezeket az értékeket az iszlám értékekkel:

A muzulmán polgároknak joguk van más állampolgárokat megbüntetniük, olyan megalázó, durva, kegyetlen és szokatlan módszerekkel, mint amilyen a halál, felakasztás, amputáció. Mindezt azért, mert bűnt követtek el Allah, a Korán vagy az iszlám ellen. Ezek közé olyan “bűnök” tartoznak, mint az iszlám elhagyása, ha valaki homoszexuális vagy házasságtörést követ el. És ha az iszlám kormány nem hajtja végre ezeket a büntetéseket, akkor bármelyik muszlimnak joga van arra, hogy megbüntessen más muszlimot, és ezért nem fogják elítélni. Ezért például az olyan hitüket elhagyók, mint amilyen én is vagyok, nem látogathatnak meg egyetlen muzulmán országot sem. Nekik nem csak az iszlám kormánytól kell tartaniuk, hanem az utca emberétől is.

Muzulmánnak lenni nem egy személyes kapcsolat Istennel, mint ahogy az a Bibliában áll, hanem egy az állam által születéskor ráerőszakolt állapot. Amikor Egyiptomban egy muszlim apától megszületik egy gyermek, a születési anyakönyvi kivonatba és más hivatalos dokumentumba is belepecsételik, hogy “muszlim”.  A gyereknek iszlámot kell tanulnia az iskolában és egész életében az iszlámot kell gyakorolnia. Egyiptomban egy elvált keresztény anya ikreit rákényszerítették az iszlám tanulására és arra, hogy muszlimok legyenek, csupán azért, mert a keresztény apjuk áttért az iszlámra. Engem Egyiptomban még mindig muszlimnak tartanak, mivel ez a státusz soha nem változtatható meg.

Az iszlám törvények és vezetők a kormány hatalmára támaszkodnak – halálbüntetést alkalmazva – abban, hogy a muszlimokat az iszlámon belül tartsák és a keresztény kisebbséget áttérítsék az iszlámra. Az iszlám saría jog arra kötelezi az iszlám államokat, hogy érvényesítsék a vallási törvényeket, és ha az államfő nem követi a vallási törvényeket, akkor a saría megengedi az embereknek, hogy a hivatalából erőszakkal eltávolítsák az államfőt.

Az iszlám magát ábrahámi hitvallásnak tartja, azonban az iszlám 600 évvel Jézus után keletkezett, nem azért, hogy megerősítse a Bibliát, hanem azért, hogy hiteltelenítse azt. Nem azért, hogy békésen együtt éljen a “könyv népeivel”, vagyis a zsidókkal és keresztényekkel, hanem hogy lecserélje őket – miután megvádolta őket azzal, hogy szándékosan meghamisították a Bibliát. Az iszlámot a Bibliával és annak értékeivel szembeni lázadásként hozták létre, és mindenben a kormányra támaszkodnak.

A fenti elvek csak néhány azon értékkülönbségek közül, amikben az iszlám, a Biblia és a vallás nyugati értelmezése eltér. A Nyugat nem érti, hogy a kormány kontrollja központi az iszlámban, és  a muszlimoknak előbb-utóbb követelniük kell az iszlám kormányzást. Ez megmagyarázza azt a szinte az összes muzulmán országban tapasztalható folytonos erőszakot, ami abból áll, hogy a kormányzás hol a vallási teokráciát képviselők kezében, hol pedig a hadsereg kezében van. Az iszlám, ahogy azt ma gyakorolják megsérti a vallás és értékek szinte összes nyugati definícióját.

A politikai és jogi iszlám (saría) sokkal több, mint egy vallás. Az amerikai alkotmány első kiegészítése egy öngyilkos megállapodás?:

A Kongresszus nem alkot törvényt vallás alapítása vagy a vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában; nem csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot; nem csorbítja a népnek a békés gyülekezéshez való jogát, valamint azt, hogy a kormányhoz forduljon panaszok orvoslása céljából.”

Forrás: GateStone Institute

Print Friendly

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=8535

Bejegyzés: on 2017. feb. 15.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Nonie Darwish. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes