A facebook közösségi média segíti a dzsihádot; cenzurázza azokat, akik fellépnek a dzsihád ellen

Írta: Benjamin Weingarten

2017. október 26.

Az elmúlt évek során a nagy közösségi média platformok és más online vállalatok arra törekedtek, hogy korlátozzák vagy akár kriminalizálják azokat az anyagokat, amelyek kritikusak lehetnek az iszlám vagy a muszlimok számára, beleértve az olyan tartalmakat is, melyek csupán bemutatják a szélsőséges muszlimok szavait és cselekedeteit.

A PayPal digitális fizetési platform legutóbbi kísérlete arra, hogy megtiltsa két konzervatív szervezet – a Jihad Watch és az American Freedom Defense Initiative – számára, hogy továbbra is használják a szolgáltatást az adományok fogadására, tökéletes példa erre. Bár a PayPal visszavonta a tilalmat, ez a lépés része volt annak a folyamatban levő háborúnak, melyet a dzsihádot ellenzők szólásszabadsága ellen folytatnak. A dzsihádot ellenzők azon munkálkodnak, hogy feltárják az iszlám felsőbbrendűségét hirdetők (iszlám szupremacisták) ideológiáját, céljait, taktikáját. Továbbá megpróbálják legyőzni, vagy legalábbis elriasztani az iszlám szupremacistákat a globális céljaik megvalósításában.

Az előbbi esethez hasonló cenzúrára szép számmal akad példa. 2016 októberében például Dennis Prager konzervatív rádiós és író „PragerU” csatornája, amely rövid, ötperces klipeket készít vezető szakértők közreműködésével a gazdaság, a politika, a nemzetbiztonság és a kultúra területén, bejelentette, hogy a YouTube-on – a Google egy leányvállalatán – több mint egy tucat videójának terjedését korlátozták. Elméletileg ez azt jelenti, hogy azok a felhasználók, akik a szexuális vagy erőszakos tartalom ellen szűrőt alkalmaznak, nem férnek hozzá a videókhoz.

E korlátozott videók közül azonban hat az iszlámhoz kapcsolódott: „Mit akar ISIS” (What ISIS Wants), amelyet Tom Joscelyn, a Foundation for Defense of Democracies [Demokráciák Védelméért Alapítvány] vezetője mutatott be; „Miért nem harcolnak a feministák a muzulmán nőkért?”, amelyet Ayaan Hirsi Ali, a Stanford Hoover Intézetének és a Harvard Belfer Központjának munkatársa adott elő; „Iszlám terror: Mit tehetnek a muszlim amerikaiak” (Islamic Terror: What Muslim Americans Can Do), amelyet Khurram Dara, egy muzulmán amerikai aktivista, szerző és ügyvéd mutatott be; „Pakisztán: A saría és a szabadság létezhet együtt?” (Pakistan: Can Sharia and Freedom Coexist?) és „Miért válnak az emberek iszlám szélsőségesekké?” (Why Do People Become Islamic Extremists?), amit a Georgetown Egyetem külpolitikai professzora, Haroon Ullah mutatott be; és a „Radikális iszlám: a legveszélyesebb ideológia” (Radical Islam: The Most Dangerous Ideology), amelyet Raymond Ibrahim, az Al Qaida Reader szerzője prezentált.

A PragerU jogi eljárást indított a Google/YouTube internet óriás ellen az Egyesült Államok kaliforniai kerületi bíróságán, mely precedenst teremthet. Azzal az indokkal terjesztették be a vádat, hogy Google/YouTube a PragerU videóit politikai identitás és nézőpont alapján hátrányosan megkülönbözteti és cenzúrázza.

A PragerU nincs egyedül azzal, hogy tartalmát – amit hírneves gondolkodók adnak elő – a közösségi média vállalatok úgy kezelik, mint a pornográfiát, vagy az ehhez hasonló nem megfelelő vagy sértő anyagot. Példák minderre:

  • 2015 januárjában, csupán két héttel azután, hogy a Facebook vezérigazgatója, Mark Zuckerberg kiírta a Facebookjára a #JeSuisCharlie nyilatkozatot a szólásszabadság védelmében – a párizsi székhelyű Charlie Hebdo szatirikus napilap elleni iszlám terror-támadás után –, a Facebook cenzúrázta a Mohamed prófétáról készült képeket Törökországban.
  • 2016 januárjában a Facebook a „közösségi normák megsértése” miatt törölte a „Justin Trudeau Not” [Justin Trudeau nem kell!” Facebook oldalát, amelyen a kanadai miniszterelnök iszlám felsőbbrendűséggel kapcsolatos nézeteit kritizálták. Mi volt a sértés? Az oldal szerzői „szembeállították Trudeau-nak a vancouveri muszlimok elleni paprika spray támadást elítélő nyilatkozatát azzal, hogy teljesen elutasította, hogy foglalkozzon egy Calgary-ban, muszlimok által elkövetett lőfegyveres támadással.”
  • Egy Trump-párti Facebook csoport adminisztrátorát 2016 májusában kitiltották a Facebookról, mert a következőt posztolta: „Donald Trump nem muszlim-ellenes, hanem ISIS ellenes. Trump azt próbálja mondani, hogy a Belbiztonsági Minisztérium nem tudja megkülönböztetni, hogy melyik muzulmán olyan radikális, aki ártani akar, és melyik ártalmatlan menekült. Ki hajlandó feláldozni a családja biztonságát a politikai korrektség érdekében? Te igen?”
  • 2016 júniusában a YouTube eltávolított egy videót, – „Gyilkolás egy célért: saría és civilizációs dzsihád” – mely azt magyarázta el, hogy az iszlám szupremácisták célja a Nyugat felforgatása belülről.
  • Ugyancsak 2016. júniusában a Facebook felfüggesztette Ingrid Carlqvist svéd író fiókját, amiért posztolt egy a Gatestone Intézet által készített videót, „Svédország migráns nemi erőszak járványáról”. Miután a Gatestone olvasói kritikusan reagáltak a cenzúrára, és a svéd média elkezdett beszámolni az ügyről, a Facebook mindenfajta magyarázat vagy bocsánatkérés nélkül visszaállította a videót.
  • 2017 májusában Jayda Fransen, a Britain First, a „brit nemzeti szuverenitás, függetlenség és szabadság fenntartása mellett elkötelezett” párt alelnöknőjét 30 napra letiltotta a Facebook, mivel „ismételten olyan dolgokat tett közzé, amelyek nem megengedettek a Facebookon.” Az ideiglenes tiltást kiváltó poszt egy olyan mém volt, amely a Koránt idézte: „Ó ti hívők! Ne legyenek a zsidók és a keresztények a barátaitok … Allah nem vezeti a gonosztevőket.”
  • 2017 májusában a Facebook blokkolta, majd letiltotta két népszerű, mérsékelt muzulmán csoport oldalát – mely oldalakat arabok kezelték és a világon mindenhonnan követtek olyan arabok, akik nem csupán a terrorizmust és az erőszakot utasították el, hanem az iszlámot, min vallást is -, azon az alapon, hogy a tartalom „megsértette a közösségi normákat”.
  • 2017 augusztusában egy YouTube-csatorna lejátszási listájáról eltávolították, Robert Spencer bestseller szerző és tudós, a Jihad Watch vezetőjének videóit, a platform „Közösségi irányelvek” állítólagos megsértése miatt.
  • Később, 2017 augusztusában az Independent újság számolt be arról, hogy az Instagram, a Twitter és a YouTube állítólag együttműködött az iráni rezsimel azért, hogy blokkolják vagy cenzúrázzák az „erkölcstelen” tartalmakat.

Az elmúlt évben tavaly a közösségi média vállalatok megváltoztatták a felhasználói irányelveiket annak érdekében, hogy kibővítsék az eltávolításra kijelölhető tartalmak körét. Ennek szükségszerűen az lett a vége, hogy olyan tartalmak és felhasználók kerültek célkeresztbe, amik, és akik fellépnek a dzsiháddal, az iszlám érdekében végzett háborúval szemben. Erre az eljárásra például szolgálnak a következők:

  • 2016 szeptemberében a YouTube új, „Hirdetőbarát tartalmakra vonatkozó útmutatót” tett közzé, amelyek szerint: „Az érzékeny témákat, illetve kényes eseményeket (nem kizárólagosan ideértve a háborút, a politikai konfliktusokat, a terrorizmust vagy szélsőségességet, a halált és tragikus eseményeket, továbbá a szexuális bántalmazást) megjelenítő vagy azokat előtérbe helyező videótartalmak általában nem megfelelők hirdetési célokra, még akkor sem, ha nem látható bennük felkavaró ábrázolás. Például a nemrég történt tragikus eseményekről szóló videók – még ha híradási vagy dokumentációs célból jelenítik is meg azokat – nem feltétlenül megfelelők hirdetési célokra a téma miatt.” Könnyű belátni, hogyan lehet ezeket a szabályokat azokkal az emberekkel szemben használni, akik a dzsihád ellen küzdenek.
  • 2017 márciusában a Google bejelentette, hogy javítja keresési funkcióját azáltal, hogy a 10.000 „minőségellenőrzője” megjelöli a „felkavaró/sértő” tartalmakat. A minőségi értékeléseket generáló adatok ezután beépülnek a Google algoritmusába a tartalom figyelésére és tiltására. Két hónappal később a Google frissítette a „nem angol nyelvű weboldalakra” vonatkozó irányelveit is. Az egyik példa, amelyet a Google „zavarónak/sértőnek” nevezett, egy olyan poszt volt, amelynek címe a következő: „Bizonyíték arra, hogy az iszlám gonosz, erőszakos és intoleráns – egyenesen a Korántól …”. Ezzel ellentétben a Google az USA közszolgálati televíziós csatornájának az iszlámról tanároknak szánt útmutatóját [PBS Teachers Guide on Islam] „magas minősítésű cikknek hívja … mely pontosan összefoglalja az iszlám főbb hitelveit és gyakorlatait.”
  • 2017 augusztusában a YouTube közzétette „Frissítés a terrorizmussal kapcsolatos tartalmak online leküzdésére irányuló elkötelezettségünkről” névre hallgató közleményét, amely alapján egészen bizonyos, hogy a dzsihád-ellenes tartalmak a YouTube célkeresztjében lesznek:
    „… Több mint 15 további szakértő NGO-val (nem kormányzati szervezettel) és intézményel kezdtünk el dolgozni a Trusted Flagger programunkon keresztül. Köztük az Rágalmazásellenes Ligával [Anti-Defamation League], a Le a gyűlöletbeszéddel Mozgalommal [No Hate Speech Movement] és a Stratégiai Párbeszéd Intézettel [Institute for Strategic Dialogue ]. Ezek a szervezetek olyan komlex témákban rendelkeznek szaktudással, mint a gyűlöletbeszéd, a radikalizálódás és a terrorizmus. Ezek az ismeretek segítenek jobban azonosítani a szélsőségesek radikalizálására és toborzására használt tartalmakat. Rendszeresen fogunk konzultálni ezekkel a szakértőkkel, hogy frissítsük a stratégiánkat az új trendek alkalmazása érdekében. Idővel több szervezetet is hozzá fogunk adni a tanácsadó-hálózatunkhoz… Hamarosan szigorúbb bánásmódot fogunk alkalmazni azokkal a videókkal szemben, melyek bár nem törvényellenesek, de a felhasználók a gyűlöletbeszéddel és erőszakos szélsőségességgel kapcsolatos irányelveink esetleges megsértése miatt megjelölték őket. Ha azt tapasztaljuk, hogy ezek a videók nem sértik meg az irányelveinket, de vitatott vallási vagy szupremácista tartalmat tartalmaznak, akkor néhány funkciót el fogunk távolítani róluk. A videók korlátozásokkal a YouTube-on maradhatnak, de nem lesznek ajánlva, nem lesz rajtuk bevételszerzés, és a kulcsfontosságú jellemzők, beleértve a megjegyzéseket, a javasolt videókat és a kedveléseket, meg lesznek szüntetve.”

Itt érdemes megjegyezni, hogy az egyik fent említett csoport – az ADL – korábban negatívan jelöl meg és profilozott különféle dzsihád-ellenes személyeket és szervezeteket. Ez összhangban van új elnöke, Jonathan Greenblatt politikai elképzelésével, aki határozottan balra húzta a szervezetet.

Az, hogy a nagy technológiai vállalatok nyíltan megfojtják a dzsihád ellen küzdő emberek szólásszabadságát már önmagában is elég rossz. Ami még ennél is képtelenebb, hogy ezzel egyidejűleg lehetővé teszik az iszlám szupremakistáknak, hogy terjesszék azt a tartalmat, amelyre a dzsihád-ellenes aktivisták felhívják a figyelmet. Ez egy olyan gyakorlat, ami ellen a Shurat HaDin – Izraeli Jogi Központ bírósági eljárások során aktívan szembeszállt. A kulcsfontosságú platformokkal szembeni következő négy per rávilágítanak arra, hogy a terrorizmusra történő felbujtás mennyire szabadon burjánzik az interneten – miközben azokat, akik megpróbálnak ez ellen fellépni, „gyűlöletbeszéddel” vádolják meg.

  • Lakin kontra Facebook: A 20 000 izraeli felperest képviselő pert azért indították, hogy megállítsák a Facebookot abban, hogy „továbbra is elősegítse a terrorista tevékenységet” ezekkel a sértettekkel szemben. A felperesek a 2015. október 1-jén indult palesztin terrorhullámot – amelynek során „több mint 200 késelést, több mint 80 lövöldözést és több mint 40 járművel történő támadást halytottak végre izraeliek ellen”, részben egy „a palesztin terroristák által indított kampánynak tulajdonították, amiben arra használták a Facebookot, hogy a leendő gyilkosokat ösztönözzék, toborozzák, szervezzék és eligazítsák a zsidók <<megkéselésére>> és <<lemészárlására>>”. A vád szerint a palesztin arab terrorista csoportok és magánszemélyek nevei és szimbólumai ismert voltak a hatóságok előtt, és „a Facebook rendelkezik az adatokkal és képességgel, hogy megszüntesse a [terroristák] számára nyújtott szolgáltatásokat, de … úgy döntött, hogy nem így tesz.”
  • Force kontra Facebook: A Hamász terrorista támadások öt amerikai áldozatát és családtagjaikat képviselő perben az Amerikai Egyesült Államok terrorizmusellenes törvényére (ATA) hivatkozva követeltek kártérítést a Facebooktól, amiért az anyagi támogatást és erőforrásokat biztosított egy megnevezett külföldi terrorista szervezetnek. A Hamasz ismert tagjai, köztük „vezetők, szóvivők és tagok (…) nyíltan fenntartották és használták hivatalos Facebook-fiókjaikat”, hogy kommunikáljanak, tagokat toborozzanak, támadásokat tervezzenek és hajtsanak végre, és hogy félelmet keltsenek ellenségeikben”. Valamint arra, hogy „terrorfenyegetéseket adjanak ki, terrortámadásokra hívják fel a figyelmet, létrehozzák és fokozzák a terrortámadásokkal szembeni félelmet, megfélemlítsék és nyomást helyezzenek a polgári lakosságra, magukra vállalhassáhk a terrortámadásokat, elmondhassák a számukra kívánatos üzeneteket a terrortámadással kapcsolatban, elérjék a kívánt közönséget, és eredményeket érjenek el a terrortámadásokból, továbbá befolyásolják és hatással legyenek a kormányzati politikára és működésre.” A kereset azt állítja, hogy eme tevékenységek ellenére a Facebook tudatosan lehetővé tette a Hamász és a vele kapcsolatban álló egyének és szervezetek számára a platform használatát, miközben számos esetben döntött úgy, hogy a csoport Facebook oldalai nem sértetik a vállalati irányelveket, vagy csak bizonyos tartalmakat töröltek, miközben hagyták tovább működni ezeket az oldalakat.
  • Cain kontra Twitter: Ebben a perben, melyet a szövetségi bíróságon a 2015 novemberében Párizsban és 2016 márciusában Brüsszelben az Iszlám Által elkövetett terrortámadás áldozatai és azok családtagjai indítottak, az ATA-ra hivatkozva kértek kártérítést. Az indok az volt, hogy a Twitter fizikai támogatást nyújtott a ISIS-nek, oly módon, ahogyan a Hamász használta a Facebookot többek között a következőkre: tagok toborzására; tagok összekapcsolására és a köztük levő kommunikációra; tervezésre és támadások végrehajtására; a twitter „bot”-ok és hashtegek használatával arculat befolyásolására; és olyan videók, képek és magazinok terjesztésére, amelyek felbujtó szándékú erőszakos üzeneteket tartalmaznak , és amelyek az ISIS-t legitimebbnek tüntetik fel. A kereset azt állítja, hogy a Twitter megkönnyítette az ilyen jellegű használatot azáltal, hogy forrásokat és szolgáltatásokat biztosított az Iszlám Államnak és társ-szervezeteinek – amelyek közül sok nyilvános felhasználói fiókkal rendelkezett -, miközben megtagadta az Iszlám Állam Twitter fiókjainak azonosítását, és csak akkor vizsgálta felül őket, amikor a Twitter felhasználók vagy egy harmadik fél bejelentette azokat.A felperesek továbbá azzal érveltek, hogy a Twitter védte az ISIS-t azáltal, hogy értesítette a felhasználót, ha az volt a gyanúja, hogy a Twitter-fiókot vizsgálja a kormány; pert indított az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma ellen, hogy ellenszegüljön annak a törvénynek, amely szerint a Twitternek titokban kell tartania a nyomozati adatbekérést, annak ellenére, hogy ennek közzététele káros lehet a nemzetbiztonságra; hogy az Egyesült Államok hírszerző ügynökségeit megakadályozták a Twitter Dataminr elemzési eszközeinek megvásárlásában, amelyet fel lehetett volna használni a terrorista tevékenységek és fenyegetések felismerésére; és zaklatásellenes politikáját arra használta, hogy letiltsa azoknak a felhasználóknak a fiókjait, akik az Iszlám Állam fiókjait jelentik a Twitternek.Végül, de nem utolsósorban, a kereset azt állítja, hogy a Twitternek nemcsak közvetett módon van haszna azáltal, hogy az ISIS-el kapcsolatban levő fiókokon keresztül növeli felhasználói bázisát, hanem a nekik szóló célzott hirdetéseken keresztül közvetlenül is bevételhez jutnak. Az egyik ilyen példa a következő: „2016. május 17-én a Twitter a OneNorth Interactive, egy digitális marketing cég hirdetését helyezte el DJ Nasheed (@djnasheedis) Twitter-fiókjában. A DJ Nasheed egy ISIS Twitter fiók, amit az ISIS al-Hayat Mediája által készített videók posztolására használnak.”
  • Gonzalez kontra Google: Ebben a perben, melyet a szövetségi bíróságon nyújtottak be 2015 novemberében, Párizsban, az Iszlám Állam által elkövetett terrortámadás egyik fiatal amerikai áldozata családjának nevében, szintén az ATA–ra hivatkozva követeltek kártérítést. A hivatkozási alap az volt, hogy az Iszlám Állam hozzáfér a Google tulajdonában levő YouTube csatornához. A vád azt állítja, hogy az ISIS a YouTube-ot használta az erőszakos videók, képek és felvételek terjesztésére azért, hogy fokozza a terrort és megerősítse a hatalmát. Azt állítja, hogy a YouTube megkönnyítette ezeket a tevékenységeket azzal, hogy megtagadta a Google által ismert ISIS-hez köthető fiókok azonosítását – csak azokat a fiókokat vizsgálta felül, amelyeket más YouTube-felhasználók jelentettek.

Az ilyen esetek jogi megalapozottságától függetlenül nyilvánvaló, hogy a dzsihadisták jelentős előnyökre tesznek szert a közösségi média platformokból, és hogy a dzsihádisták felhasználói fiókjának kezelésében a legjobb esetben is komoly hiányosságok vannak. A legrosszabb esetben a dzsihádista anyagokkal kapcsolatban „szándékos vakság” tételezhető fel, valamint kettős mérce alkalmazása azokkal a bejegyzésekkel szemben, melyek a dzsihád ellen vannak. A Közel-keleti Médiakutató Intézet (MEMRI) által 2017 júniusában közzétett jelentés szerint a YouTube a felhasználók által megjelölt dzsihádista tartalmakkal nem csinált semmit, annak ellenére, hogy megígérték az ilyen anyagok eltávolítását. Valójában a 115 videóból, amelyet a a MEMRI 2015-ben megjelölt a YouTube-on, 2017. február 27-én 69 még továbbra is aktív maradt. Sok közülük még mindig elérhető. Némelyik olyan borzalmas, hogy a MEMRI beszámolója figyelmezteti az olvasókat a „grafikus képekkel” kapcsolatban.

Ez nem pusztán a szólás szabadságával kapcsolatos ügy. Éppen ellenkezőleg, bizonyíték van a dzsihádista felbujtás és a terrorizmus közötti közvetlen összefüggésre. A 2017 júniusában a London Bridge-en történt támadást követően például kiderült, hogy az egyik elkövetőt a michigeni Ahmed Musa Dzsibril imám által posztolt online videók inspirálták. A Radikalizálódás Vizsgálatának Nemzetközi Központja megállapította, hogy Dzsibril sok követője csatlakozott az al-Kaidához vagy az ISIS-hez. Már 2005-ben a szövetségi ügyészek Dzsibril-t valaki olyannak írták le, mint aki „arra ösztönözte a diákjait, hogy az iszlámot karddal terjesszék, és szent háborút folytassanak”, valamint „gyűlöljék és öljék meg a nem muszlimokat”. Dzsibril hátterének ellenére a YouTube-csatornája továbbra is elérhető. Amikor a Conservative Review újságírója, Jordan Schachtel megkérdezte a Google szóvivőjét, hogy kommentálja mindezt, a Google nem utalt arra, hogy Dzsibril megsértette volna a YouTube tartalmi irányelveit. Dzsibril Facebook rajongói oldala és Twitter-fiókokja, melyet Dzsibril prédikációinak szenteltek még ma is elérhető online.

Az anti-dzsihadista anyaggal szembeni, és az internetes platformokon lévő dzsihádista posztok javára történő elfogultsággal kapcsolatos megnyilvánulások jól tetten érhetők a palesztin-arab ügy promótálásában és az ezzel egyidejű Izrael-ellenes diszkriminációban. Néhány példa erre az eltérő bánásmódra:

  • 2008 júniusában a Google Earth-ről kiderült, hogy „kicserélődési földrajzot” alkalmazott, mely Izraelt úgy mutatja be, mint „egy államot, ami a gyarmati hódításból született, ahelyett, hogy olyan államként mutatatta volna be, ahova a száműzetésből tértek vissza az emberek”. A jelentés közzétételét követő hónapokban „a Google, Inc. egy sor Izrael-ellenes ábrázolást [távolított el] a programjából.
  • 2008 decemberében a YouTube ideiglenesen eltávolított olyan izraeli videoklippeket, melyek az IDF [Izraeli Védelmi Erők] iszlám terroristák elleni megtorló csapásait mutatták be. Ezek az iszlám terroristák Gázából indítottak rakétákat izraeli városok ellen. A weboldal később visszaállította a klipeket, amelyeket az után távolítottak el, hogy Hamasz-támogatók sértő tartalomként jelentették ezeket.
  • 2013 januárjában a Jerusalem Post akkori riporterének, jelenleg pedig a Gatestone Intézet különleges munkatársa, Khaled Abu Toameh Facebook-fiókját „biztonsági okokból” felfüggesztették. Mindez az után történt, hogy a Palesztin Hatóságban jelen levő korrupcióról írt. Bár fiókját a következő napon visszaállították, a két bejegyzést, amelyek miatt letiltották, magyarázat nélkül törölték. Toameh így válaszolt: „Ez az ügy még mindig a cenzúráról szól… Most már óvatosnak kell lennünk, hogy mit posztolunk, és mit osztunk meg. Ez azt jelenti, hogy nem többé nem bírálhatjuk az arab kormányokat?”
  • 2013 májusában a Google a „Google – Palesztin Területek” oldalának címét “Google-Palesztina” címre változtatta, az Egyesült Nemzetek azon döntését követően, hogy „Palesztina” tagság nélküli megfigyelő állam lett.
  • 2013 szeptemberében az Apple kiadta új operációs rendszerét, egy „világóra” funkcióval, amely Jeruzsálemet ország nélkül sorolja fel.
  • 2015 márciusában a Google News a „Palesztinok: Itt az idő USA számára, hogy újraértékelje az izraeli kapcsolatokat” című USA Today-beli cikket az oldal tetejére rakta, az ehhez egyértelműen nem kapcsolódó „Üzleti” rész alá, miközben közvetlenül alatta összekapcsolta mindezt egy sor negatív történettel Izraelről.

A Shurat HaDin-Israel Law Center 2016 decemberében kísérletezett a Facebook-on, hogy megnézze, hogy a közösségi média óriás másképpen kezeli-e a palesztin arabokat és az izraelieket. Két oldalt hozott létre – „Állítsuk meg a palesztinokat” és „Állítsuk meg az izraelieket” –, majd párhozamosan számos lekicsinylő és/vagy erőszakos tartalmat helyeztek el mindkét oldalon. Ezután egyidejűleg üzeneteket küldek a Facebooknak, amelyekben jelentették az oldalakat, hogy azok ellentétesek a Facebook szabályaival. Egy nap múltán a palesztin-ellenes arab oldalt letiltották. A közösségi médiát használók felháborodása és a héber sajtó beszámolója után a Facebook végül eltávolította az „Állítsuk meg az izraelieket” oldalt is – hat nappal később.

Egy 2017. júliusi cikk a Tablet Magazinban rávilágít arra, hogy az algoritmusokat hogyan lehet használni, és hogyan használják az iszlám-barát, és Izrael-ellenes vagy antiszemita narratíva folytatására. A Google új „Perspektív API”-járól írva, amely „fejlett gépi tanulással segíti a moderátorokat a valószínűleg <<mérgező>> hozzászólások nyomon követésében” Liel Leibovitz a következőt írja:

„Megkértem a Perspektívet, hogy értékelje a következő véleményt:  <<A zsidók irányítják a bankokat és a médiát.>> Ennek a régi ócska viccnek, a Perspective szerint 10 százalékos volt az esélye, hogy mérgező … Megpróbáltam újra, ezúttal egy másik embercsoporttal, és ezt írtam: <<Sok terrorista radikális iszlamista>>. A megjegyzés, a Perspektíva szerint 92 százalékos valószínűséggel mérgező.”

Ugyanez vonatkozik a tényekre: „Három izraeli embert ölt meg tegnap este egy késsel hadonászó palesztin terrorista, aki <<Allahu Akbárt>> kiáltott.” Leibovitz ezt írta erről: „92 százalék valószínűséggel mérgezőnek lesz nyilvánítva.”

Mindennek az oka, magyarázata szerint az, hogy „a gépek abból tanulnak, amit olvasnak, és amikor az, amit olvasnak, az a Guardian és a Times, akkor örökölni fogják ezen kiadványok részrehajlását is. Mint a legtöbb ember, aki a The New York Times-ot olvassa, a gépek is azt fogják hinni, hogy a zsidók lemészárlására vonatkozó kijelentések ellentmondásosak, a radikális iszlamizmussal való szembenézés tilos, és az alkalmi antiszemitizmus teljességgel megbocsátható … A szavak nem mérgezőek, de az az elképzelés, hogy most van egy olyan algoritmusunk, ami megismétli, felerősíti és automatizálja a zsidó-ellenes bigottságot, nagyon is az lehet.”

A privát technológiai vállalatoknak jogukban áll mindenféle döntést hozni arról, hogy miként működnek és kinek engedik meg, hogy használják a szolgáltatásaikat. Szabadpiaci rendszerben elvileg a fogyasztók – és a versenytársak – azok, akik képesek befolyásolni egy termék népszerűségét. Éppen ezért van szükség arra, hogy ezt a káros tevékenységet leleplezzük, így a felhasználók és a piaci nyomás rákényszerítse az ilyen kulcsfontosságú vállalkozásokat a reformra. Azonban mégsem lehet tagadni a Facebook, a Google és a többi internetes óriás globális hatáskörét és hatalmát, ami rendkívül nehézzé teszi az elégedetlen ügyfelek számára, hogy alternatívát találjanak vagy ilyet hozzanak létre. A tény az, hogy a mai világban az egyének és a vállalkozások szinte nem léteznek anélkül, hogy jelen lennének ezeken a platformokon. Ha az ilyen platformok úgy akarják, akkor megbéníthatják azokat, akik nem értenek egyet az ideológiai vaskalaposságukkal.

Mindez nem csak a politikai konzervatívok és a dzsihád-ellenesek számára probléma, akiket a nagy médiavállalatok negatívan kezelnek. A véleménynyilvánítás szabadsága szempontjából is aggasztó. Ha a dzsihádista tartalmat a kibertérben világszerte akadálytalanul lehet terjeszteni, akkor mindez nemzetbiztonsági és nemzetközi biztonsági kérdés is.

Tragikus, hogy a nyugati civilizáció vezető technológiai és média vállalatai – még ha akaratlanul is – összejátszanak azokkal, akik éppen azon vannak, hogy  megsemmisítsék azt.

Benjamin Weingarten író, podcaster és média tanácsadó

Gatestone Institute

Print Friendly

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=8746

Bejegyzés: on 2017. dec. 2.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Szólásszabadság. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes