Börtönbe kerülhetsz egy kommentért Nagy-Britanniában │ Pat Condell

Az elmúlt években a brit kormány rendszeresen megnyirbálta az angol rendőrség költségvetését, mivel sürgősen át kellett azt csoportosítani külföldi segélyekre. Ezért a hatóság immár képtelen kivizsgálni olyan bűncselekményeket, mint pl. a betörés, erőszak, vagy vandalizmus, a csökkenő erőforrásaikat ugyanis fontosabb ügyekre kell tartalékolniuk, úgymint a törvénytisztelő emberek internetes vegzálására. A brit rendőrség ugyanis manapság a közösségi médiában orwelli fenyegetéseket tesz, miszerint letartóztatják az embert, ha „gyűlöletbeszéden” kapják.

Egyébként mindig ezt halljuk először tőlük egy iszlám mészárlás után. De majd figyeljék meg Önök is. Elvégre hamarosan úgyis lesz egy újabb.

Maga a „gyűlöletbeszéd” egyébként a szólásszabadság azon formája, amely egyesek érzéseit megsérti. Ez Nagy-Britanniában már illegális, mert nekünk nincs olyan első alkotmánykiegészítésünk (utalás az amerikai alkotmány-kiegészítésekre), amely megvédene minket egy ilyen önkényes rendőrállami törvénytől. A rendőrség pedig valamiért, aminek az okát csak ők tudhatják, különös figyelmet fordít az internetes gyűlöletbeszédre.

Vagyis mindig mondogatják, hogy mennyire komolyan veszik. Annyira, hogy talán ideológiai okokból szinte a valós bűncselekményeknél is fontosabbnak tartják, ugyanis úgy fésülik át a közösségi médiát gondolatbűnözők után kutatva, mint aki tetvet keres más hajában, noha a hivatalos jogszabályok egyértelműsítik, hogy az internetes gyűlöletbeszéd büntetésének küszöbe igen magas, és csak nagyon különleges esetekben élhetnek vele.

Csodálkozhatnak azon, hogy a rendőrség mégis miért fordít ilyen kitüntető figyelemmel iránta és miért van annyi letartóztatás a témában. Ugyanis hiába lehetséges bárkit letiltani a közösségi médiában, elnémítva így azokat, akiket nem akarunk hallani, az elmúlt öt évben, csak Londonban, emberek ezreit tartóztatták le internetes hozzászólások miatt. Miközben a betörésekkel és egyéb, fizikai bántalmazással járó bűncselekményekkel nem foglalkoznak.

Mégis mi állhat ezen kicsavart fontossági sorrend mögött?

Hivatalosan a szabad vélemény akkor válik gyűlöletbeszéddé, ha (jobb szó híján) az „áldozat” vagy bárki más érzékelése szerint egy kijelentés mögött egy adott tulajdonság gerjesztette ellenségesség vagy előítélet áll.

Hogy eme „ellenségesség” mit is takar, nincs pontosan definiálva, de a rendőrség szerint idetartozhat a barátságtalanság és az ellenszenv is. Szóval, elég széles a söprű, vagy a háló, ha úgy nézzük.

A döntő tényező eme ügyekben pedig az, hogy miképp fogta fel a kijelentést az áldozat. Így az, hogy megvádolnak-e gyűlöletbűncselekménnyel (a „gyűlöletbeszéd” ugyanis „gyűlölet-BŰNCSELEKMÉNYNEK” minősül !) kizárólag valaki más szubjektív érzéseitől függ, legyen az egy állítólagos áldozat, vagy bárki más: mondjuk egy járókelő, akinek ugyan semmi köze nincs az esethez, de azért beleüti az orrát a dologba, vagy épp az őrizetbe vevő rendőr, aki megfelelően „haladó szellemiséget” képvisel.

A gyűlöletbeszéd-törvény tehát (akarva vagy akaratlanul), olyan laza és szubjektív elemeken alapszik, ami lehetővé teszi a rendőröknek, hogy politikai nézeteik alapján döntsék el, hogy őrizetbe vesznek-e valakit.Hogy szerintük egy kijelentés riadalmat vagy feszültséget kelthet-e. Ha szerintük igen, akkor gyűlöletről van szó, akkor is ha egyébként nem; Ön pedig egy bűnöző, akkor is ha egyébként nem az, mert a polkorrekt közrendőrnek nem tetszenek az Ön nézetei.

A Királyi Ügyészség álláspontja szerint, a gyűlöletbeszéddel vádolt emberek esetén „nincs szükség a súlyosbító körülményeket alátámasztó bizonyítékokra”. Ízlelgessük ezt a kijelentést ebben a szabad társadalomban. Nincs szükség bizonyítékokra!

A törvények immár progresszívek, így egy sértődés is elég ahhoz, hogy letartóztassanak, mint egy bűnözőt. A bizonyítás szükségtelensége pedig jelentősen megkönnyíti az igazságszolgáltatást. Mármint a „társadalmi igazságosságét”. Vagy a „progresszív kultúrmarxizmusét”, ha úgy tetszik.

De ha a törvénykezés ilyen ingatag lábakon áll, sejthető, hogy a sürgős elnyomás igénye áll mögötte, a felelőtlen politikusaink ugyanis egy olyan lobbanékony társadalmat hoztak létre, ami tele van dühös emberekkel.

Csakhogy ahelyett, hogy ezt a dühöt őszinteséggel kezelnék, inkább elnyomják, hogy később sokkal károsabb formában törjön a felszínre. Ami természetesen meg fog történni. Ezt egy gyerek is beláthatja, de ők inkább nem teszik, mert elvesztették a velük született józan eszüket.

A gyűlöletbeszéddel kapcsolatos erélyes letartóztatások, túlbuzgó eljárások, és eltúlzott, bosszúszomjas ítéletek alapján pedig nyilvánvaló, hogy ez politikai törvény, amely arra szolgál, hogy megfélemlítsen minket, és egy olyan progresszív szociális program elfogadására késztessen, amivel sokunk nem ért egyet, és nem is fogadja el.

A korábban semleges, manapság progresszív rendőrségünk viszont egyetért vele és elfogadja, mert számtalan magasabb rangú tisztnek van olyan progresszív világnézete, amely meghaladja a törvény betartatását.

Ez a már jól ismert „Common Purpose – Közös Cél” hatás. A hatáskörön kívüli vezetés. Az elmúlt években a brit rendőri erők és más közintézmények rengeteg közpénzt költöttek arra, hogy bizonyos tagjaikat kiképezze egy titokzatoskodó baloldali szabadkőműves szárny, a Common Purpose. Beszéltem már korábban erről a cenzor-szervezetről, linkelem is a kapcsolódó videót. E szervezet (titokban) befolyásos emberek bizonyos csoportjait képzi ki, hogy képesek legyenek (saját szavaik szerint) a „hatáskörön kívüli vezetésre”. Azaz, hogy kiterjesszék a saját befolyásukat a színfalak mögött úgy, hogy együttműködnek a többi hasonszőrű befolyásos emberrel, ama célból, hogy „progresszívabb” irányba tereljék a társadalmat, mint amit a legtöbb ember elfogadna, azt pedig  végül kész tényként tálalják.

Ennek első lépése a gyűlöletbeszéd-törvény. Nem számítottunk rá, mégis itt van. Egy kúszónövény, amiről nem hittük, hogy létezik, de hirtelen megjelent, amíg nem figyeltünk, és most már mindig a hátunk mögé kell néznünk, mielőtt véleményt nyilvánítunk Nagy-Britanniában.

Ha a britek egyharmada azt állítja egy YouGov szavazáson, hogy nem merik felvállalni a véleményüket bevándorlási és vallási témákban, nehogy letartóztassák őket, akkor tényleg komoly a probléma. És nem, ez nem „iszlamofóbia”, állítson bármit is a progresszív Common Purpose-képezte rendőrségünk, akik mindig az orrunk alá dörgölik, hogy milyen fontos a sokszínűség, mintha bármi közük lenne hozzá. Meg hogy milyen fontosak számukra a „közösségi kapcsolatok”, ami elsőre jól is hangzik, mert azt hihetnénk, hogy az antiszociális, a környezetük életét pokollá tévő hulladékok kigyomlálást értik ez alatt; de nem, ez csak az iszlám előtti hízelgés újabb eufemizmusa.

A Lincolnshire-i rendőrség például annyira elhivatottan „építi a közösségi kapcsolatokat”, hogy az alulfinanszírozottságuk ellenére is csináltak egy promóciós videót az angliai iszlámnak. Hatáskörön kívüli vezetés, azt meghiszem.

Holott úgy vélem, hogy a rendőrség leginkább úgy tudná ápolni a közösségi kapcsolatokat ha betartatná a törvényeket, és egyértelművé tenné, hogy ez Nagy-Britannia, nem pedig Pakisztán, vagy Szomália.

Ennek ellenére az úgynevezett muszlim becsület-bűncselekményeknek öt százaléka jut el a vádemelésig. Idén amikor egy szikh rendőr kikelt emiatt, fegyelmi eljárást indítottak ellene. Mert kimondta az igazságot. Minden évben nők ezreinek csonkítják meg a nemi szervét Nagy-Britanniában. Ezt elvileg 14 év börtönnel büntetik.

Mi lenne, ha a rendőrség inkább ezekre fordítaná a figyelmét, már ha nem túl elfoglaltak a közösségi médiával? Ugyanis valahol, most, Nagy-Britanniában egy fiatal lánynak éppen illegálisan megcsonkítják a nemi szervét, miközben a rendőrök egy szivárványszín járőrautóval elzúgnak átvenni a sokszínűségi kitüntetésüket.

Iszlám Állam terroristák százai járják az utcáinkat, letartóztatás és deportálás nélkül, mi pedig csak arra várunk, hogy az egyikük nekiálljon tömegeket mészárolni, mert a rendőrség és az ügyészség inkább törvénytisztelő embereket vegzál, akik csúnyán beszélnek az interneten.

Ugye, hogy bűzlik az egész?

Manapság ugyanis ugyanakkora elánnal tartóztatnak le Nagy-Britanniában egy csúnya tweet miatt, mint egy gyermek csoportos megerőszakolásáért. Vagyis még nagyobb elánnal, elvégre a gyerekek erőszakolása mögött „érzékeny kulturális különbségek” állnak, a rendőröknek így óvatosan kell eljárniuk a törvény betartatásával, nehogy megsértsenek bizonyos közösségeket.

Természetesen sajnálatos az is, hogy fiatal lányok ezreit erőszakolják meg és teszik emberi ronccsá a pakisztáni muszlimok szervezett bandái, amiről persze a rendőrség évek óta tudott, de az égadta világon semmit nem tett ennek ellenében – az áldozatok démonizálásán és a dühös szülők letartóztatásán kívül – , de legalább senki sem hívta iszlamofóbnak vagy rasszistának a rendőrséget, ami azért elég jelentős eredmény. Hát nem, rendőrkapitány úr?

Mindent a közösség összekovácsolásáért! Egyértelműen ezért vonakodott lépni a rendőrség, egész addig, amíg meg nem szégyenítették őket ezzel. És ez a vonakodás még most is fennáll, a Channel 4 News szerint ugyanis ezek az erőszakos rotherhami bandák még mindig nyíltan, a rendőrség tudtával tevékenykednek.

És ezek után meglepődnek, hogy miért nem bíznak bennük, miért nem tisztelik őket, és miért undorodnak tőlük. A bizonyítékok alapján ki kételkedne abban, hogy valahol Angliában jelenleg is pakisztáni muszlimok erőszakolnak egy gyermeket, akiknek a tevékenységével mind a progresszív Common Purpose rendőrség, mind a szociális szolgálatok tisztában vannak?

De ha ezen bedühödsz, és nem a megfelelő szavakkal twitteled ki a véleményedet, nálad fognak kopogni, és téged visznek el, te veszélyes bűnöző!

  cenzúra, Iszlám, iszlamizáció, Pat Condell, rendőrállam, Szólásszabadság