Mohamedhez hasonlította Hitlert az analitikus pszichológia atyja

Carl Jung Hitlert Mohamedhez hasonlította. Lehet, hogy ez megdöbbentő számodra. Ebben a videóban olyan fontos kérdéseket teszek fel, mint „Miért tette ezt?”, „Miért fontos mindez?”, és ami a legfontosabb: „Miért helytálló a hasonlat?”

Szemben azzal, amit a legtöbb ember gondol, amikor Hitler hatalomra került, az emberek mindezt nem úgy reagálták le, ahogy azt a rákövetkező évek eseményeinek tükrében kellett volna. Történelmi kontextusba helyezve Hitler hatalomra kerülése nem volt olyan sokkoló esemény. Az orosz forradalom már megtörtént, Olaszországban pedig Mussolini már hatalomra került. Az időszakot figyelembevéve tehát Hitler hatalomra kerülése akkor nem volt annyira felháborító esemény. Sokan azt gondolták, hogy ez jó dolog. A német gazdaság katasztrófa volt, Hitler pedig újjáépítette a gazdaságot. Ez működött: a náci Németországmég külföldi befektetőket is vonzott.

És mi a helyzet a radikális retorikával? Az emberek ebben az időszakban úgy gondolkodtak, hogy „mást mond, és mást fog tenni, a végén nem lesz olyan rossz.”

Azonban a svájci pszichiáter, a pszichoanalitika alapjainak lefektetője, Carl Jung másképp látta mindezt. Jung egy meghatározó személy a pszichológiát tanulmányozók számára. Lehet, hogy manapság már nincs olyan befolyása, de minden pszichológus hallgató tudja, ki az a Carl Jung. Ő aggódott, amikor láttami folyik Németországban. Azonban nem volt olyan példa, amivel össze tudta volna hasonlítani az akkori helyzetet, hogy azt mindenki megérthesse.

Ha ma hasonló történik, akkor azt tudjuk hasonlítani a náci Németországhoz, és mindenki azonnal megérti ezt a hasonlatot. De érthető módon Jung nem használhatta még a náci Németország példáját a náci Németországra, hiszen a II. világháború még nem történt meg, és senki sem tudta, hogy ki fog törni. Tehát ahhoz, hogy elmondhassa, mit látott a náci Németországban, Jungnak a legjobb példát kellett találnia erre. Ez a példa azonban nem Olaszország, nem az orosz forradalom, sőt nem is a kereszténység legrosszabb pillanata volt, hanem az iszlám. Ez ma nagyon fontos. Ő Mohamed prófétát használta hasonlatképpen.

Carl Jung ezt írta:

„Nem tudjuk, hogy vajon Hitler elő fog-e állni egy új iszlámmal. Ebbe az iránybahalad; olyan, mint Mohamed. Németországban olyan indulatok tombolnak, mint az iszlámban; háborús és iszlám indulatok. Mindannyian egy vad istentől mámorosak.”

A legjobb példa arra, hogy elmagyarázza, mi történik Németországban, az iszlám volt. És ahogy azt ma az oktatási rendszer eme szörnyű állapotában várhatjuk -már ami a történelem és civilizáció tanulmányozását illeti -, a legtöbb ember nem tudja, hogy Jung ezt írta. Még a pszichológiát tanuló egyetemisták sem tudják ezt. Akiknek ismerniük kell Jungot, és akik tanultak az alapteóriáiról, még ők sem tudnak arról, hogy Hitlert Mohamedhez hasonlította, mivel ezek az egyetemek politikailag korrektek és szélsőbaloldaliak. Soha nem fognak olyat tanítani a hallgatóknak, ami kívül esik a politikai korrektség határain.

Tehát fontos, hogy Jung nem Mussolini Olaszországát használta példaként. Gondolkodjunkel ezen. Jung nem a 30 éves háború érzelmi fűtöttségét használta példaként,vagy a spanyol inkvizíciót. Amit látott, az valami más volt, mint ezek az események. Jung – látva a náci Németországban élők pszichológiai állapotát – az iszlám ideológia követőinek pszichológiai állapotához hasonlította azt. És ez a hasonlat teljesen érthető, ha megnézzük a két ideológiát.

Mert a következők közösek a nácizmusban és az iszlámban:

  • Mindkettő kollektivista ideológia, amely különbséget tesz azok között, akik a csoporthoz tartoznak és azok között, akik nem. Vannak árják és nem árják. Vannak muszlimok és nem muszlimok.
  • Mindkettő felsőbbrendűséget hirdető (szupremácista) ideológia, amely a csoport tagjait felsőbbrendűnek tartja azoknál, akik NEM tartoznak a csoporthoz. A muszlimok magasabb rendűek, a többiek alacsonyabb rendűek.
  • Mindkettő totalitárius ideológia, mely nem engedi meg a követőinek, hogy szembemenjenek azzal, amit megparancsoltak.
  • Mindkét ideológia zsidóellenes. Ez utóbbit nem szükséges magyarázni.

Ezen ideológiai hasonlóságok logikus következményeként több alkalommal maga Hitler is igen elismerően beszélt a muszlim világról.

„Hitler apokalipszise – a zsidók és a náci örökség” című könyvben ez az idézettalálható Hitlertől:

„Az iszlám követői mindig közelebb fognak hozzánk állni, mint például Franciaország.”

Albert Speer: „Hitler bizalmasa voltam” című könyv szerint Hitler rengeteget tanult a prominens arabok egy küldöttségétől, akikkel azon elmélkedett, hogy ha a berberek és arabok megnyerték volna a tours-i csatát a 8. században (732), akkor a németeknek

„Olyan vallása lenne, amely abban hisz, hogy a hitet karddal kell terjeszteni és minden nemzetet alá kell vetni ennek a hitnek.”

„Egy ilyen hitvallás tökéletesen megfelelt volna a német temperamentumnak.”

„Látják, balszerencsénkre a rossz vallással rendelkezünk.”

„Miért nem a japánok vallásával rendelkezünk, akik a hazáért történő önfeláldozást a ’legfőbb jónak’ tekintik? A mohamedán vallás sokkal jobban illene is hozzánk, mint a kereszténység. Miért pont a kereszténységnek kellett [a vallásunkká válnia], annak szelídségével és gyengeségével?”

Tehát nem véletlen, hogy Carl Jung az iszlámhoz hasonlította a náci Németországot. Sajnálatos, hogy az emberek manapság nem tudnak minderről, az oktatási rendszer, az akadémiai világ és a vezető média szörnyű állapota miatt.


A videóban hivatkozott művek:
Hitler’s Apocalypse: Jews and the Nazi Legacy

Albert Speer: Hitler bizalmasa voltam


Hitler és a kereszténység | Hetek

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=9060

Bejegyzés: on 2018. dec. 12.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Mohamed. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes