Hogyan hazudik a vezető média Nyugaton

Michael Hansen: Ideális esetben mi lenne a média szerepe?

Jeppe Juhl: Az újságírók olyanok, mint a történészek. Az itt és most történészei. Olyanoknak kell lennünk, mint egy tükör, ami – amennyire csak lehet – elfogulatlanul és őszintén visszatükrözi azt, ami a társadalomban történik. Tehát olyanok vagyunk mint a történészek; az ‘itt és most’ történészei.

Michael Hansen: Ha megnézed a médiát ma Dániában, Svédországban és Németországban, mit gondolsz, mennyire felelnek meg ennek a követelménynek?


Jeppe Juhl: Nagy különbségek vannak az egyes országokban. Azt mondanám, hogy [a helyzet] Dániában rossz, de Svédországban és különösen Németországban sokkal rosszabb. Az újságírásnak kényszerítenie kell az államot, nekünk kell kontrollálni azokat, akik a hatalomban vannak. Azonban Németországban, Svédországban és Nyugat-Európa más részein, a nyugati világban az újságírók az elit részét képezik, így összejátszanak a politikusokkal.


Michael Hansen: Wolfgabg Helzer korábbi főszerkesztő így magyarázza a média és a Merkel vezette kormány közötti kapcsolatot:

Wolfgabg Helzer: „Szóval mi behódolunk az ő akaratuknak és terveiknek. És a fentről jövő utasításaiknak is – ahogy azt az emberek mondják -, még a ZDF-ben is, ahol a főszerkesztő ezt mondta: >>Barátaim, úgy kell tudósítanunk, ami Európát és a közös jót szolgálja.<< Ezután már nem volt szükség arra, hogy külön megmondja bárkinek, hogy úgy kell publikálnia, hogy Merkel asszony elégedett legyen. Ezek az utasítások még most is léteznek, ugyanúgy, mint amikor az én időmben volt egy írásos utasítás arra, hogy a ZDF-nek Németország egységének újjáépítését kell szolgálnia, és ez különbözik attól, amikor arról számolunk be, ami valójában történik. Például akkoriban tilos volt bármi rosszat mondani az >>Új Németországról<<, ma pedig tilos bármit is mondani a bevándorlókról.”

Jeppe Juhl: Szörnyű példák vannak azokra a nemi erőszakokra, amik évekkel ezelőtt folytak Kölnben, szilveszter éjszakáján. De nem csak Kölnben, hanem Németország-szerte, sőt még Svédországban is. A hatóságok megkérték a rendőröket, hogy mondják meg az újságíróknak, ne árulják el, kik követték el ezeknek a bűncselekményeknek. Ők mind bevándorlók, menekültek voltak, vagy nevezzük akárminek őket. De mindezt eltitkolták.


Michael Hansen: A kormány azon kísérletét, hogy eltitkolja a szexuális támadásokkal kapcsolatos tényeket Németországban, a német Újságírók Tanácsa is támogatja a saját újságírói etikai kódexében, ami irányelveket tartalmaz az újságírói munkához. Ez korlátozza, hogy egy újságíró milyen információkat használhat a beszámolójában.

Az IRÁNYELVEK 12.1 ezt mondja: „Amikor bűncselekményekről számolnak be, nem szabad utalni az elkövető vallási, etnikai vagy más kisebbséghez való tartozására, hacsak ez az információ igazolhatóan lényeges ahhoz, hogy az olvasó megértse az esetet.”

Mivel Németországban sokat beszélnek a nemi erőszakról, újságíróként fontosnak tartja megemlíteni, hogy az elkövető idegen

Német újságíró: Attól függ. Általában nem. Általában nem fontos, mivel ez egy bűncselekmény. Egy megerőszakolt nő szempontjából mindegy, hogy egy idegen vagy egy német erőszakolta meg.

Jeppe Juhl: Nincs igaza [a német újságírónak], az újságíróknak az igazat kell írniuk. Az igazság pedig az, hogy az összes csoportos nemi erőszakot bevándorlók követik el – az összeset. Az embereknek tudniuk kell, hogy a csoportos nemi erőszakot olyan emberek követik el, akiket muszlim országokból importálnak. Mivel ez egy óriási probléma, és azért vagyunk [újságírók], hogy elmondjuk az igazat. Az igazság pedig az, hogy olyan embereket importáltunk, akiknek ez a látásmódja a nőkkel és a szexualitással kapcsolatban. Miért kellene ezt eltitkolni? Az újságírásnak azt kellene elmondania, ami történik.


Michael Hansen: Ugyanakkor a történések elhallgatása nem csak német jelenség.

Ingrid Carlquist, svéd újságírónő: Mi [svédek]vagyunk a legbecsapottabb emberek, … azt mondják, hogy mind ugyanolyanok vagyunk …
Dániában például, ahol bár van politikai korrektség, de vannak újságok is, sőt még TV adók is, akik beszélnek a dolgokról, igenis elmondják, ha egy nemi erőszakot elkövető külföldi. Egy svéd újságíró ezt soha nem tenné, inkább meghalna, minthogy ezt tegye.


Michael Hansen: Svédországban Yrsa Stenius ezt mondja a svéd újságírói szabályzatról: „Ha bűncselekményekről írsz, soha ne említsd meg, még csak ne is célozz arra, hogy ezt egy bevándorló követte el … még akkor sem, ha ez a tény.

Hogy megértsük, hogyan működik ez a cenzúra, nézzük meg ezt a két cikket ugyanarról az esetről.

A baloldali cikk egy dán újságból való, ami használja az elkövető nevét, etnikai hovatartozását és a róla készült képet. A jobb oldalon látható cikk egy svéd újságból, az Expressen-ből van, az elkövető identitását, és etnikai hovatartozását kihagyták, a képét pedig kipixelezték.

Michael Jalving, író, újságíró: A vizuális megjelenítésben, amit te is mutattál, mindig elhomályosítják a képet, így nem látod a személyt. Valamint verbálisan is álcázzák, hogy ki tette. Azt írják, hogy egy „svéd” az elkövető.

Svéd újságok szalagcímei: “Hat svéd férfi erőszakolt meg egy nőt egy kabinban.”
“A finn rendőrség kikérdezett 8 svéd férfit, akikről azt állították, hogy csoportosan megerőszakoltak egy nőt a Viking Line komphajóján.

„Eva”, újságíró: Hirtelen minket svédeket azzal kezdenek etetni, hogy mi csoportos nemi erőszakot követünk el. Azonban mi ilyet nem szoktunk tenni. Mi nem erőszakolunk csoportosan. Talán 100 évente egyszer történik olyan, hogy svédek csoportosan erőszakolnak, ha történik ilyen egyáltalán.

Michael Hansen: Még akkor is, ha a média ezeket az embereket svédeknek mondja, a rendőrségi jelentésekből kiderül, hogy mindegyikük bevándorló, és az elkövetők szomáliai állampolgárok voltak.

„Eva”: A média szándékosan úgy állítja be, mintha svédek lennének, miközben persze tudják, hogy nem azok voltak. Én is egy online magazinnak dolgozom. Felhívtam a rendőrségi ügyeletet és rákérdeztem az elkövetők etnikumára. És a rendőr azt mondta, hogy nem lehet megadni, „nem érdekes”, és nem adhatnak ki információt sem az áldozat, sem az elkövető etnikai származásával kapcsolatban. És éppen le akartuk tenni a telefont, amikor azt mondták, hogy ilyen esetekben ők „színvakok”.


Michael Hansen:„SZÍNVAK” itt azt jelenti, hogy Svédországban az elkövetők fényképeit fehér színnel kipixelezik.

Hírek: Szombat este egy 15 éves gyereket és egy 57 éves nőt brutálisan meggyilkoltak egy acélcsővel. A gyanúsított 33 éves, és más bűncselekményeket is elkövethetett a kettős gyilkosság előtt.

Michael Hansen: És az igaz, hogy a média manipulált fényképeket is készít? Mona Walter, szomáliai ex-muszlim: Igen.
Michael Hansen: Pontosan hogyan?
Mona Walter: Photoshoppal.

Ingrid Carlquist: Amikor valakit bár bemutatnak, de nem akarják, hogy lássák ki az, akkor kipixelezik az arcát. És az emberek rájöttek arra – mivel sokan megvizsgálták ezeket az eseteket – hogy mondjuk egy fekete nemi erőszakoló képe, amit az alternatív médiában bemutatnak, az a „vezető” médiában úgy néz ki, mintha egy fehér személy lenne. Tehát nem csupán kipixelezik, hanem meg is változtatják a bőrszínét, hogy úgy nézzen ki, mintha egy fehér személy lenne.

Michael Hansen: Van egy cikk az alternatív Snaphanen újságban, Patrik Manzila elítélt rablóról és volt focistáról. A svéd Expressen újságban nem csak az arcát pixelezték ki fehérre, hanem a kezeit is, hogy eltitkolják a származását. Itt van egy másik főcím: A volt svéd focistát letartóztatták. Az arcát itt is fehérrel kipixelezték.

Jeppe Juhl: A „vezető” média hazudik a nyilvánosságnak. Mostanában felkapott kifejezéssel: álhíreket közöl. Természetesen valóban vannak álhírek is, de én másképp fejezném ezt ki: a legtöbb álhír, amit látunk, az valójában a tények elhallgatása. Ezért érzékeljük úgy, hogy hamisított egy hír, mivel lényegében megpróbálják elrejteni a politikai eljárások következményeit. Most a “multikulturalizmusról” beszélek: nem mondták el a teljes történetet erről … Azonban ez most már átlátszó, mivel a problémák Európa-szerte burjánzanak: no-go zónák, nemi erőszak járvány, mindenfajta problémák, amelyek a „vezető” politikusok politikájának következményei; másrészt nem beszélt róla a kollaboráló média sem.

Michael Hansen: A kollaboráló média azon tevékenységére, hogy nem számol be a teljes történetről egy példa a jelenlegi csoportos nemi erőszak krízis Malmőben. Két és fél hónap leforgása alatt öt csoportos nemi erőszakot jelentettek. A rendőrség odáig elment, hogy figyelmeztette a nőket, hogy „naplemente után ne merészkedjenek ki egyedül”. Úgy gondolhatnánk, hogy az elkövetők kinézete közérdek, és a malmői nők biztonságát szolgálná, ha közölnék, ugyanakkor, ahogy egy dán cikk megjegyzi: egy esetben sem adtak ki személyleírást az elkövetőkről és a svéd média úgy tűnik, nem is érdekelt abban, hogy ezt kikérje. Az egyetlen információ, ami szerintük a nyilvánosságra tartozik az, hogy az elkövetők “férfiak” voltak. Úgyhogy ha malmői nő vagy, akkor vigyázz a férfiakkal!

Jeppe Juhl: Nagy különbség van a mostani és a 30 évvel ezelőtti újságírók között. Most ők a felső osztály tagjai, de legalább a felső-középosztály tagjai. Nagy fizetésük van, sokan a politikában is részt vesznek. Szóval (az újságírók) szerves részei lettek az elitnek az elmúlt 25 évben Európában. Így nem is érintkeznek azokkal az emberekkel, akikkel éppen hogy kapcsolatban kellene lenniük.

Kent Ekeroth (Svéd Demokraták): Mindig úgy írják le a multikulturalizmust, mintha az fantasztikus volna. De a média emberei soha nem laknak ezeken a helyeken. Mindig svédek lakta, szép külterületeken élnek, messze attól a multikulturális pokoltól, aminek az imádatára megpróbálják rávenni az embereket.

Michael Hansen: Valóban: a zavargásoktól és csoportos nemi erőszakoktól gyötört multikulturális városi központoktól messze él egy újságíró és “nyitott határok” aktivista, Robert Aschberg, akivel most interjút készítünk. Az interjút a nyaralójában készítettük, egy előkelő településen, ahol megmutatta 2 hektáros birtokát, melyhez egy magánkikötő is tartozik.

Robert Aschberg: Ez a fogalom – amit ők no-go zónáknak neveznek -, az egy nagy baromság.

Michael Hansen: Mégis rendőrállomásokat támadnak meg kézigránáttal ezekben a “nem létező” no-go zónákban. De Robert nincs egyedül a tömeges bevándorlás svéd társadalomra gyakorolt hatásainak tagadásával. Újságírók, színészek és politikusok százai nyilatkoztatták ki, hogy „Svédországban mindenki számára van elég hely”. Ezen elitisták 90 százaléka mégis olyan előkelő helyeken él, ahol alig vannak bevándorlók.

Kent Ekeroth: Ez a média képmutatása. Azt mondják, hogy „szeretned kell a multikulturalizmust és a tömeges bevándorlást”, miközben ők olyan helyeken élnek, ahol csak svédek vannak.

Michael Hansen: Úgy gondolom nagyon könnyű „toleranciáról”, multikulturalizmusról, meg ilyenekről beszélni, amikor ilyen helyen élsz, teljesen elkülönülve Stockholm, Malmö és Örebro külvárosainak valóságától. Az biztos, hogy itt nem sok zavargás történik. És biztos vagyok abban is, hogy nem túl sok embert hívnak Mohamednek errefelé.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=9353

Bejegyzés: on 2018. dec. 18.. A bejegyzés kategóriái: Iszlamizáció, Legfrissebb, Svédország. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes