Elkeseredett bécsi tanárnő: “Számukra a saría magasabb rendű.”

Susanne Wiesinger az elmúlt 25 évben tanárként dolgozott Bécs Favoriten kerületében, Ausztria legnagyobb tankerületében. Figyelmeztet arra, hogy egyre több iskola csúszik ki az ellenőrzés alól. Az osztályokban jelenlevő problémákat már szinte lehetetlen megoldani. Ez az első alkalom, hogy a szociáldemokrata tanári szakszervezet képviselője nyíltan beszél a bécsi iskolákról. Mondhatjuk azt, hogy ez egy elhivatott tanár segélykiáltása.

„Egyszerűen túl sokan vannak. A 25 fős osztályból 21-et kellene integrálni a társadalmunkba. És nem csupán a nyelv területén, hanem kulturálisan is. Ez képtelenség! Hova kellene integrálni őket? Az osztrák többségi társadalomból csak bennünket [tanárokat] ismernek” – mondja Wiesinger.

Wiesinger 10 éve tanít egy új bécsi középiskolában. 300 tanulót, akik közül szinte mindnek migrációs háttere van. Ez egy tipikus speciális igényű iskola. Régebben még át tudta adni az anyagot a tanulóknak – meséli az 53 éves nő. Ma már – főleg a muszlim tanulókat – alig érdekli a tananyag.

„Úgy gondolom, hogy az otthonról hozott világképük és a mi világunk közötti különbség akkora, hogy képtelenek összehangolni a kettőt. A saría sok tanuló számára magasabb rendű. Az a legfontosabb számukra, hogy jó muszlim férfiak vagy nők legyenek”- mondja a tanárnő.

Ez az osztályteremben is egyértelmű. A zenét és a táncot vallási alapon elutasítják. Egyre gyakrabban törnek ki veszekedések és verekedések vallási indítékok miatt. Susanne továbbá azt is észrevette, hogy sok muszlim szülő egyre növekvő ellenségességet tanúsít az oktatás irányában. Gyakran csak a muszlim vallás érdekli őket.

„Az ő szemükben ennek van nagyobb értéke; és emiatt úgy gondolják, hogy ezen a téren lehagynak bennünket, mert gyakorló muszlimok. De ha már csak ez az egy dolog számít, az veszélyes, mert mindez egy olyan irányba fejlődik, ami nem egészséges a társadalom számára” – figyelmeztet Wiesinger.

Az iszlám egyre nagyobb befolyással van a bécsi iskolákban, és egyre több tanuló beszél rosszabbul németül, annak ellenére, hogy Ausztriában születtek. Mindezzel azt kockáztatjuk, hogy elveszítünk egy teljes generációnyi fiatal migránst: és pontosan ez az, amit egy tanár nem mondhat ki nyilvánosan. Főleg ha az illető a szociáldemokrata tanári szakszervezet tagja – mint Susanne Wiesinger is – a vörös-zöld koalíció által irányított Bécsben.

„Mindig figyelmeztetnek bennünket, hogy ne beszéljünk a médiának. Az a benyomásom, hogy az ember most még kevesebbet mondhat, mivel az emberek úgy reszketnek, mint egy nyúl a kígyó előtt az ÖVP-től és FPÖ-től való félelmükben.”

A Bécsi Iskolatanácsban úgy tesznek, mintha nem tudnának semmit a szájkosárról, amit a kritikus tanárokra tesznek.

(…)

Christian Klar egyike a kevés iskolaigazgatónak Bécsben, aki nevén nevezi a dolgokat. Ezért erősen kritizálják is. Mostanában az SPÖ Állami Iskola tanácsadója, Himmer, meg is rótta, hogy ÖVP-tagként beviszi a pártpolitikát az iskolába.

„Olyan érzésem van, hogy mindez az ideológiáról szól, és nem a problémamegoldásról. Azt szeretném, ha azok a gyerekek, akik nem illenek bele a rendes iskolai képzésbe, nem járnának oda. És azt is szeretném, ha bizonyos esetekben lehetőség lenne megbüntetni őket, például ha valaki összemocskolja az iskolát rá lehessen kényszeríteni a takarításra. Ez már most is előfordul, azonban jelenleg mindez a törvényesség határán billeg”- mondja Christian Klar.

Az, hogy egy tanárt egy speciális szükségletű iskolában sértegetnek, vagy akár fizikailag megtámadják, nem új keletű probléma, azonban a helyzet egyre romlik. Különösen a tanulók közötti vallási konfliktusok szaporodnak.

„A különböző háttér miatt mindig osztálytermi harcok bontakoznak ki a kultúrák között. A származás és a vallás a gyerekek számára sajnos túl fontos. És súlyos problémáink vannak azoknak a neveltetésével, akik iszlám családokból vagy közösségekből jönnek. Nagy problémák! Ha erről beszélsz, akkor sarokba állítanak, ahelyett, hogy azt mondanák: ’Itt van ez a probléma, valahogy meg kellene oldani.’ Üdvözölném, ha az iszlám-oktatás a továbbiakban nem az iskolában zajlana” – mondja az iskolaigazgató.

Az iskolaigazgató nincs egyedül azon aggodalmával, hogy az iszlám-oktatás megnehezíti az integrációt. Egy iraki apával találkozunk, aki elmeséli tapasztalatait, amit egy iszlámot oktató tanárnőnél szerzett. A negatív következményektől tartva anonim szeretne maradni.

„Nem szeretném, ha a lányom arabul vagy az iszlámról tanulna. Azért hoztam ide, hogy megtanuljon németül. Az iszlámtanár azt mondta nekem, hogy a (német) nem elég, az (iszlám) oktatás is kötelező” – mondja az iraki apa.

Ez egyedi eset lenne? Vagy az iszlámoktatók szándékosan kihasználják a szülők tudatlanságát, azért, hogy az iszlám egy bizonyos felfogását oktassák a gyerekeknek?

„Hazudtak nekünk. Az iszlámtanárnő ezt mondta nekem: ’A te hibád, hogy többé nem bánnak velünk tisztelettel Ausztriában!’ ’Miért engeded meg a lányodnak, hogy egy osztrák tanárnő kezét csókolgassa, ha egyszer muszlim vagy!? Ezt tiltja a vallás!’ ”- mondja az apa.

A gyerek számára nagy a veszély. Kihasználják a gyerekeket. Az (iszlám) oktatás segítségével próbálnak meg hozzáférkőzni a gyerekekhez. Kb. 30.000 tanuló kap iszlám vallási oktatást Bécsben. Már most az összes bécsi tanuló felének migrációs háttere van. És ez az arány növekszik. Az iskolarendszer minden évben 3000 tanulóval bővül. Az integrációs munka egyre nehezebb.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=9389

Bejegyzés: on 2018. dec. 26.. A bejegyzés kategóriái: Ausztria, Iszlamizáció, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes