Bevándorlás, szegénység a világban és a rágógumik

Néhányan
azt mondják, hogy az USA-ba történő tömeges bevándorlás segíthet csökkenteni a
szegénységet a világban. Igaz ez?

Valójában
nem, nem igaz.

Hadd
mutassam meg, miért.

Képzeljünk
el egy rágógumit, ami azt az átlagosan 1 millió legális bevándorlót jelképezi, melyet
az USA 1990 óta minden évben befogad.

Na,
most a világon ki jogosult a humanitárius együttérzésünkre? A Világbank használ
egy mérőszámot, mely meghatározza a mélyszegénységben élőket. Ők azok, akik napi
2 dollárnál kevesebbet keresnek. A világon hány ember keres napi 2 dollárnál
kevesebbet a világon?

Kezdjük
Afrikával. Csak Afrikában 650 millió ember keres napi 2 dollárnál kevesebbet. Indiában
további 890 millió ember él mélyszegénységben. Kína további 490 millió embert
ad ehhez. Sajnálatos módon Ázsia többi részében is van 810 millió ember, akire
a Világbank azt mondja, hogy napi 2 dollárnál kevesebbet keres. Végezetül
Latin-Amerikában is van egy 105 milliós népesség, akik mélyszegénységben élnek.

Összességében
a Világbank azt mondja, hogy 3 milliárd olyan ember van, aki napi 2 dollárnál
kevesebbet keres és mélyszegénységben él. Ez 3000 rágógumi.

Mi
pedig minden évben befogadunk 1 millió embert és azt sugalljuk, hogy
humanitárius változást értünk el!?

Természetesen
mi nem ebből a mélyszegénységben élő népességből emeljük ki a migránsainkat. Ezek
az emberek túl szegények, túl betegek és túlságosan le vannak maradva ahhoz,
hogy eljussanak ide bevándorlókként. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a
bevándorlóinkat a világ jobb helyzetben lévő szegényei közül válogassuk.

A
bevándorlók többsége az Egyesült Államokba Mexikóból érkezik. És Mexikó
szegény!

Hány
ember él olyan országban a világon, ahol az átlagjövedelem alacsonyabb, mint
Mexikóban?

A
Világbank azt mondja nekünk, hogy ez a szám az előbbi 3 milliárd, plusz még
másik 2,6 milliárd ember. 5,6 milliárd ember él olyan országban, melyben az
átlagjövedelem alacsonyabb, mint Mexikóban. Ez 5600 gömbrágó.

És
mit mond nekünk az elit?

Azt
mondják, hogy mikor befogadjuk ezt az 1 millió bevándorlót, akkor valahogyan
feltartóztatjuk a világban a szegénységet. És ezt még a saját munkanélkülijeinkre,
dolgozó szegényeinkre és a társadalmunk legelesettebb csoportjaira gyakorolt
hatása ellenére is meg kell tennünk. A természeti erőforrásainkra gyakorolt
hatása ellenére is.

Ha
a washingtoni javaslatok közül a legradikálisabb mentén haladnánk, és
megdupláznánk a bevándorlók számát évi 2 millióra, ami teljesen túlterhelné a
fizikai, természeti és szociális infrastruktúráinkat, még akkor sem érnénk el
semmi észrevehető változást.

Sőt,
meglehet, hogy valójában ártunk a világ szegényeinek, mert az az 1 millió, akit
befogadunk, a legenergetikusabb, gyakran a legképzettebb, minden bizonnyal a
legelégedetlenebb ember. Ha ők nem vándorolnának ki, a változások előidézői
lehetnének. Elindítanának egy csomó fejlődést az ezekben az országokban élők
számára. Az igazi hősök a globális humanitárius terepen azok az emberek, akik
megtehetnék, hogy kivándorolnak, de inkább ezekben az országokban maradnak,
hogy a tudásukat felhasználva honfitársaiknak segítsenek.

Sajnos
a bevándorlási rendszerünk megpróbálja ezeket az embereket becsalogatni, és rávenni
őket arra, hogy hagyják magukra a honfitársaikat.

Annak
lehetetlensége, hogy akár egy kis változást elérjünk, rosszabb, mint ahogy itt
látszik. Mégpedig azért, mert múlt évben, amikor 1 millió bevándorlót
befogadtunk, ezek az országok a születési és halálozási számok alapján további
18 millióval növelték a mélyszegénységben élő populációt.

Ebben
az évben a Kongresszus befogad 1 millió legális bevándorlót. Az ENSZ számításai
szerint ugyanakkor ezekben az országokban további 18 millióval növekszik ezeknek
az embereknek a száma. A következő évben biztosak lehetünk abban, hogy a
Kongresszus, hacsak meg nem állítják az amerikai szavazók, további 1 millió
bevándorlót hoz be. Ugyanakkor ezen országok sajnos további 18 millióval
növelik a mélyszegénységben élők számát.

Még
ha évente 5 milliót fogadunk is be, soha nem fogjuk megelőzni azt, ami ezekben
az országokban történik. Legalábbis ebben az évtizedben nem.

Látjátok?

A
bevándorlás soha nem lehet egy hatásos vagy jelentős módszer arra, hogy a
világunk szenvedő embereinek segítsünk. Ott kell nekik segíteni, ahol élnek. 99,9
százalékuk soha nem lesz képes arra, hogy gazdag országokba emigráljon. Ez
reménytelen. A virágnak ott kell virágoznia, ahol el lett ültetve. Az egyetlen
hely, ahol ezen emberek 99.9 százalékának segíthetünk, az az, ahol élnek.
Segítsünk nekik ott!

Print Friendly, PDF & Email