Ex-muszlim tudós Mohamedről – “Ez egy beteg ember pszichológiája”

Az online előadás-sorozatának egyik
részében, Hamed Abdel-Samad német-egyiptomi tudós Mohamed próféta személyiségét
elemzi, akinek életrajzáról azt mondja, hogy azt „a minden alapot nélkülöző
szentesítés és felmagasztalás börtönében tartják.” Abdel-Samad azt is mondja,
hogy „az iszlám örökséget mindaddig nem lehet megreformálni vagy megtisztítani,
amíg nem szabadulunk meg Mohamed és a Korán ezen szentségétől”. Hamed Mohamed
prófétát olyan emberi lényként írja le, akit az emberi motivációk és vágyak
hajtottak. „Családi problémái voltak? Pszichológiai problémái? Valamilyen betegsége?
Nem tudjuk,” mondja Abdel-Samad, ezzel arra utalva, hogy Mohamed
kinyilatkoztatásai egy „beteg és elutasított ember pszichológiáját” tükrözik.
Az előadást 2015. június 24-én tették közzé az interneten.


Véleményem
szerint a muszlimokat rabságban tartja Mohamed története és személyisége – és
máig abnormális hatással van rájuk. Minden, amit mondott és tett, és minden
hiba, amit elkövetett, olyan hibákhoz vezetett, amelyek még ma is megtörténnek.
Azonban ennek ellenkezője is igaz. Mohamed személyiségét és életrajzát pedig ugyanígy
rabságban tartják a muszlimok: a minden alapot nélkülöző szentesítés és
felmagasztalás börtönében. Akármit is tesz az ember, tilos kritizálnia Allah
Hírvivőjét, és bárki, aki mégis ezt merészeli tenni, meg kell halnia.

[…]

Az
egyik történet úgy kezdődik, hogy Mohamed elmegy a mecsetbe, és a mecset előtt
egy meggyilkolt nő holttestét találja.

„Ki
tette ezt?” – kérdezi.

Mire
egy vak ember előjön és azt mondja: „Én öltem meg őt, ó Allah Prófétája! A nő a
rabszolgám volt, és két fiúval ajándékozott meg engem, akik olyanok, akár a gyöngy;
de azután átkot mondott rád, ó Allah Hírvivője. Ezt nem tűrhettem, így megöltem
őt.”

Mohamed
felállt, és ezt mondta: „Ti vagytok rá a tanúim, hogy a nő megölése ezennel
szentesítve lett.”

Ez
furcsa felfogása az igazságnak. Egy emberi lény, egy nő megöléséről van szó. A
férfi, aki megölte őt, végül is bármilyen indokkal megtehette volna ezt, majd
odamehetett volna a Prófétához, mondván: „Azért tettem, mert átkozott téged.”

Ennyi
elég is volt a Prófétának, hogy kijelentse, hogy a nő megölése szentesített. Tárgyalás?
Tanúk? Egyik sem! Egy emberi lényt csak így megölnek. Akár megtörtént, akár
nem, ez a történet megjelenik az iszlám örökségében, és precedensként
használják.

[…]

Mohamed
ezen felmagasztalásának az az eredménye, hogy nem lehet vitát nyitni az iszlám
problémáiról és annak kezdetéről, mert ha valaki elkezd hozzányúlni ezekhez a
témakörökhöz, azt mondják neki: „Ki vagy te, hogy kritizáld Allah Prófétáját?” Ez
istenkáromlásnak számít, azon dolgok tagadásának, amelyek az iszlámban
kötelezőek. Tehát a muszlimokat rabságban tartja Mohamed és fordítva, és senki
sem tudja, hogyan lehet kiszabadulni ebből a csapdából. Szerintem addig nem
lehetséges a reform vagy a hagyományok megtisztítása, amíg meg nem szabadítjuk
Mohamedet és a Koránt ettől a szentségességtől.

[…]

Mohamed
élettörténetének sok fordulópontja van, és ezek a fordulópontok hatottak rá
pszichológiailag. Ez egy olyan szempont, amivel a muszlimok soha nem hajlandók
foglalkozni. Lehetséges, hogy Mohamednek pszichológiai és a létezéssel
kapcsolatos problémái voltak? „Nem” – mondják ők. „A Próféta tökéletes volt.” Nem,
nem volt az. Emberi lény volt, mint te meg én. Emberi indítékok, pszichológiai
mozgatórugók és vágyak hajtották. Amint ezt felismerjük, képesek leszünk
megérteni a törvényeit, valamint a Korán és az élettörténete fejleményeit.

[…]

Miért
nem házasodott meg 25 éves koráig? Az életrajzában olvasható, hogy amikor
fiatal volt, megkérte az unokatestvére kezét. A lány Mohamed nagybátyjának, Abu
Talibnak a lánya volt – a férfi nevelte fel Mohamedet miután anyja és másik
nagybátyja, Abd Al-Muttalib meghalt. Nagybátyja, Abu Talib vállalta Mohamed
felnevelését. Amikor azonban Mohamed megkérte a lánya kezét, Abu Talib
visszautasította őt. Miért?

[…]

Mohamed
szomorú volt és kérdőre vonta nagybátyját: „Miért Hubejrával házasítottad
össze, nem pedig velem?” Ezek egy megalázott ember szavai. Ez nagyon fontos, ha
meg akarjuk érteni a később bekövetkező prófétaság pszichológiáját. Ez az ember
kitaszított volt. Nem kapott szeretetet. Még a saját családján belül is gondjai
voltak. A saját nagybátyja is visszautasította, hogy hozzá adja a lányát
feleségül. Amikor Mohamed megkérdezte nagybátyját: „Miért Hubejrához adtad és
nem hozzám?”, Abu Talib ezt válaszolta: „Tiszteletre méltót a tiszteletre
méltóhoz.” Más szavakkal ezt mondta neki: „Mohamed, te nem vagy tiszteletre
méltó.”

Élete
második fordulópontja Khadidzsával kötött házassága volt. Megint ugyanaz a
probléma merült fel: Khadidzsa 15 évvel idősebb volt Mohamednél, azaz ekkor 40
éves volt. Már volt házas mielőtt megözvegyült. Voltak gyermekei az előző
házasságaiból. Egy ilyen nőnek egy mai arab országban nagyon nehéz lenne
találnia valakit, aki elveszi feleségül. És itt egy olyan férfiról beszélünk,
aki az elitből származik, a Banu Hashem törzsből, a „megbízhatóság emberéről”
– és hasonlóan szép tulajdonságokról… Ennek ellenére a nő apja nemet mond.

[…]

A
Musnad Ahmad ibn Hanbal hadíszgyűjtemény szerint, Khadidzsa leitatta az apját
borral, majd ünneplőbe öltöztette a férfit és hennával befestette a szakállát. Amikor
az apa másnap reggel felébredt, Khadidzsa és Mohamed már házasok voltak. Ekkor
a férfi tombolni kezdett, és a fegyverét követelte, a lánya azonban arra kérte,
hogy ne hozzon rájuk szégyent.

A
helyzet az, hogy amikor egy nőnek ilyen cselhez kell folyamodnia, hogy
feleségül mehessen egy férfihoz, az a férfi egyértelműen problémás. Hogy mi
volt ez a probléma? Azt nem tudjuk. Sok dolgot eltávolítottak a prófétai életrajzokból,
így nem tudjuk, mi volt az.

Mi
volt az újabb fordulópont Mohamed életében? Elvette Khadidzsát és
kiegyensúlyozott élete volt. Kereskedő lett és a rendszeresen elutazott a
levantei térségbe. Most már volt pénze is. Úgy tűnt, így is marad:
kiegyensúlyozott élet, minden rendben. 40 éves korában azonban Mohamed válságba
jutott, és senki sem tudja, mi okozhatta ezt. Ha valaki otthagyja az állását és
az otthonát, kimegy a sivatagba egy hegyre és elvonul egy barlangba, akkor az
az ember bizonyára valamilyen válságban van, bár nem tudjuk pontosan, hogy mi
volt az. Házassági problémái voltak? Vagy pszichológiai? Valami betegség? Nem
tudni, mi lehetett az oka, de 40 éves korában fordulóponthoz ért. Nagyon furcsa
dolgokat kezdett csinálni. Például azt mondta, \Nhogy egy kő beszélt hozzá: „Amikor
azt mondom, ‘asszam alejkum’, akkor a kő visszaköszön, hogy ‘alejkum asszalam’
” Ha ma valaki ilyet mondana, azonnal bevitetnénk a pszichiátriára.

[…]

Mohamed
személyisége egyszerre volt eredeti és beteg. A betegségét sikerült valami jóvá
áttranszformálnia.

[…]

Én
nem szeretném boncolgatni Mohamed jellemét és azt mondani, hogy ő egy erőszakos
bűnöző volt. Nem. Én azt mondom, hogy alapvetően ő egy elhanyagolt árva volt, aki
gyerekkorában megaláztatást és nélkülözést élt át. Azután kompenzálni akarta ezeket
a hiányokat. És a kinyilatkoztatások lehetőséget adtak erre… Mint maga a
barlang: egy hely, ahol az ember elbújhat. Ugyanúgy, mint minden nő, akit
később feleségül vett: ők olyan „helyet” jelentettek számára, ahol elbújhatott
anyja halála után. Amikor Mohamed jelleméről beszélünk, nem szabad
elfeledkeznünk az emberi tényezőről.

[…]

Amikor
hangokat hallott, nem az jutott eszébe először, hogy ez isteni
kinyilatkoztatás. Az első gondolata az volt, hogy ez a Sátán. Arra készült,
hogy öngyilkos lesz. Ezt az iszlám könyveiből tudjuk. Egy hegytetőn állt ás már
éppen ugrani készült, amikor meglátta Gábriel angyalt egy széken… Figyeljük
meg, milyen elképzelései voltak…

Gábriel
azt mondta neki: „Te vagy Allah hírvivője. Ne öld meg magad, inkább gyere le
onnan.” Khadidzsának sikerült tompítania a dolgot. Mivel nem voltak Mekkában
pszichiátriai klinikák, ez az ő feladata lett. Ő mondta Mohamednek: „Ez egy
kinyilatkoztatás. Te egy próféta vagy. Nincs bajod.”

[…]

10
évvel az úgynevezett „kinyilatkoztatás” után Khadidzsa meghalt. Ez óriási
fordulópont volt Mohamed életében. Khadidzsa halálával Mohamed radikálisabb
lett politikailag, ideológiailag, erkölcsileg és mentálisan is. Khadidzsa
halála után furcsa dolgok kezdtek történni vele.

[…]

A
dzsinnek szúra után jött egy másik szúra, ami leír egy csodát. Az éjszakai
utazás szúrában furcsa állaton lovagol: egy félig öszvér félig szamáron, egészen
az Al-Aksza mecsetig, ahol az imát vezette az összes prófétának, ideértve
Ábrahámot, minden próféták atyját, és Ádámot, az emberiség ősatyját. Ez volt a
megtiszteltetés netovábbja. Ezek azok a dolgok a Próféta életrajzában,
amelyeket egy muszlim hall, és egyszerűen átsiklik felette.

[…]

Senkinek
még csak eszébe sem jut, hogy talán ez a kinyilatkoztatás – és az egész
történet – egy elutasításra és veszteségre adott pszichológiai reakció. Egy
férfi éppen elveszítette feleségét, aki a legfontosabb volt neki, ráadásul
nagybátyja, Abu Talib is abban a hónapban halt meg… Minden olyan ember
meghalt, aki addig támogatta. Taifba ment, ahol az emberek megdobálták kővel. Logikus
azt gondolni, hogy a hallucinációk a megalománia kifejlődését szolgálták. Nem
csupán a dzsinnek hisznek Mohamedben, hanem még maga az Úr is felfüggeszti a
világegyetem természeti törvényeit, hogy ő repülő lovon juthasson el
Jeruzsálembe, felmehessen a mennyekbe majd visszajöjjön onnan… Ez egy beteg,
elutasított, kiközösített ember pszichológiája.


GERMAN-EGYPTIAN SCHOLAR HAMED ABDEL-SAMAD ANALYZES THE PSYCHOLOGY OF THE PROPHET MUHAMMAD

Print Friendly, PDF & Email