Ex-muszlim tudós Mohamedről – “Ez egy beteg ember pszichológiája”

Az online előadás-sorozatának egyik részében, Hamed Abdel-Samad német-egyiptomi tudós Mohamed próféta személyiségét elemzi, akinek életrajzáról azt mondja, hogy azt „a minden alapot nélkülöző szentesítés és felmagasztalás börtönében tartják.” Abdel-Samad azt is mondja, hogy „az iszlám örökséget mindaddig nem lehet megreformálni vagy megtisztítani, amíg nem szabadulunk meg Mohamed és a Korán ezen szentségétől”. Hamed Mohamed prófétát olyan emberi lényként írja le, akit az emberi motivációk és vágyak hajtottak. „Családi problémái voltak? Pszichológiai problémái? Valamilyen betegsége? Nem tudjuk,” mondja Abdel-Samad, ezzel arra utalva, hogy Mohamed kinyilatkoztatásai egy „beteg és elutasított ember pszichológiáját” tükrözik. Az előadást 2015. június 24-én tették közzé az interneten.


Véleményem szerint a muszlimokat rabságban tartja Mohamed története és személyisége – és máig abnormális hatással van rájuk. Minden, amit mondott és tett, és minden hiba, amit elkövetett, olyan hibákhoz vezetett, amelyek még ma is megtörténnek. Azonban ennek ellenkezője is igaz. Mohamed személyiségét és életrajzát pedig ugyanígy rabságban tartják a muszlimok: a minden alapot nélkülöző szentesítés és felmagasztalás börtönében. Akármit is tesz az ember, tilos kritizálnia Allah Hírvivőjét, és bárki, aki mégis ezt merészeli tenni, meg kell halnia.

[…]

Az egyik történet úgy kezdődik, hogy Mohamed elmegy a mecsetbe, és a mecset előtt egy meggyilkolt nő holttestét találja.

„Ki tette ezt?” – kérdezi.

Mire egy vak ember előjön és azt mondja: „Én öltem meg őt, ó Allah Prófétája! A nő a rabszolgám volt, és két fiúval ajándékozott meg engem, akik olyanok, akár a gyöngy; de azután átkot mondott rád, ó Allah Hírvivője. Ezt nem tűrhettem, így megöltem őt.”

Mohamed felállt, és ezt mondta: „Ti vagytok rá a tanúim, hogy a nő megölése ezennel szentesítve lett.”

Ez furcsa felfogása az igazságnak. Egy emberi lény, egy nő megöléséről van szó. A férfi, aki megölte őt, végül is bármilyen indokkal megtehette volna ezt, majd odamehetett volna a Prófétához, mondván: „Azért tettem, mert átkozott téged.”

Ennyi elég is volt a Prófétának, hogy kijelentse, hogy a nő megölése szentesített. Tárgyalás? Tanúk? Egyik sem! Egy emberi lényt csak így megölnek. Akár megtörtént, akár nem, ez a történet megjelenik az iszlám örökségében, és precedensként használják.

[…]

Mohamed ezen felmagasztalásának az az eredménye, hogy nem lehet vitát nyitni az iszlám problémáiról és annak kezdetéről, mert ha valaki elkezd hozzányúlni ezekhez a témakörökhöz, azt mondják neki: „Ki vagy te, hogy kritizáld Allah Prófétáját?” Ez istenkáromlásnak számít, azon dolgok tagadásának, amelyek az iszlámban kötelezőek. Tehát a muszlimokat rabságban tartja Mohamed és fordítva, és senki sem tudja, hogyan lehet kiszabadulni ebből a csapdából. Szerintem addig nem lehetséges a reform vagy a hagyományok megtisztítása, amíg meg nem szabadítjuk Mohamedet és a Koránt ettől a szentségességtől.

[…]

Mohamed élettörténetének sok fordulópontja van, és ezek a fordulópontok hatottak rá pszichológiailag. Ez egy olyan szempont, amivel a muszlimok soha nem hajlandók foglalkozni. Lehetséges, hogy Mohamednek pszichológiai és a létezéssel kapcsolatos problémái voltak? „Nem” – mondják ők. „A Próféta tökéletes volt.” Nem, nem volt az. Emberi lény volt, mint te meg én. Emberi indítékok, pszichológiai mozgatórugók és vágyak hajtották. Amint ezt felismerjük, képesek leszünk megérteni a törvényeit, valamint a Korán és az élettörténete fejleményeit.

[…]

Miért nem házasodott meg 25 éves koráig? Az életrajzában olvasható, hogy amikor fiatal volt, megkérte az unokatestvére kezét. A lány Mohamed nagybátyjának, Abu Talibnak a lánya volt – a férfi nevelte fel Mohamedet miután anyja és másik nagybátyja, Abd Al-Muttalib meghalt. Nagybátyja, Abu Talib vállalta Mohamed felnevelését. Amikor azonban Mohamed megkérte a lánya kezét, Abu Talib visszautasította őt. Miért?

[…]

Mohamed szomorú volt és kérdőre vonta nagybátyját: „Miért Hubejrával házasítottad össze, nem pedig velem?” Ezek egy megalázott ember szavai. Ez nagyon fontos, ha meg akarjuk érteni a később bekövetkező prófétaság pszichológiáját. Ez az ember kitaszított volt. Nem kapott szeretetet. Még a saját családján belül is gondjai voltak. A saját nagybátyja is visszautasította, hogy hozzá adja a lányát feleségül. Amikor Mohamed megkérdezte nagybátyját: „Miért Hubejrához adtad és nem hozzám?”, Abu Talib ezt válaszolta: „Tiszteletre méltót a tiszteletre méltóhoz.” Más szavakkal ezt mondta neki: „Mohamed, te nem vagy tiszteletre méltó.”

Élete második fordulópontja Khadidzsával kötött házassága volt. Megint ugyanaz a probléma merült fel: Khadidzsa 15 évvel idősebb volt Mohamednél, azaz ekkor 40 éves volt. Már volt házas mielőtt megözvegyült. Voltak gyermekei az előző házasságaiból. Egy ilyen nőnek egy mai arab országban nagyon nehéz lenne találnia valakit, aki elveszi feleségül. És itt egy olyan férfiról beszélünk, aki az elitből származik, a Banu Hashem törzsből, a „megbízhatóság emberéről” – és hasonlóan szép tulajdonságokról… Ennek ellenére a nő apja nemet mond.

[…]

A Musnad Ahmad ibn Hanbal hadíszgyűjtemény szerint, Khadidzsa leitatta az apját borral, majd ünneplőbe öltöztette a férfit és hennával befestette a szakállát. Amikor az apa másnap reggel felébredt, Khadidzsa és Mohamed már házasok voltak. Ekkor a férfi tombolni kezdett, és a fegyverét követelte, a lánya azonban arra kérte, hogy ne hozzon rájuk szégyent.

A helyzet az, hogy amikor egy nőnek ilyen cselhez kell folyamodnia, hogy feleségül mehessen egy férfihoz, az a férfi egyértelműen problémás. Hogy mi volt ez a probléma? Azt nem tudjuk. Sok dolgot eltávolítottak a prófétai életrajzokból, így nem tudjuk, mi volt az.

Mi volt az újabb fordulópont Mohamed életében? Elvette Khadidzsát és kiegyensúlyozott élete volt. Kereskedő lett és a rendszeresen elutazott a levantei térségbe. Most már volt pénze is. Úgy tűnt, így is marad: kiegyensúlyozott élet, minden rendben. 40 éves korában azonban Mohamed válságba jutott, és senki sem tudja, mi okozhatta ezt. Ha valaki otthagyja az állását és az otthonát, kimegy a sivatagba egy hegyre és elvonul egy barlangba, akkor az az ember bizonyára valamilyen válságban van, bár nem tudjuk pontosan, hogy mi volt az. Házassági problémái voltak? Vagy pszichológiai? Valami betegség? Nem tudni, mi lehetett az oka, de 40 éves korában fordulóponthoz ért. Nagyon furcsa dolgokat kezdett csinálni. Például azt mondta, \Nhogy egy kő beszélt hozzá: „Amikor azt mondom, ‘asszam alejkum’, akkor a kő visszaköszön, hogy ‘alejkum asszalam’ ” Ha ma valaki ilyet mondana, azonnal bevitetnénk a pszichiátriára.

[…]

Mohamed személyisége egyszerre volt eredeti és beteg. A betegségét sikerült valami jóvá áttranszformálnia.

[…]

Én nem szeretném boncolgatni Mohamed jellemét és azt mondani, hogy ő egy erőszakos bűnöző volt. Nem. Én azt mondom, hogy alapvetően ő egy elhanyagolt árva volt, aki gyerekkorában megaláztatást és nélkülözést élt át. Azután kompenzálni akarta ezeket a hiányokat. És a kinyilatkoztatások lehetőséget adtak erre… Mint maga a barlang: egy hely, ahol az ember elbújhat. Ugyanúgy, mint minden nő, akit később feleségül vett: ők olyan „helyet” jelentettek számára, ahol elbújhatott anyja halála után. Amikor Mohamed jelleméről beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk az emberi tényezőről.

[…]

Amikor hangokat hallott, nem az jutott eszébe először, hogy ez isteni kinyilatkoztatás. Az első gondolata az volt, hogy ez a Sátán. Arra készült, hogy öngyilkos lesz. Ezt az iszlám könyveiből tudjuk. Egy hegytetőn állt ás már éppen ugrani készült, amikor meglátta Gábriel angyalt egy széken… Figyeljük meg, milyen elképzelései voltak…

Gábriel azt mondta neki: „Te vagy Allah hírvivője. Ne öld meg magad, inkább gyere le onnan.” Khadidzsának sikerült tompítania a dolgot. Mivel nem voltak Mekkában pszichiátriai klinikák, ez az ő feladata lett. Ő mondta Mohamednek: „Ez egy kinyilatkoztatás. Te egy próféta vagy. Nincs bajod.”

[…]

10 évvel az úgynevezett „kinyilatkoztatás” után Khadidzsa meghalt. Ez óriási fordulópont volt Mohamed életében. Khadidzsa halálával Mohamed radikálisabb lett politikailag, ideológiailag, erkölcsileg és mentálisan is. Khadidzsa halála után furcsa dolgok kezdtek történni vele.

[…]

A dzsinnek szúra után jött egy másik szúra, ami leír egy csodát. Az éjszakai utazás szúrában furcsa állaton lovagol: egy félig öszvér félig szamáron, egészen az Al-Aksza mecsetig, ahol az imát vezette az összes prófétának, ideértve Ábrahámot, minden próféták atyját, és Ádámot, az emberiség ősatyját. Ez volt a megtiszteltetés netovábbja. Ezek azok a dolgok a Próféta életrajzában, amelyeket egy muszlim hall, és egyszerűen átsiklik felette.

[…]

Senkinek még csak eszébe sem jut, hogy talán ez a kinyilatkoztatás – és az egész történet – egy elutasításra és veszteségre adott pszichológiai reakció. Egy férfi éppen elveszítette feleségét, aki a legfontosabb volt neki, ráadásul nagybátyja, Abu Talib is abban a hónapban halt meg… Minden olyan ember meghalt, aki addig támogatta. Taifba ment, ahol az emberek megdobálták kővel. Logikus azt gondolni, hogy a hallucinációk a megalománia kifejlődését szolgálták. Nem csupán a dzsinnek hisznek Mohamedben, hanem még maga az Úr is felfüggeszti a világegyetem természeti törvényeit, hogy ő repülő lovon juthasson el Jeruzsálembe, felmehessen a mennyekbe majd visszajöjjön onnan… Ez egy beteg, elutasított, kiközösített ember pszichológiája.


GERMAN-EGYPTIAN SCHOLAR HAMED ABDEL-SAMAD ANALYZES THE PSYCHOLOGY OF THE PROPHET MUHAMMAD

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=7884

Bejegyzés: on 2019. ápr. 13.. A bejegyzés kategóriái: Hamed Abdel-Samad, Legfrissebb, Mohamed. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes