Az iszlám szerint a nem muszlimok állatok |Hamed Abdel-Samad

Az interneten 2016. március 21-én közzétett előadásában Hamed Abdel-Samad egyiptomi-német tudós azt mondta, hogy Mohamed próféta a zsidókat félállati szintre fokozta, és a Mohamed halálát követő évek zsidókkal való bánásmódját a nácikéhoz hasonlította. „Ez a gyűlölet megmérgez minket” és „megakadályoz bennünket abban, hogy ténylegesen kezeljük a problémáinkat”- mondta Abdel-Samad, hozzátéve: „Ahelyett, hogy az egymás utáni generációkat sorjában mérgeznénk ezzel a gyűlölettel, inkább hagynunk kellene, hogy tanuljanak valamit az emberiségtől”, annak érdekében, hogy „túllépjenek azon korlátainkon, hogy a másik embert gyűlölik vagy félnek tőle.” Az előadás az „Iszlám fasizmus és a zsidók” címet viselte.


Ma
az iszlám fasizmusról és a zsidókról fogunk beszélni. Az iszlám létrejötte óta
létezik egyfajta rögeszménk a zsidókkal kapcsolatban, és ez nem akar elmúlni. A
zsidók mindig is kevesen voltak, mégis vannak közöttünk, akikben pszichológiai
reakciót keltenek és nem képesek kiverni őket a fejükből.

Amikor
Kairóban tanultam, a két legnépszerűbb könyv, amit akkoriban a könyvtárakban és
az utcákon láttam, Hitler Main Kampfja – amelyet rasszizmusa miatt betiltottak
Németországban –, és a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei voltak. Ez utóbbi könyv
egy hamisítvány. Mi mégis történelmi tényként tekintünk erre a könyvre, anélkül,
hogy leellenőriznénk. Ez volt az egyik első olyan könyv, amelyet a modern
korban lefordítottak arabra. Szégyen, hogy a felvilágosodás nagyjai, Kant,
Spinoza, Descartes, Rousseau, John Locke vagy David Hume művei előtt már
lefordítottuk a hamisított Cion bölcseinek jegyzőkönyveit, azzal a céllal, hogy
szítsa a zsidók iránti gyűlöletünket. Tudják, hogy mikor fordították le a
Jegyzőkönyveket arabra? 1929-ben, Izrael Állam megalapítása előtt – még
azelőtt, hogy ez a gondolat bárkiben felmerült volna.

El
tudnak képzelni egy olyan vallást, amelynek követői minden nap a szent könyvük
legfontosabb fejezetét ismételgetik imájukban, amely más emberek megátkozásából
áll? Gondolkodtak valaha azon, mit is jelent az a Korán vers, hogy „azok,
akiket a haragod sújt”, és kik azok a „tévelygők”? (Korán 1:1-7) Hogy mit
jelent azért imádkozni, hogy megátkozzanak másokat?

Képzeljék
el, mi történne, ha a zsidók, a keresztények, a buddhisták vagy a baháik egyik
vallási szövege átkozná a muszlimokat! Az ENSZ-hez fordulnánk, és azt kérnénk,
hogy töröljék ki ezt a szöveget a könyveikből, nem? Viszont nekünk,
muszlimoknak normális dolog másokat megátkozni, mert a mi vallásunk időben az
utolsó, és az Urunk kényeztet minket egy kicsit.

Ha
megkérdezik, minden fordító azt fogja mondani, hogy „akikre a haragod sújt”
azok a zsidók, a „tévelygők” pedig a keresztények. De persze a miénk a
tolerancia vallása, és az iszlám minden vallást elfogad, ugye? Ez álszentség.

[…]

A
zsidók már a kezdet kezdetétől az iszlám önazonosságának meghasonlását
váltották ki, mivel ők adták a mintát. Mohamed a zsidóktól vette át a
törvénykezés koncepcióját. Azelőtt ismert volt-e egyáltalán a törvénykezés, a
saría, stb. koncepciója az Arab-félszigeten? Voltak ugyan normák, de semmi
egyéb. És ezeket még csak le sem írták semmilyen könyvben. Amikor azonban
Mohamed Mekkából Medinába emigrált, látta, mit is csinálnak a zsidók, és néhány
dolgot lemásolt tőlük. Betiltjátok a disznót? Milyen jó ötlet! Akkor én is
betiltom a disznót! Bár egyébként sem voltak disznók abban a térségben. Az arabok
nem is ettek sertéshúst, de Mohamed bármit megtett volna, hogy a zsidók
kegyeibe férkőzzön.

Annyira
próbált a kedvükben járni, hogy átvette még az imájuk irányát is, és azt
mondta: Jeruzsálem felé fordulva fogunk imádkozni. Pedig Jeruzsálem akkor
egyáltalán semmilyen jelentőséggel nem bírt az arabok számára. Hogy miért pont
Jeruzsálem? Mert azt a helyet választotta, amely szent volt a keresztények és a
zsidók számára.

[…]

A
másik dolog, amely hasonló a fasizmusban, a nácizmusban és az iszlámban, az a
látásmód, hogy a zsidók olyanok, mint az állatok. Hitler németül ungeziefernek hívta őket, azaz „férgeknek”
vagy „kártevőknek”. A náci kiadványok rajzai egerekként ábrázolták őket.

Hasonló
módon, amikor Mohamednek elege lett belőlük, akkor „majmoknak” és „disznóknak”
nevezte el őket, és a „legrosszabb bestiáknak Allah szemében”. A „legrosszabb
bestiák Allah szemében” tehát szerinte a zsidók. Lealacsonyította őket, és
állatként tekintett rájuk. Mit szoktak tenni az állatokkal? Lemészárolják,
eladják, meglovagolják őket.

Ilyen
logika szerint jár el az iszlám, és nem csupán a zsidókkal, hanem úgy általában
véve a nem muszlimokkal szemben.

[…]

Mohamed
halála után Omar ibn Al-Khattab megkötötte az ún. „Omár-paktumot”, amely
ugyanúgy kezeli a zsidókat, mint Hitler. A zsidóknak és a keresztényeknek
kitűzőt kellett viselniük, hogy a muszlimok tudják őket azonosítani. Csak a
muszlimoknak volt szabad középen elválasztaniuk a hajukat. A zsidóknak és a
keresztényeknek egyenesre kellett vágniuk a hajukat, hogy a muszlimok már
messziről felismerhessék őket. Egy bizonyos övet is kellett viselniük a
felismerhetőség miatt.

[…]

A
fasizmus pontosan ugyanezt tette. Ezt a hozzáállást vette át a fasizmus is.

Amikor
az ISIS megjelölte a moszuli keresztények házait, honnan vették hozzá az
ötletet? Az „Omár-paktumból”.

Amikor
Allah azt mondja, hogy ők „azok, akikre a haragja lesújt és a tévelygők”,
valamint, hogy Ő (Allah) majd elégeti őket a Pokol tüzén, akkor én muszlimként
hogyan is élhetnék velük együtt békében?

Az
emberek azt mondják: „A próféta arra utasított minket, hogy…” Ti meg miről
beszéltek?! Hát nem nevezte őket úgy, hogy „azok, akikre a haragja lesújt és a
tévelygők”? Hát nem mondta, hogy a zsidók és keresztények hitetlenek
(kafírok)?! Hát nem mondta, hogy nekik megalázottan fizetniük kell a dzsizját? Akkor
meg miért nem hagyjátok abba a mesemondást a toleranciáról, hogy hogyan ment el
Mohamed egy zsidó temetésére és hasonlókról?!

Az
volt a cél, hogy megalázzák a zsidókat. Maga Allah azt tervezi, hogy elégeti
őket a Pokol tüzén, és mi mutassunk több együttérzést, mint ő? Hát persze, hogy
nem.

[…]

Mindezek
után vannak, akik azt mondják: „Nekünk nincs semmi problémánk a zsidókkal.
Mindez az arab-izraeli konfliktus miatt van.”

Az
arab-izraeli konfliktus lenne az oka ennek az összes válságnak?! Mohamed
próféta megesküdött, hogy az Ítélet Napja addig nem jön el, amíg a muszlimok
nem harcolnak a zsidók ellen. Képzeljük el, hogy Izrael ma azt mondaná: „Ember,
legyen a tiéd Jeruzsálem, Haifa és Tel Aviv!” Ez véget vetne a zsidókkal való
ellenséges viszonyunknak? Mert ha igen, akkor elmaradna az Ítélet Napja. A mi
Urunk az Ítélet Napját összekapcsolta a zsidókkal való konfliktusunkkal. A
történet nem földről, megszállásról vagy jogokról szól. A válság forrása az,
hogy ezeket az embereket nem vesszük emberszámba.

Vajon
engem a Moszad fizet, hogy ilyeneket mondjak? Azért mondom ezt, mert ez Izrael,
a zsidók vagy bárki más érdekében állna? Nem. Azért mondom ezt, mert ez a
gyűlölet megmérgez minket. Már rengeteg energiát pazaroltunk el e gyűlölet
miatt. Nagyon sokat fektettünk ebbe a gyűlöletbe. Ez a gyűlölet akadályoz meg
minket abban, hogy ténylegesen kezeljük a saját problémáinkat. Mindig kell egy
ellenség, akire rá lehet fogni a saját katasztrófáidat. Minden, ami veled
történik, az egy összeesküvés. Ha valamikor valami nem úgy van, ahogy szeretnéd,
azt a zsidók okozták. Így sokkal könnyebb minden.

Meg
kell szabadulnunk ettől a gyűlölettől – és nem a zsidók vagy az izraeliek érdekében,
hanem a saját érdekünkben. Ahelyett, hogy az egymás utáni generációkat sorjában
mérgeznénk ezzel a gyűlölettel, inkább hagynunk kellene, hogy tanuljanak
valamit az emberiségtől. Túl kellene lépnünk azon korlátainkon, hogy a másik
embert gyűlöljük vagy félünk tőle. Minden embert emberi lénynek kellene
tekintenünk.

EGYPTIAN-GERMAN SCHOLAR HAMED ABDEL-SAMAD: OUR HATRED OF JEWS HAS POISONED US

Print Friendly, PDF & Email