Üzenet a sértődés szakos ‘liberális’ kamuegyetemeknek | Pat Condell


A
héten kiderült, hogy a brit egyetemek 90%-án a szólásszabadság már a múlté, miután
a hallgatók új nemzedéke (a „hópihe-generáció”) olyannyira intellektuálisan
törékeny, hogy sokuk képtelen meghallgatni egy ellenvéleményt anélkül, hogy
traumatikus élmények ne érnék őket, emiatt pedig úgynevezett „biztonságos
terekben” keresnek menedéket: olyan helyeken, amelyek a befogadást hirdetik, méghozzá,
mint azt sejthetitek, mások kizárásával. Azok kizárásával, akiknek a nem kívánt
véleménye mérgező hatással lenne e biztonságos terek „sérülékeny” tagjaira, és
olyan múltbeli eseményeket hánytorgatna fel, ami elszomorítja őket. Más szóval,
olyan emberekről van szó, akik különlegességük biztos tudatával megfosztják
önmagukat saját intellektusuktól, de ez nem valami olyasmi, amit ne lehetne
pár, friss hallal kiosztott pofonnal meggyógyítani. A hülyeség persze sokszor
önelégültséggel jár, íme, hogy pontosan miért.

Nem
véletlen, hogy eme „ó-szegény-én” aktivizmus az egyetemek lebutításával egy
időben nyert teret, mivel az egyetemek lebutítása jó üzlet. Ugyanis minél több
büfészakos kurzust hirdetnek olyan embereknek, akiket az egyetemek közelébe se
szabadna engedni, annál többet tudnak kaszírozni. Különösen azon aktivista, „társadalmi
igazságossági” kurzusokkal, amiknek az elvégzésétől csak hülyébb leszel, és
amik természetszerűen nem azokat vonzzák, akiket a tudásszomj hajt, hanem
azokat, akik a képzelt áldozati státuszukat akarják velük igazolni és
megerősíteni. Azokat, akiket meggyőztek arról, hogy a szánalmas rögeszméik
egyetemi tananyagot érnek, és elég hülyék, valamint hiúk ahhoz, hogy ezt el is
higgyék. Azokat, akiknek a jegyei nem elegendőek a való élethez, így
alkalmatlanok és ostobák ahhoz, hogy bármi hasznosat, pl. természet-, orvos-,
vagy mérnöki tudományokat tanuljanak. Így hát becélozzák a gender- és
kulturális tanulmányokat, a szociális igazságossági és békeszakokat, meg a
többi szubjektív, eszetlen marhaságot, ami semmit nem tesz hozzá az emberiség
tudásanyagához. Ez csak oktatásalapú maszturbáció. Tessék, itt egy jó téma egy
tanulmányhoz!

Amikor
korábban felhívtam a figyelmet az egyetemeken tapasztalható problémákra,
megkaptam, hogy nincs jogom véleményt formálni a témáról, mert nem jártam
egyetemre, így gőzöm sincs, hogy miről beszélek. Nos, nem kellett papnak mennem
ahhoz, hogy tudjam, hogy a vallás baromság. A gendertanulmányok pedig
überbaromság. Emellett elvégeztem az egyenlőség és igazságosság tanulmányok
mesterszakát is, nem tudtátok? De PhD-m is van kulturális hisztériákból, amit a
Diverzitás Egyetemének Ábrándvilági kampuszán szereztem. Ez persze teljesen
kamu, de még így is többet ér, mint bármelyik gendertanulmányi büfédiploma.

Szóval,
ha most épp gendertanulmányokra hajtasz, akkor inkább ne pironkodj, és helyette
csinálj valami hasznosabbat, például tanulj meg bábjátékozni, vagy kosarat
fonni. Adj magadnak esélyt az életben! Egy gendertanulmányi diplomával ugyanis
még annál is nehezebben tudsz elhelyezkedni, mintha nem lenne diplomád, mert a
potenciális munkáltatódnak az jön le róla, hogy jó eséllyel egy bajkeverő
aktivista vagy, aki éveket töltött el bebábozódva a saját kamu elnyomottságának
buborékában, egy olyan szakkal, amiről előre tudta, hogy értéktelen lesz. „Köszönjük,
hogy jelentkezett, majd értesítjük!”

Na
persze maradhatsz az egyetemen is, de semmi jót nem árul el az egyetemről az,
hogy az az egyetlen hely, ahol a vacak diplomádnak bármilyen súlya lehet. Ott
talán lehet belőled előadó, és így fel- (vagy félre-) nevelheted a
nekemjár-narkósok és érzelemhuszárok következő generációját, elhitetve velük,
hogy nekik valamiért kárpótlás jár a haszontalan, elkényeztetett létezésük
miatt. Vagy bevesznek egy bizottságba, ki tudja! Elvégre, ha egy egyetemet
telezsúfolunk olyan megélhetési jogvédőkkel, akiknek gőzük sincs a való
világról, de ennek ellenére mindenkinek a torkán le akarják nyomni a saját
meggyőződésüket, akkor ők természetszerűen a diákszövetségekhez sodródnak, ahol
eldönthetik, hogy ki beszélhet, és kit kell figyelmen kívül hagyni, vagy épp
leüvölteni. Ezért van az, hogy valahányszor egy diákszövetség leégeti magát egy
durva véleménycenzúrával, az arculata gyakran képzeletbeli sérelmekkel teli, konfliktuskereső
harsány kamufeminista férfigyűlölő, vagy egy etnikai kisebbségbe tartozó
rasszista lesz. Kíváncsi lennék egyébként rá, hogy a különböző diákszövetségek
vezetői közül hányan hallgatnak pl. vegyészetet vagy matematikát, és hányan
tanulnak valami aktivista lószart. Ez ugyanis lényeges lehet.

Mindenesetre
most, hogy az idióták már ott vannak az egyetemeken és mindenkit lehúznak a
szintjükre, nem ártana valamit kezdeni ezzel a „biztonságos tér” nevű
baromsággal, a kultúránk termékenységének alapja ugyanis az, hogy az
egyetemeken csíráztatják a gondolatokat, nem pedig kiirtják őket, az
egocentrikus bőgőmasinák generációjának pedig nincs joga sóval behinteni a
gondolatok termőföldjét. Számunkra, az egyetemen kívüli józan paraszti ész
világában élőknek a megoldás egyértelmű. Csak pár nagyobb „biztonságos tér”-invázióra
lenne szükség, amit lehetőleg részeg rögbijátékosok ejtenének meg, friss hallal
vagy tejberizzsel töltött zoknikkal pofozva fel minden ott lévőt (attól
függően, hogy melyik van kéznél), miközben kimondhatatlan, gyerekes, és sértő
kijelentéseket tesznek, amíg minden ott lévő kellőképp sebezhetőnek érzi majd
magát, traumatizálva lesz a privilégiumában, maguk alá temetik őket a
nemileg-specifikus névmások és mikroagressziók lavinája, és végül fel nem
oldódnak az olvadt érzések és a „brühühü-miért-én” hígtrágyájában.

Mármint
ez volna az ideális eset.

Figyelembe
véve azonban, hogy számtalan egyetem már íráskészségi és számolás-felzárkóztató
kurzusokat indít azon elsőéveseknek, akik az „oktatási rendszer” néven illetett
valamiből érkeznek, lehet nem ártana, ha a tanulmányaik hivatalos megkezdése
előtt minden hallgatót kapcsolatba léptetnének a belső gyermeki énjével, és
adnánk nekik egy határozott fülest. Ezzel mi megspórolnánk egy csomó későbbi
problémát, ők meg nem égetnék le magukat teljesen, amikor végre felnőnek.

Print Friendly, PDF & Email