Eurábia: a politikusok eladták Európát az iszlámnak olajért és hatalomért │ Gertrud Galster

EURÁBIA: Iszlamizáció és bevándorlás! Ez árulás a
legmagasabb szinteken, „Euro-mediterrán partnerség” vagy „Mediterrán Unió” fedőnévvel.

Az EU elit vállalatai –
melyek mindegyikének kapcsolata van nagy elit csoportokkal – folyamatosan a versenyképes
olajtól és üzemanyagtól függenek (a gépek, a gyárak, a közlekedés, az
infrastruktúra, a repülés, a tengeri közlekedés stb. számára).

Azért, hogy a
piaci verseny feltételeinek megfeleljenek, jóban kell lenniük az arabokkal,
mivel Oroszország és Kína nem preferált partnerek. Emellett az arabok
rengeteget fektettek be az EU-ba, mely nélkül az EU vállalatai nem igazán
lennének meg.
Mindezért
cserébe az arabok kedvező körülményeket kértek az embereiknek – vagyis a
muszlimoknak – és Európa iszlamizációjának.

A teljes rejtett
tervet olyan kifogások mögé rejtették, mint a stabilitás, fejlődés és
integráció, melynek főleg a kulturális aspektusát hangsúlyozták ki. Ez egy okos
lépés volt a lakosság szimpátiájának elnyerésében – főleg a baloldalon.
Ugyanakkor a számok nem
hazudnak. Gyakorlatilag a hivatalos célok egyikét sem érték el vagy nem értek
el jelentős előrelépést (mivel hamis kifogások voltak). Úgy tűnik, csak a
nagyvállalatok nyertek mindezen, miközben az iszlamizáció gyorsan terjed és
megosztja a népességet.


Európa
iszlamizációja

Interjú
Gertrud Galster íróval, 2014

AZ
1970-es években euro-arab párbeszéd néven megállapodást kötöttünk az arabokkal.
Mindez az 1973-as olajválság után történt. Amikor nem volt szabad túl sokat
autóval járni. Nem emlékszem már mindenre, de nehéz idők voltak.

Hogy
biztosítsák az fűtőanyag és olaj ellátást, 1973-1978 között a Közel-Keleten
tárgyalások folytak az európai államok és a közel-keleti államok között. A
csillagos eget is megígértük nekik. Szabad munkaerő áramlást, továbbá jó munkakörülményeket
is kaptak az európai-arab párbeszéd keretében, valamint elköteleztük magunkat
amellett, hogy terjesztjük az arab kultúrát – vagyis az iszlámot. Tehát azt az
iszlamizációt, aminek ma ki vagyunk téve, valójában mi ígértük meg. A mecseteket
is megígértük, mivel azok is az arab kultúra részei. Arab nyelvet tanítunk az
egyetemeken, stb. Olyan dolgokat ígértünk, amik azelőtt nem voltak jellemzőek.

Mindezek
ebből az euro-arab vagy inkább arab-európai párbeszédből származnak.

Mindez
egy csomó ígéret volt, melyet végül 1978-ban írtak alá, a dán miniszterelnök,
Anker Jorgensen kormánya alatt. Azonban mindez nem igazán tudott elindulni,
mivel tudták, hogy az európai társadalom nem igazán szeretné mindezt. Ezért
először is biztosítani kellett, hogy az európaiak ne tudjanak kellemetlen
dolgokat írni az újságokban. Ez nem lett volna „politikailag korrekt”. Ezért 1995-ben
Bécsben létrehoztak egy irodát, ahol foglalkoztak ezzel, mint egyfajta
ellenőrző és felügyelő szerv. Mit írnak az egyes országokban? Hogyan
viselkednek? Mit tesznek? Ez egy olyan időszakban történt, amikor kivizsgálták
a zsidók elleni rasszista megnyilvánulásokat, és nagyon magabiztosak voltak azt
illetően, hogy mindez csak a neonáciktól eredhet. Tehát elkezdték a
kivizsgálásokat és azt találták, hogy nem a neonácik, hanem sajnálatukra a muszlimok
voltak az elkövetők. Ez elfogadhatatlan volt. Tehát ez az összefüggés és
eredmény – hogy nem a neonácik, hanem a muszlimok voltak – nem maradhatott. Félre
kellett söpörniük. És így is tettek.

Azonban
Dániában kritizálták ennek elfedését. (Nemzetközileg is kritizálták, többek
között a New York Times is 2003 novemberében. Azóta a későbbi beszámolók
többsége épp az ellenkező következésre jutott. Vagyis, a muszlim kisebbségek
azok, akik a leginkább ki vannak téve a rasszizmusnak Európában. Mindennek
könnyen utána lehet keresni az interneten.)

Azután
ugyanabban az évben, amikor ez a bécsi felügyelő hivatal megalakult (1995-ben)
valami más is történt. Hallottunk erről az alakuló szövetségről, ami az Eurábia
lenne, amiben az EU és az arab országok valamiféleképpen együttműködnének. Később
erről kiszivárogtak részletek. Nem sok, de valami kiszivárgott – a szándék
ellenére. Ezért megpróbálták azt mondani, hogy mindez ostobaság, egy hazugság,
kitaláció. Hogy soha nem volt szó Eurábiáról… Azonban kiderült, hogy volt szó
róla.

Erről
az 1995-ös Eurábiáról 2005-ben hallottunk. Hirtelen a televízióban azt lehetett
látni, hogy a 10 éves évfordulóját ünneplik az EU-s és arab országok között
létrejött kapcsolatnak! (Ez az euro-mediterrán partnerség vagy barcelonai
folyamat. Mai nevén: Mediterrán Unió.)

Ez
a hirtelen ünneplés furcsa volt – hurrá, most már 10 éves. Mivel korábban nem
beszéltek róla (nyíltan). 2015-ben ünnepelték A barcelona folyamat (Eurábia)
20. évfordulóját, amit ma A Mediterrán Uniónak neveznek. Európa iszlamizációja
még ma is titokban zajlik.

2005-ben
volt ez az ember – vagy inkább hatóság –, aki arra a következtetésre jutott, hogy
nem igazán teljesítettük az ígéreteket. Ezért most be kell váltani ezeket az
1978-as ígéreteket. „Eddig elmulasztották, most végre teljesíteni kellene
ezeket.” A férfit Olaf Gerlach-Hansennek hívják. Megbízatást kapott arra, hogy
előadást tartson Rabatban (Marokkó) arról, hogyan kell ezeket teljesíteni és
hogyan lehet keresztülvinni. Mindez (az előadás) arról szólt, hogy Európában
hogyan kellene csinálnunk, mit várnak el tőlünk az iszlámnak megfelelően. És
tegyünk meg mindent az integrálódásért – ugyanis ezt az utat kell követnünk. Kurzusokkal
és mindenféle eseménnyel minden sikeres lesz. Mindez 2005-ben történt.

És
mindennek valami látványos dologgal kellene kezdődnie, egy nagy kiállítással a
közel-keleti országokról, „Közel-keleti képek” címmel. 10 különböző dán városban
kell megrendezni ezeket, és kiválasztották a legfontosabb városokat. Aztán
délről jött emberek mesélnek majd nekik. A látogatók között voltak tanulók is. Vagy
arab tanárok mentek az iskolákba, vagy fordítva, a gyerekek mentek hozzájuk és
(az arabok) ott beszéltek nekik arról, mi van az iszlámban.

Merészelhetek
valamit mondani a muszlimok ellen?

Mindennek
politikailag korrektnek kell lennie, különben „rasszisták vagyunk”, és nem
szabad elmondani az igazságot arról, hogy az iszlámban hogyan vannak a dolgok.

Akkor
hogyan lehet tájékozódni? Egyetlen módja van: az interneten keresztül. Az
újságok mindezt (a tájékozódást) nem engedik. Ezért az embernek meg kell
tanulnia használni a számítógépet – amit még nem felügyel a rezsim (EU stb.). És
saját magunknak kell megkeresni azt az információt, ami alapján a lehető legjobb
véleményt kialakíthatjuk. Természetesen azt szeretném, ha több szólásszabadság
lenne az iszlámmal kapcsolatban, mivel a többség szörnyen keveset tud róla. Fontos
valamit tudni az iszlámról, mert abból kiderül, hogy mit akarnak. Meg akarják
szerezni a hatalmat, hogy irányíthassák az országot. Az iszlám inkább a
hatalomról szól, mint a vallásról. Ritkán beszélnek a vallásról és arról a hét
mennyországról, amivel rendelkeznek.

A barcelonai folyamat és az Euro-Mediterrán Partnerség
Az Európai Unió–Arab Liga együttműködés: az Euro-Arab Párbeszédtől a sarm-es-sejki csúcstalálkozóig
A beszélgetésről készült eredeti dán nyelvű videó

Print Friendly, PDF & Email