Hamed Abdel-Samad: az iszlám szélsőségesség és terrorizmus az „iszlám lényegéből” ered

Hamed Abdel-Samad egyiptomi-német tudós azt mondja, hogy az iszlám szélsőségesség és terrorizmus az „iszlám lényegéből” ered – a szövegeiből, hódításainak történetéből, alapítójától és annak ideológiájából –, és hogy a probléma nem csak a visszatérő ISIS-tagokkal van, hanem a „a radikalizálódás több szintű rétegeivel” is, amelyeket a kormányzati és iszlám struktúrák nem képesek kezelni. Abdel-Samad arra figyelmeztetett, hogy több ezer, több tízezer szélsőséges muszlim él köztünk, és felhívást intézett arra, hogy az ISIS harcosokat állítsák nemzetközi büntetőbíróságok elé, majd pedig szigorú büntetéseket szabjanak ki rájuk. Abdel-Samad, aki 2019. február 21-én az osztrák Servus TV-csatorna beszélgetős műsorában vett részt, arról is beszélt, hogy az áldozat-mentalitás, a családon belüli erőszak, a szexualitásról szóló vegyes üzenetek és a kultúrák összecsapása milyen veszélyeket rejtenek a muszlim kisgyerekek világképére. Beszélt a muszlim nők által elszenvedett erőszakról és a szabadság hiányáról, mondván: „Milyen gyakran tette tönkre az emberek életét ez a képzeletbeli isten?!”


A videó leirata:

Hamed Abdel-Samad: Sok muszlim csatlakozott az ISIS-hez mindenféle muszlim országból. Az első csoport Szaúd-Arábiából érkezett. Nem hiszem, hogy ott létezik iszlamofóbia. A második csoport Tunézia középosztályából származott. Ott sem jellemző az iszlamofóbia. Nincs egyetlen olyan iszlám ország, amely mentes a terrorizmustól és a fokozódó radikalizálódástól. Azt állítani, hogy a terrorizmus fő és egyetlen oka az, hogy ezek a fiatalok az iszlamofóbiával találják magukat szemben, nem vezet a probléma megoldásához. Először is kezdhetjük azzal, hogy mit csinálnak a muszlimok rosszul; mit prédikálnak [a mecsetekben], milyen világképet tanítanak a mecsetekben ezeknek a fiataloknak? Áldozat-mentalitásra nevelik őket és ennek sajnos Ön is része. Milyen áldozat-mentalitásra? Ez a hozzáállás megerősíti ezeket az embereket az alsóbbrendűségi komplexusukban és áldozat-mentalitásukban, és egy olyan illúziót teremt, ami miatt csatlakoznak a dzsihádhoz – így megmenthetik a muszlimokat, valamint magukat, végül pedig elérhetik a Paradicsomot. Ez az ideológia az iszlám lényegéből ered, és ez az elsődleges forrása [a terrorizmusnak]. E nélkül nem lenne iszlamizmus vagy terrorizmus a muzulmán országokban vagy közösségekben, sehol a világon. Többé nincs olyan ország a Földön, amelyek mentes lenne az iszlamizmustól és a terrorizmustól.

Műsorvezető: Tehát Ön azt mondja, hogy ennek a mozgalomnak az eredeti oka nem az iszlám különálló, szélsőséges, iszlamista része, hanem hogy alapvetően magának a vallásnak a magjából ered. Ön ezt mondja.

Hamed Abdel-Samad: Ez a mag az iszlám szövegei, az iszlám története, valamint az iszlám példaképe és alapítója. Az ISIS semmit mást nem tesz, mint amit anno Mohamed és utódai tettek: fegyverek használatával és népek leigázásával hoztak egy ideológiát a világba. Egyiptomiként soha nem születhettem volna muszlimnak, ha Mohamed utódai nem viselkedtek volna úgy, mint az ISIS. Ugyanez igaz Marokkóra, Iránra és valójában mindenhol, ahol az iszlám elterjedt. Az iszlám teljes története a hódítás története.

[…]

[A muszlimok azt mondják:] Áldozatok vagyunk – ha nem tudlak leigázni, akkor én leszek az áldozatod.

[…]

A probléma nem az, hogy néhány száz [ISIS harcos] visszatér, hanem hogy a kormányzati és iszlám struktúrák egyáltalán nem képesek befogadni ezeket az embereket. A radikalizálódás naponta növekszik. Az állam nem tudja a nap 24 órájában nyomon követni a potenciális terroristákat. Mindez nem lehetséges. Aztán arra ébredünk, hogy az egyikük egy teherautót vezetett a tömegbe. Arra ébredünk, hogy valaki elkövetett egy terrortámadást egy karácsonyi vásáron. És ezzel együtt kell élnünk. Azt javaslom, hogy ezeket az embereket állítsuk egy nemzetközi bíróság elé, és súlyos büntetést szabjunk ki rájuk. Rájöttek, hogy az igazságszolgáltatásunk nagyon lazán bánik velük. Tudják, hogy vannak különböző [jogi] kiskapuk. Utálják a demokráciát, harcolnak a demokrácia ellen, mégis kihasználják a demokráciát ellenünk, annak érdekében, hogy bővítsék infrastruktúrájukat, sőt, hogy megöljenek minket.

[…]

Rendkívül veszélyesnek tartom, hogy mindig csak erről a „népszerű” 300 vagy 400 emberről beszélünk, és a többi muszlim és az iszlám meg általában rendben van. A radikalizálódásnak azonban több rétege van. Vannak ISIS harcosok, és vannak emberek, akik elfogadják ezt az ideológiát, de nem mentek Szíriába. Több ezer, több tízezer él köztünk. Továbbá van egy konzervatív iszlám teológia, amely nem közvetlenül mondja, hogy „Menj oda és harcolj”, de ugyanazzal a világnézettel rendelkezik. A keresztényekről, a hitetlenekről és másokról ugyanaz a véleményük, és ez az áldozat-mentalitást is táplálja. És természetesen ott van még az az erőszak is, amelyet ezek az emberek a családjukban tapasztalnak – amikor a gyermek felnövekvén azt látja, hogy az apja és az anyja közötti első kommunikációs módszer az erőszak. Más szóval, a probléma első megoldása az erőszak. A gyermek ezzel a traumával nő fel, de ezzel a természettel is – az erőszak az első lehetőség az ilyen helyzetben. Ha egy gyermek egészséges módon kívánja kezelni a szexualitás problémáit, ehhez kifejezési módokra van szüksége. Ez jól ismert a pszichológiában. Amikor egy gyermek eltérő üzeneteket kap az iskolából, a családból és a mecsetből, az rendkívül veszélyes a személyes világképére nézve. Egy megalapozott világképre van szüksége. Amikor a Korán vagy az iszlám néha azt mondja, hogy a tolerancia rendben van, az altruizmus rendben van, de a következő mondatban már a háborúról van szó, és hogy a nem muszlimok „bűnösök”, „képmutatók” és „hitetlenek”, amikor a világ hívőkre és hitetlenekre van osztva – ami az iszlám teológia velejárója –, az is egyfajta példa. A prófétát nem szabad megkérdőjelezni az iszlámban, bár egy hadúr volt, és furcsa módon kezelte a nőket. Amikor ezt az embert a fiatal muszlimok, akik Kantot, Spinozát és Voltair-t tanulnak, példaképnek tekintik, megőrülnek.

[…]

Muszlim nő: Most már számos szinten sértette meg a muszlimokat egyetlen mondatban. Először is, ha szeretné kritizálni Mohamed prófétát, akkor joga van erre. Ezt nem tiltom meg. De kérem ezt objektíven és tiszteletteljesen tegye. Sok szinten megsértette az iszlámot, és nem kell csodálkoznia azon, hogy a muszlimok miért veszik ezt személyesre és utasítják el a tevékenységét.

[…]

Hamed Abdel-Samad: Én egy olyan embert kritizálok, aki már 1400 éve halott. 13 nővel házasodott meg. Az élete utolsó nyolc évében 80 háborút vívott. Háborús foglyokként kezelt nőket. Miért ne kritizálhatná egy 21. századi felvilágosult ember ezt a személyt? Miért érdemli meg a kritikától való mentességet?

[…]

Amikor az iszlám nőkkel szembeni erőszakosságáról beszélünk, empirikus adatok állnak rendelkezésünkre. Menjen el bármelyik női menedékhelyre Ausztriában vagy Németországban, és nézze meg, kik vannak ott többségben. Meg fog lepődni! Olvassa el az öngyilkosságot elkövető nőkről szóló tanulmányokat, és kérdezze meg magától, hogy a muszlim nők miért követnek el kétszer annyira öngyilkosságot, [mint a nem muszlim nők]. Vannak empirikus tanulmányok. Mindig a szabadság hiánya miatt történik az öngyilkosság. Valakinek a lánya valahol tanulni akar, de nem engedik, ezért megöli magát. Egy nem muszlimhoz szeretne férjhez menni, de a jó öreg iszlám, az iszlám képzeletbeli istene azt suttogta, hogy ez nem lehetséges. Tehát a szeretetnek meg kell halnia, és ezért egy fiatal nő is meghal. Milyen gyakran tette tönkre az emberek életét ez a képzeletbeli isten?!


Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=11416

Bejegyzés: on 2019. jún. 3.. A bejegyzés kategóriái: Hamed Abdel-Samad, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes