“A bengáli muszlimok a saját földünkön, a saját házunkban gyilkoltak minket”


Más népekkel nincs problémánk: a hindukkal, burmaiakkal, sanokkal, kachinokkal és karenekkel. Senkivel sincs semmi gondunk. Kijövünk velük békében, boldogan, nincs semmi problémánk.

A bengáli csőcselékkel megélt tapasztalataimról szeretnék beszélni, akik idejönnek és megölik az ártatlan rakin embereket, mint amilyen én is vagyok.

Felhívtuk a nővéremet – csak beszélgetni, hogy mi újság van –, amikor azt mondta: „Hát, egy csomó ember jön kifele a mecsetből, üvöltöznek, ordítoznak és rohannak a mi lakónegyedünk felé.” A mecset délen van, a házunk pedig északon. A testvérem ezt mondta a telefonban: „Soha életemben nem láttam még ilyet, ezek meg fognak ölni minket, jönnek, jönnek errefelé!” Kérdeztem, mennyien vannak, ő pedig azt mondta, talán több mint 10 ezren. „Rengeteg ember, életemben nem láttam ilyet”. Majd azt mondta: „Már kövekkel dobálóznak!”

Ahogy ott üvöltöztek … azt ordították, hogy „nariatopi dzsinabar, allahu akbar dzsinabar, maug-kara-hari”. A dzsinabar jelentése szerint egyfajta áldás az iszlámban. Egy áldás a muszlimok számára. Allahu akbar dzsinabar: egy áldás arra, hogy sikerrel járjanak azok, akik hisznek Allahban – ilyesmit jelent. A nariatopi jelentése az, hogy segítsen abban, hogy az iszlám növekedjen az egész világon, a dzsihád által. A maug-kara-hari jelentése pedig: „Öld meg az összes rakint, vágd el a rakinok nyakát”.

Szóval a csőcselék a ház elé ért és üvöltöttek, ordibáltak, sőt, még a késeiket is mutogatták: „Gyertek elő, megölünk titeket! Megölünk titeket!” Ezután hirtelen kinyitották az ajtónkat, bejöttek és leszúrták a férjemet. Majd pedig megvágtak a fejemen. Miután megölték a férjemet, ezek a 10-12 éves gyerekek – a diákjaink – azt mondták nekem: „Korábban azt mondogattad, hogy Buddha, Buddha! A te Buddhád most nem tud segíteni neked!” Ezt nem fogom elfelejteni. És amikor a férjem teste már nem is mozdult, még akkor is ütötték a férjemet azok a fiatal gyerekek … mint egy bábut. Ezt sem fogom soha elfelejteni. Minden házat felgyújtottak, és a faluban négy ember meghalt.

És mindenki ugyanazt a történetet mesélte: a sok felfegyverzett muszlim, akik azért jöttek, hogy megöljenek bennünket, a gyerekeket küldték előre. Fiatal gyerekeket, 10-15 éveseket – ők voltak a frontvonalban.

Amikor gyerek voltam, mindig az 1942-es mészárlásokról hallottam. Minden este lefekvéskor azt a történetet mesélték, hogy a szüleimnek el kellett menekülniük a muszlim gyilkosok elől, akik megölték a nagymamámat és a nagypapámat. Anyám akkor volt terhes a legidősebb bátyámmal. A falunk vezetője összehívott mindenkit és azt mondta, hogy el kell menekülnünk, nem maradhatunk ott. Át kellett kelnünk a hegyeken a másik völgybe és hasonlók. Másnap az apám visszatért (megmenteni néhány értéket). A muszlimok pedig jöttek, hogy megöljék az apámat. Az apám elmesélte, hogy futott, a muszlimok meg késekkel döfködve futottak utána. Apám beugrott a folyóba, majd azután elfutott.

Minden nap a szülővárosomról álmodom. Annyira szeretem a szülővárosomat. Miért kellett elhagynom a szülővárosomat? Vissza akarok térni a szülővárosomba! A bengáli muszlimok (rohingják) a saját földünkön, a saját házunkban gyilkoltak minket. Nem tudjuk, mit tehetnénk.

Islamization of Burma Through Chittagonian Bengalis as “Rohingya Refugees“

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=11561

Bejegyzés: on 2019. jún. 26.. A bejegyzés kategóriái: Burma, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes