A muszlimok közötti unokatestvér házasságok tragikus következményei

A Daily
Mail
arról számolt be, hogy „a tudósok úgy vélik, hogy az
Egyesült Királyságban több mint 13 000 ember rendelkezik olyan DNS-sel, ami
arra utal, hogy ezek az emberek <<nagyon közeli rokonok közötti
belterjesség>> eredményeként születtek.

Ez kapcsolódik az Egyesült Királyságba és Európába történő
tömeges muszlim migrációhoz. A muzulmán bevándorlók egész Európában teljes
mértékben kihasználják azt, amit a hitetlenek nagylelkű jóléti
államai kínálnak számukra: ingyenes vagy erősen támogatott
lakhatást, ingyenes oktatást, ingyenes orvosi ellátást, minden egyes gyermekkel
növekvő családi támogatásokat, munkanélküli segélyt. És bár sok európai állam
kínál ilyen előnyöket, egyesek gazdagabbak, mint mások, következésképpen még
ennél is nagylelkűbbek. Nem meglepő módon a muzulmán bevándorlók alig várják,
hogy befogadják őket ezek az országok – különösen Németország és Svédország –,
ahol élvezhetik a hitetlen adófizetők által kínált bőséges segélyeket.

A nyugati társadalmak ezzel kapcsolatos pénzügyi költségei
óriásiak. A muszlim családok általában sokkal nagyobbak, mint a nem muszlim
családok. Ez azt jelenti, hogy az – ingyenes vagy támogatott – háznak
nagyobbnak kell lennie. A családi támogatások nagyobbak. A bevándorlók
gyermekeinek oktatása drágább, mint az őslakos népességé, mivel a tanulónkénti
általános oktatás költségein túlmenően ezeknek a bevándorlóknak speciális
osztályokra és akár a helyi nyelven oktató magántanárokra is szükségük van. A
nyelv tanítása óriási többletköltség. Az olyan oktatás biztosítása, amely
megpróbálja nekik a nyugati értékeket megtanítani, hogy előmozdítsa a remélt
integrációjukat, szintén pénzbe kerül – és mindeddig egyedülálló kudarc volt.

A muzulmán bevándorlók körében a munkanélküliség nagyon
magas, és úgy tűnik, hogy nem azon vannak, hogy munkát találjanak, mivel a
kapott juttatások annyira nagylelkűek. Becslések szerint a franciaországi
muzulmán fiatalok 40 százaléka és a németországiak 50 százaléka munkanélküli, mégis
távol vannak a szegénységi küszöbtől, mivel sokféle szociális juttatást kapnak.
Ahogy már említettük: lakhatást, oktatást, orvosi ellátást, családi és
munkanélküli-támogatásokat. Miért dolgozzanak, ha az élet annyira jó lehet
munka nélkül is? Becslések szerint a dán jóléti kiadások 40 százaléka a
lakosság 5 százalékát kitevő mohamedánokhoz kerül. Otto Schilly volt német
belügyminiszter a bevándorlókról azt mondta: „Az újonnan érkezők hetven
százaléka érkezésük napjától számítva [2002 óta] segélyen van.” Svédországban,
ahol talán a leginkább aggasztó a helyzet, becslések szerint a 10 milliós
népességen belül a bevándorlók száma 1,5 millió fő. Ezek a bevándorlók
becslések szerint évente csaknem 14 milliárd dollárjába kerülnek az
adófizetőknek. A magas szintű jóléti juttatások magas munkanélküliséget
eredményeznek. Christopher Caldwell elemző szerint: „Az 1970-es évek elején a
németországi 3 millió külföldiből 2 millió volt a munkaerőpiacon; a
századfordulón már csak 2 millió a 7,5 millióból.” A korábbi külföldiek főként
törökök voltak, akik azért jöttek, hogy dolgozzanak. A legfrissebb muszlim
gazdasági bevándorlóknak – többségük arab, akik közül sokan állítólag „szír
menekültek”, de valójában egyáltalán nem szírek – a jóléti juttatások járnak a
fejében, nem pedig a munka. Svédországban a 2015-ben érkezett 163 000
menedékkérő közül 2016 közepére csak 494-nek volt munkája. Ez azt sugallja,
hogy nem nagyon próbáltak munkát találni. Az Egyesült Királyságban a 16 és 74
év közötti muszlimok (mind a bevándorlók, mind azok, akik ott születtek) csupán
19 százaléka van teljes munkaidőben foglalkoztatva. Minden európai országban a
muszlim munkanélküliség szintje kétszerese vagy háromszorosa a nem muzulmánokénak.
Ezek a munkanélküli-ellátások jelentősen megterhelik az állami költségvetést.

Annak ellenére, hogy nagyszámú muszlim
kap jóléti juttatást, ez nem az egyetlen bevételi forrásuk. Gyorsan rájönnek,
hogy lehet pénzt keresni a kábítószer-ügyletekből és a lopott áruk eladásából
is, nem csupán a jóléti juttatásokból. Ahogyan egyes muzulmánok a szociális
juttatások kifizetését a dzsizja – az iszlám társadalmakban a nem muszlimok
által tradicionálisan fizetett adó, annak érdekében, hogy életben maradhassanak
és gyakorolhassák saját vallásukat – egy formájaként értelmezik, mások úgy
gondolják, hogy a hitetlenek tulajdonának elvétele, rablások és utcai
rablótámadások során, pusztán a dzsizja egy másik formájának behajtása.

A muszlimok által elkövetett szexuális
zaklatások és nemi erőszakok rendkívül magas aránya tükrözi azt, hogy a nem
muzulmán nőkre szabad prédaként tekintenek,
azok állítólagos szégyenletes öltözködése és viselkedése miatt. Gondoljunk a
rotherhami kislányokra, akiket muszlim nemi erőszak bandák férfi tagjai egymás
között adtak körbe. Gondoljunk arra az 1200 német nőre és lányra, akiket 2000
muzulmán férfi szexuálisan bántalmazott Kölnben a 2016-os újév napján.
Mindannyian „maguknak köszönhették a bajt”. A muzulmán bűnözés ilyen
magas szintjének költségei már túlmennek a konkrét bűncselekmények költségein,
ráadásul a közbiztonság romlását is okozzák. Ezek
a költségek magukban foglalják a büntető igazságszolgáltatás teljes emberi
állományát: több rendőr, több ügyész, több ügyvéd, több bíró, több börtöncella
és több börtönőr szükséges. Mindez plusz költség.

A muszlim bevándorlók nagyarányú jelenlétéből
adódó költségek között szerepel egy olyan költség, amely nem kap kellő
figyelmet. Ez az unokatestvérek házasságainak költsége. Az ilyen házasságok
rendkívül gyakoriak a muzulmánok, különösen a pakisztáni és a bangladesi
mohamedánok körében. A brit Daily Mail-ben megjelent cikk, „Az unokatestvérek házasságának tragikus igazsága” fényt vetett a
problémára. A cikk Hiba Maloof, egy fiatal pakisztáni-brit lány esetén
keresztül világítja meg a problémát, aki azon gondolkodott, hogy hozzá menjen-e
feleségül az unokatestvéréhez.

————————————————————————-

Részletek a Daily Mail cikkéből:

Hosszú hullámos hajjal és sötétbarna
szemmel megáldva Hiba Maroof gyönyörű tizenéves lány. Lágyan beszél, yorkshire-i
nyelvjárásra, amely annyira jellegzetes Bradfordra, ahol született és ahol
nevelkedett. Előtte áll az élet, mégis, mindössze 18 évesen már megvitatja
családjával, hogy kell-e előre elrendezett házasságot kötnie, és hogy jövőbeli
férje az egyik unokatestvére legyen-e. Ugyanis Hiba a város brit-pakisztáni
közösségéből származik, amelyben egy széleskörű tudományos tanulmány szerint az anyák körülbelül 60 százaléka
unokatestvérrel házasodott
. Nagybátyja, Younis azt reméli, hogy Hiba is így
fog tenni, és követi a családi hagyományt, mivel, a saját öt gyermeke közül négy közeli
hozzátartozóval házasodott
. Hiba apja azonban bizonytalan. Az anyja is
nagyon ellenzi, hogy lánya ilyen közeli hozzátartozóval házasodjon, mert saját
első házassága – egy unokatestvérével – válással végződött.

Hiba – aki egyedülálló és a Leeds Egyetemen hallgatója – gyakori
dilemmával szembesül. A története azért került a nyilvánosság figyelmének
középpontjába, mert a BBC leadott egy dokumentumfilmet „Hozzá menjek-e az unokatestvéremhez?” címmel, amely az
unokatestvérek közötti házasságot vizsgálta.

Közeli rokoni kapcsolatoknak olyan párok számítanak, akik
legalább másodunokatestvérek vagy közelebbi rokonok. Ez a gyakorlat
Nagy-Britanniában már több mint 400 éve törvényes, de a társadalom egyik utolsó
tabujának számít.

A brit-pakisztáni és bangladesi közösségekben az
unokatestvérek közötti házasság célja a család megerősítése és a vagyon megtartása.
Az ilyen párok gyermekei azonban súlyos egészségügyi kockázatoknak vannak
kitéve. És amikor tragikus módon
fogyatékossággal születnek, az adófizetőknek kell finanszírozniuk a
gyógykezelés NHS (állami egészségbiztosítás) által kifizetett óriási
költségeit, amelyek egy élet alatt több millió fontra rúghatnak.

A Mailnek bemutatott új hivatalos adatok aggasztó képet
mutatnak Anglia szerte. Megdöbbentő, hogy az unokatestvérek közötti házasság
kulcsfontosságú tényező abban, hogy hetente átlagosan két gyermekhalál
történik. Ez az adat abból a tényből származik, hogy az elmúlt öt évben
összesen 545, közeli rokoni kapcsolatban levő pároktól született fiú vagy lány
halt meg gyermekkorban. Ezek az adatok az Oktatási Minisztériumtól származnak,
mely adatokat gyűjt az önkormányzatok Gyermekhalál Áttekintő Fórumától (Ezeknek
a testületeknek a feladata megvizsgálni minden 18 év alatti gyermek halálát).
Több ezer rokonházasságokból származó gyermek azonban életben marad, de
félelmetes fizikai vagy mentális problémákkal küzdenek. Ide tartoznak a vakság,
süketség, vérbetegségek, szív- vagy veseelégtelenség, tüdő- vagy májproblémák,
és rengeteg gyakran gyógyíthatatlan és összetett neurológiai vagy agyi
rendellenesség.

A BBC Newsnight egyik beszámolója szerint a
brit-pakisztáni emberek tizenötszörös valószínűséggel szülnek genetikai
rendellenességgel rendelkező gyermekeket, mint az átlagnépesség. Bár csupán a teljes
születésszám három százaléka történik náluk, mégis az ilyen egészségügyi
problémákkal küzdő brit gyermekek közel egyharmadáért ők felelnek. A város egészségügyi tisztviselői szerint
Birminghamben, ahol a pakisztáni származású anyák fele közeli hozzátartozóval
házasodik, az első unokatestvér házasságokból származó minden tizedik gyermek
vagy csecsemőkorban meghal vagy genetikai betegségek okozta súlyos, egész
életen át tartó fogyatékosságok fejlődnek ki náluk.
Eközben az NHS által
finanszírozott, Kiterjesztett Genetikai Szolgáltatások Projekt kutatási
dokumentuma kimutatta, hogy Birminghamben a 2009–2010-es időszakban
„határozottan vagy valószínűleg” a
pakisztáni unokatestvér szülőktől örökölt genetikai rendellenességek miatti
kombinált halvaszületési és halálozási arány 38-szor volt magasabb, mint a
fehér európai csecsemők között a városban
. A jelentés – amely az egyik
legátfogóbb ebben az egészségügyi és társadalmi problémában – kimondja: „Az
érintett gyermekek csaknem egyharmada öt éves kor előtt meghalt. A túlélők
többsége krónikus fogyatékosságban szenved, és családjuk gondozza őket, mindez
óriási érzelmi és pénzügyi terhet jelentve számukra”.

Bradfordban, ahol a tinédzser Hiba Maroof él, az orvosok
és az ápolók azt mondták nekem, hogy a gyermekosztályokon számos olyan
gyermeket gondoznak, akik nem tudnak beszélni és csöveken keresztül táplálják
őket. Hiba egy olyan brit-pakisztáni közösségből származik, amelyben az anyák
körülbelül 60 százaléka unokatestvérrel házas. Eközben a város speciális
iskolái próbálnak megbirkózni a hatalmas számú tanulási nehézségekkel küzdő
tanulóval. A probléma az, hogy az
unokatestvér-házasságokban született csecsemők úgynevezett recesszív genetikai
rendellenességektől szenvedhetnek, amelyek súlyos fogyatékossággal és korai
halállal járnak. A veszélyek – és az NHS óriási költségei – ellenére
a BBC
szerint az Egyesült Királyságban a
pakisztáni háttérrel rendelkező párok 55 százaléka unokatestvér-házasságban él
.

Hét évvel ezelőtt, Steve Jones, az University College
London élenjáró genetikai professzora figyelmeztetett, hogy az általa„belterjességnek” nevezett
jelenség a brit muszlim közösségekben, veszélyezteti a gyermekek egészségét.

Az Oldham város önkormányzata által felügyelt Egészségügyi
és Jóléti Testület azonban a közelmúltban kijelentette, hogy az unokatestvérek
házassága „a kulturális és társadalmi élet szerves része”, és amúgy is a mélyen
gyökerező gyakorlat megállítására tett kísérletek szerintük „nem valószínű,
hogy sikeresek” lennének.

Az a nézet, miszerint a társadalomnak nem szabad
beavatkoznia egyes etnikai közösségek szokásaiba, bizonyos fokú szimpátiát nyer
még az orvosi szakma legfelsőbb szintjein is…

Small professzor azonban úgy véli, hogy az unokatestvér-házassághoz
való hozzáállás megváltoztatása a fiatal muszlimok körében, a házastársak
Egyesült Királyságba történő behozatalának szigorúbb ellenőrzése, valamint a
családok érzékeny tájékoztatására tett erőfeszítések az egészségügyi
következményekkel kapcsolatban a jövőben csökkenthetik a rendellenességek és a
gyermekhalálok számát. Szerinte ennek ellenére nem világos, hogy mindez sikeres
lesz-e …

Ann Cryer volt munkáspárti képviselő, aki Keighley-t
képviselte Bradford közelében, bátran felhívta a figyelmet a kérdésre, de a
baloldal megtámadta azért, amiért a képviselőnő az ilyen „középkori” házasságok
megszüntetésére szólított fel. Azt mondta: „Nem méltányos a gyermekekkel vagy
az NHS-sel szemben, amelynekkezelnie kell őket. Ha bemegy a gyermekosztályra
Bradfordban vagy Keighley-ben, akkor ott a gyerekek több mint fele ázsiai (többnyire
a „muszlim” PC fedőneve – ford.) közösségből származik.”

Philip Davies, Shipley, egy másik Yorkshire-i
választókerület Tory képviselője még ennél is tovább ment. Nagy vihart kavarva
megkérdőjelezte a rokon szülők beteg gyermekeinek kezelésével járó állami költségek
létjogosultságát és a következő kérdést tette fel a Mail-nek: „Nincs itt az
ideje Nagy-Britanniában az első unokatestvérek házassága törvényen kívül helyezésének?”

Nagy-Britannia első ázsiai főnemese, Flather bárónő, aki
magát „hindu ateistának” tartja szintén elmondta nekünk: „Az ilyen házasságokat részben abból a konformista vágyból kifolyólag
kötik, mely szerint minden vagyont a családban kell tartani, részben pedig
annak érdekében, hogy idehozzanak egy rokont. Olyan sok a fogyatékosság a
gyermekek körében. Ha bármelyik ilyen családot meglátogatja, ott négy vagy öt
olyan gyermeket fog találni, akik közül legalább egynek vagy kettőnek van
valamilyen egészségügyi problémája
. Valójában egy olyan középkori szokást
importáltunk, amelynek a modern társadalomban nem szabad helyet biztosítani.”

Rámutatott: „A „beltenyészet” kifejezés kellemetlen, de
pontos leírása annak, ami genetikai ismereteink ellenére a 21. századi
Nagy-Britanniában történik. Nem csoda, hogy a Bradfordban született gyermekek
több mint hat százaléka súlyos fogyatékossággal rendelkezik, beleértve a
vakságot, a süketséget és a neurodegeneratív állapotokat. Mégis, ha
közzétesszük ezeket az igazságokat, azzal magunkra zúdítjuk a politikailag
korrekt hadosztály haragját, akik elutasítják bármi olyannak a megfontolását,
ami beavatkozhat a gondosan felépített utópikus multikulturális
fantazmagóriájukba”.

Valóban:az egész kérdés annyira vitára ingerlő, hogy
kevesen merik felhozni. Az NHS orvosai és ápolói vonakodnak felszólalni, mert
attól tartanak, hogy rasszistának bélyegzik őket.

Egy Redbridge-ben dolgozó ápoló elmondta, hogy sok
fogyatékkal élő gyermek gondozásában segít. Azt mondta: „Szörnyű terhet hárítanak az unokatestvér szülőkre, akik gyakran
nincsenek tudatában annak, hogy olyan gyermekeket hoznak világra, akiknek egész
életükben egészségügyi problémáik lesznek.
A saját kapcsolatuk is
megszenvedi ezt …”

Az ugyanabból a körzetből származó nyugdíjas NHS-nővér
hozzátette: „A gyermekeket a már így is túlterhelt NHS eszközeivel tartják
életben. A kelet-londoni kórházak gyermek-osztályain láttam ennek
következményeit. Az intenzív ápolásraszolgáló
ágyakat olyan szörnyű fogyatékossággal élő csecsemők veszik igénybe, akik rokon
szülőktől születtek.
Ők soha nem fognak kikerülni a pelenkából. Néhányan a
nyöszörgésen kívül mást soha nem fognak tudni mondani. Olyan súlyos problémák
vannak velük, hogy életük során rengeteg pénzbe fognak kerülnek”. Egy másik
orvos nemrég egy internetes fórumon panaszkodott: „A probléma az, hogy senki
sem meri kimondani, hogy <<Hagyjanak fel az unokatestvérek közötti
házasságokkal>>, mert ez politikailag inkorrekt lenne”. Ali, egy fiatal
muzulmán férfi, nemrégiben ezt írta: „A belterjes házasságok oka az, hogy a szülők
azt akarják, hogy gyermekeik jövedelme a családban maradjon….

Még ennél is aggasztóbb, hogy közeli rokonság miatt sérült
gyermekek száma várhatóan növekedni fog, mivel az etnikai [vagyis a muszlim]
közösségekben a születési arány növekszik. Yorkshire-ben és Humber-ben (ami
magában foglalja Bradfordot, Kirkleest, Leeds-et, Sheffield-et és Rotherhamot)
az orvosoknak évente 600 esettel kell foglalkozniuk – a körzeti közegészségügyi
tisztviselők által közzétett dokumentumok szerint ezek száma 2031-re várhatóan
évi 2400-ra emelkedik.

——————————————————-

Ez a hosszú cikk a muszlim családokban történő belterjesség következményeivel foglalkozik. Noha az első unokatestvérek házassága az Egyesült Királyságban nem illegális, szinte minden ilyen házasság brit-pakisztáni vagy -bengáli, vagy kisebb mértékben, de mégis jelentős mértékben a brit-arab otthonokban zajlik. Két statisztika különösen megdöbbentő.

Először: a brit pakisztániak kb. 60 százaléka házasodik
unokatestvérrel. Másodszor, az átlagnépességhez képest a brit pakisztániaknál
13-szor nagyobb a valószínűséggel annak, hogy súlyos veleszületett
rendellenességekkel rendelkező csecsemők születnek. A Daily Mail cikke
egyértelművé tette, hogy még azok a párok is, akiknek súlyos fogyatékos
gyermekeik vannak, továbbra is még több gyermeket szándékoznak szülni, és nem
érdekli őket a genetikai magyarázat. Egyes családokban kettő vagy három
gyermeknek is vannak ilyen hiányosságai. Egyfajta inshallah-fatalizmust
mutatnak (insallah – ha Allah úgy akarja), és nem gondolkodnak tisztán, vagy
szándékosan nem vesznek tudomást a genetikai bizonyítékokról. Ahogy Iftacan, a
súlyos veleszületett állapotban lévő két gyermek apja mondja a cikkben: „ez
valószínűleg szerencse kérdése”.

Sőt, sok orvos és nővér fél nyíltan megvitatni az
unokatestvérek közötti házasságok következményeit, valamint annak
szükségességét, hogy elriasszák őket ettől vagy törvény segítségével tiltsák,
attól tartva, hogy „rasszistának” bélyegzik őket.

Miért támogatják ezek a muszlim családok az unokatestvérek
közötti házasságot? Ennek egyik oka a
család azon vágya, hogy a vagyont a családon belül tartsák.
A muszlimok ezt
gyakran említik fontos szempontként. Egy A.l.-ként azonosított férfi azt írta,
hogy „A belterjes házasságok oka az, hogy a szülők azt akarják, hogy gyermekeik
jövedelme a családban maradjon”. Attól tartanak, hogy a pénz vagy a vagyon, amelyet
egy családtag keresett vagy örökölt, válás vagy halál következtében végül egy
nem rokon házastársnál landol. A
muzulmánok azt is megemlítették, hogy az unokatestvérek révén kell
„megerősíteni a családot”. Ez a bizalom kérdéséről szól.
A muszlim
társadalmakban nem támaszkodhatnak arra, hogy bíróságokon vagy más
intézményeken keresztül szolgáltatnak igazságot. Úgy hiszik, hogy a bizalom
valószínűbb akkor, ha családtagokkal, nem pedig a kívülállókkal van dolga az
embernek. Ez egy törzsi önvédelmi hozzáállás, a család szintjén.

Egy
másik szempont,
amelyet a Daily Mail cikkében
csak épp, hogy megemlítenek, az a vágy, hogy Pakisztánból (vagy Bangladesből
vagy Indiából) áthozzanak egy
családtagot
az Egyesült Királyságba,
aki egy egyesült királyságbeli lakos vagy állampolgár házastársaként könnyebben
beléphet az országba. Egy másik megfontolás az, hogy a pakisztáni-brit férfiak előnyben részesítik az olyan lányokkal
történő házasságot, akik alázatosabbak, kevésbé „nyugatiasak”
, és ilyen
lányok könnyebben találhatók Pakisztánban.

Az első unokatestvérek házassága katasztrofális
következményekkel jár az NHS számára. Az ilyen házasságokban a született rendellenességekkel
élő gyermekek gondozása – amint fentebb említettük – évente átlagosan 50 000
fontba kerül. Azok, akik túlélik (sokan ötéves koruk előtt meghalnak),
becslések szerint egyenként több millió fontjába kerülnek az NHS-nek, „egy
egész életen keresztül tartó orvosi és egyéb ellátás során”. Ez tragédia a
gyermekek és a szülők számára egyaránt, valamint katasztrófális a Nemzeti
Egészségügyi Szolgálat számára is. Mindez csak akkor lenne elkerülhető, ha a
brit kormány bemutatná és széles körben nyilvánosságra hozná az
unokatestvér-házasságok és a súlyos születési rendellenességgel született
csecsemők közötti kapcsolat bizonyítékait, majd az ilyen házasságok betiltására
törekedne. Az Egyesült Királyságban évente veleszületett rendellenességgel
születettek száma 750 és 900 között van. A muszlimok és így az unokatestvér-házasságok
számának növekedésével ez a szám várhatóan növekedni fog. Hogy hány, az
unokatestvérek házassága miatt történt veleszületett rendellenesség van, arra még
nem derült fény. Tegyünk néhány visszafogott feltételezést. Tegyük fel, hogy az
évente veleszületett rendellenességekkel született 750–900 gyerek közül 500-an
vannak olyanok, akiknél az ok az, hogy a Nagy-Britanniában élő muszlim szülők
unokatestvérek. Tegyük fel azt is, hogy e csecsemők közül 100 meghal
születéskor vagy egy éven belül, és 400 marad életben, hogy súlyos
fogyatékossággal éljen, átlagosan 40 éves korig. Ha minden olyan gyermek
gondozásának költsége, aki eléri a felnőttkort és megéri a 40 évet évi 50 000
fontba kerül – a becslés a cikkben szerepel –, akkor kétmillió fontot kellene
költeni az élethosszig tartó gondozásra eme 400 gyermek mindegyikénél. És akkor
még nem vettük figyelembe az olyan súlyos rendellenességgel született 100
csecsemő intenzív ellátásának költségét, akik egy évig vagy annál rövidebb
ideig élnek. Tekintettel arra, hogy minden felnőttkort megérő,
rendellenességgel született gyermek élethosszig tartó gondozása kétmillió
fontot igényel, és hogy 400 ilyen gyermek születik évente az Egyesült
Királyságban, ez azt jelenti, hogy az NHS elkötelezi magát arra, hogy évente plusz
800 millió fontot költsön az abban az évben születettek egész élettartama
alatt. Az évtizedek során ez milliárdokká válik. Csak találgathatunk, hogy az
NHS mennyit költött az elmúlt 30 évben súlyos rendellenességekkel küzdő
csecsemőkre, akik Pakisztánból vagy Bangladesből érkező unokatestvérektől
születtek, vagy ezekből az országokból származó bevándorlók gyermekei voltak.

Még egy dolgot meg kell említeni. Bár az iszlám
alapszövegei konkrétan nem említik meg az unokatestvér házasságokat, de nem is
tiltják azt. Sőt Mohamed, (a nevelt fiától előzőleg elvált) saját
unokatestvérét Zajnab bint Dzsahsht (Mohamed apja nővérének lányát) vette el
hatodik feleségként. Továbbá Mohamed engedélyezte, hogy Fatima nevű lánya
hozzámenjen unokatestvéréhez, Alihoz, a későbbi 4. kalifához. Ezen tetteivel
nem csak precedenst teremtett, hanem egyenesen követendő és bátorítandó példát
is, mely évszázadokon át formálta a házasságkötési szokásokat az iszlám
világban, egészen a mai napig. A második kalifa Umar szintén unokatestvért vett
el.

Az unokatestvérek házasságának tilalma egészségügyi és
költségvetési kérdés. Ez egy kísérlet arra, hogy sok szenvedéstől megkíméljük
az embereket – köztük sok muzulmánt. Egy ilyen tilalom mindenki javára válna,
különösen a muzulmánok javára, a muszlim feleségek és férjeik, valamint
gyermekeik javára. Ez egy olyan intézkedés is, amely megakadályozza, hogy a
Nemzeti Egészségügyi Szolgálat több milliárd fontot költsön élethosszig tartó
támogatásként a veleszületett rendellenességekkel rendelkező több ezer emberre,
akiknek a száma drámaian csökkenne, ha ilyen tilalom érvényben lenne – olyan
pénzt, amit rák vagy szívbetegségek kezelésére fordíthatnának.


The Costs of Muslim Cousin-Marriage
Muzulmán rokonházasság: hatások az intelligenciára, az elmére, az egészségre és a társadalomra
Beltenyészet az iszlámban | Bill Warner
Családban marad 1.rész – Világtérkép a “vérfertőzésről”

Print Friendly, PDF & Email