A muszlimok közötti unokatestvér házasságok tragikus következményei

A Daily Mail arról számolt be, hogy „a tudósok úgy vélik, hogy az Egyesült Királyságban több mint 13 000 ember rendelkezik olyan DNS-sel, ami arra utal, hogy ezek az emberek <<nagyon közeli rokonok közötti belterjesség>> eredményeként születtek.

Ez kapcsolódik az Egyesült Királyságba és Európába történő tömeges muszlim migrációhoz. A muzulmán bevándorlók egész Európában teljes mértékben kihasználják azt, amit a hitetlenek nagylelkű jóléti államai kínálnak számukra: ingyenes vagy erősen támogatott lakhatást, ingyenes oktatást, ingyenes orvosi ellátást, minden egyes gyermekkel növekvő családi támogatásokat, munkanélküli segélyt. És bár sok európai állam kínál ilyen előnyöket, egyesek gazdagabbak, mint mások, következésképpen még ennél is nagylelkűbbek. Nem meglepő módon a muzulmán bevándorlók alig várják, hogy befogadják őket ezek az országok – különösen Németország és Svédország –, ahol élvezhetik a hitetlen adófizetők által kínált bőséges segélyeket.

A nyugati társadalmak ezzel kapcsolatos pénzügyi költségei óriásiak. A muszlim családok általában sokkal nagyobbak, mint a nem muszlim családok. Ez azt jelenti, hogy az – ingyenes vagy támogatott – háznak nagyobbnak kell lennie. A családi támogatások nagyobbak. A bevándorlók gyermekeinek oktatása drágább, mint az őslakos népességé, mivel a tanulónkénti általános oktatás költségein túlmenően ezeknek a bevándorlóknak speciális osztályokra és akár a helyi nyelven oktató magántanárokra is szükségük van. A nyelv tanítása óriási többletköltség. Az olyan oktatás biztosítása, amely megpróbálja nekik a nyugati értékeket megtanítani, hogy előmozdítsa a remélt integrációjukat, szintén pénzbe kerül – és mindeddig egyedülálló kudarc volt.

A muzulmán bevándorlók körében a munkanélküliség nagyon magas, és úgy tűnik, hogy nem azon vannak, hogy munkát találjanak, mivel a kapott juttatások annyira nagylelkűek. Becslések szerint a franciaországi muzulmán fiatalok 40 százaléka és a németországiak 50 százaléka munkanélküli, mégis távol vannak a szegénységi küszöbtől, mivel sokféle szociális juttatást kapnak. Ahogy már említettük: lakhatást, oktatást, orvosi ellátást, családi és munkanélküli-támogatásokat. Miért dolgozzanak, ha az élet annyira jó lehet munka nélkül is? Becslések szerint a dán jóléti kiadások 40 százaléka a lakosság 5 százalékát kitevő mohamedánokhoz kerül. Otto Schilly volt német belügyminiszter a bevándorlókról azt mondta: „Az újonnan érkezők hetven százaléka érkezésük napjától számítva [2002 óta] segélyen van.” Svédországban, ahol talán a leginkább aggasztó a helyzet, becslések szerint a 10 milliós népességen belül a bevándorlók száma 1,5 millió fő. Ezek a bevándorlók becslések szerint évente csaknem 14 milliárd dollárjába kerülnek az adófizetőknek. A magas szintű jóléti juttatások magas munkanélküliséget eredményeznek. Christopher Caldwell elemző szerint: „Az 1970-es évek elején a németországi 3 millió külföldiből 2 millió volt a munkaerőpiacon; a századfordulón már csak 2 millió a 7,5 millióból.” A korábbi külföldiek főként törökök voltak, akik azért jöttek, hogy dolgozzanak. A legfrissebb muszlim gazdasági bevándorlóknak – többségük arab, akik közül sokan állítólag „szír menekültek”, de valójában egyáltalán nem szírek – a jóléti juttatások járnak a fejében, nem pedig a munka. Svédországban a 2015-ben érkezett 163 000 menedékkérő közül 2016 közepére csak 494-nek volt munkája. Ez azt sugallja, hogy nem nagyon próbáltak munkát találni. Az Egyesült Királyságban a 16 és 74 év közötti muszlimok (mind a bevándorlók, mind azok, akik ott születtek) csupán 19 százaléka van teljes munkaidőben foglalkoztatva. Minden európai országban a muszlim munkanélküliség szintje kétszerese vagy háromszorosa a nem muzulmánokénak. Ezek a munkanélküli-ellátások jelentősen megterhelik az állami költségvetést.

Annak ellenére, hogy nagyszámú muszlim kap jóléti juttatást, ez nem az egyetlen bevételi forrásuk. Gyorsan rájönnek, hogy lehet pénzt keresni a kábítószer-ügyletekből és a lopott áruk eladásából is, nem csupán a jóléti juttatásokból. Ahogyan egyes muzulmánok a szociális juttatások kifizetését a dzsizja – az iszlám társadalmakban a nem muszlimok által tradicionálisan fizetett adó, annak érdekében, hogy életben maradhassanak és gyakorolhassák saját vallásukat – egy formájaként értelmezik, mások úgy gondolják, hogy a hitetlenek tulajdonának elvétele, rablások és utcai rablótámadások során, pusztán a dzsizja egy másik formájának behajtása.

A muszlimok által elkövetett szexuális zaklatások és nemi erőszakok rendkívül magas aránya tükrözi azt, hogy a nem muzulmán nőkre szabad prédaként tekintenek, azok állítólagos szégyenletes öltözködése és viselkedése miatt. Gondoljunk a rotherhami kislányokra, akiket muszlim nemi erőszak bandák férfi tagjai egymás között adtak körbe. Gondoljunk arra az 1200 német nőre és lányra, akiket 2000 muzulmán férfi szexuálisan bántalmazott Kölnben a 2016-os újév napján. Mindannyian „maguknak köszönhették a bajt”. A muzulmán bűnözés ilyen magas szintjének költségei már túlmennek a konkrét bűncselekmények költségein, ráadásul a közbiztonság romlását is okozzák. Ezek a költségek magukban foglalják a büntető igazságszolgáltatás teljes emberi állományát: több rendőr, több ügyész, több ügyvéd, több bíró, több börtöncella és több börtönőr szükséges. Mindez plusz költség.

A muszlim bevándorlók nagyarányú jelenlétéből adódó költségek között szerepel egy olyan költség, amely nem kap kellő figyelmet. Ez az unokatestvérek házasságainak költsége. Az ilyen házasságok rendkívül gyakoriak a muzulmánok, különösen a pakisztáni és a bangladesi mohamedánok körében. A brit Daily Mail-ben megjelent cikk, „Az unokatestvérek házasságának tragikus igazsága” fényt vetett a problémára. A cikk Hiba Maloof, egy fiatal pakisztáni-brit lány esetén keresztül világítja meg a problémát, aki azon gondolkodott, hogy hozzá menjen-e feleségül az unokatestvéréhez.

————————————————————————-

Részletek a Daily Mail cikkéből:

Hosszú hullámos hajjal és sötétbarna szemmel megáldva Hiba Maroof gyönyörű tizenéves lány. Lágyan beszél, yorkshire-i nyelvjárásra, amely annyira jellegzetes Bradfordra, ahol született és ahol nevelkedett. Előtte áll az élet, mégis, mindössze 18 évesen már megvitatja családjával, hogy kell-e előre elrendezett házasságot kötnie, és hogy jövőbeli férje az egyik unokatestvére legyen-e. Ugyanis Hiba a város brit-pakisztáni közösségéből származik, amelyben egy széleskörű tudományos tanulmány szerint az anyák körülbelül 60 százaléka unokatestvérrel házasodott. Nagybátyja, Younis azt reméli, hogy Hiba is így fog tenni, és követi a családi hagyományt, mivel, a saját öt gyermeke közül négy közeli hozzátartozóval házasodott. Hiba apja azonban bizonytalan. Az anyja is nagyon ellenzi, hogy lánya ilyen közeli hozzátartozóval házasodjon, mert saját első házassága – egy unokatestvérével – válással végződött.

Hiba – aki egyedülálló és a Leeds Egyetemen hallgatója – gyakori dilemmával szembesül. A története azért került a nyilvánosság figyelmének középpontjába, mert a BBC leadott egy dokumentumfilmet „Hozzá menjek-e az unokatestvéremhez?” címmel, amely az unokatestvérek közötti házasságot vizsgálta.

Közeli rokoni kapcsolatoknak olyan párok számítanak, akik legalább másodunokatestvérek vagy közelebbi rokonok. Ez a gyakorlat Nagy-Britanniában már több mint 400 éve törvényes, de a társadalom egyik utolsó tabujának számít.

A brit-pakisztáni és bangladesi közösségekben az unokatestvérek közötti házasság célja a család megerősítése és a vagyon megtartása. Az ilyen párok gyermekei azonban súlyos egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve. És amikor tragikus módon fogyatékossággal születnek, az adófizetőknek kell finanszírozniuk a gyógykezelés NHS (állami egészségbiztosítás) által kifizetett óriási költségeit, amelyek egy élet alatt több millió fontra rúghatnak.

A Mailnek bemutatott új hivatalos adatok aggasztó képet mutatnak Anglia szerte. Megdöbbentő, hogy az unokatestvérek közötti házasság kulcsfontosságú tényező abban, hogy hetente átlagosan két gyermekhalál történik. Ez az adat abból a tényből származik, hogy az elmúlt öt évben összesen 545, közeli rokoni kapcsolatban levő pároktól született fiú vagy lány halt meg gyermekkorban. Ezek az adatok az Oktatási Minisztériumtól származnak, mely adatokat gyűjt az önkormányzatok Gyermekhalál Áttekintő Fórumától (Ezeknek a testületeknek a feladata megvizsgálni minden 18 év alatti gyermek halálát). Több ezer rokonházasságokból származó gyermek azonban életben marad, de félelmetes fizikai vagy mentális problémákkal küzdenek. Ide tartoznak a vakság, süketség, vérbetegségek, szív- vagy veseelégtelenség, tüdő- vagy májproblémák, és rengeteg gyakran gyógyíthatatlan és összetett neurológiai vagy agyi rendellenesség.

A BBC Newsnight egyik beszámolója szerint a brit-pakisztáni emberek tizenötszörös valószínűséggel szülnek genetikai rendellenességgel rendelkező gyermekeket, mint az átlagnépesség. Bár csupán a teljes születésszám három százaléka történik náluk, mégis az ilyen egészségügyi problémákkal küzdő brit gyermekek közel egyharmadáért ők felelnek. A város egészségügyi tisztviselői szerint Birminghamben, ahol a pakisztáni származású anyák fele közeli hozzátartozóval házasodik, az első unokatestvér házasságokból származó minden tizedik gyermek vagy csecsemőkorban meghal vagy genetikai betegségek okozta súlyos, egész életen át tartó fogyatékosságok fejlődnek ki náluk. Eközben az NHS által finanszírozott, Kiterjesztett Genetikai Szolgáltatások Projekt kutatási dokumentuma kimutatta, hogy Birminghamben a 2009–2010-es időszakban „határozottan vagy valószínűleg” a pakisztáni unokatestvér szülőktől örökölt genetikai rendellenességek miatti kombinált halvaszületési és halálozási arány 38-szor volt magasabb, mint a fehér európai csecsemők között a városban. A jelentés – amely az egyik legátfogóbb ebben az egészségügyi és társadalmi problémában – kimondja: „Az érintett gyermekek csaknem egyharmada öt éves kor előtt meghalt. A túlélők többsége krónikus fogyatékosságban szenved, és családjuk gondozza őket, mindez óriási érzelmi és pénzügyi terhet jelentve számukra”.

Bradfordban, ahol a tinédzser Hiba Maroof él, az orvosok és az ápolók azt mondták nekem, hogy a gyermekosztályokon számos olyan gyermeket gondoznak, akik nem tudnak beszélni és csöveken keresztül táplálják őket. Hiba egy olyan brit-pakisztáni közösségből származik, amelyben az anyák körülbelül 60 százaléka unokatestvérrel házas. Eközben a város speciális iskolái próbálnak megbirkózni a hatalmas számú tanulási nehézségekkel küzdő tanulóval. A probléma az, hogy az unokatestvér-házasságokban született csecsemők úgynevezett recesszív genetikai rendellenességektől szenvedhetnek, amelyek súlyos fogyatékossággal és korai halállal járnak. A veszélyek – és az NHS óriási költségei – ellenére a BBC szerint az Egyesült Királyságban a pakisztáni háttérrel rendelkező párok 55 százaléka unokatestvér-házasságban él.

Hét évvel ezelőtt, Steve Jones, az University College London élenjáró genetikai professzora figyelmeztetett, hogy az általa„belterjességnek” nevezett jelenség a brit muszlim közösségekben, veszélyezteti a gyermekek egészségét.

Az Oldham város önkormányzata által felügyelt Egészségügyi és Jóléti Testület azonban a közelmúltban kijelentette, hogy az unokatestvérek házassága „a kulturális és társadalmi élet szerves része”, és amúgy is a mélyen gyökerező gyakorlat megállítására tett kísérletek szerintük „nem valószínű, hogy sikeresek” lennének.

Az a nézet, miszerint a társadalomnak nem szabad beavatkoznia egyes etnikai közösségek szokásaiba, bizonyos fokú szimpátiát nyer még az orvosi szakma legfelsőbb szintjein is…

Small professzor azonban úgy véli, hogy az unokatestvér-házassághoz való hozzáállás megváltoztatása a fiatal muszlimok körében, a házastársak Egyesült Királyságba történő behozatalának szigorúbb ellenőrzése, valamint a családok érzékeny tájékoztatására tett erőfeszítések az egészségügyi következményekkel kapcsolatban a jövőben csökkenthetik a rendellenességek és a gyermekhalálok számát. Szerinte ennek ellenére nem világos, hogy mindez sikeres lesz-e …

Ann Cryer volt munkáspárti képviselő, aki Keighley-t képviselte Bradford közelében, bátran felhívta a figyelmet a kérdésre, de a baloldal megtámadta azért, amiért a képviselőnő az ilyen „középkori” házasságok megszüntetésére szólított fel. Azt mondta: „Nem méltányos a gyermekekkel vagy az NHS-sel szemben, amelynekkezelnie kell őket. Ha bemegy a gyermekosztályra Bradfordban vagy Keighley-ben, akkor ott a gyerekek több mint fele ázsiai (többnyire a „muszlim” PC fedőneve – ford.) közösségből származik.”

Philip Davies, Shipley, egy másik Yorkshire-i választókerület Tory képviselője még ennél is tovább ment. Nagy vihart kavarva megkérdőjelezte a rokon szülők beteg gyermekeinek kezelésével járó állami költségek létjogosultságát és a következő kérdést tette fel a Mail-nek: „Nincs itt az ideje Nagy-Britanniában az első unokatestvérek házassága törvényen kívül helyezésének?”

Nagy-Britannia első ázsiai főnemese, Flather bárónő, aki magát „hindu ateistának” tartja szintén elmondta nekünk: „Az ilyen házasságokat részben abból a konformista vágyból kifolyólag kötik, mely szerint minden vagyont a családban kell tartani, részben pedig annak érdekében, hogy idehozzanak egy rokont. Olyan sok a fogyatékosság a gyermekek körében. Ha bármelyik ilyen családot meglátogatja, ott négy vagy öt olyan gyermeket fog találni, akik közül legalább egynek vagy kettőnek van valamilyen egészségügyi problémája. Valójában egy olyan középkori szokást importáltunk, amelynek a modern társadalomban nem szabad helyet biztosítani.”

Rámutatott: „A „beltenyészet” kifejezés kellemetlen, de pontos leírása annak, ami genetikai ismereteink ellenére a 21. századi Nagy-Britanniában történik. Nem csoda, hogy a Bradfordban született gyermekek több mint hat százaléka súlyos fogyatékossággal rendelkezik, beleértve a vakságot, a süketséget és a neurodegeneratív állapotokat. Mégis, ha közzétesszük ezeket az igazságokat, azzal magunkra zúdítjuk a politikailag korrekt hadosztály haragját, akik elutasítják bármi olyannak a megfontolását, ami beavatkozhat a gondosan felépített utópikus multikulturális fantazmagóriájukba”.

Valóban:az egész kérdés annyira vitára ingerlő, hogy kevesen merik felhozni. Az NHS orvosai és ápolói vonakodnak felszólalni, mert attól tartanak, hogy rasszistának bélyegzik őket.

Egy Redbridge-ben dolgozó ápoló elmondta, hogy sok fogyatékkal élő gyermek gondozásában segít. Azt mondta: „Szörnyű terhet hárítanak az unokatestvér szülőkre, akik gyakran nincsenek tudatában annak, hogy olyan gyermekeket hoznak világra, akiknek egész életükben egészségügyi problémáik lesznek. A saját kapcsolatuk is megszenvedi ezt …”

Az ugyanabból a körzetből származó nyugdíjas NHS-nővér hozzátette: „A gyermekeket a már így is túlterhelt NHS eszközeivel tartják életben. A kelet-londoni kórházak gyermek-osztályain láttam ennek következményeit. Az intenzív ápolásraszolgáló ágyakat olyan szörnyű fogyatékossággal élő csecsemők veszik igénybe, akik rokon szülőktől születtek. Ők soha nem fognak kikerülni a pelenkából. Néhányan a nyöszörgésen kívül mást soha nem fognak tudni mondani. Olyan súlyos problémák vannak velük, hogy életük során rengeteg pénzbe fognak kerülnek”. Egy másik orvos nemrég egy internetes fórumon panaszkodott: „A probléma az, hogy senki sem meri kimondani, hogy <<Hagyjanak fel az unokatestvérek közötti házasságokkal>>, mert ez politikailag inkorrekt lenne”. Ali, egy fiatal muzulmán férfi, nemrégiben ezt írta: „A belterjes házasságok oka az, hogy a szülők azt akarják, hogy gyermekeik jövedelme a családban maradjon….

Még ennél is aggasztóbb, hogy közeli rokonság miatt sérült gyermekek száma várhatóan növekedni fog, mivel az etnikai [vagyis a muszlim] közösségekben a születési arány növekszik. Yorkshire-ben és Humber-ben (ami magában foglalja Bradfordot, Kirkleest, Leeds-et, Sheffield-et és Rotherhamot) az orvosoknak évente 600 esettel kell foglalkozniuk – a körzeti közegészségügyi tisztviselők által közzétett dokumentumok szerint ezek száma 2031-re várhatóan évi 2400-ra emelkedik.

——————————————————-

Ez a hosszú cikk a muszlim családokban történő belterjesség következményeivel foglalkozik. Noha az első unokatestvérek házassága az Egyesült Királyságban nem illegális, szinte minden ilyen házasság brit-pakisztáni vagy -bengáli, vagy kisebb mértékben, de mégis jelentős mértékben a brit-arab otthonokban zajlik. Két statisztika különösen megdöbbentő.

Először: a brit pakisztániak kb. 60 százaléka házasodik unokatestvérrel. Másodszor, az átlagnépességhez képest a brit pakisztániaknál 13-szor nagyobb a valószínűséggel annak, hogy súlyos veleszületett rendellenességekkel rendelkező csecsemők születnek. A Daily Mail cikke egyértelművé tette, hogy még azok a párok is, akiknek súlyos fogyatékos gyermekeik vannak, továbbra is még több gyermeket szándékoznak szülni, és nem érdekli őket a genetikai magyarázat. Egyes családokban kettő vagy három gyermeknek is vannak ilyen hiányosságai. Egyfajta inshallah-fatalizmust mutatnak (insallah – ha Allah úgy akarja), és nem gondolkodnak tisztán, vagy szándékosan nem vesznek tudomást a genetikai bizonyítékokról. Ahogy Iftacan, a súlyos veleszületett állapotban lévő két gyermek apja mondja a cikkben: „ez valószínűleg szerencse kérdése”.

Sőt, sok orvos és nővér fél nyíltan megvitatni az unokatestvérek közötti házasságok következményeit, valamint annak szükségességét, hogy elriasszák őket ettől vagy törvény segítségével tiltsák, attól tartva, hogy „rasszistának” bélyegzik őket.

Miért támogatják ezek a muszlim családok az unokatestvérek közötti házasságot? Ennek egyik oka a család azon vágya, hogy a vagyont a családon belül tartsák. A muszlimok ezt gyakran említik fontos szempontként. Egy A.l.-ként azonosított férfi azt írta, hogy „A belterjes házasságok oka az, hogy a szülők azt akarják, hogy gyermekeik jövedelme a családban maradjon”. Attól tartanak, hogy a pénz vagy a vagyon, amelyet egy családtag keresett vagy örökölt, válás vagy halál következtében végül egy nem rokon házastársnál landol. A muzulmánok azt is megemlítették, hogy az unokatestvérek révén kell „megerősíteni a családot”. Ez a bizalom kérdéséről szól. A muszlim társadalmakban nem támaszkodhatnak arra, hogy bíróságokon vagy más intézményeken keresztül szolgáltatnak igazságot. Úgy hiszik, hogy a bizalom valószínűbb akkor, ha családtagokkal, nem pedig a kívülállókkal van dolga az embernek. Ez egy törzsi önvédelmi hozzáállás, a család szintjén.

Egy másik szempont, amelyet a Daily Mail cikkében csak épp, hogy megemlítenek, az a vágy, hogy Pakisztánból (vagy Bangladesből vagy Indiából) áthozzanak egy családtagot az Egyesült Királyságba, aki egy egyesült királyságbeli lakos vagy állampolgár házastársaként könnyebben beléphet az országba. Egy másik megfontolás az, hogy a pakisztáni-brit férfiak előnyben részesítik az olyan lányokkal történő házasságot, akik alázatosabbak, kevésbé „nyugatiasak”, és ilyen lányok könnyebben találhatók Pakisztánban.

Az első unokatestvérek házassága katasztrofális következményekkel jár az NHS számára. Az ilyen házasságokban a született rendellenességekkel élő gyermekek gondozása – amint fentebb említettük – évente átlagosan 50 000 fontba kerül. Azok, akik túlélik (sokan ötéves koruk előtt meghalnak), becslések szerint egyenként több millió fontjába kerülnek az NHS-nek, „egy egész életen keresztül tartó orvosi és egyéb ellátás során”. Ez tragédia a gyermekek és a szülők számára egyaránt, valamint katasztrófális a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat számára is. Mindez csak akkor lenne elkerülhető, ha a brit kormány bemutatná és széles körben nyilvánosságra hozná az unokatestvér-házasságok és a súlyos születési rendellenességgel született csecsemők közötti kapcsolat bizonyítékait, majd az ilyen házasságok betiltására törekedne. Az Egyesült Királyságban évente veleszületett rendellenességgel születettek száma 750 és 900 között van. A muszlimok és így az unokatestvér-házasságok számának növekedésével ez a szám várhatóan növekedni fog. Hogy hány, az unokatestvérek házassága miatt történt veleszületett rendellenesség van, arra még nem derült fény. Tegyünk néhány visszafogott feltételezést. Tegyük fel, hogy az évente veleszületett rendellenességekkel született 750–900 gyerek közül 500-an vannak olyanok, akiknél az ok az, hogy a Nagy-Britanniában élő muszlim szülők unokatestvérek. Tegyük fel azt is, hogy e csecsemők közül 100 meghal születéskor vagy egy éven belül, és 400 marad életben, hogy súlyos fogyatékossággal éljen, átlagosan 40 éves korig. Ha minden olyan gyermek gondozásának költsége, aki eléri a felnőttkort és megéri a 40 évet évi 50 000 fontba kerül – a becslés a cikkben szerepel –, akkor kétmillió fontot kellene költeni az élethosszig tartó gondozásra eme 400 gyermek mindegyikénél. És akkor még nem vettük figyelembe az olyan súlyos rendellenességgel született 100 csecsemő intenzív ellátásának költségét, akik egy évig vagy annál rövidebb ideig élnek. Tekintettel arra, hogy minden felnőttkort megérő, rendellenességgel született gyermek élethosszig tartó gondozása kétmillió fontot igényel, és hogy 400 ilyen gyermek születik évente az Egyesült Királyságban, ez azt jelenti, hogy az NHS elkötelezi magát arra, hogy évente plusz 800 millió fontot költsön az abban az évben születettek egész élettartama alatt. Az évtizedek során ez milliárdokká válik. Csak találgathatunk, hogy az NHS mennyit költött az elmúlt 30 évben súlyos rendellenességekkel küzdő csecsemőkre, akik Pakisztánból vagy Bangladesből érkező unokatestvérektől születtek, vagy ezekből az országokból származó bevándorlók gyermekei voltak.

Még egy dolgot meg kell említeni. Bár az iszlám alapszövegei konkrétan nem említik meg az unokatestvér házasságokat, de nem is tiltják azt. Sőt Mohamed, (a nevelt fiától előzőleg elvált) saját unokatestvérét Zajnab bint Dzsahsht (Mohamed apja nővérének lányát) vette el hatodik feleségként. Továbbá Mohamed engedélyezte, hogy Fatima nevű lánya hozzámenjen unokatestvéréhez, Alihoz, a későbbi 4. kalifához. Ezen tetteivel nem csak precedenst teremtett, hanem egyenesen követendő és bátorítandó példát is, mely évszázadokon át formálta a házasságkötési szokásokat az iszlám világban, egészen a mai napig. A második kalifa Umar szintén unokatestvért vett el.

Az unokatestvérek házasságának tilalma egészségügyi és költségvetési kérdés. Ez egy kísérlet arra, hogy sok szenvedéstől megkíméljük az embereket – köztük sok muzulmánt. Egy ilyen tilalom mindenki javára válna, különösen a muzulmánok javára, a muszlim feleségek és férjeik, valamint gyermekeik javára. Ez egy olyan intézkedés is, amely megakadályozza, hogy a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat több milliárd fontot költsön élethosszig tartó támogatásként a veleszületett rendellenességekkel rendelkező több ezer emberre, akiknek a száma drámaian csökkenne, ha ilyen tilalom érvényben lenne – olyan pénzt, amit rák vagy szívbetegségek kezelésére fordíthatnának.


The Costs of Muslim Cousin-Marriage
Muzulmán rokonházasság: hatások az intelligenciára, az elmére, az egészségre és a társadalomra
Beltenyészet az iszlámban | Bill Warner
Családban marad 1.rész – Világtérkép a “vérfertőzésről”

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=11614

Bejegyzés: on 2019. Sze. 9.. A bejegyzés kategóriái: Anglisztán, belterjesség, Legfrissebb, Tanulmányok. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes