Ex-muszlim: iszlamofóbia kontra szabadságfóbia


Rasíd vagyok, ex-muszlim. Azért hagytam el az országomat, mert nem engedték meg, hogy elhagyjam az iszlámot, vagy hogy kritizáljam azt. Megölnek, ha manapság bármelyik muszlim országba beteszem a lábam. Most, hogy Nyugatra jöttem, a muszlimok egy másfajta eszközzel próbálnak meg elhallgattatni. Az „iszlamofóbiával”.

Amúgy meg mi is az az iszlamofóbia? Marokkói tartózkodásom alatt soha nem hallottam ezt a kifejezést. Egyszerűen csak annyit mondtak, hogy a hitüket elhagyókat meg kell ölni. Azonban, ha Nyugaton kritizálód az iszlámot, akkor iszlamofóbiával vádolnak meg.

Az iszlám Keleten úgy hallgattat el bennünket, hogy néhányunkat megfenyegeti, másokat letartóztatnak, megint másokat zaklatnak és megölik az iszlámot elhagyókat. Azonban Nyugaton az iszlám ennek a furcsa szónak, az iszlamofóbiának a használatával próbál meg elhallgattatni bennünket.

Ezrekről tudok, akiket az iszlám miatt üldöznek. Ezreket öltek meg az iszlám terrorizmus miatt. Ugyanakkor had kérdezzem meg azokat, akik ezt a terminust használják, hogy hány embert öltek meg az „iszlamofóbia” miatt?

Az iszlamofóbiáról akarnak beszélni? Akkor ezt minek neveznék? Amikor elhagytam az iszlámot és áttértem a kereszténységre, a saját muszlim családom utasított el. Mivel az iszlám erre kéri őket. A saját országom üldözött, mivel ez egy iszlám ország, ahol a király a hívők vezetője (amir al-mu’mineen). Amikor titokban találkoztam keresztényekkel, akik ugyanolyan áttértek voltak, mint én, nem lehetett arab nyelvű Bibliánk, nem imádkozhattunk együtt. Ha valaki közülünk házasodni akart, csak egy választása volt: ha iszlám házasságot kötött. Nem nevezhettük el keresztény neveken a gyermekeinket, csak arab muszlim neveken. A gyerekeinket arra kényszerítették, hogy iszlámot tanuljanak az iskolában, és Korán verseket memorizáljanak. Otthon, zárt ajtók és lehúzott redőnyök mögött találkoztunk, és halkan énekeltünk, hogy senki se hallhasson meg bennünket. Úgy tettünk, mintha csak a barátokat látogatnánk meg. Arra kényszerítettek bennünket, hogy koplaljunk a ramadán alatt, és ha nyilvánosan ettünk, akkor 6 hónap börtönt kaptunk. Arra kényszerítettek bennünket, hogy csöndben hallgassuk végig a hitünket ért kritikát, mivel ha visszaszóltunk, akkor letartóztattak és minimum két évre ítéltek bennünket azért, mert megingattunk egy muszlimot a hitében. Ez nem Szaúd-Arábiában vagy Iránban történt, hanem Marokkóban. A muszlim világ egyik „legmérsékeltebb” országában. És nem csak én szenvedtem. Az ateisták is a mai napig szenvednek. A keresztények, a bahia vallás követői, bárki, aki kritizálja az iszlámot szenved.

Minek neveznék ezt? Kérem adjanak ennek nevet. Szabadságfóbia? Az iszlám fél a szabadságtól, azonban a szabadság soha nem ölt meg senkit.

Az embereknek joguk van félniük az iszlámtól. Ez nem valamiféle fóbia, hanem ésszerű félelem, mivel láthatjuk az iszlám gyümölcseit. Láthatjuk ezeket a muszlim országokban, láthatjuk az Iszlám Államban. Láthatjuk a terrorizmusról szóló hírekben mindenhol. A Boko Haramban, a szomáliai al-Shabaabban, Szaúd-Arábiában, a lefejezésekben, a keresztrefeszítésekben, a kézlevágásokban és a kövezésekben.

Ez egy VALÓS félelem, ezért kritizálni fogjuk az iszlámot, és a muszlimoknak ezzel együtt kell élniük.

Az iszlám nem egy rassz. Nyugodtan kritizálhatom anélkül, hogy attól kellene tartanom, hogy rasszistának neveznek. Az iszlám tanítások halmaza. Ugyanolyan jogom van kritizálni, mint bármilyen másik doktrínát. Az iszlám elképzelések halmaza. Az emberek elutasíthatják, kritizálhatják és még gyűlölhetik is, anélkül, hogy ezért zaklatnák vagy gyűlöletkeltéssel vádolnák meg őket. Az gyűlöletbeszéd, ha egy ideológiát gyűlölök? Az iszlám egy ideológia.

Az iszlám jogot formál magának arra, hogy más vallásokat kritizáljon, különösen a judaizmust és a kereszténységet. Ezért másoktól is el kellene fogadnia a kritikát. Például a muszlimok azzal vádolják a keresztényeket, hogy megváltoztatták a Bibliát. Sokistenhívőknek nevezik őket, mivel Jézust imádják. Tehát el kell fogadniuk a vallásukat ért kritikát nekik is. A szabadságnak kétirányúnak kellene lennie. Nem jó, ha csak téged szolgál.

A muszlimok emberek, az iszlám pedig egy ideológia. Az iszlám kritizálása és gyűlölete nem jelenti azt, hogy gyűlöljük a muszlimokat. Az én szüleim muszlimok. A családomban sok muszlim van. Szeretem és tisztelem őket, de ettől még kritizálom az iszlámot, anélkül, hogy a kettőt összekeverném. Különbséget kell tennünk a kettő között. A családtagjaimat nem kényszerítik arra, hogy muszlimok legyenek. Más muszlimokat sem. Elutasíthatják. Az iszlám nem a rasszuk vagy a DNS-ük, hanem a saját választásuk.

Ha van valamiféle fóbia, akkor az a muszlim országokban van, melyek félnek a szabadságtól. Félnek attól, hogy egy rakás keresztény összejön egy házban imádkozni. Félnek attól, hogy az emberek a ramadán alatt nyilvánosan esznek. Félnek egy nőtől, aki nem takarja el e haját. Akik továbbra is az iszlamofóbiáról prédikálnak nekünk, azoknak mindezt Szaúd-Arábiában kellene tenniük, akik félnek egy nőtől, aki a kocsiját vezeti. Vagy félnek egy bloggertől, aki a szabadságról blogol.

A muszlim dzsihádisták által elkövetett terrorizmus nyilvánvalóan kapcsolódik az iszlámhoz. Nem szabadna félnünk attól, hogy ezt kimondjuk. Senkinek sem kellene félnie attól, hogy hangosan kritizálja az iszlámot. Nem szabadna hagyni, hogy bárki elhallgattasson bennünket, vagy hogy megfélemlítsen bennünket olyan címkék használatával, mint az iszlamofóbia, vagy bármilyen más címkével. Állj ki a szabadságodért, és a jogaidért!



Tömeggyilkosság – Allah Akbar – Mohamed példája

„Le fogjuk igázni Európát” – az iszlám bevándorlás valódi célja

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=11633

Bejegyzés: on 2019. Sze. 17.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Rasíd testvér. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes