Hol vannak a mérsékelt muszlimok?


Minden
egyes, a Nyugat ellen történő dzsihádista terrortámadás után, a politikusok
biztosítanak minket afelől, hogy ez az eset nem képviseli az iszlám valós
természetét. Sosem felejtik el megemlíteni, hogy „az 1,6 milliárd muszlim
túlnyomó többsége ugyanolyan törvénytisztelő polgár, mint a többi monoteista
hit képviselője”, vagy „csupán egy kis csoport vesz rész a terrorban” és hogy
az „iszlám a béke vallása”. Továbbá azt is mondják, a muzulmánok túlnyomó
többsége mérsékelt nézetekkel rendelkezik.

De
mit jelent ez? Mennyire mérsékeltek a mérsékelt muszlimok? Figyelembe véve az
iszlám fenyegetését, lássuk be, hogy ez jogos kérdés.

Hadd
kezdjem ennek megválaszolását azzal, hogy elmesélem a saját történetemet. Egy
középosztálybeli muszlim családban nőttem fel, Kairóban. Úgy nőttem fel, hogy
azt mondták nekem, hogy „minden nap, amely egy iszlám nemzetben kalifátus
nélkül telik, bűnös nap”. Hogy a „muszlim világ kudarcai és gyötrelmei akkor
kezdődtek el, amikor mi muszlimok felhagytunk a hitetlen nemzetek elleni háborúval
és azok leigázásával”. Hogy a „jólétünk attól függ, hogy új földeket hódítunk
meg és minél több embert térítünk meg”. És, hogy „mindenkinek, aki elhagyja a
muzulmán hitet, meg kell halnia”. Arra is emlékszem, hogy a tanáraim és a
mecset imámja hogyan reagált, amikor megtudtuk a híreket szeptember 11-éről: örömmel.

Az
én tapasztalatom tipikus, de közvélemény-kutatási adatokkal is alátámasztom. A
Pew közvélemény-kutató alapján az
egyiptomi muszlimok 88%-a, a pakisztáni muszlimok 62%-a, a jordániaiak 86%-a és
a nigériaiak 51%-a gondolja úgy, hogy azok, akik elhagyják az iszlámot,
megérdemlik a halált.
Hasonló számok jönnek ki a házasságtörők megkövezését illetően, továbbá, hogy súlyosan meg kell büntetni azt, aki
kritizálni meri Mohamedet vagy az iszlámot
, valamint abban, hogy le kell vágni azoknak a kezét, akik lopnak.
Ezek a gyakorlatok az iszlám jog részei, amit saríának hívnak. A dél-ázsiai muszlimok 84%-a, a
dél-kelet-ázsiaiak 77%-a, a közel-keleti és észak afrikai muszlimok 74%-a, valamint
a szub-szaharai muszlimok 64%-támogatja, hogy a saría legyen az ország jogrendje.

Kevésbé drasztikus, de szignifikáns arányok vannak, a Nyugaton élő muszlimok
között is.

Továbbá
a világ muzulmánjainak többsége úgy
véli, hogy az Izrael ellen irányuló erőszak
, beleértve az
öngyilkos-merényleteket buszokon és éttermekben, jogos.

Mérsékeltnek
hangzik mindez?

Mégis,
ha valaki itt Nyugaton felhozza ezeket a kellemetlen igazságokat, számíthat rá,
hogy iszlamofóbnak bélyegzik, iszlámgyűlölőnek.

Ismét,
a történetem tanulságos.

2015
februárjában azok, akik nem értettek egyet azzal, amit mondok, sikeresen
megakadályozták, hogy felszólaljak a Swarthmore Egyetemen. Néhányan közülük
olyan muszlim nők voltak, akik beleillettek abba a képbe, hogy jól beszél angolul,
nem visel fejkendőt és fiatal „mérsékelt” muszlim nő. Egy másik beszédemen, a Temple
Egyetemen másnap, ugyanezeknek a „mérsékelteknek” ez nem nagyon sikerült. Néhányuk
sajnos újságírónak készül.

Nem
iszlamofób megállapítani azt a tragikus tényt, hogy jelenleg a muszlim világban
a rossz elképzelések és hiedelmek uralkodnak. Ezért van az, hogy „mérsékelt”
muszlimok milliói nem kelnek fel egy emberként elítélni az iszlám terrort. Mivel
a „mérsékelt” kifejezés, ahogy azt mi értjük, nem igen vonatkozik rájuk. Ha a
„mérsékelt” azt jelenti, hogy tolerálod a szólásszabadságot, a vallásszabadságot,
a szabad sajtót, a nők és a melegek jogait, akkor bizony a „mérsékelt”
muszlimok kisebbséget alkotnak. Természetesen léteznek. Több millióan vannak. De
a hívő muzulmánok között közelében sincsenek a kritikus tömegnek. A Nyugat és
az iszlám értékrendje, ahogyan azt a muzulmán világban, a Közel-Keleten,
Észak-Afrikában, Dél-Ázsiában és egyre inkább Európában is gyakorolják, nem
kompatibilis. Attól még, hogy ezt a nyugati politikusok letagadják, nem
változtat a valóságon.

Ezek
a rossz elképzelések és hiedelmek adják a táptalajt a „radikális” iszlám
növekedéséhez. Ennek tagadása csak megakadályoz minket abban, hogy hatékonyan
lépjünk fel az iszlám terror ellen, és azoknak a hősies muszlimoknak is ártunk
vele, akik valóban mérsékeltek. Amíg nem mondjuk el az igazat az iszlámról –
persze tiszteletteljes hangvételben –, addig az egyetlen egy megoldás az iszlám
terror ellen nem születhet meg. Ez pedig, hogy az iszlám megreformálja önmagát.
Hiszem, hogy ez a változás lehetséges. De csak magán az iszlámon belül. A
Nyugat részt vehet ebben, de csak akkor, ha szembenéz az igazsággal, és kimondja
azt. Minél előbb végbemegy mindez, annál jobb lesz nekünk is.

Print Friendly, PDF & Email