A német nők félelemben élnek az erőszakoló muzulmánok miatt


Biztonságban
érzik-e még magukat a nők? Szilveszter óta ez a kérdés jobban foglalkoztat
bennünket, mint korábban bármikor. A rendőrségi jelentésekből tudjuk, hogy
Kölnben és más városokban sokkal kevesebb nő ment ki a közösségi helyekre, mint
az előző években. Ennek fő okaként legtöbbször az Észak-Afrikából származó
fiatal férfi menekülteket jelölték meg. Az úgynevezett „NAFRI”-vitára (NAFRI –
észak-afrikai erőszakos bűnözők) még jól emlékszünk. Egy friss tanulmány
megerősíti a következőt: jobban félnek a nők a nyilvános helyeken történő
szexuális visszaéléstől, mint korábban.

Freiburgban
találkoztunk egy fiatal nővel, aki már alig mozdul ki otthonából – és nem ő az
egyetlen.

Este
egyedül kimenni? Ehhez Ann-Kathrinnak le kell győznie félelmeit. A 24 éves nő
szíve egy ideje gyorsabban ver, amikor tudja, hogy valaki van mögötte, és úgy
érzi, hogy muszáj elfutnia. 2015 nyarán egy buliból tartott hazafelé, amikor
egy parkolóban két férfi megpróbálta megerőszakolni.

„Amikor
a parkolón mentem keresztül, két férfi odajött hozzám. Két oldalról lefogtak, –
majd az egyikük lefogott, a másik pedig megpróbált levetkőztetni. Abban a
pillanatban az utcában arra jött egy férfi, és észrevette, hogy mi történik –
azért is, mert megpróbáltam sikítani…”

Kathrinnak
szerencséje volt, ő ki tudott szabadulni. De a támadók elmenekültek és a lány
nem tudta beazonosítani őket. Csak azt tudja, hogy egy kissé magasabbak voltak
nála, és nem beszéltek németül.

De
nem csak a nemi erőszak kísérlet az, ami miatt ő és sok barátnője nagyon
óvatosak lettek.

„Az
ilyen dolgok miatt jobbnak látjuk megszervezni, hogy ne egyedül járjunk, hanem
nagyobb csoportokban. Felhívjuk egymást, amikor leszállunk a villamosról, de
leginkább taxival megyünk haza, vagy ha éjszaka elmegyünk otthonról.”

Ann-Kathrin
Freiburg történelmi belvárosában a barátnőivel találkozik. Az éjszakai élet már
nem olyan, mint azelőtt. Amikor férfiak csoportjával találkoznak, ma már ott
van az idegesség – és ezt itt a forgatáson is megtapasztaljuk:

„Hát
ettől az ember egy kicsit fél, különösen, amikor egyedül mész bulizni vagy
hazafelé – akkor félsz.”

„Főleg,
amikor csoportokban vannak a férfiak, vagy amikor mondjuk öt lány az utcán
megy, és kénytelen hallani, amiket mondanak… hát az nagyon rossz érzés.”

(Elhaladó
muzulmánok kiabálnak:) KURVA !!!

„Na
ez az! Most már értitek, igaz? Na ezért nem járunk ki egyedül!”

Mióta
Freiburg környékén két nőt menekültek megerőszakoltak és megöltek – az egyikük
egy diáklány volt –, azóta megnőtt a biztonság iránti igény. Ezt Bernd
Ramsberger tudja a legjobban, aki boltjában önvédelmi eszközöket árul.

A
boltban naponta halljuk a történeteket, hogy a nők azt mondják, hogy már nem
mennek ki este az utcára: Nem mennek egyedül kocogni – és hasonlók, amiket
korábban egyedül csináltak –, és arra kérnek, hogy adjak nekik valamit, amitől
megint egy kicsit biztonságban érezhetik magukat és újra elmehetnek kocogni.

Paprika
spray, ami rúzsnak néz ki, szív alakú hangriasztó és rózsaszín elektromos
sokkoló. A gyártók a női igényekhez alkalmazkodtak.

Férjek
vásárolnak a feleségeiknek, szülők a lányaiknak.

Bernd
Ramsperger azt mondja, hogy még soha nem volt ennyi vevője.

„Tavaly
egész évben, de különösen Köln után a kereslet drámaian megnőtt ezekre a
termékekre. Régebben napi 10-15 paprika spray-t adtam el, de manapság akár napi
70-80-at is.”

Az
utcán lenni már nem olyan érzés, mint korábban. Ezt a legtöbb nő, akiket
Freiburg utcáin megkérdeztünk, megerősítette nekünk: „Igen, az ember egy kicsit
fél. Korábban kerékpárral jártam munkába, de már nem: kocsival járok. Egy
kihaltabb területen is át kellene mennem, és az már túl veszélyes lenne nekem.”

„Már
nem megyek el egyedül otthonról. Amúgy Brazíliából jövök, ahol sokkal
veszélyesebb, mint itt, de azt soha nem hittem volna, hogy egyszer itt
Németországban félnem kell egyedül kimenni az utcára.”

„Nem
hívnám ezt félelemnek, de az ember már elővigyázatosabb. Sok barátnőm vett paprika
spray-t, hangriasztót és hasonlókat.

„Már
nem mennék haza egyedül. Adott esetben inkább egy barátomnál tölteném az
éjszakát vagy megkérnék valakit, hogy vigyen haza kocsival.

„Szerintem
ez nekünk nőknek egy visszalépés, azt kell mondjam. Igazából ez szomorú.”

Kathrin
baráti köre is csak csoportban jár az utcán Freiburgban, de azt, hogy
kevesebbet járjanak el otthonról, a freiburgi nők kizártnak tartják.

„Én
az a fajta ember vagyok, aki – mindegy, hogy mi volt vagy mi van – nem akarom,
hogy korlátozzanak. Nem akarom, hogy elvegyék a szabadságomat. Ha ki akarok
menni, akkor ki is fogok menni, oda, ahova én akarok, és nem fogom hagyni, hogy
ez korlátozzon engem.”

Azonban
a nők szabadsága már most is korlátozottabb, hiszen már nem mernek egyedül
kimenni az utcára. Azonban azt az örömöt nem szeretnék elveszíteni, hogy
eljárhassanak otthonról.



DIE NEUE ANGST DER FRAUEN |Sat1

Print Friendly, PDF & Email