A muszlimok teljesen átvettték az uralmat Párizs egyik elővárosában, ahol a nőknek nem ajánlatos sem kávézókba, sem boltokba menni. A kerület mostanra teljesen no-go zónává vált.
Üdvözlöm
Önöket a Focus műsorában!
Ma
egy olyan beszámolót mutatunk be, amiben nők a nemi szegregáció ellen harcolnak
Franciaország néhány nagyobb városának külvárosában. Látni fogják, hogy léteznek no-go zónák nők számára, mint pl. a muszlim férfiak által
látogatott kávézók. Mindez felháborodást kelt egy olyan társadalomban, amelyben
a bevándorláshoz való hozzáállás szigorúbb lett, miután egy sor terrortámadás
az identitással kapcsolatos kérdéseket vetett fel.
Kávézók teraszai, forgalmas utcák, mindezek ismerős látványt nyújtanak, de valami hiányzik a képből: mintha kisatírozták volna, nincsenek nők. Párizs külvárosának bizonyos részein a muzulmán férfiak uralják a közterületeket. A nők pedig beletörődnek ebbe. Nadia Remadna és Aziza Sayah két aktivista az Anyák Brigádja nevű szervezetnél. A nők szabadságáért harcolnak ezekben a párizsi külvárosokban. Hogy megmutassák a mohamedán férfiak reakcióját, rejtett kamerás felvételeket készítenek egy helyi kávézóban. Azonban még azelőtt, hogy bemennének, úgy tűnik, a jelenlétük zavarja az ott ülő vendégeket.
–
Kit keres hölgyem?
–
Keresek valakit…
–
Egy férfit?
Ebben
a kávézóban csak férfiak vannak, és nem túl barátságosak.
–
Jobb, ha kint vár.
–
Miért?
–
Mert itt csak férfiak vannak.
–
Nem probléma, hisz olyan világban élünk, ahol nők és férfiak is vannak. Ez
zavarja önt?
–
Ez az ön saját érdekében van…
A
bár tulajdonosa nem akar beszélgetni. A vendégek kínosan érzik magukat.
–
Nem érdekel, diszkrétek leszünk és beülünk egy sarokba.
–
Csak férfiak vannak a kávézóban.
–
És úgy gondolja, hogy ez normális? Mi van akkor, ha az unokahúgával, egy
barátnőjével vagy a feleségével akar kávézni…?
–
Az én unokahúgom otthon marad.
–
Az unokahúga otthon marad?
–
Azt tehet, amit akar, de nem velem.
–
Nézze, ebben a kávézóban nem keverednek a nemek.
–
És ez normális?
–
Ez itt nem Párizs, hanem Sevran.
–
Sevran is még Franciaország része!
–
Ön a külvárosban van!
–
És akkor mi van?
–
Nem Párizsban van! Itt egy másik mentalitás alapján élünk! Itt olyan dolgokat
teszünk, mint a hazánkban.
Ha
egy nő itt bemegy egy bárba, azzal tabut dönt.
–
Ha ezt Szaúd-Arábiában látom, azt mondom rendben van, de ez itt Franciaország! Az
emberek azt mondják: Ez hihetetlen. Ezek a nők bementek egy kávézóba.
Miért utasítják el a férfiak
a nőket?
Ezen két aktivista szerint ez az iszlám
kultúra, tradíció és vallás miatt van így.
–
2005-ben, amikor a zavargások voltak a muszlim külvárosokban, a hatóságok a
muszlimok körében az idősebb fiútestvérekre hagyatkoztak, hogy csitítsák le a
fiatalokat. Ezzel már akkor kizárták a nőket, az anyákat, mivel nem a szülőkhöz
fordultak, ami sokkal legitimebb lett volna. Így ezeknek a férfiaknak teret
adtak, amit uralnak, irányítanak.
–
Jelenleg az iszlám a büntető
törvénykönyv. Ne tedd ezt, ez tilos, az tilos … minden tilos. Pedig
Franciaországban vagyunk.
Az
interjú közben egy autó lassít le mellettünk.
–
Mi volt ez?
–
Néhány fiatal fiú, akiket ismerek… Ők nem a legrosszabbak…
Ez
egy módja annak, hogy megfélemlítsék ezeket a nőket, ami már elég gyakori. Inkább
abbahagyják az interjút.
Mindeközben
Lyon külvárosában úgy tűnik, hogy a nők beletörődtek a helyzetbe. Ez az óvónő
mindent megtesz azért, hogy ne hívja fel magára a figyelmet.
–
Sötét ruhát hordunk, farmert, nem viselünk szoknyát, nem sminkeljük magunkat
jól látható módon, a vörös rúzs szóba sem jöhet. Megpróbálunk láthatatlanok
maradni, olyan diszkrétek, amennyire csak lehet.
–
Miért?
–
Mert félünk. Ennyire egyszerű.
Rilleux-la-Pape-ben
20%-os a munkanélküliség. Az üzletek bezártak. Fiatal muzulmánok uralják a területet. Alig látni nőt és nem örülnek a kamerának. Néhány nő azonban úgy
döntött, hogy visszavág. Rendszeresen szerveznek meneteket. Helyi nők,
különféle politikai nézettel. Vissza akarják szerezni az életterüket és
érvényesülni szeretnének az ilyen kávézókban.
–
Együtt kellene élni, egy közösségként. Fontos a város szempontjából a
keveredés. Nem szabadna olyan helyeknek lenniük, ami mellett csak lábujjhegyen
mehetünk el. Mindenkinek otthon kellene éreznie magát. Hozd el a feleséged te
is!
A
helyszínen a tulajdonos próbál mentegetőzni:
–
Mindenkit fogadok, nincs semmi problémám a nőkkel, férfiakkal, senkivel.
Ennek
ellenére mégsem jönnek nők ide. A nők menetének célja az is, hogy meggyőzzék a
helyi muszlim nőket, hogy csatlakozzanak.
–
A célunk az, hogy keveredjenek. Ezt szeretnénk. Azonban vannak iszlám vallási meggyőződések, amik miatt a nők nem
keveredhetnek. Ezt egyáltalán nem
tehetik meg.
A
helyi férfiak szúrós tekintete mellett nehéz szabadon beszélni.
–
Láthatja, nem örülnek annak, hogy beszélünk. Nézze milyen mérgesen néznek ránk.
–
El tudja képzelni, hogy a lánya ott kávézik?
A
muszlim nő nem érti, miért van szükség a nők menetére.
–
Nincs szükségem arra, amiről beszélnek. Bisztrókról és kávézókról beszélnek.
Nem érzem annak szükségét, hogy ilyen helyekre menjek.
Amikor
a nők úgy döntenek, hogy egy másik kávézó előtt leülnek … akkor a férfiak
inkább elmennek.
A
menet nem minden nőt vonz (a burkás muszlim nőt pl.).
–
Sok muszlim nő is egyetért velünk, de mégsem csatlakoznak a menethez.
Ezek
a nők nincsenek egyedül. Hasonló menetek Franciaország-szerte történnek. Az
élettér visszaszerzéséért folytatott harc még csak most kezdődött…
No-go zóna párizsi módra: a nők jobban teszik, ha otthon maradnak | Origo
‘This isn’t Paris. It’s only men here’ – Inside the French Muslim no-go zones where women aren’t welcome | Telegraph
Területek, amik no-go zónák a nők számára Franciaországban added by dzsihadfigyelo on
View all posts by dzsihadfigyelo →
