Területek, amik no-go zónák a nők számára Franciaországban

A muszlimok teljesen átvettték az uralmat Párizs egyik elővárosában, ahol a nőknek nem ajánlatos sem kávézókba, sem boltokba menni. A kerület mostanra teljesen no-go zónává vált. 

---

Üdvözlöm Önöket a Focus műsorában!

Ma egy olyan beszámolót mutatunk be, amiben nők a nemi szegregáció ellen harcolnak Franciaország néhány nagyobb városának külvárosában. Látni fogják, hogy léteznek no-go zónák nők számára, mint pl. a muszlim férfiak által látogatott kávézók. Mindez felháborodást kelt egy olyan társadalomban, amelyben a bevándorláshoz való hozzáállás szigorúbb lett, miután egy sor terrortámadás az identitással kapcsolatos kérdéseket vetett fel.

Kávézók teraszai, forgalmas utcák, mindezek ismerős látványt nyújtanak, de valami hiányzik a képből: mintha kisatírozták volna, nincsenek nők. Párizs külvárosának bizonyos részein a muzulmán férfiak uralják a közterületeket. A nők pedig beletörődnek ebbe. Nadia Remadna és Aziza Sayah két aktivista az Anyák Brigádja nevű szervezetnél. A nők szabadságáért harcolnak ezekben a párizsi külvárosokban. Hogy megmutassák a mohamedán férfiak reakcióját, rejtett kamerás felvételeket készítenek egy helyi kávézóban. Azonban még azelőtt, hogy bemennének, úgy tűnik, a jelenlétük zavarja az ott ülő vendégeket.

– Kit keres hölgyem?

– Keresek valakit…

– Egy férfit?

Ebben a kávézóban csak férfiak vannak, és nem túl barátságosak.

– Jobb, ha kint vár.

– Miért?

– Mert itt csak férfiak vannak.

– Nem probléma, hisz olyan világban élünk, ahol nők és férfiak is vannak. Ez zavarja önt?

– Ez az ön saját érdekében van…

A bár tulajdonosa nem akar beszélgetni. A vendégek kínosan érzik magukat.

– Nem érdekel, diszkrétek leszünk és beülünk egy sarokba.

– Csak férfiak vannak a kávézóban.

– És úgy gondolja, hogy ez normális? Mi van akkor, ha az unokahúgával, egy barátnőjével vagy a feleségével akar kávézni…?

– Az én unokahúgom otthon marad.

– Az unokahúga otthon marad?

– Azt tehet, amit akar, de nem velem.

– Nézze, ebben a kávézóban nem keverednek a nemek.

– És ez normális?

– Ez itt nem Párizs, hanem Sevran.

– Sevran is még Franciaország része!

– Ön a külvárosban van!

– És akkor mi van?

– Nem Párizsban van! Itt egy másik mentalitás alapján élünk! Itt olyan dolgokat teszünk, mint a hazánkban.

Ha egy nő itt bemegy egy bárba, azzal tabut dönt.

– Ha ezt Szaúd-Arábiában látom, azt mondom rendben van, de ez itt Franciaország! Az emberek azt mondják: Ez hihetetlen. Ezek a nők bementek egy kávézóba.

Miért utasítják el a férfiak a nőket? Ezen két aktivista szerint ez az iszlám kultúra, tradíció és vallás miatt van így.

– 2005-ben, amikor a zavargások voltak a muszlim külvárosokban, a hatóságok a muszlimok körében az idősebb fiútestvérekre hagyatkoztak, hogy csitítsák le a fiatalokat. Ezzel már akkor kizárták a nőket, az anyákat, mivel nem a szülőkhöz fordultak, ami sokkal legitimebb lett volna. Így ezeknek a férfiaknak teret adtak, amit uralnak, irányítanak.

– Jelenleg az iszlám a büntető törvénykönyv. Ne tedd ezt, ez tilos, az tilos … minden tilos. Pedig Franciaországban vagyunk.

Az interjú közben egy autó lassít le mellettünk.

– Mi volt ez?

– Néhány fiatal fiú, akiket ismerek… Ők nem a legrosszabbak…

Ez egy módja annak, hogy megfélemlítsék ezeket a nőket, ami már elég gyakori. Inkább abbahagyják az interjút.

Mindeközben Lyon külvárosában úgy tűnik, hogy a nők beletörődtek a helyzetbe. Ez az óvónő mindent megtesz azért, hogy ne hívja fel magára a figyelmet.

– Sötét ruhát hordunk, farmert, nem viselünk szoknyát, nem sminkeljük magunkat jól látható módon, a vörös rúzs szóba sem jöhet. Megpróbálunk láthatatlanok maradni, olyan diszkrétek, amennyire csak lehet.

– Miért?

– Mert félünk. Ennyire egyszerű.

Rilleux-la-Pape-ben 20%-os a munkanélküliség. Az üzletek bezártak. Fiatal muzulmánok uralják a területet. Alig látni nőt és nem örülnek a kamerának. Néhány nő azonban úgy döntött, hogy visszavág. Rendszeresen szerveznek meneteket. Helyi nők, különféle politikai nézettel. Vissza akarják szerezni az életterüket és érvényesülni szeretnének az ilyen kávézókban.

– Együtt kellene élni, egy közösségként. Fontos a város szempontjából a keveredés. Nem szabadna olyan helyeknek lenniük, ami mellett csak lábujjhegyen mehetünk el. Mindenkinek otthon kellene éreznie magát. Hozd el a feleséged te is!

A helyszínen a tulajdonos próbál mentegetőzni:

– Mindenkit fogadok, nincs semmi problémám a nőkkel, férfiakkal, senkivel.

Ennek ellenére mégsem jönnek nők ide. A nők menetének célja az is, hogy meggyőzzék a helyi muszlim nőket, hogy csatlakozzanak.

– A célunk az, hogy keveredjenek. Ezt szeretnénk. Azonban vannak iszlám vallási meggyőződések, amik miatt a nők nem keveredhetnek. Ezt egyáltalán nem tehetik meg.

A helyi férfiak szúrós tekintete mellett nehéz szabadon beszélni.

– Láthatja, nem örülnek annak, hogy beszélünk. Nézze milyen mérgesen néznek ránk.

– El tudja képzelni, hogy a lánya ott kávézik?

A muszlim nő nem érti, miért van szükség a nők menetére.

– Nincs szükségem arra, amiről beszélnek. Bisztrókról és kávézókról beszélnek. Nem érzem annak szükségét, hogy ilyen helyekre menjek.

Amikor a nők úgy döntenek, hogy egy másik kávézó előtt leülnek … akkor a férfiak inkább elmennek.

A menet nem minden nőt vonz (a burkás muszlim nőt pl.).

– Sok muszlim nő is egyetért velünk, de mégsem csatlakoznak a menethez.

Ezek a nők nincsenek egyedül. Hasonló menetek Franciaország-szerte történnek. Az élettér visszaszerzéséért folytatott harc még csak most kezdődött…

No-go zóna párizsi módra: a nők jobban teszik, ha otthon maradnak | Origo
‘This isn’t Paris. It’s only men here’ – Inside the French Muslim no-go zones where women aren’t welcome | Telegraph