Ex-muszlim: A muszlimok azt remélik, hogy Európa 15 éven belül iszlám állam lesz

Kacem El Ghazzali 23 éves. Marokkóban és Líbiában nevelkedett. A középiskolában elindított egy névtelen szekuláris blogot, azonban az ellenfelei lenyomozták, és blaszfémiával, valamint hitehagyással vádolták meg. Marokkóban az iszlám kritizálása ugyanolyan, mintha a királyt kritizálnák, vagyis büntethető. Egy interjú után, melyben kifejtette elképzeléseit, megfenyegették az iskolában. Falujának imámja feljelentette, a családja pedig kitagadta. Ezt követően anonim halálos fenyegetéseket kapott. 2013-ban menedékjogot kapott Svájcban és tanulni akart. Ő képviselte a Nemzetközi Humanista Uniót az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának Tanácsadó Testületében.


Kacem El Ghazzali: Az iskolában nem engedték meg – még a filozófia órákon sem –, hogy vitatkozzunk és beszélgessünk. Nem engedték meg, hogy kérdéseket tegyek fel azzal kapcsolatban, hogy milyen ellentmondás van az iszlám oktatás és a filozófia között. Mindig is tudtam, hogy Marokkó nem egy olyan ország, ahol szabad lehetek. Ha megvannak a verseim, a magányom és az alkohol, akkor boldog vagyok. Kezdetben nagyon inspirált Nietzsche. Olvastam az Imigyen szóla Zarathustra című könyvét. Ezután, amikor Spinozát olvastam, lenyűgözött a kozmikus Isten elképzelése. Az ateizmus elfogadása nem máról holnapra történt. Fokozatosan történt. Az internet mentőöv volt az életemben egy olyan időszakomban, amikor tele voltam gondolatokkal és kritikus elképzelésekkel. Hajtott a felfedezés szükséglete, és hogy kifejezhessem a véleményemet. Volt egy olyan időszak, amikor azt gondoltam, hogy én vagyok az egyetlen ateista. Próbáltam hinni. Azt gondoltam, lehet, hogy őrült vagyok. Lehet, hogy valami nem stimmel velem. Az internetnek köszönhetően azonban megtudtam, hogy vannak hozzám hasonló ateisták. Megismertem intellektuális filozófiai iskolákkal és hálózatokkal.

Jelenleg sehova sem tartozom. Az otthonom jelenleg Svájc. Ameddig szabad vagyok, ameddig szabadon gondolkozhatom, addig ez az otthonom, és mindent megteszek a felemelkedéséért és a virágzásáért.

Nyugaton félreértik a szabadság fogalmát. Néha nagyobb veszélyben érzem magam itt, mint Marokkóban. Itt szembekerülünk az iszlamistákkal – azoknak az ideológiájával, akiket az iszlám ideológia vallási aktivistáinak neveznek. Ezeket az embereket többségében támogatják, és néha úgy érzem, cenzúráznom kell a gondolataimat és a szavaimat mielőtt az iszlámról beszélnék. Még akkor is, ha a kritikám valódi tényeken alapul.

Néhány európai meglátogatja az oldalamat és azt mondja: hadd élvezzék a szabadságukat. Mire azt mondom nekik: hogyan mondhatjátok a halálos fenyegetésekre, hogy szabadság.

A nyugati emberek általában túl érzékenyek. Az érzelmeik vezérlik őket a racionalizmus helyett. Állandóan attól félnek, hogy rasszistának vagy iszlamofóbnak bélyegzik meg őket. „Ez nem baj, nem kérdés”; „Üldözik őket az országukban”; „Éveken keresztül gyarmatosítottuk őket”; „Olyan szegények”.

Nem azt kérem, hogy vegyetek egy botot vagy egy fegyvert, és rúgjátok vagy verjétek ki a szélsőségeseket az országból. Azt akarom mondani, hogy szükség van a vitára, beszélni kell ezekről a dolgokról, ha valóban törődtök a jövőtökkel és az elkövetkező generációk jövőjével.

Beszélem az a nyelvet, amit a legtöbb muszlim beszél. Nézik a blogjaikat, online fórumoznak. Többnyire abban reménykednek, hogy 15 éven belül Európa iszlám állam lesz, és Németország Német Iszlám Köztársaság lesz.

Ha elfogadod a tudatlanságot és a terrorizmust a társadalmadban, olyan közösségekben, melyek nem tartoznak hozzád, és azt gondolod biztonságban vagy, biztos lehetsz benne, hogy nem. Ha nem véded meg a szabadságod azok ellen, akik el akarják lopni, akkor egy nap el fogod veszíteni.

Sok muszlimban él az a remény, hogy Európa egy iszlám birodalom lesz, ahogy azt a próféta megígérte.

Amikor Líbiából levelet kapok egy 17 éves fiatal lánytól, és elmeséli a napi történeteit, és azt írja: „Köszönöm, hogy ott vagy és felszólalsz értünk.” Vagy ugyanez történik marokkói fiatalokkal. Valójában ez támogat a leginkább. Főleg, amikor mindez az arab vagy iszlám világból érkezik. Néha leközlök néhány levelet.

Örömmel tölt el, ugyanakkor szomorúsággal is, hogy vannak olyan emberek, akik szeretnének a helyzetemben lenni, abban, hogy élvezhetem a szabadságot Európában.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=11935

Bejegyzés: on 2019. okt. 12.. A bejegyzés kategóriái: Kacem El Ghazzali, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes