Invázió, avagy hogyan vált Svédország a nyugat nemi erőszak fővárosává

Jack
Posobiec riportja (Cernovich Media)


Svédországot
hagyományosan úgy ismerik, mint a jéghoki, a heringek, a húsgombóc és a
vikingek földjét. A modern időkben Svédország büszke az egyenlőségen alapuló
humanizmusára, arra, hogy idegen népességet fogad be az országába, és bőkezű
szociális juttatásokat ad állampolgárainak. De mi valójában a helyzet
Svédországban? Mi történik, ha a világ legnagyobb jóléti államát idegen
kultúrából érkező migránsok özönlik el? Ez invázió? Miért hívják Svédországot a
világ nemi erőszak fővárosának?

Svédország
egyike a föld legkevésbé népes országainak. Három évtizeddel ezelőtt a
születésszáma elkezdett zuhanni. A kevesebb gyerek azt jelenti, hogy kevesebb
munkásnak kell támogatnia egyre több nyugdíjast és munkanélkülit, ami feléli a
nagy jóléti államot. Ezért a pénzszűkében levő Svédország kinyitotta kapuit a
világ előtt. 2013-ra már minden hatodig Svédországban élő ember más országban
született. 2015-ben ez a szám megnőtt, miután Svédország magáévá tette a
tömeges közel-keleti migrációs törekvéseket, melyet Angela Merkel és az EU
erőltetett. A svéd kormány adatai alapján 2015 és 2016 között Svédországba 250
ezer közel-keleti migráns érkezett A legtöbben Malmöbe érkeztek. Egy adott
pillanatban Malmö több közel-keletit fogadott be naponta, mint az Ellis-sziget.
Összességében Svédország több egy főre eső közel-keleti migránst fogadott be,
mint bármelyik ország a világon.

A
2015-ös migránsválság során a több mint 1 millió migráns túlterhelte a
befogadó-központokat a határországokban. Ezreket engedtek be az EU-ba
mindenfajta valódi ellenőrzés nélkül. A Svédországba érkező menekültek 70%-a
férfi volt. Generációk óta először rekordszámban kezdtek el beszámolni
tuberkulózisról és antibiotikumoknak ellenálló fertőzésekről. Bandaháborúk
kezdődtek, amint a már létező szomáliai, iraki és más bandák leszámolni
készültek az újonnan érkezőkkel, no-go zónákat létrehozva, ahová inkább még a
rendőrök sem mennek be.

2016-ban
több, mint 70 autóbomba robbant, és számtalan lövöldözés volt. Sőt még
kézigránát támadások is voltak, ahol gyerekek haltak meg. A nemi erőszakok és
szexuális támadások az egekbe szöktek Svédországban, ahol az elkövetők túlnyomó
többsége a svéd lányokat és nőket megtámadó migráns férfiak.

A
következőkben mélyebbre hatolunk Rosengardban, hogy a saját szemünkkel nézzük
meg a no-go zónát. Csupán egy nappal azelőtt, hogy megérkeztünk az országba, egy
16 éves fiút lelőttek a rosengardi no-go zóna egyik buszmegállójában.

PETER
SWEDEN

(alternatív média újságíró): „A migránsválság igazán 2011 és 2013 körül érte el
Európát. Ahogy ezen a képernyőképen is látható, 2013-ban 3 kézigránát-támadás
volt Svédországban, 2016-ban ez a szám már 35 volt. Említésre méltó eset,
amikor a nyáron egy 8 éves kisgyerek szobájába az ablakon keresztül dobtak be
egy kézigránátot és megöltek, valószínűleg szomáliai bandák leszámolása miatt. Az
újév első napján a rendőrséget támadták meg kézigránáttal, autókat gyújtottak
fel kézigránáttal, és kézigránátokat dobnak véletlenszerűen az emberek
lakóhelyeibe. Hogyan lehetséges mindez? A kézigránát katonai célú fegyver, ez
nem fordulhatná elő egy civilizált országban. Az ilyen dolgok Afganisztánban vagy
Irakban történnek.”

Egy
svéd civil újságíró ott állt az egyik téren szilveszterkor és lefilmezte a
támadásokat. Ki akartuk deríteni, hogy mi motiválta arra, hogy kamerával a
kezében odautazzon, és hogy az ország és a média hogyan reagált a felvételére.


A szilveszter este Rosengardban kaotikus, sőt veszélyes, ha rossz helyen vagy. Néhányan
úgy látszik úgy gondolják, hogy vicces vízszintesen ellőni a tűzijátékot.


És mi volt a rendőrség válasza minderre?


Úgy gondolom azt próbálták a jelenlétükkel elérni, hogy az emberek ne lőjenek
vízszintesen.


De ezt tették!


Igen! A rendőrség feladta. Az újságokban azt nyilatkozták, hogy támadva érezték
magukat és féltek kiszállni az autóból.


A rendőrök az autójukban maradtak?


Igen!


Hogyan reagált a helyi média a videódra?


A malmői újságírók ott álltak. Biztonságos távolságban. Abba az irányba
fordultak és egyfajta szép és békés légkört mutattak. Engem rasszistának,
antiszemitának neveztek. Őrület, hogy milyen előítéletei vannak embereknek a
szándékaimmal és velem kapcsolatban.


Véleményed szerint miért támadtak téged így, és a helyi média miért nem
tudósított?


A fő oka annak, hogy nem ott álltak velem az, hogy az újságok fotósai nem
akarták magukat veszélynek kitenni.


Nem akarják magukat veszélynek kitenni, de így a történetet sem mutatják be. A
történet fő részét gyakorlatilag kivágták.


Azoknak az embereknek az volt a fő rész.


El tudom képzelni, hogy ha valakit eltaláltak tűzijátékkal, neki az volt az
este fő része.


Hozzátok hasonlóan az USA-ban, itt is van a véleményeknek egy skálája, ami még
elfogadott.

Göran
Adamson

(politikai szociológia professzor): „A társadalomban és a politikában is vannak
helyzetek, amikor nem mondhatsz el egy csomó dolgot. Olyan helyzet van, amiben
minden ki van élezve. Ha olyan helyzetet akarsz teremteni, ahol jobboldali
fanatikusok vannak, akik mindenféle bizarr dolgot mondanak, a másik oldalon
pedig ott vannak a multikulturalisták, akik ennek az ellenkezőjét mondják, akkor
csak meg kell nézni az elmúlt pár évet Svédországban. Mert úgy gondolom, hogy a
politikusok, újságírók és az akadémia – akár tudják, akár nem – egy olyan
kaotikus helyzetet teremtettek, ami a robbanás szélén áll.

Miután
hallottam arról, hogy a svéd kormány nem akarja érvényesíteni a törvényt ezeken
a területeken, és azt, ahogy az államhoz köthető média eltusolja az eseteket, hallottunk
Robertáról. Roberta brazil állampolgár, akinek van egy gyermeke egy dán
kormányhivatalnoktól, és itt él Svédországban. Miután elvált és vissza akart
menni Brazíliába a fiával együtt, két év börtönbüntetésre ítélték
Svédországban. Ez az ő története.


Miért nem tudsz beszélni a kormányról itt?


Nem érzem azt, hogy beszélhetek arról, hogy a svéd kormány mit tett velünk.


Miért?


Mert nem veszik jó néven a kritikát, kényelmetlenül érzem magam ezzel
kapcsolatban.


Úgy érzed, ha kritizálod őket, akkor ellened fordulnak?


Igen! Mint a letartóztatással kapcsolatban, amikor levelet írtam a brazil
elnöknek, amiben leírtam, hogy mi történt velünk, akkor azt mondták, hogy
rosszakat mondtam Svédországról, és ez nem jó. Ez volt az egyik fő oka annak,
hogy nem láthatom el a gyerekfelügyeletet, mert az nem jó Hindernek, ha
rosszakat mondok Svédországról. Az igazságot úgy értelmezték, hogy rosszakat
mondok Svédországról. Tehát nem mondhatom el az igazat. Nem mondhatom el, hogy
garanciát adtak arra, hogy nem fognak letartóztatni, mégis letartóztattak. Hogy
nem fognak elválasztani a fiamtól, mégis elválasztottak bennünket. Cellába
zártak, közben kihallgattak. Számukra rossz az, ha valaki elmondja az igazat.


Van még szólásszabadság Svédországban?


Ők azt mondják igen, de minek neveznéd mindezt? Én nem nevezném szabadságnak.

Miért
huny szemet Svédország a migránsok által elkövetett erőszakos bűncselekmények
és támadások fölött, és támad inkább olyan fiatal anyákat, mint Roberta?

Göran
Adamson:

„Vannak bizonyos dolgok, amikről nem beszélhetsz. Még akkor sem, ha tudod, hogy
igazad van. És vannak dolgok, amikről lehet beszélni, még akkor is, ha azok nem
igazak. Multikulturalistakén mondhatod a „helyes” dolgokat, bár azok nem
igazak, de mondanod kell, mert megvéd téged, sok barátod lesz, és sok cikket
írhatsz. Minden, amit mondasz hamis, de nem számít. A társadalmi valóság többé
nem számít.”

„John
Stuart Millről tartottam előadást és a teremben volt egy svéd megtért muszlim
feketébe öltözve, csak a fehér arca látszott ki. Nem mondtam semmi
különlegeset, valójában idéztem Milltől. Ez olyan volt, mint egy bírósági
eljárás, úgy éreztem azért vádoltak meg, mert John Stuart Millről tanítottam. Kérdeztem
is, hogy miért vagyok itt? 8 hónap után – addigra kb. 50-100 e-mailt küldtem el
– felmentettek. Az esetet lezárták és nem találtak bűnösnek becsületsértés és
diszkrimináció vádjában. Mondhatjuk azt, hogy megmenekültem. Arra gondoltam,
hogy több ezer órát elvettek az életemből.”

Miután
elhagytuk Svédországot, a hírekből egy szörnyű bűncselekményről hallottuk
Uppsalából. Egy migránscsoport három órán keresztül közvetítette élőben Facebookon
egy fiatal svéd lány megerőszakolását. Az erőszaknak csak akkor lett vége,
amikor a rendőrök félbeszakították. A rendőröket a Facebook felhasználók
értesítették. Az erőszakolókat később beazonosították. Két férfi
Afganisztánból, egy 20 és egy 18 éves. A videóban látható, ahogy az egyik egy
revolvert tart. A két afgán ügyvédje azt mondta, hogy nincs elegendő erős
bizonyíték arra, hogy vádat emeljenek és a vád elejtését kérik.

Ez
az ügy szomorú emlékeztetője annak, amivel Svédországnak szembesülnie kell. 1975-ben
400 nemi erőszak eset volt az országban. Ez a szám jelenleg évi 6500. A
statisztikák szerint a svédországi nemi erőszakok 77%-át a lakosság 2%-a követi
el: közel-keleti férfiak.

Csak
az idő a megmondhatója annak, hogy Svédország képes lesz-e változtatni ezen, vagy
ez a valaha nagy ország örökre megváltozott.

Print Friendly, PDF & Email