Invázió, avagy hogyan vált Svédország a nyugat nemi erőszak fővárosává

Jack Posobiec riportja (Cernovich Media)


Svédországot hagyományosan úgy ismerik, mint a jéghoki, a heringek, a húsgombóc és a vikingek földjét. A modern időkben Svédország büszke az egyenlőségen alapuló humanizmusára, arra, hogy idegen népességet fogad be az országába, és bőkezű szociális juttatásokat ad állampolgárainak. De mi valójában a helyzet Svédországban? Mi történik, ha a világ legnagyobb jóléti államát idegen kultúrából érkező migránsok özönlik el? Ez invázió? Miért hívják Svédországot a világ nemi erőszak fővárosának?

Svédország egyike a föld legkevésbé népes országainak. Három évtizeddel ezelőtt a születésszáma elkezdett zuhanni. A kevesebb gyerek azt jelenti, hogy kevesebb munkásnak kell támogatnia egyre több nyugdíjast és munkanélkülit, ami feléli a nagy jóléti államot. Ezért a pénzszűkében levő Svédország kinyitotta kapuit a világ előtt. 2013-ra már minden hatodig Svédországban élő ember más országban született. 2015-ben ez a szám megnőtt, miután Svédország magáévá tette a tömeges közel-keleti migrációs törekvéseket, melyet Angela Merkel és az EU erőltetett. A svéd kormány adatai alapján 2015 és 2016 között Svédországba 250 ezer közel-keleti migráns érkezett A legtöbben Malmöbe érkeztek. Egy adott pillanatban Malmö több közel-keletit fogadott be naponta, mint az Ellis-sziget. Összességében Svédország több egy főre eső közel-keleti migránst fogadott be, mint bármelyik ország a világon.

A 2015-ös migránsválság során a több mint 1 millió migráns túlterhelte a befogadó-központokat a határországokban. Ezreket engedtek be az EU-ba mindenfajta valódi ellenőrzés nélkül. A Svédországba érkező menekültek 70%-a férfi volt. Generációk óta először rekordszámban kezdtek el beszámolni tuberkulózisról és antibiotikumoknak ellenálló fertőzésekről. Bandaháborúk kezdődtek, amint a már létező szomáliai, iraki és más bandák leszámolni készültek az újonnan érkezőkkel, no-go zónákat létrehozva, ahová inkább még a rendőrök sem mennek be.

2016-ban több, mint 70 autóbomba robbant, és számtalan lövöldözés volt. Sőt még kézigránát támadások is voltak, ahol gyerekek haltak meg. A nemi erőszakok és szexuális támadások az egekbe szöktek Svédországban, ahol az elkövetők túlnyomó többsége a svéd lányokat és nőket megtámadó migráns férfiak.

A következőkben mélyebbre hatolunk Rosengardban, hogy a saját szemünkkel nézzük meg a no-go zónát. Csupán egy nappal azelőtt, hogy megérkeztünk az országba, egy 16 éves fiút lelőttek a rosengardi no-go zóna egyik buszmegállójában.

PETER SWEDEN (alternatív média újságíró): „A migránsválság igazán 2011 és 2013 körül érte el Európát. Ahogy ezen a képernyőképen is látható, 2013-ban 3 kézigránát-támadás volt Svédországban, 2016-ban ez a szám már 35 volt. Említésre méltó eset, amikor a nyáron egy 8 éves kisgyerek szobájába az ablakon keresztül dobtak be egy kézigránátot és megöltek, valószínűleg szomáliai bandák leszámolása miatt. Az újév első napján a rendőrséget támadták meg kézigránáttal, autókat gyújtottak fel kézigránáttal, és kézigránátokat dobnak véletlenszerűen az emberek lakóhelyeibe. Hogyan lehetséges mindez? A kézigránát katonai célú fegyver, ez nem fordulhatná elő egy civilizált országban. Az ilyen dolgok Afganisztánban vagy Irakban történnek.”

Egy svéd civil újságíró ott állt az egyik téren szilveszterkor és lefilmezte a támadásokat. Ki akartuk deríteni, hogy mi motiválta arra, hogy kamerával a kezében odautazzon, és hogy az ország és a média hogyan reagált a felvételére.

– A szilveszter este Rosengardban kaotikus, sőt veszélyes, ha rossz helyen vagy. Néhányan úgy látszik úgy gondolják, hogy vicces vízszintesen ellőni a tűzijátékot.

– És mi volt a rendőrség válasza minderre?

– Úgy gondolom azt próbálták a jelenlétükkel elérni, hogy az emberek ne lőjenek vízszintesen.

– De ezt tették!

– Igen! A rendőrség feladta. Az újságokban azt nyilatkozták, hogy támadva érezték magukat és féltek kiszállni az autóból.

– A rendőrök az autójukban maradtak?

– Igen!

– Hogyan reagált a helyi média a videódra?

– A malmői újságírók ott álltak. Biztonságos távolságban. Abba az irányba fordultak és egyfajta szép és békés légkört mutattak. Engem rasszistának, antiszemitának neveztek. Őrület, hogy milyen előítéletei vannak embereknek a szándékaimmal és velem kapcsolatban.

– Véleményed szerint miért támadtak téged így, és a helyi média miért nem tudósított?

– A fő oka annak, hogy nem ott álltak velem az, hogy az újságok fotósai nem akarták magukat veszélynek kitenni.

– Nem akarják magukat veszélynek kitenni, de így a történetet sem mutatják be. A történet fő részét gyakorlatilag kivágták.

– Azoknak az embereknek az volt a fő rész.

– El tudom képzelni, hogy ha valakit eltaláltak tűzijátékkal, neki az volt az este fő része.

– Hozzátok hasonlóan az USA-ban, itt is van a véleményeknek egy skálája, ami még elfogadott.

Göran Adamson (politikai szociológia professzor): „A társadalomban és a politikában is vannak helyzetek, amikor nem mondhatsz el egy csomó dolgot. Olyan helyzet van, amiben minden ki van élezve. Ha olyan helyzetet akarsz teremteni, ahol jobboldali fanatikusok vannak, akik mindenféle bizarr dolgot mondanak, a másik oldalon pedig ott vannak a multikulturalisták, akik ennek az ellenkezőjét mondják, akkor csak meg kell nézni az elmúlt pár évet Svédországban. Mert úgy gondolom, hogy a politikusok, újságírók és az akadémia – akár tudják, akár nem – egy olyan kaotikus helyzetet teremtettek, ami a robbanás szélén áll.

Miután hallottam arról, hogy a svéd kormány nem akarja érvényesíteni a törvényt ezeken a területeken, és azt, ahogy az államhoz köthető média eltusolja az eseteket, hallottunk Robertáról. Roberta brazil állampolgár, akinek van egy gyermeke egy dán kormányhivatalnoktól, és itt él Svédországban. Miután elvált és vissza akart menni Brazíliába a fiával együtt, két év börtönbüntetésre ítélték Svédországban. Ez az ő története.

– Miért nem tudsz beszélni a kormányról itt?

– Nem érzem azt, hogy beszélhetek arról, hogy a svéd kormány mit tett velünk.

– Miért?

– Mert nem veszik jó néven a kritikát, kényelmetlenül érzem magam ezzel kapcsolatban.

– Úgy érzed, ha kritizálod őket, akkor ellened fordulnak?

– Igen! Mint a letartóztatással kapcsolatban, amikor levelet írtam a brazil elnöknek, amiben leírtam, hogy mi történt velünk, akkor azt mondták, hogy rosszakat mondtam Svédországról, és ez nem jó. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy nem láthatom el a gyerekfelügyeletet, mert az nem jó Hindernek, ha rosszakat mondok Svédországról. Az igazságot úgy értelmezték, hogy rosszakat mondok Svédországról. Tehát nem mondhatom el az igazat. Nem mondhatom el, hogy garanciát adtak arra, hogy nem fognak letartóztatni, mégis letartóztattak. Hogy nem fognak elválasztani a fiamtól, mégis elválasztottak bennünket. Cellába zártak, közben kihallgattak. Számukra rossz az, ha valaki elmondja az igazat.

– Van még szólásszabadság Svédországban?

– Ők azt mondják igen, de minek neveznéd mindezt? Én nem nevezném szabadságnak.

Miért huny szemet Svédország a migránsok által elkövetett erőszakos bűncselekmények és támadások fölött, és támad inkább olyan fiatal anyákat, mint Roberta?

Göran Adamson: „Vannak bizonyos dolgok, amikről nem beszélhetsz. Még akkor sem, ha tudod, hogy igazad van. És vannak dolgok, amikről lehet beszélni, még akkor is, ha azok nem igazak. Multikulturalistakén mondhatod a „helyes” dolgokat, bár azok nem igazak, de mondanod kell, mert megvéd téged, sok barátod lesz, és sok cikket írhatsz. Minden, amit mondasz hamis, de nem számít. A társadalmi valóság többé nem számít.”

„John Stuart Millről tartottam előadást és a teremben volt egy svéd megtért muszlim feketébe öltözve, csak a fehér arca látszott ki. Nem mondtam semmi különlegeset, valójában idéztem Milltől. Ez olyan volt, mint egy bírósági eljárás, úgy éreztem azért vádoltak meg, mert John Stuart Millről tanítottam. Kérdeztem is, hogy miért vagyok itt? 8 hónap után – addigra kb. 50-100 e-mailt küldtem el – felmentettek. Az esetet lezárták és nem találtak bűnösnek becsületsértés és diszkrimináció vádjában. Mondhatjuk azt, hogy megmenekültem. Arra gondoltam, hogy több ezer órát elvettek az életemből.”

Miután elhagytuk Svédországot, a hírekből egy szörnyű bűncselekményről hallottuk Uppsalából. Egy migránscsoport három órán keresztül közvetítette élőben Facebookon egy fiatal svéd lány megerőszakolását. Az erőszaknak csak akkor lett vége, amikor a rendőrök félbeszakították. A rendőröket a Facebook felhasználók értesítették. Az erőszakolókat később beazonosították. Két férfi Afganisztánból, egy 20 és egy 18 éves. A videóban látható, ahogy az egyik egy revolvert tart. A két afgán ügyvédje azt mondta, hogy nincs elegendő erős bizonyíték arra, hogy vádat emeljenek és a vád elejtését kérik.

Ez az ügy szomorú emlékeztetője annak, amivel Svédországnak szembesülnie kell. 1975-ben 400 nemi erőszak eset volt az országban. Ez a szám jelenleg évi 6500. A statisztikák szerint a svédországi nemi erőszakok 77%-át a lakosság 2%-a követi el: közel-keleti férfiak.

Csak az idő a megmondhatója annak, hogy Svédország képes lesz-e változtatni ezen, vagy ez a valaha nagy ország örökre megváltozott.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=11930

Bejegyzés: on 2019. okt. 12.. A bejegyzés kategóriái: Legfrissebb, Svédország. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes