Al Durah – hogyan manipulálják a muszlimok a médiát

Üdvözlégy Pallywoodban. Pallywoodban a szabad ég alatt serényen készítik a filmeket. A jeleneteket valós időben játsszák meg. Vannak rendezők, sminkesek, „színpadok”, emberek, akik megjátsszák, hogy halottak vagy sérültek, rohammentők, rengeteg operatőr és időnként hatalmas nézőközönség.
Sok operatőr dolgozik Pallywood berkeiben. Újságírók, akik a híreket gyártják az izraeliek kegyetlenségeiről. A modern hadviselésben egy kép felér ezer fegyverrel. Pallywood pontosan erről szól.

A videó leirata:

 „A palesztin források szerint II.”

Egy ikon születése

Ó itt Charles Enderlin, az egyik legjelentősebb francia közszolgálati televízió, a France 2 közel-keleti tudósítója. Mr. Enderlin, aki egyben francia és izraeli állampolgár, Európa szerte elismert újságíró. 2000. szeptember 30-án Mr. Enderlin a ciszjordániai Ramallahban volt. Operatőre, Talal Abu Rahmeh, aki a gáza övezetbeli Netzarim kereszteződésnél volt, felhívta, és a fegyverropogások közepette szenzációs felvételekről beszélt. Enderlin, egy borzasztó beszámolóval egyetemben, még aznap este megkapta Talal felvételeit. Talal szerint egy apa és fia rövid ideig egy tűzharc kellős közepébe keveredett. Később egy betongyűrű mögött találtak menedéket, ahol az izraeliek több mint 40 percen keresztül lőttek rájuk. A fiú sikított, az apja megpróbálta védelmezni, de Talal szerint az izraeliek hidegvérrel lekaszabolták őket. Az izraeliek még az apát és a fiút kimenekítő mentőautóra is rálőttek.

Milyen más felvételek maradtak meg aznapról, akár Talal, akár más nyugati hírszolgáltatóknak dolgozó palesztin operatőrök kamerájából, amik alátámasztják ezt az esetet? Nézzük meg.

– Mennyit vett fel? Hány percet?

– … úgy 6 percet.

– És mit választott ki? Mindent a fiúval kapcsolatban?

– Nem, nem, az elejétől … a végéig.

Talal aznapi felvételeiből mindössze három perc maradt meg, és abból is csak 59 másodperc foglalkozik a fiúval és az apával. Mindezek ellenére, ennek a felvételnek minden másodperce többet ér, mint bármi más, amit aznap a kereszteződésnél felvettek.

– Én vagyok az újságíró, és én döntöm el, hogy mi a fontos. Mindent, a kődobálásokat. Miért adnék nekik kődobálásról szóló felvételeket, amikor lövöldözést is felvettem!?

Miért ilyen kevés? Miért ilyen életlen? Miért ilyen kevés közeli felvétel? Miért csak Talal vette fel ezt az esetet?

Talalon kívül még két operatőr vette fel, amikor Dzsamal és Mohamed a betongyűrű mögött volt. Annak az operatőrnek a felvételeiből, aki hátulról vett fel, láthatjuk, hogy egy harmadik operatőr közvetlenül a fiú mögött volt, aki ezen a felvételen épp a lábát mozdítja. Csatlakozott hozzájuk egy negyedik személy is, épp akkor, amikor állítólag a leghevesebb volt a lövöldözés. Mohameddel és az apával ellentétben, akiket a betongyűrű pajzsként védelmezett, az operatőr és a mögötte lévő férfi teljesen ki volt téve az izraeliek tüzének. Ha a fiú és az apa nem tudott mozdulni a lövöldözés miatt, akkor miért guggolt még két ember mögéjük, akiket nem védelmezett a betongyűrű?

Itt láthatjuk, hogy mit vett fel az az operatőr, aki közvetlenül az apa és a fiú mögött volt. Vegyük észre, hogy Dzsamal a kezével arrébb tolja a követ. És ha figyelünk, akkor halljuk, hogy az apa és a fiú beszélgetnek, miközben Dzsamal a kezével a lencse előtt hadonászik. Ha a helyzet valóban olyan borzalmas volt, mint ahogy azt Talal leírta, akkor a 40 perces rémálom alatt miért nem vett fel a két másik operatőr semmit sem?

– Folyamatosan lőttek rá. Higgyen nekem, nem álltak meg a lövöldözéssel.

Ha odafigyelünk a lövöldözésekre, amikről tudjuk, hogy akkor dördültek el amikor a fiú és az apa a betongyűrű mögött lapult, akkor valóban hallunk lövéseket, de hosszú szüneteket is.

– Az első öt percben minden irányból jöttek a golyók. De utána csak egy irányból jöttek. Mögülem.

Mögüle? Talal mögött a palesztinok voltak, nem pedig az izraeliek. Lehet, hogy a palesztinok lövöldöztek al-Durrah irányába? Az izraeli állás itt van. Halljuk a lövéseket, de semmiféle nyomát sem látjuk, hogy az izraeliektől jönnének. Vegyük észre, hogy miközben halljuk a lövéseket, és látjuk, hogy egyes palesztinok fedezéket keresve rohangálnak, mások mindeközben szemrebbenés nélkül álldogálnak az izraeli állomás előtt. Végül, ha megnézzük az al-Durrah jelenetet, ahol állítólag lőttek rájuk, mindössze két golyót látunk, amik a fejük felett csapódtak be, és egyik sem találja el a betongyűrűt. Egyik golyó sem jött az izraeliek felől. Az izraeliek felől ilyen szögben csapódnának be a lövedékek. Vegyük észre a nagy porfelhőt, amit a lövedék a másik irányban kivált. Egy szemből jövő golyó így nézne ki. Úgy néz ki, hogy mindkét lövedék szemből jön. Vagyis nem az izraeliek, hanem a palesztinok irányából. Ha ezt az információt figyelembe vesszük, elmondhatjuk, hogy al-Durrahék oda voltak szegezve a betongyűrű mögé? Ha megnézzük a felvételeket, amiket akkor csináltak, amikor a fiú és az apa a betongyűrű mögött volt, még Talal híres felvétele előtt, akkor sok palesztint láthatunk a gyűrű és az izraeliek között. Sokan elmentek a helyszínről, és hátrahagyták az apát és a fiút. Hogy lehetséges, hogy ennyi ember elment a helyszínről, de al-Durrahék nem? Elmenekültek, vagy pedig kiürítették a színpadot?

„A fiú vérzett, több mint 15 vagy 20 percen keresztül.”

Hogyha valaki 20 percen keresztül vérzik, a kórház szerint egy tátongó sebből, akkor Talal miért csak 28 másodpercig folytatta a felvételt, miközben semmi nyoma sincs erőteljes vérzésnek, amire egy ilyen helyzetben számítani lehet?

– Az életem során még soha nem láttam ilyen borzalmas jelenetet. 45 percen keresztül lőttek a fiúra.

Ha ez igaz, akkor több száz, sőt, több ezer lövésnyomnak kellene ott lennie. De hol vannak a lyukak? A France 2 azokat is begyűjtötte?

Ha ezek a golyónyomok az izraeliektől származnának, akkor ellipszis alakúak lennének. Miért kerekek?

Azok, akik látták Talal másnapi felvételeit, tudják, hogy a helyszínen, ahol az állítólagos lövések történtek, nem volt vér, viszont délre, amikor a külföldi riporterek már megjelentek, egy vörös vérfoltot találtak, amit lehetett fotózni. De a vérfolt nem is ott volt, ahol a fiú a gyomrából állítólag 20 percen keresztül vérzett.

„Láttam, hogy a fiú az apja ölében feküdt, miközben az apa pedig így szédelgett. Ekkor értettem meg, hogy a fiú meghalt. Üvöltöttem, hogy a fiú halott, a fiú halott.”

Lehet, hogy Talalnak ez maradt meg az emlékeiben, de ugyanakkor tény, hogy már akkor üvöltötte, hogy met al walad, „a fiú halott”, amikor még el sem találták a fiút.

„A fiú halott”

Ez az utolsó felvétel al-Durrahékról. Érdekes módon, a France 2 ezt nem rakta bele a riportba. Mohamed halálát már az előző jelenet során bejelentették… Az apa elfordult a fiútól, miközben a fiú a szabad kezét a szeme előtt tartja, nem pedig a haslövését fogja. Lehet, hogy a halott fiú megmozdult? Nézzük meg még egyszer. Enderlin azt állította, hogy kivágta a fiú haláltusáját, mivel túlságosan fájdalmas volt a jelenet. Mi ez? Haláltusa, vagy pedig a fiú a kamera felé pillant? Miért vágták ki ezt a jelenetet? Hogy megkíméljék a nézőközönséget a haláltusa rettenetes látványától, vagy pedig azért, hogy megkíméljék a France 2-t a kínos kérdésektől?

„Dzsamal al-Durrah (az apa) a palesztin televízióban”

Meglepő módon, egy golyót sem találtak meg. Se a kórházban, ahol az orvosok azt állították, hogy legalább 11 sebet láttak el az apán és a fiún, se a helyszínen, ahol a rendőrség nem végzett el semmiféle vizsgálatot.

– „Amikor kétségek vannak egy adott eset kiértékelésében, amikor további nyomozásra van szükség, akkor természetesen beindul a vizsgálat. De amikor mindenki egyetért a tettes személyét illetően, akkor nincs szükség részletes kivizsgálásra.”

– „Szóval miben egyezik meg mindenki?”

– „Hogy ezt a gyilkosságot az izraeliek követték el.”

Talal: „Bizonyítékunk van a golyó típusára, filmre vettem a golyók típusát, amiket kaptunk. A golyókat a falból szedték ki.

Amikor elkezdték Talalt a golyókról kérdezni, megpróbálta kikerülni a választ.

– „Milyen golyók voltak? Mint mondana? Milyen hosszúak voltak?”

– „Nem tudom. … a tábornoktól, ő meg tudja mondani.”

Amikor közölték vele, hogy a tábornoknak nem voltak a birtokában a golyók,

Talal egy másik történetre váltott át: „A France 2 gyűjtötte be őket.”

Miután rájött, hogy a helyszínen egyedül ő képviselte a France 2 tévéállomást, és hogy az állomás nem rendelkezett ilyen bizonyítékokkal, tehát miután Talal rájött, hogy hazugságon kapták, ekképpen válaszolt:

– „Tehát önök jobban kivizsgálják az esetet, mint a rendőrség?”

– „Nem, nem, nem, megvannak a saját titkaink. Semmi mást sem mondhatok. Ez minden.”

Megvannak a saját titkaink?! Ezért láthattuk, amint a kezével a „második próba” jelet adta le a haláleset felvételének a közepén? Ezért takarta el Talal a lencsét? Ezért nem volt boncolás? Sem nyomozás? Semmiféle bizonyíték, kivéve az egy percnyi zavaros, ugráló, és gyanús film?

„A mentők vagy 20 percig nem tudtak a helyszínre jönni, miközben a fiú apja ölében feküdt.”

Miért nem vette fel Talal a mentősöket? Miért nem hívta fel az Al-Shifa Kórházban lévő kollégáit, hogy felvegyék al-Durrahék érkezését? Ha az egyik mentősre rálőttek, akkor miért nincs semmi felvétel az evakuálásról, vagy akár a golyónyomokkal teli mentőautóról? A nyugati újságírók miért nem tették fel azonnal ezeket a kérdéseket? Ez lett volna a minimum.

– „És ön az izraeli katonákat hibáztatja?”

– „Én azt vádolom, aki szemben volt velük! Rendben, szóval tudja, hogy attól a pillanattól fogva, ki volt szemben a fiúval.”

– „Az izraeli katonák.”

– „Hát persze, na végre, hogy kimondta, és helyesen mondja.”

Akik látták erről a napról azokat a felvételeket, amiket a France 2 mind a mai napig nem hozott nyilvánosságra, el voltak hűlve, hogy mennyi nyilvánvalóan megrendezett jelenetet rögzített Talal. Független riporterek nemrégiben szembesítették a France 2-t ezzel a nyugtalanító felfedezéssel, és ezt a választ kapták: „Igen uram, de ön is jól tudja, hogy ez mindig így történik.” Mindig? Még Mohamed al-Durrahhal is?

Talal Abu Rahmeh. Pallywoodi fotós és okleveles hírhamisító, aki egyes-egyedül vette fel az Intifáda legjelentősebb ikonját. A kérdések továbbra is nyitva állnak: Ha mindez igaz lenne, akkor miért van oly sok titok? Miért van oly sok hazugság?


Pallywood – hogyan manipulálják a mohamedánok a médiát

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=11980

Bejegyzés: on 2019. okt. 18.. A bejegyzés kategóriái: Izraeli-palesztin konfliktus, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes