Miért nem asszimilálódnak a mohamedánok? | Bill Warner

Arról szeretnék beszélni, hogy a muszlimok miért nem asszimilálódnak. Az iszlámnak két szakasza van: ott van a viszonylag békés és barátságos mekkai szakasz, de ott van a medinai szakasz is, ami akkor következik be, amikor erősekké válnak. Amikor még gyengék, akkor örülnek, hogy itt lehetnek, nincsenek követeléseik, de amikor megerősödnek, akkor nagyon rámenőssé válnak, egészen az [őshonos civilizáció] megsemmisítéséig elmenve. Amikor az iszlám megjelenik, kezdetben barátságos, azonban idővel leural mindent és mindenkit. Ez lehet, hogy évszázadok alatt következik be, de végül nem asszimilálódik, hanem uralkodik. Az egyetlen módja annak, hogy az iszlám ne domináljon, az ellene folytatott háború.


Ma arról szeretnék beszélni, hogy a muszlimok miért nem asszimilálódnak. Ezt a témát különösen azért választottam, mert Európában, ami ugyanolyan politikailag korrekt, mint az USA, és nem szabad kritizálni az iszlámot, legalább a következő kérdést fel lehet tenni: miért nem asszimilálódnak a muszlimok? A rövid válasz: Mohamed és a Korán miatt.

De menjünk bele a részletekbe.

Vegyük az első példát az „asszimilációra” Mohamed életéből. Mohamed Mekkában élt, ahol megalkotta az érveit az Istene, Allah és a követői mellett. Ezért rábeszélték, hogy hagyja el a várost, mondván, hogy el kell mennie, és ekkor Medinába ment. Öt évvel később nem asszimiláció történt, hanem megsemmisítés. Medina lakosainak felét három zsidó törzs alkotta, melyeket rabszolgasorba vertek, kivégeztek és elűztek. Az ott maradó arabok muszlimokká váltak. Ez a végső nem-asszimiláció: az őshonos kultúra megsemmisítése. Ez fontos, mert emlékezzünk arra, hogy Mohamed a tökéletes muszlim tökéletes példája, tehát mindez szunna. A zsidók medinai kiirtása létrehozta azt, amit én a zsidó-doktrínának nevezek, mely elkülöníti a zsidókat a muszlimoktól. Kezdetben az iszlám nagyon barátságos volt a zsidókkal, azonban Medinában mindez megváltozott, és megsemmisítették őket. A megsemmisítés a végső nem-asszimiláció.

Ezt a mintát nem csak Medinában láthatjuk, hanem Törökországban is, mely valaha keresztény volt. Továbbá Észak-Afrikában, Egyiptomban, Irakban és Szíriában, melyek szintén keresztények voltak. Ezek a keresztény területek iszlámmá váltak. Ez megsemmisülés, nem pedig asszimiláció.

Azonban mindez nem csak a keresztényekkel történt meg. Afganisztán valaha buddhista volt, Pakisztán és Malajzia pedig hindu, azonban most már elérték a megsemmisülés végső formáját. Nem történt asszimiláció.

Tehát az iszlám doktrína a megsemmisítést tartalmazza, nem pedig az asszimilációt. Erre emlékezzünk, mivel nem minden muszlim fog előállni azzal, hogy meg akar semmisíteni bennünket, azonban az iszlámnak két szakasza van: ott van a viszonylag békés és barátságos mekkai szakasz, de ott van a medinai szakasz is, ami akkor következik be, amikor erősekké válnak. Tehát két iszlámot láthatunk: az erős iszlámot és a gyenge iszlámot. Amikor még gyengék, akkor örülnek, hogy itt lehetnek, nincsenek követeléseik, de amikor megerősödnek, akkor nagyon rámenőssé válnak, egészen az [őshonos civilizáció] megsemmisítéséig elmenve.

Nézzük meg, mit mond a Korán (2:193) az asszimilációról: Harcoljatok ellenük [a káfirok ellen], amíg el nem éritek, hogy nincs többé viszály, és csakis Allah vallása uralkodik, azonban, ha behódolnak, akkor csak azokkal harcoljatok, akik rosszat tesznek [vagyis akik nem követik a saríát]. Ez az asszimilációról szól? Nem! Ez a dominanciáról szól.

A következő hadíszban (Muszlim hadíszgyűjtemény 1,31) Mohamed ezt mondja: Azt az utasítást kaptam, hogy háborút folytassak az emberiség ellen, MINDADDIG, amíg el nem fogadják, hogy nincs más isten, csakis Allah és én vagyok az ő prófétája. Másképp fogalmazva Mohamed azt mondja, hogy egészen addig kell háborúzni, amíg az egész világ iszlámmá nem válik. Ismét megkérdezem: ez asszimiláció? Nem! Ez megsemmisítés.

Egy másik hadísz (Bukhári hadíszgyűjtemény 4,52,196): Azt az utasítást kaptam, hogy egészen addig harcoljak a káfirok ellen, amíg mindegyikük el nem ismeri, hogy csak egy isten van, Allah, én pedig az ő prófétája vagyok. Itt megint nem az asszimiláció doktrínájával, hanem a megsemmisítés doktrínájával találkozunk.

Én ezt a telítődés törvényének nevezem. Amikor az iszlám megjelenik, kezdetben barátságos, azonban idővel leural mindent és mindenkit. Ez lehet, hogy évszázadok alatt következik be, de végül nem asszimilálódik, hanem uralkodik.

Egyetlen olyan hely van, ahová az iszlám bevándorolt, de azután mégsem telítődött teljesen az iszlámmal – és ennek oka a háború volt. 700 év háború volt Spanyolországban, és háború volt a Balkánon és Közép-Európában is. Tehát az egyetlen módja annak, hogy az iszlám ne domináljon, az ellene folytatott háború.

Az emberiség egy furcsa fogalom a Koránban, mert valójában nincs emberiség, csak muszlimok (hívők) és káfirok. És mit mond a Korán a káfirokról? Nos, 12 különböző versben mondja azt, hogy a muszlimok soha nem igaz barátai a káfiroknak.

Korán 3:28: A hívők ne barátkozzanak káfirokkal más hívők helyett! Akik mégis ezt teszik, elveszítik Allah védelmét, és egyedül maradnak önnönmaguk védőiként.

Tehát a hívők nem barátkoznak a káfirokkal. Mit jelent mindez? Akkor ez az asszimilációról vagy inkább a dominanciáról szól?

Egy újabb hadísz (Abu Dáúd 2789): Mohamed ezt mondta: bárki, aki egy káfirral barátkozik, és velük együtt él, az egy közülük. És mivel a káfir a legrosszabb dolog a földön, ez nem egy jó ötlet. Úgyhogy mindez nem vezet asszimilációhoz.

Az iszlámban nincs aranyszabály, ezért nincs közös erkölcsi kötelék a bevándorló muszlimok és mi közöttünk. Ehelyett olyan szabályaik vannak, amik pl. megengedik a megtévesztést. Az iszlámban nincs aranyszabály, hogy „bánj úgy másokkal, mint ahogy szeretnéd, ha veled bánnának”. Ehelyett külön erkölcsi parancsok vannak a muszlimok, a hívők számára.

Az iszlám jog sem támogatja az asszimilációt, mivel a saríának minden jogrend felett dominálnia kell, és a saría alatt a káfirok dimmik, vagyis leigázottak. Tehát a nem-asszimilációnak doktrínális alapja van. Az erkölcsi különbségek közöttünk: a káfirokat Allah gyűlöli, és ezért a muszlimoknak is így kell tenniük.

Minden muszlimnak kettős természete van. Ez nem vezet el az asszimilációhoz, mert olyanok merülnek fel, hogy „bízhatok-e ebben a fickóban/hölgyben?” Láthatjuk, hogy az iszlám összes doktrínája nem az asszimilációról, hanem a dominanciáról szól.

A Korán (8:47) így beszél a migrációról: Azok a muszlimok, akik elvándorolnak és dzsihádod folytatnak Allah ügyéért, és azok, akik menedéket adnak nekik, vagyis segítik őket – ők igazhívők. Tehát azok igaz muszlimok, akik migrálnak, és dzsihádot folytatnak azért, hogy bevezessék a saríát.

Ezzel kapcsolatban itt egy hadísz (Kenz al Umal 46274): A migrációnak addig nem lehet vége, amíg hitetlenség van, vagy van olyan ellenség, amely ellenáll. Tehát a migráció örökre szól, amíg mindannyiunkat le nem igázzák. A migráció célja egy saría társadalom létrehozása, nem pedig egy asszimilációs társadalom létrehozása.

Ezt a saría civilizációt sok apró lépésben valósítják meg, amit én szalámitaktikának nevezek: mindig egy kis szelet. Következzen egy példa erre: az USA Kongresszusában soha nem engedték meg a fej eltakarását – pl. a zsidók nem viselhetik a kipát. De mivel muszlimokat is beválasztottak a Kongresszusba, ők viselhetik a hidzsábot. Ez a dominancia egy formája, nem pedig az asszimilációé.

Tehát az iszlám migráció bevezeti a saríát: ez a telítődés törvénye, ahol a társadalom egészének iszlámmá kell válnia, de minimum meg kell felelnie a saríának. Ismételten: Ez az asszimilációról szól? Nem! A dominanciáról.

Az iszlám elméletről váltsunk át az iszlám gyakorlatra, itt az USA-ban, napjainkban. A CAIR iszlám „jogvédő” csoport egyik vezetője ezt mondta: a muszlimok soha nem lehetnek teljes mértékben az USA polgárai, mivel szó sem lehet róla, hogy teljesen elkötelezzük magunkat ennek az országnak az intézményei és ideológiája iránt.

Ennél egyértelműbb nem is lehetne!

A muszlimok azért nem integrálódnak, mert mi mocskos káfirok vagyunk, és a muszlimok fölöttünk állnak. Az iszlámnak ott van a saría, nekünk meg bár lehet, hogy még van alkotmányunk, de az nem állhat ellen a saríának, mivel a saríának mindig uralkodnia kell. Az iszlámnak kettős etikája van. Ez azt jelenti, hogy ha a szomszédod egy muszlim, akkor bízhatsz benne? Talán igen, talán nem. A muszlimok azt az utasítást kapták, hogy harcolniuk kell addig, amíg az egész világot a saría nem uralja. Ez azt jelenti, hogy egy nemzetnek, amibe bevándorolnak, annak saría-nemzetté kell válnia.

Print Friendly, PDF & Email

Rövid URL: http://www.dzsihadfigyelo.com/?p=12040

Bejegyzés: on 2019. nov. 17.. A bejegyzés kategóriái: Dr. Bill Warner, Legfrissebb. A hozzászólásokat követni lehet: RSS 2.0. Szólj hozzá, vagy hagy trackbacket a bejegyzéshez

fascistbook

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes