A spanyolországi iszlám aranykor mítosza | Dr. Bill Warner


Talán
hallottak a spanyol aranykorról, az andalúziai paradicsomról. Arról az időről,
amikor az iszlám 711-1492-ig Spanyolországban uralkodott. Azt mondják nekünk,
hogy ez egy nagyszerű hely volt, ahol zsidók, keresztények és muszlimok mind harmóniában
éltek, hogy mindez egy csodálatos multikulturális közösség volt. Ez nem
teljesen igaz.

Van
egy könyv, amit erről a témáról írtak. Hogy megértsük annak fontosságát, hogy
Spanyolország megszabadult az iszlámtól, gondoljunk arra az Európára, amelyet
az iszlám uralna. Se zene nem lenne, sem pedig képzőművészetek: szobrászat,
festészet. Mindez csak pár apró következménye lett volna annak, ha a spanyol
multikulturális paradicsom uralta volna Európát. Az említett könyv címe: Dario
Fernandez-Morera: Az andaluziai paradicsom mítosza. A könyv nagyon érdekes
módon van megszerkesztve. Minden fejezet az iszlámot támogató érvekkel
kezdődik, majd ezen állítások tényekkel történő megcáfolásával folytatódik.

Az
iszlám inváziót egy nagyszerű időszaknak írják le, ahol a művelt elit muszlimok
eljöttek a bugris európaiakhoz, átvették a hatalmat, és egy nagyszerű kultúrát
hoztak magukkal. Azonban nem ez a helyzet. Spanyolország a nyugati Róma volt. Voltak
költők, uralkodók, szép városi építészet, csatornázás, csodálatos
képzőművészet, tehát egy meglehetősen civilizált hely volt. Az arabok voltak a
barbárok.

Egy
másik állítás szerint ez a nagyszerű aranykor segített megőrizni a görög
tudást. Ez szintén tévedés. Ugyanis ezt a Bizánci Császárság tette. Amihez az
iszlám Európában hozzájárult, az kalóztevékenysége folytán a földközi-tengeri
kereskedelmi területek uralása volt, és Európa elszegényítése, ami által a
sötét középkor részéve tette. A spanyol uralom a fosztogatásról, a
dominanciáról és a kemény saríáról szólt. Azokat a keresztényeket és zsidókat,
akik felemelték hangjukat az iszlám ellen, megölhették; a muszlim közösségen
belül az eretnekeket és a hitüket elhagyókat erőszakosan elnyomták, ezért
Andalúzia nem az a hely volt, ahol kellemes élni. Ironikus módon néhány író
arról írt, hogy az andalúziai háremek szexrabszolgái egyfajta szabad nőként
éltek. Nem tudom, hogy ezt hogyan rakták össze, de ezzel szoktak érvelni.

A
muszlim uralkodók rémtetteket hajtottak végre mind nyilvánosan, mind privát
módon. Mondok egy példát: az egyik muszlim vezető minden tavasszal és ősszel
dzsihád rajtaütéseket hajtott végre. Spanyolországot a saría uralta, ami azt
jelentette, hogy a zsidók és keresztények dimmik voltak, leigázottak. És ez
volt az előírás Spanyolországban az aranykor alatt. Mindez nem volt pluralista,
nem volt szekuláris, és semmi olyan csodálatos dolgot nem kínált, mint amit a
mi polgári társadalmunk, ami egy nagyszerű módja annak, ahogy az életünket
élhetjük.

Miért
született meg ez a paradicsom elképzelés? Nos, voltak, akik gyűlölték a spanyol
katolikusokat, mint pl. Gibbon, aki A Római Birodalom hanyatlásának és
bukásának története című művet írta és Voltaire. Így ők felmagasztalták az
iszlámot, hogy degradálják a katolikusokat.

Ha
a nyugati civilizáció ezen történetéről többet szeretnének megtudni, akkor
olvassák el ezt a könyvet az andalúziai paradicsomról. Nagyon ajánlom!
Garantálom, hogy kiszélesíti a látókörüket.

Print Friendly, PDF & Email