A FrontPage Magazine (FP-Jamie Glazov) interjút készített Robert Spencerrel, nemrég megjelent „Vajon létezett Mohamed?” című új könyve kapcsán. Robert Spencer az iszlám történelem, teológia és jog szakértője és a Jihad Watch blog szerkesztője.
Az ’iszlamofóbia’ kifejezés a Muzulmán Testvériségtől származik, ami az iszlám terrorizmus politikai gyújtópontja, belőle jött létre ugyanis az Al-Kaida és a Hamasz. Ha megvizsgáljuk az ’iszlamofóbia’ kifejezést, láthatjuk, hogy egy modern kori gondolat-bűncselekményt kíván megalkotni. A fóbia toldalék célja, hogy bármilyen nyugtalanító iszlám intézmény vagy tett miatti aggodalmat irracionálisnak állítson be, vagy ami még rosszabb, veszélyes bigottériának, amitől az embereknek félniük kell.
Miért van az, hogy napjainkban a média annyira pártfogásába vette a radikális iszlámot és miért akarják elhallgattatni azt, aki feltárja az igazságot erről a vallási kultuszról?
Interjú Robert Spencerrel a Stuttgartban megrendezett iszlám-kritikus hétvégéről, Amerikáról és új könyvéről, mely azt a kérdést feszegeti, hogy Mohamed létezett-e valójában.
Európa ma: Stuttgart, 2011. június 2.: a demokráciáért, az emberi jogokért és a nők egyenlő jogaiért történő tüntetés nagyarányú rendőri védelmet igényel, mivel a szélsőbaloldali aktivisták kiabálva, dobolva megpróbálják elhallgattatni azokat, akiknek más a véleményük.
Az al-Kaida globális dzsihádban betöltött szerepe és Oszama bin Laden al-Kaidán belüli szerepe erősen eltúlzott. Az al-Kaida nem az egyetlen iszlám dzsihád csoport vagy az iszlám felsőbbrendűséget hirdető ma működő csoport, és Oszama bin Laden nem egy karizmatikus vezető, akinek mozgalma összeomlik nélküle. A szerepét illető túlzás valójában azon általános hajlandóság hiányának következménye, hogy szembenézzünk azzal a ténnyel, hogy a globális dzsihád mozgalmat nem egy felkapott személyiség, hanem egy olyan ideológia hajtja, amely az iszlámban gyökerezik.
Mennyi ártatlan nem-muszlimnak kell még meghalnia mielőtt a politikai és média elit komolyan és őszintén megvizsgálja az iszlám dzsihád problémáját. Mennyi gyilkosságnak és allah-akbarozásnak kell még történnie, mielőtt az amerikai és az európai tisztviselők felülvizsgálnák a bevándorlási politikát, a rövidlátó reálpolitikát, amelyet a Balkánon folytattak, aminek az eredményeként egy iszlám szupremácista előőrs jött létre, és magát a multikulturalizmust?
A líbiai, egyiptomi, és más közel-keleti tüntetők talán demokráciapártiak amennyiben azt szeretnék, hogy az emberek akaratát vegyék figyelembe. Azonban a világnézetüket, a viszonyítási pontjaikat, és a világról alkotott alapvető látásmódjukat tekintve, ha a nép akarata meghallgatásra talál, akkor az nagy valószínűséggel a Muzulmán Testvériség és a hozzá hasonló sáríát propagáló csoportok elsöprő győzelmét fogja eredményezni.
Most, hogy szinte bizonyos, hogy a Muzulmán Testvériség jelentős szerepet fog játszani a következő egyiptomi kormányban, a háttérben feltűnt egy ember, akit a Der Spiegel magazin úgy jellemzett, mint “az egyiptomi Muzulmán Testvériség fő alakja”: Juszuf el-Karadavi sejk.
Most, hogy Obama zöld utat adott a Muzulmán Testvériségnek az új egyiptomi kormányban való részvételéhez, nem valószínű, hogy a szervezetet távol lehet tartani a hatalomtól.
És mivel a Testvériség a legnagyobb és ideológiailag legelkötelezettebb szervezet az egyiptomi politikában, nagy a valószínűsége annak, hogy bármilyen új rezsimben irányító szerepet fog betölteni, és az országot egy iszlám állam irányába mozdítja el.
Obama bizonyosan tudja ezt, és mégis áldását adta erre. Ha megnézzük néhány kinevezettjét, szövetségesét és aktivitását, akkor ezen nem kell meglepődnünk.