Erőszakos versek

Erőszak az iszlám “szent” szövegeiben

 

A Koránban tényleg több száz olyan vers van, ami erőszakra szólít fel?

A Korán legalább 109 olyan verset tartalmaz, ami a muszlimokat a nem muszlimokkal szembeni háborúra szólítja fel azért, hogy az iszlám uralkodhasson. Némelyik vers elég szemléletes, olyan parancsok vannak benne, hogy vágják le a hitetlenek fejét és ujját, illetve öljék meg őket, bárhol is rejtőzködjenek. Azokat a muszlimokat, akik nem csatlakoznak a harchoz, „képmutatóknak” nevezik és Allah a Pokolra fogja küldeni őket, ha nem vesznek részt a mészárlásban.

Az Ószövetség erőszakos verseivel ellentétben a Korán erőszakos versei nyílt végűek, ami azt jelenti, hogy nem csupán a szövegben található történelmi helyzetre korlátozódnak (bár sok muszlim így akar rájuk gondolni). Ezek a versek Allah nem változó, időtlen szavai és csupán annyira lehet magyarázni őket, mint bármi mást a Koránban (vagyis semennyire).

Az erőszakos versek szövegkörnyezete sokkal homályosabb, mint ahogy azt egy szerető Isten tökéletes könyvtől elvárnánk. A muszlimok tetszésük szerint, az igazolható erőszakkal kapcsolatos erkölcsi előfeltevéseik alapján értelmezhetik szent könyvük hadviselésre történő felszólításait. Az iszlám hitvédői homályos érveket szolgáltatnak ezekhez az előfeltevésekhez, melyek elsiklanak a történelmi tények fölött és nem állják ki az alapos vizsgálat próbáját. A probléma elsődleges oka a rossz ideológia, nem pedig az emberek (az emberek változhatnak, az ideológia nem).

Sajnos csak kevés olyan vers van a Koránban, amely a toleranciáról és békéről szól, és amelyek ellensúlyoznák a hitetlenek elleni harcra és leigázására felszólító számos verset, melyek értelmében vagy elfogadják a megalázó dimmi státuszt, áttérnek az iszlámra, vagy megölik őket. Mohamed militáns öröksége, valamint a Korán erőszakra történő felhívása rengeteg vért és verejtéket eredményezett a történelem folyamán.


 

Korán

Korán (2:191-193) – “És öljetek meg őket ott, ahol találjátok őket, és űzzetek ki őket onnan, ahonnan ők is kiűztek titeket. A kísértés (fitna) rosszabb, mint az ölés. Ám ne harcoljatok velük a Sérthetetlen Mecset (a Kaba) környékén, amíg ők nem harcolnak ott veletek. De ha harcolnak veletek, akkor öljétek meg őket. Ilyen a hitetlenek büntetése.

Ám ha felhagynak, úgy Allah bizony Megbocsátó, Irgalmas.

Harcoljatok hát ellenük, amíg nem lesz kísértés (fitna), és a vallás egyedül Allahé lesz egészen. Ám ha felhagynak, akkor ne legyen ellenségeskedés, kivéve a bűnösökkel (az-zalimun – a többistenhívők és a bűnösök, stb.) szemben.
Az ezt megelőző vers azt mondja: „És harcoljatok Allah útján azokkal, akik veletek harcolnak”. Ez néhányakat arra sarkallt, miszerint a teljes utána levő rész védekező háborúra vonatkozik, ahol amiben a muszlimok megvédik az otthonaikat és családjukat. Azonban a történelmi körülmények, amiben ez a vers kinyilatkoztatott, nem védekező háborúra utalnak, mivel Mohamed és a muszlimok éppen Medinában voltak, ahol nem támadták őket a mekkai ellenfeleik. Valójában ez a vers a támadó dzsihádra szólít fel, miszerint a muszlimoknak ki kell űzniük a mekkaiakat a saját városukból (amit később meg is tettek.) A 2:190 vers tehát azt jelenti, hogy támadják meg azokat, akik ellenszegülnek Allah uralkodásának (vagyis a muszlim hódításnak). Néhány fordító zsarnokságként fordítja kísértést (fitna) (a zsarnokság (idtihad) és elnyomás (z-l-m) szó nincs arab szövegben). A fitna szó hitetlenséget vagy a kísértésből származó zűrzavart jelenthet. Ebben a szövegkörnyezetben bizonyosan ezt jelenti, mivel az erőszak egyértelműen el van rendelve: „amíg a vallás egyedül Allahé lesz egészen” – vagyis amíg a hitetlenek ellenállnak a hitetlenségükben.

Korán (2:244) – „És harcoljatok Allah útján, és tudjátok meg, hogy Allah mindent hall, mindent tud.”

Korán (2:216) – „Előíratott nektek a harc. Jóllehet az nincs a kedvetekre.  De lehet, hogy valamit nem kedveltek, holott az jó nektek, és lehet, hogy valamit kedveltek, ám az rossz nektek. Allah tudja, ám ti nem tudjatok.”
Nem csak azt mondja ez a vers, hogy  az erőszak erényes, hanem annak a tévhitnek is ellentmond, hogy a harc célja csupán az önvédelem, mivel a vers kinyilatkoztatásakor a muszlimokat nem támadta senki. A hadíszból ismert, hogy ezt a vers akkor került kinyilatkoztatásra, amikor Mohamed megpróbálta embereit arra motiválni, hogy kifosszanak egy kereskedő karavánt.

Korán (3:56)És ami a hitetleneket illeti, szigorú büntetéssel fogom megbüntetni ezen a világon és a Túlvilágon. És nem lesz segítőjük.

Korán (3:151) – „Azok szívébe, akik hitetlenkednek a rettegést fogjuk ültetni, mert társakat állítottak Allah mellé, amiről Allah nem küldött le semmiféle felhatalmazást. És a lakhelyük a Tűz lesz. Milyen nyomorúságos a bűnösök hajléka!”
Ez a vers a többistenhívőkről beszél, amibe a keresztények is beletartoznak, mivel a Szentháromságban hisznek (amiről Mohamed tévesen úgy gondolta, hogy Allah mellé társakat állítottak).

Korán (4:74) – “Harcoljon Allah útján az (a hívő), aki a Túlvilágot akarja megvenni az evilági életért! És annak, aki Allah útján harcol, és megölik, vagy győzelemre jut, hatalmas jutalmat adunk neki.”
AZ iszlám mártírjai nem olyanok, mint a korai keresztények, akiket ellenszegülés nélkül mészároltak. Ezeket a muszlimokat csatában ölték meg, amikor halált és pusztulást okoztak Allah ügyéért. Ez az öngyilkos merénylők teológiai hivatkozási alapja.

Korán (4:76) – “Akik hisznek, azok Allah útján harcolnak.(…).”

Korán (4:89) – „Azt szeretnék, ha hitetlenekké lennétek, ahogyan ők is hitetlenkednek és hasonlók legyetek hozzájuk. Ne fogadjatok barátotokul senkit közülük, amíg el nem végzik a hidzsrát Allah Útján. Ha elfordulnak, fogjátok el őket, és öljétek meg őket, ott ahol rájuk találtok! Ne fogadjatok senkit közülük barátul, sem segítőül!”

Korán (4:95) – „Nem egyenlő az (otthon) ülő a muzulmánok közül – kivéve a testi károsodással bírókat -azokkal, akik Allah Útján harcolnak javaikkal s saját életükkel’. Azokat, akik javaikkal és életükkel harcolnak, Allah azok fölé emelte fokokkal, akik otthon ülnek. Allah mindenkinek a legjobbat ígérte, azonban Allah a harcolókat hatalmas jutalommal tüntette ki az otthon ülőkkel szemben.”
Ez a Korán vers a „békés” muzulmánokat kritizálja, akik nem csatlakoznak az erőszakhoz, zudtukra adva, hogy kevesebbet érnek Allah szemében. Továbbá azt a modern tévhitet is eloszlatja ez a vers, hogy a dzsihád nem szent háborút jelent a Koránban, hanem valamiféle spirituális harcot. Nem csupán az arab mudzsahiduna szó szerepel ebben a versben, hanem semmiféle utalás sincs bármiféle spiritualizmusra, mivel a testi károsodással bírok kivételt képeznek. (A hadíszokból kiderül az is, hogy milyen szövegkörnyezetben született ez a vers: egy vak ember tiltakozására adott válaszul, aki nem volt képes részt venni a dzsihádban. Ha a dzsihád belső küzdelmet jelentene, akkor ennek a hadísznak nem lenn értelme.)

Korán (4:104) – „És ne fáradjatok bele az (ellenséges) nép üldözésébe! Ha ti szenvedtetek, ők is úgy szenvedtek, mint ti. Ám ti remélhettek Allahtól olyat, amit ők nem remélhetnek.”
Egy sebesült és visszavonuló ellenség üldözése valóban önvédelem lenne, mint ahogy azt a dzsiháddal kapcsolatban állítani szokták?

Korán (5:33) – „Bizony azok, akik harcolnak Allah és a Küldötte ellen és abban buzgólkodnak, hogy romlást okozzanak a földön, azok jutalma az, hogy megöletnek, vagy keresztre feszíttetnek, vagy kezeik és lábaik – egymással ellentétesen – levágatnak, vagy száműzetek a földről. Ez megaláztatás lesz a számukra az evilágon. És nekik a Túlvilágon hatalmas büntetés jár.”

Korán (8:12)(Emlékezz) midőn Urad sugallta az angyaloknak: „Én veletek vagyok! Erősítsétek azokat, akik hisznek! És azok szívébe, akik hitetlenkednek a rettegést fogom elhinteni. Üssétek hát (őket) a nyakuk felett és minden ujjpercüket vágjátok le!
Semelyik értelmes ember nem értelmezné ezt a verset szellemi küzdelemnek. Az erőszak célpontjai a azok, „akik hitetlenek”, amit a 8:13 tovább pontosít, hogy kik: „akik ellenszegülnek és nem engedelmeskednek Allahnak.” Egyáltalán nincs utalás önvédelemre. A 8. szúrát nem sokkal azután nyilatkoztatták ki, miután Mohamed kiprovokált egy ütközetet, amikor megpróbált megtámadni egy karavánt azért, hogy kirabolja őket.

Korán (8:15-16) – „Ó, ti, akik hisztek! Ha találkoztok azokkal, akik hitetlenkednek, amint azok ellenetek vonulnak, akkor ne fordítsatok nekik hátat!”
„És aki hátat fordít nekik azon a napon, kivéve, ha haditervként, vagy hogy csatlakozzon egy csoporthoz, az bizony magára vonja Allah haragját, es a hajléka a Pokol lesz, milyen nyomorúságos végcél az!”

Korán (8:39) – „És harcoljatok ellenük, amíg nem lesz több kisértés (fitna – hitetlenség, zavargás) és a vallás teljesen Allahé lesz. Ha abbahagyják (úgy jó). Allah bizony tudással bír arról, hogy ti mit tesznek.”

Korán (8:57) – „Így, ha győzelmet szereztek felettük a háborúban, akkor bánj velük úgy, hogy félelmet keltsél azokban, akik mögöttük vannak. Talán okulnak.”

Korán (8:59-60) – „És ne higgyék azok, akik hitetlenkednek, hogy kikerülhetik (a büntetést). Ők sosem lesznek képesek megmenteni magukat (Allah büntetésétől).”
„És készítsetek fel ellenük, ami erőt és csatamént csak tudtok, hogy félelmet keltsetek általuk Allah és a ti ellenségeitekben és rajtuk kívül másokban, akiket ti nem ismertek.”

Korán (8:65) – “Ó, Próféta (Mohamad)! Bátorítsd a hívőket a harcra! Ha van köztetek húsz állhatatosan kitartó az képes legyőzni kétszázat is. Ha van köztetek száz, (ők) ezret is képesek legyőzni azok közöl, akik hitetlenkednek, mivel azok olyan emberek, akik nem értenek meg semmit.”

Korán (8:67) – „Egy Próféta sem ejthet rabokat addig, amíg nem ontott vért a földön. Ti az evilági élet javait akarjatok, ám Allah a Túlvilágot akarja nektek. És Allah Mindenható, Bölcs.”

Korán (9:5) – „Ha a Szent Hónapok leteltek, akkor öljétek meg a társítókat ott, ahol rájuk találtok! Fogjátok el őket! Ostromoljátok meg őket! És állítsatok csapdát nekik a leshelyekről. Ha azonban megbánást mutatnak és elvégzik az imát és megadják a zakatot (szegény-adó), akkor engedjétek őket az útjukra.”
Ez a vers azt mondja, hogy a legjobb módja annak, hogy Mohamed idejében biztonságban legyenek a muszlimok erőszakátót az volt, ha áttértek az iszlámra: imádkoztak (szalát) és fizették a szegény-adót (zakát), ami az iszlám öt pillére között van. Azt a népszerű állítást, hogy a Korán csak önvédelemből szólít fel az erőszakra, ez a vers erősen megkérdőjelezi (sok másikkal együtt), mivel azok a muszlimok, akiknek ez szólt, nem voltak támadás alatt, hiszen várni kell a szent hónap leteltére (korábbi versek még a szent hónapok alatt is megengedték a muszlimoknak, hogy önvédelemből harcoljanak). A történelmi környezet Mekka, miután a társítókat legyőzte Mohamed és nem jelentettek veszélyt. Miután a muszlimok hatalomra kerültek, erőszakosan elűzték azokat a hitetleneket, akik nem tértek át az iszlámra.

[Megjegyzés: A vers azt mondja, hogy öljétek meg a társítókat ott, „ahol rájuk találtok”. Ez azok ellen a hitetlenek ellen is megengedi a támadást, akik nincsenek a harctéren. 2016-ban az Iszlám állam erre a versre hivatkozva ösztönözte a hívőket arra, hogy terrortámadásokat hajtsanak végre: Allah nem csupán arra utasított, hogy a harcvonalban harcoljunk a hitetlenek ellen, hanem arra is öljük meg őket, bárhol is legyenek –a harcmezőn és azon kívül is. (Forrás)]

Korán (9:14) – „Harcoljatok ellenük! Allah a ti kezetek által bünteti és alázza meg őket. Titeket pedig győzelemre segít velük szemben és meggyógyítja a hívő nép lelkét.”
A hitetleneknek megalázására és a nekik történő ártásra Allah áldását adja, sőt büntetésének végrehajtási eszközeként elrendeli ezeket.

Korán (9:20)Akik hisznek és elvégezték a kivonulást és Allah Útján harcoltak javaikkal és testükkel, ők hatalmasabb fokokkal* rendelkeznek Allahnál. Ők a győztesek.”
Itt is a harcra a dzsihád szót használják. A szövegkörnyezet egyértelműen szent háború.

* Abu Hurajra hagyományozta Allah Küldöttétől, aki mondta: Aki hisz Allahban és a Küldöttében, és bemutatja az imát, és böjtöl Ramadán havában azt Allahtól származó ígéret alapján lépteti be a Paradicsomba. (Legyen az olyan, aki) Allah Útján harcolt vagy azon a földön maradt, ahol született. Mondták: Ó, Allah Küldötte! Elmondjuk-e ezt az örömhírt az embereknek? Mondta: Bizony a Paradicsomban száz fokozat van, amelyeket Allah az ő Útján harcolók (mudzsahedin) számára készített elő. Minden egyes fokozat között annyi (távolság) van. mint az ég és a föld között. Ha Allahtól kértek úgy kérjétek al-Firdaws-t hiszen ez a Paradicsom legmagasabb fokozata. Úgy vélem, hogy efölött van a Könyörületes Trónja és innen erednek a Paradicsom folyói. Al-Bukhari N.2637

Korán (9:29) – „Harcoljatok azok ellen, akik nem hisznek Allahban, sem az Utolsó Napban és nem tartják tilosnak azt, amit Allah és az Ó Küldötte tilalmasnak nyilvánított és nem az Igazság vallását vallják – azok közül, akiknek a Könyv adatott*! Mindaddig (tegyétek ezt), amíg meg nem adják, akarva akaratlanul, a fejadót**. Megalázottak, megvetettek, kicsinyek (maradnak) ők!
„Akinek a Könyv adatott” a zsidókra és keresztényekre utal. Ez a vers azt mondja, hogy erőszakosan le kell őket győzni, csupán vallási státuszuk miatt. A Korán 9:33 azt is mondja a muszlimoknak, hogy Allah azt a projektet bízta rájuk, hogy „az iszlámot győzelemre vigyék az összes többi vallással szemben”.
A Korán ezen fejezete Allah utolsó kinyilatkoztatása, mely elindította a rendületlen katonai terjeszkedést, amelyben Mohamed társainak 100 év alatt sikerült elfoglalniuk az akkori keresztény világ kétharmadát. Az iszlám valóban dominált minden más vallás és ember fölött.

*Ebben a versben Mohamed arra kap parancsot, hogy harcoljon a zsidók és a keresztények el1en egyaránt.
**A fejadó arabul ‘al-gizjatu’, amely egyfajta adó a Könyv Népére (zsidók és keresztények), akik muzulmán területen élnek, a muzulmán vezetés védelmét élvezve.

Korán (9:30)És mondták a zsidók: .” Uzair, Allah fia!” És mondták a keresztények: A Messiás, Allah fia!” Ezek az ö szavaik a szájaikban. Hasonlítanak ők azoknak a szavához, akik korábban hitetlenkedtek. Allah pusztítsa el őket! Hogyan fordulhatnak el ennyire?

Korán (9:38-39) – „Ó, ti, akik hisztek! Mi van veletek, hogy a föld felé görnyedve maradtatok mikor az mondatott: Vonuljatok harcba Allah Útján!” Inkább elégedettek voltatok az evilági élettel, mint a Túlvilággal? Ám az evilági lét élvezete ugyancsak kevés a Túlvilágéval szemben. Ha nem vonultok harcba fájdalmas büntetéssel fog büntetni benneteket és egy másik néppel cserél fel titeket. Ti nem lehettek az Ő ártalmára semmiben. Allah mindenre képes!”
Ez a vers figyelmeztetés azoknak, akik nem akarnak harcolni. Ők a Pokolra fognak kerülni.

Korán (9:41) – „Vonuljatok hát harcba könnyű, vagy nehéz fegyverzetben! Harcoljatok saját testetekkel és javaitokkal Allah Útján! Ez jobb nektek! Ha felfogjátok.
Nézzük meg a Korán 9:42 verset: „Ha valami közeli zsákmányról, vagy közeli utazásról lenne szó, bizony követnének téged. ám távolinak tűnt nekik a távolság. …” Ez a vers ellentmond annak a mítosznak, hogy a muszlimok csupán önvédelemből harcolnak, mivel a mondat arra utal, hogy a csatát az otthontól távol vívják meg (ebben a konkrét esetben egy másik országban, keresztény földön).

Korán (9:73) – „Ó, Próféta! Harcolj a hitetlenek és a képmutatók ellen és légy velük szigorú! Az ő hajlékuk a Pokol, és nyomorúságos úti cél az!”
Azáltal, hogy emlékeztetik a muszlimokat arra, hogy a hitetlenek csupán tűzifák a Pokolban, dehumanizálják azokat, akik elutasítják az iszlámot, így könnyebbé teszik a mészárlások igazolását. Ez megmagyarázza, hogy az odaadó muszlimokat általában miért nem érdeklik azok, akik az iszlámon kívül vannak. A képmutatók szerepelése ebben a versben szintén ellentmond az iszlám védőinek azon állításának, hogy a győlölet és ellenségesség csupán a háborús ellenséggel szemben van, mivel Mohamed idehjében nem volt olyan hadsereg, melyet nem vallásos muszlimok alkottak volna.

Korán (9:88) – „Ám a Küldött és azok, akik vele együtt hisznek harcba szállnak javaikkal és testükkel. Nekik a jó dolgok járnak. Ők azok, akik boldogulnak.”

Korán (9:111) – „Allah megvásárolta a hívőktől a személyüket és a javaikat, azon az áron, hogy a Paradicsom az övék lesz. Harcolnak Allah Útján: ölnek és megöletnek! Igaz ígéret, ami köti Őt, Tórában, az Evangéliumban és a Koránban. És ki az, aki Allahnál igazabban tartja be a megállapodását? Örvendezzetek hát az alkunak, amit vele kötöttetek. Ez a hatalmas siker!”

Korán (9:123) – „Ó, ti, akik hisztek! Harcoljatok azok ellen a hitetlenek ellen, akik körülöttetek élnek, hogy érezhessék a szigorotokat! És tudnotok kell, hogy Allah az istenfélőkkel van!”

Korán (17:16) – „És ha Mi el akarunk pusztítani egy várost, parancsot küldünk azoknak, akik elpuhultak a bőségben, de ők megátalkodnak a bűnben. Így a szó beigazolódik ellene (a város ellen), és elpusztítjuk azt pusztítással.”

Korán (21:44) – „Engedtük ezeknek és atyáiknak, hogy élvezzék még egy darabig, míg hosszúra nem nyúlt életük. Vajon nem látják, hogy eljövünk földjeikhez és szélein megkurtítjuk, talán ők fognak felülkerekedni?”

Korán (33:60-62) – „Ha a képmutatók és azok, akiknek a szívében betegség van és azok, akik nyugtalanságot szítanak a városban, nem hagyják abba, Mi bizony feltüzelünk téged ellenük és utána csak rövid ideig lesznek ott a szomszédaid. Átkozottak gyanánt. Ahol csak találtatnak megragadtatnak és megöletnek.”
Ez a vers három csoport megölését (egyes fordításokban kegyetlen, szörnyű megölés szerepel) szentesíti: a képmutatókét (azok a muszlimok, akik visszautasítják az „Allah útján történő harcot” [korán 3:167], így nem úgy viselkednek, ahogy egy muszlimnak kellene), azokét, akiknek a szívében betegség van (amibe beletartoznak a zsidók és a keresztények [5:51-52], és azok megölését, akik nyugtalanságot szítanak, vagyis – Mohamed életrajzírói szerint -például azokat is, akik csak felszólalnak az iszlám ellen. érdemes megemlíteni, hogy az áldozatokat a muslimoknak meg kell keresniük, ami egyezik azzal, amit ma a terroristák csinálnak. Ha ez a vers csak Medinára lenne érvényes, akkor nem világos, hogy miért foglalták bele abba a könyvbe, ami állítólag Allah időtlen szavait tartalmazza a muszlim generációk számára.

Korán (47:3-4) – „Ez azért van, mert, akik hitetlenek azok a tévest és a rosszat követik. Ám akik hisznek, azok az Uruktól származó Igazságot követik. Így mutat példázatokat Allah az embereknek.

Így, ha a hitetlenekkel találkoztok (az Allah ügyéért folytatott harc során)\ vágjátok el a  nyakukat! És ha elpusztítottátok (vagy megsebesítettétek) őket, erősen kötözzétek meg (őket foglyokként)! Ezek után, vagy kegyelem, vagy váltságdíj míg a háború el nem éri a végét. Így van ez! Ha Allah akarta volna bosszút állt volna rajtuk. De (hagyja, hogy harcoljatok) hogy egyet közületek a másikkal így tegyen próbára. Azok, akik Allah Útján öletnek meg, azoknak Ő soha nem engedi veszendőbe menni a cselekedeteit.”
Azok, akik elutasítják Allahot, meg kell ölni a dzsihád során. A sebesülteket váltságdíj miatt fogolyként kell tartani. Az egyetlen ok, amiért nem Allah végzi el a piszkos munkát az, hogy tesztelje a muszlimok hitét. Azok, akik gyilkolnak, átmennek a teszten.

Korán (47:35) – “Ne mutassatok fáradságot! És ne kérjétek a békét (az iszlám ellenségeitől)! Hiszen ti lesztek a felülkerekedők. Allah veletek van és nem fogja megnyirbálni tetteiteket.”

Korán (48:17) – „Nem bűn ez a vak számára és nem bűn ez a sánta számára (ha nem indul harcba) és nem bűn ez a beteg számára (ha nem indul harcba). Aki engedelmeskedik Allanak és az Ö Küldöttének azt olyan Kertekbe (a Paradicsomba) juttatja be, amelyek alatt folyók folynak. Ám az, aki elfordul, azt fájdalmas büntetéssel bünteti.”
Az iszlám védői gyakran érvelnek azzal, hogy a dzsihád „spirituális harc”. Ha ez így van, akkor ez alól miért van felmentve a vak, a sánta, és a beteg ember? Továbbá ez a vers azt is mondja, hogy aki nem harcol, az a pokolban fog gyötrődni.

Korán (48:29) – „Mohamed, Allah Küldötte! És azok, akik vele vannak kemények a hitetlenekkel szemben, de könyörületesek egymással szemben…
Az iszlám nem bánik mindenkivel egyezően.

Korán (61:4) – „Bizony, Allah szereti azokat, akik az Ő útján harcolnak, sorokban, mintha egy szilárdan összeépített építmény lennének.” A vers konkrétan katonai csatasorra utal, vagyis egy fizikai konfliktusról beszél. Az ezután következő Korán 61:9 definiálja, hogy mit jelent az Ő útján harcolni: „Ő az, aki elküldte a Küldöttét (Mohamedet) az igaz vezetéssel és az igaz vallással (iszlám), hogy azt minden vallás felett győzedelmessé tegye. Még ha ez nem is tetszik a társítóknak (hitetleneknek).” Harcolni kell azokkal a hitetlenekkel szemben, akik ellenállnak az iszlám uralmának.

Korán (61:10-12) – „Ó, ti, akik hisztek! Vajon mutassak-e nektek egy olyan kereskedést, amely fájdalmas büntetéstől ment meg benneteket?
(Ez nem más, mint az) Ha hisztek Allahban és az Ő Küldöttében. Továbbá, ha a vagyonotokkal és életetekkel is harcoltok Allah útján, ez jobb nektek, bárcsak tudnátok.
(Ha így tesztek) Akkor Allah megbocsátja bűneiteket, és olyan Kertekbe enged be benneteket, amelyek alatt folyók folynak. És csodálatos lakhelyekre, amelyek Éden kertjeiben találhatók. Bizony ez lesz a nagy győzelem.
Ez a vers fizikai harcra utal, annak érdekében, hogy az iszlám győzedelmeskedjen más vallások felett. A szöveg a dzsihád arab szótövét használja.

Korán (66:9) – „Ó Próféta! Harcolj (dzsihád) a hitetlenek és a képmutatók ellen, és légy kemény velük szemben! Az ő végső lakhelyük a Pokol lesz! Milyen szörnyű sors ez!
Allah itt megparancsolja a Prófétájának hogy harcoljon a hitetlenek ellen. fegyverrel és valós harccal. A képmutatók (akik bár muszlimnak nevezik magukat, de nem úgy viselkednek, mint a muszlimok) ellen pedig azzal, hogy a vallási törvényeket alkalmazza rájuk.

A korán 164 dzsihád verse itt olvasható.


Hadísz és Szíra

Szahih Bukhári (52:176) – Mohamed: A muszlimok addig fognak harcolni a zsidókkal, amíg néhányuk kövek mögé fog bújni. A kövek el fogják árulni őket – megszólalnak: “Allah szolgája, egy zsidó bujkál mögöttem; öld meg.”
Szahih Bukhári (52:256) – Mohamedet … megkérdezték, hogy megengedett-e a pogány harcosok megtámadása éjszaka, ami által a nők és gyerekek veszélynek lesznek kitéve. A próféta így válaszolt: “Ők (a nők és a gyerekek) közülük valók (vagyis pogányok).”
Ebben az utasításban Mohamed jóváhagyja a civilek megölését az ellenség megölésének során. Ez igazolásul szolgál a rengeteg iszlám terrortámadáshoz.
Szahih Bukhári (52:65) – Egy ember megkérdezte Mohamedet: “Egyik ember a harci zsákmányért harcol, egy másik azért, hogy hírnevet szerezzen, és még egy másik büszkeségből. Melyikük harcol Allah Ügyéért?” Mohamed ezt mondta: “Az az ember harcol Allah Ügyéért, aki úgy harcol, hogy az iszlám uralkodhasson.”
Szahih Bukhári (52:220)Mohamed mondta: “A legátfogóbb jelentés legrövidebb kifejezésmódjával küldtek, és az (ellenség szívébe elültetett) terror/félelem által győzedelmeskedem, és amíg aludtam, a világ gazdagságának kulcsát elhozták nekem, és a kezembe helyezték. …
Szahih Bukhári (52:44) – Egy ember így szólt Mohamedhez: “Mondd meg nekem, mi másért jár ugyanannyi jutalom, mint a dzsihádért.” mohamed ezt felelte: “Egy ilyenről sem tudok.” …

Abu Dawud (14:2526) – Mohamed mondta: A hitnek három forrása van: tartózkodni egy olyan személy megölésétől, aki kiejtette a száján, hogy “Nincs más isten csak Allah”, és bármilyen bűnt is követett el, nem nyilvánítani őt hitetlennek, és a cselekedetei miatt nem kiközösíteni őt az iszlámból; és a dzsihádot folyamatosan fogják űzni attól a naptól fogva, hogy Allah engem prófétának választott, addig a napig, amíg a közösségem utolsó tagja is harcol a dadzsallal (antikrisztussal). Bármely zsarnok zsarnoksága vagy egy igaz uralkodó igazságossága sem fogja ezt érvényteleníteni. Bizalmunk kell hogy legyen az isteni rendeletben.
Abu Dawud (14:2527) – Mohamed mondta: Allah útján küzdeni (dzsihád) kötelező számotokra és minden uralkodó számára, legyen az istenfélő vagy sem; az ima kötelező minden hívő számára, legyen az istenfélő vagy sem; A halotti ima kötelező minden muszlim számára, legyen az istenfélő vagy sem, még akkor is, ha főbenjáró bűnt követ el.
Szahih Muslim (1:30-35) Mohamed: “Parancsot kaptam, hogy háborút viseljek az emberiség ellen, míg el nem fogadják, hogy nincs más isten, csak Allah, és míg nem hiszik, hogy én vagyok az ő prófétája, és el nem fogadnak minden kinyilatkoztatást, melyet mondok. Amennyiben megcselekszik ezeket a dolgokat, védelmezni fogom az életüket és tulajdonaikat, hacsak a saría másként nem rendeli, mert ebben az esetben sorsuk Allah kezében van.”
Szahih Bukhári (8:387) – Mohamed mondta: „Arra kaptam utasítást, hogy harcoljak az emberiség ellen, amíg azt nem mondják: >>Nincs más, akit jogosan lehet imádni, mint Allah.<< Ha így tesznek és úgy imádkoznak, ahogy azt mi tesszük, a Kibla felé fordulnak, és úgy öldökölnek, ahogy mi öldöklünk, akkor a vérük és vagyonuk szent lesz számunkra és nem fogunk megütközni velük, kivéve ha a jog úgy kívánja.”
Szahih Bukhári (52:73) – Mohamed ezt mondta: “Legyetek tudatában, hogy a Paradicsom a kardok árnyékában fekszik.”  
Szahih Bukhári (11:626) – Mohamed mondta: „Egyik imádság sem nehezebb, mint a hajnali ima (fadzsr) és az esti ima (isa), és ha ismernék a jutalmat, mely ezekért az imákért jár, akkor egészen biztos megjelennének a mecsetben, még akkor is ha kúszniuk kell. Mohamed hozzátette: „Úgy döntöttem, hogy arra utasítom a müezzint, hogy mondja el az ikámát , majd arra utasítottam egy embert, hogy vezesse az imádságot és utána vegye a tüzet és gyújtsa fel – a házaikkal együtt – azokat, akik nem hagyták el az otthonukat azért, hogy imádkozzanak.
Szahih Muslim (1:149)Abu Dharr elbeszélése: Ezt mondtam:Allah küldötte, mely cselekedet a legjobb? A (szent próféta, Mohamed) válaszolt: Hit Allahban és az ügyéért végzett dzsihád. (…)
Szahih Muslim (20:4645) – (…) Allah köldötte ezt mondta Abu Szaid Khudrinak: Abu Said, bárki, aki örömmel elfogadja Allahot urának, az iszlámot vallásának és Mohamedet Allah küldöttének, az szükségszerűen jogosult a Paradicsomba való belépésre. Abu Szaid csodálkozott ezen és ezt mondta: “Mohamed, ismételd meg ezt nekem. Mohamed így tett és ezt mondta: Van egy másfajta cselekedet is, amely 100 fokozattal elemeli fel az ember helyét a Paradicsomban, és egy fokozat olyan nagy ,mint a Mennyország és a Föld közötti távolság. Abu Szaid ezt kérdezte: Mi lenne ez a cselekedet? Mohamed így válaszolt: “Dzsihád Allah útján! Dzsihád Allah útján!
Szahih Muslim (20:4696)Mohamed: “Az az ember, aki anélkül hal meg, hogy részt vett volna dzsihádban, vagy aki úgy hal meg, hogy sosem vágyott arra, hogy Szent Háborút vívjon, egy képmutató halálát halja.”
Szahih Muslim (19:4321-4323)
Szahih Muslim (19:4294)
Szahih Muslim (31:5917) – “Ezt a zászlót bizonyosan annak a kezébe kell adnom, aki szereti Allahot és a Küldöttét és akit Allah győzelemre segít. Umar b. Khattab ezt mondta: Soha nem érdekelt, hogy vezető klegyek, de azon a napon Mohamed elé mentem abban a reményben, hogy engem fog felkérni erre. Azonban Mohamed Ali b Abu Tálibot nevezte ki és neki adta ezt a megtiszteltetést, és ezt mondta: Haladj tovább és ne keress mást, amíg Allah győzelmet nem ad neked. Ali előrehaladt egy kicsit, majd megtorpant és nagy hangon ezt mondta: Mohamed, mivel kapcsolatban kellene harcolnom az emberekkel? Mohamed így felelt: Harcolj velük tanúbizonyságot nem tesznek arról, hogy nincs más isten csak Allah és Mohamed az ő prófétája. Ha ezt megteszik, akkor a vérük és a vagyonuk sérthetetlen lesz a kezeidtől, kivéve azt, ami az iszlám jog szerint igazolható.”
A békés földművelő khaibari közösség megtámadásának oka nem volt minden muszlim számára nyilvánvaló. Mohamed veje megkérte az iszlám prófétáját, hogy tisztázza, miért kell gyilkolniuk, fosztogatniuk és rabszolgákat ejteniük. Mohamed válasza egyértelmű volt. Azért kell harcolni ellenük, mert nem muszlimok.
Ali válasza Mohamednek, miután letisztázódott, hogy Khaibar megtámadásának oka az emberek áttérítése (Szahih Muslim (31:5918) ): “Ali ezt válaszolta: Mohamed, harcolni fogok ellenük, amíg olyanok nem lesznek mint mi. Erre Mohamed ezt felelte: Haladj óvatosan, amíg el nem éred a nyílt helyüket, ezután hívd meg őket az iszlámba és informáld őket arról, hogy Allah törvényei közül mi az ami kötelező a számukra, mivel ha Allah egyetlen személyt is rajtad keresztül vezet, az jobb neked, mint a legértékesebb teve birtoklása.”
Szahih Bukhári 2:35 – Mohamed mondta: “Aki Allah ügyének érdekében (szent háborúban) vesz részt, és nem kényszeríti semmi, hogy így tegyen, csupán az Allahban és küldöttében való hit, azt a személyt Allah meg fogja jutalmazni. Ha (túléli a harcot), akkor zsákmánnyal, ha nem, akkor bebocsájtást nyer a Paradicsomba(ha mártírként hal meg a csatában).Ha nem lenne nehéz a követőim számára, akkor nem maradnék hátul a dzsihádban és szeretnék mártírrá válni Allah ügyéért, majd ismét életre kelni, majd ismét mártírrá válni, azután ismét feléledni, majd ismét mártírrá válni az ügyéért.
Tabari 7:97 Ashraf meggyilkolásának másnap reggelén Mohamed kijelentette: “Öljetek meg minden zsidót, akit hatalmatokban áll megölni.”
Ashraf egy költő volt, akit Mohamed egyik embere ölt meg, mivel sértegette az iszlámot. Itt Mohamed kiszélesíti azok listáját, akiket meg kell ölni. Ezután egy ártatlan zsidó üzletembert gyilkolt meg a muszlim üzleti partnere, csupán azért, mert nem muszlim volt.

Tabari 9:69 “A hitetlenek megölése nem nagy ügy a számunkra.” 
Tabari 17:187 “Istenemre, a vallásunk (kereszténység), amelyet elhagytunk jobb és korrektebb, mint az, amit ezeke az emberek követnek (iszlám). A vallásuk (az iszlám) nem tántorítja el őket attól, hogy vért ontsanak, fenyegessék az úton levőket, és elkobozzák a tulajdonaikat.”
Ezután visszatértek az eredeti vallásukhoz (kereszténységhez). Ez egy olyan keresztény csoport szájából hangzott el, akik áttértek az iszlámra, de sokkolta őket az erőszak és a fosztogatás, melyet Allah nevében követtek el, és felismerték, hogy milyen hatalmas hibát követtek el. Azonban mindezért hatalmas árat fizettek: a férfit lefejezték, a nőt és gyerekeit pedig rabszolgasorba hajtotta Ali kalifa. 

Ibn Iszhák/Hisham 484: Allah ezt mondta: “Egy prófétának mészárolnia kell, mielőtt foglyokat ejtene. A lemészárolt ellenséget elüldözik a földről. Mohamed, te sóvárogtál az evilági örömökért, annak javaiért és a váltságdíjért, amit a foglyok nyújthatnak. De Allah meg akarja ölni őket, hogy kinyilvánítsa a vallást.”
Ibn Iszhák/Hisham 990: “Allah a leghatalmasabb” felkiáltással elvágni valakinek a torkát, nem az iszlám elferdítése, hanem a tradicionális iszlám, mely Mohameddel kezdődött. Ebben a részben Mohamed egyik társa felidéz egy történetet, amelyben egy meglepetésszerű támadást hajtottak végre egy telep ellen: “Átugrottam rajta és levágtam a fejét, majd a Allah a leghatalmasabb ordítás közepette a tábor irányába rohantam két társammal együtt.”
Ibn Iszhák/Hisham 992: “Harcoljatok mindenkivel Allah útján, és öljétek meg azokat, akik nem hisznek Allahban.” Mohamed instrukciói embereinek egy katonai támadás előtt.”


Megjegyzések

Azon kívül, hogy nem öltek meg minden nem muszlimot a területeiken, a muszlimok nem túl sok mindent tudnak felhozni bizonyítékként arra, hogy a vallásuk békés és toleráns. Mindenhol, ahol az iszlám domináns, a vallási kisebbségeknek brutális üldöztetésben van részük, csekély ellenállást mutatva. Ahol az iszlám még kisebbségben van (pl. Thaiföldön és Európában), folyamatos agresszív követeléseket támasztanak a befogadó országgal szemben, a követelések nem teljesülése esetén pedig jogosnak érzik akár az erőszak alkalmazását is. Mindkét helyzet úgy tűnik igazolja a vallási terrorizmust.

Mindennek okai a Koránban keresendőek. Az iszlám legszentebb szövegének kevés versét lehet úgy tálalni, hogy az illeszkedjen a vallási tolerancia és egyetemes testvériség jelenleg elfogadott nyugati értelmezéséhez. Azokat a korai, “mekkai” verseket pedig, amiket fel lehetne használni erre, a későbbi versek felülírják, eltörlik. Mohamed példája azt mutatja, hogy az iszlám csak addig a béke vallása, amíg a muszlimoknak nincs hatalmuk, és kevesen vannak. Amint ez megfordul, vagyis hatalomra tesznek szert, a dolgok egészen más irányt vesznek.

Sok békés muszlim van, akik nem akarnak tudomást venni arról, amit a Korán mond. Ők egy szűkebb értelmezést preferálnak, ami inkább hasonlít a zsidó-keresztény etikára. Néhányan egyszerűen nem vesznek tudomást a durva részekről. Mások arra hivatkoznak, hogy az erőszakos verseket az adott kor és szituáció összefüggésében kell értelmezni, így szubjektív módon úgy értelmezik a verseket, hogy az egyezzen a személyes morális beállítódásukkal.

A Korán erőszakos versei számos mészárlásban és népirtásban játszottak kulcsfontosságú szerepet. Több tízmillió hindu brutális lemészárlásához vezettek öt évszázadon keresztül, Mahmúd gaznavita szultánnal kezdve 1000 körül. Mind ő, mind pedig Timur Lenk számtalan olyan embert mészároltatott le, akik csak a templomaikat védték a pusztítástól. A buddhizmust szinte teljesen kisöpörték az indiai szubkontinensről. A judaizmus és kereszténység bár lassabban, de ugyanerre a sorsra jutott azokon a területeken, amiket elfoglaltak a muzulmán seregek, vagyis a Közel-Keleten, Észak-Afrikában ás Európa egyes részein. A zoroasztrianizmust, a büszke perzsák ősi vallását is semmibe vették a muszlimok, és szinte teljesen eltűnt a modern Iránból.

Az erőszak olyannyira az iszlám szerves része, hogy valakivel mindig háborúban áll, vagy másokkal vagy valamelyik iszlám irányzat a másik iszlám irányzattal.

Mohamed egy katonai vezető volt, városokat ostromolt meg, ahol a férfiakat lemészárolták, az asszonyokat megerőszakolták, a gyerekeket rabszolgának vitték el, a tulajdonaikat pedig elvették. Számos alkalommal utasította el a megostromolt lakosok megadási ajánlatát, sőt még a foglyok között is voltak olyanok, akiket lemészároltatott. Harcra buzdította követőit, amikor azok nem érezték helyesnek a harcot, rabszolgákkal és zsákmánnyal ösztönözve őket arra, hogy harcoljanak, és a Pokollal fenyegetve őket, ha nem akartak harcolni. Mohamed megengedte a férfiaknak, hogy megerőszakolják a traumatizált nőket, akiket a harcok során fogtak el, rendszerint még azon a napon, amikor lemészárolták a férjeiket és a családtagjaikat.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a muszlim seregek többnyire agresszív hadjáratokat folytattak, és az iszlám legdrámaibb katonai hódításait Mohamed társai követték el, a Mohamed halálát követő évtizedekben.

A háborúk során ha egy város lakossága megvédte magát és ellenállt az iszlám hegemóniájának, akkor a civil lakosságot megsemmisítették (a férfiakat lemészárolták, a nőket és gyerekeket pedig eladták rabszolgának). Bár az iszlám védői manapság gyakran állítják azt hogy a muszlimok csak önvédelemből támadhatnak, mindennek határozottan ellentmondanak a korai iszlám történészek és mások beszámolói.

Néhány mai iszlám tudós őszintébb, mint mások. Az egyik legtiszteletreméltóbb szunnita teológus, Juszuf al-Kardávi sejk azzal igazolja a nyugatiak ellen elkövetett terrortámadásokat, hogy azt mondja, a háború idején nincs olyan, hogy civil lakosság:

“Az iszlám jog megállapítja, hogy a Dar al-Harb embereinek (azok a nem muszlimok, akik ellenállnak az iszlám hódításnak) vére és tulajdona nincs védelem alatt… A modern háborúkban az egész társadalom, annak összes társadalmi rétege és etnikai csoportja részt vesz a háborúban, segíti annak folytatását és rendelkezésére bocsájtja azokat az anyagi és emberi erőforrásokat, melyek ahhoz szükségesek, hogy az állam győzni tudjon ellenségeivel szemben. A társadalom minden tagjának szerepet kell vállalnia abban az erőfeszítésben, hogy támogassa a háborút. A teljes lakosság (beleértve a szakembereket, a munkásokat, a vállalkozókat) mind a harcoló hadsereg mögött áll, még ha nem is viselnek fegyvert.”

Vegyük például a Kurajza zsidókat, akiket öt évvel Mohamed Medinába érkezése után teljesen kiirtottak. A vezetőjük úgy döntött, hogy semleges marad, amikor egy mekkai sereg, azért, hogy bosszút álljon Mohamed halálos karaván-fosztogatása után, megtámadta a városát. A törzs senkit nem ölt meg egyik oldalon sem, sőt békésen behódolt Mohamednek, miután a mekkaiak visszafordultak. Mégis az iszlám prófétája a kurajza törzs minden férfi tagját lefejeztette, a nőket és gyermekeket pedig rabszolgasorba verte, sőt az egyik foglyot ő maga erőszakolta meg (amire a muszlim hitvédők úgy utalnak, hogy “még azon a napon házasságot kötött vele.”)

Kardávi nyíltan jóváhagyja a támadó dzsihádot: “A dzsihádban, amire törekszel, keresed az ellenséget és megtámadod. Ez a fajta dzsihád csak akkor történik, ha az iszlám állam megtámad egy másik országot azért,hogy az iszlámot terjessze és eltávolítsa a terjedését jelentő akadályokat.” Máshol ezt mondja: “Az iszlámnak joga van kezdeményezni… ez Isten vallása az egész világ számára. Joga van lerombolni minden akadályt, mely intézmények és hagyományok formájában van jelen… azért támadja az intézményeket és hagyományokat, hogy kiszabadítsa az embereket a rájuk ható mérgező befolyásoktól, melyek eltorzítják az emberi természetet és megkurtítják az emberek szabadságát. Azok, akik azt mondják, hogy az iszlám dzsihád csupán az iszlám területének védelmében van, azok kisebbítik az iszlám életmód nagyságát.”

A széleskörű tiszteletnek örvendő Dictionary of Islam így definiálja a dzsihádot: “Vallásháború azokkal szemben akik nem hisznek Mohamed küldetésében. Egy vallási kötelesség, mely a Koránban és a hagyományokban van megalapozva és azért van előírva, hogy segítse az iszlám terjedését és hogy elhárítsa a gonoszt a muszlimoktól.” “A kard pusztítását kiérdemlik a hitetlenek, bár nem ők támadtak elsőként, ahogy az e célbók kinyilatkoztatott hagyományok különböző részeiből is kiderül.

Az, hogy Mohamednek nem sikerült utódot kijelölnie maga után, folyamatos belháborúkhoz vezetett. Azok, akik a legjobban ismerték, először azért harcoltak, hogy megakadályozzák a távoli törzseket abban, hogy elhagyják az iszlámot (ridda vagy hitelhagyó háborúk). Ezután a muszlimok egymás ellen fordultak. A korai mekkai áttértek harcoltak a később áttértek ellen, miután ellenségesség fejlődött ki azok között a migránsok között, akik Mohameddel Mekkába mentek és a medinai anszárok között, akik segítettek neki letelepedni a városban. Végül Mohamed családján belül is volt egy erőszakos harc a kedvenc felesége és kedvenc lánya között – ami azt eredményezte, hogy a síiták és a szunniták a mai napig egymás torkának esnek.

A legfurcsább és leghamisabb állítás, amit az iszlámról mondhatunk az, hogy a béke vallása. Ha ugyanazokat a normákat alkalmaznánk az iszlámra, mint ami alapján megítéljük a Nyugatot (rabszolgaság, imperializmus, intolerancia, nőgyűlölet, szexuális elnyomás, háború …), akkor az ítélet elsöprő lenne. Az iszlám soha nem adja fel, amit egyszer meghódított, legyen az vallás, kultúra, nyelv vagy életmód. Nem kér bocsánatot semmiért, nem fejlődik morálisan. Egyáltalán nem nyitott a dialógusra. Meg van győződve a saját tökéletességéről, brutálisan kerül minden önvizsgálatot és elnyomja a kritikát.

A Korán erőszakos verseit az teszi olyannyira veszélyessé, hogy isteni utasítások. Míg a muszlim terroristák szó szerint értelmezik ezeket a verseket, és úgy gondolják,hogy az iszlám nem teljes a dzsihád nélkül, a “mérsékeltek” nem igazán tudnak az iszlám szövegek alapján ellentmondani nekik – csupán a személyes véleményüket hangoztatják. A békéről és szeretetről történő handabandázás lehet, hogy meggyőzi a tudatlanokat, de amikor az iszlám legszentebb szövegének minden 12. verse vagy Allah nem muszlimok iránti gyűlöletéről, vagy azok haláláról, erőszakos térítéséről vagy leigázásáról szól, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a terrorizmus iránti szimpátia olyannyira elterjedt a tágabb muszlim közösségekben.

Az olyan ismert muszlim tudósok, mint Ibn Khaldun – aki az iszlám egyik legtiszteltebb filozófusa volt -, azt mondták, hogy “a szent háború vallási kötelesség, a muszlim küldetés univerzalitása miatt, és azon kötelezettség miatt, mely szerint vagy meggyőzéssel vagy erőszakkal mindenkit át kell téríteni az iszlámra.” Sok muszlim vagy nem tud erről vagy nem akarja tudomásul venni azt, hogy a Koránból szinte teljesen hiányoznak azok a versek, melyek az egyetemes erőszakmentességet hirdetnék. Az ő megértésük az iszlámról abból származik, amit mások tanítottak nekik. A nyugati iszlám hívők gyakran hiszik azt, hogy a vallásuk olyan, mint a kereszténység. Meglepőnek és zavarba ejtőnek találják, ha valaki azt mondja, hogy a Korán mást mond és az iszlám történelme mást mutat.

Megint mások egyszerűen alkalmazzák az erőszakot. 1991-ben egy az Egyesült Államokban élő palesztin párt bíróság elé állítottak, mivel megölték a saját lányukat, akiről úgy gondolták, túl nyugatias. A család egyik barátja kelt a védelmükre, és megfedte a bíróságot, amiért az nem értette meg a “kultúrát”, ugyanis az apa csupán a “vallást” követte és azt mondta, hogy a párnak “meg kellett nevelnie a lányukat, különben elveszítik a becsületüket.” 2011-ben egy megbánást nem ismerő palesztin terroristát, aki civilek,nők és gyerekek brutális megöléséért volt felelős – mindezt Allah nevében tette -, a szaúdi király megajándékozott egy luxus “szent zarándoklattal” Mekkába – anélkül, hogy egyetlen muszlim is tiltakozott volna.

A világ legtekintélyesebb iszlám egyeteme ma a kairói Al-Azhar Egyetem. Míg az egyetem azonnal elítéli azokat a szekuláris muszlimokat, akik kritizálják a vallást, soha nem ítélte el az ISIS-t, mint hitetlenek egy csoportját. Amikor megkérdezték,hogy miért, az egyetem főimámja, Ahmed al-Tajeb a következő magyarázatot adta: “Az Al-Azhar nem vádolhat meg muszlimokat azzal, hogy káfírok, amíg azok hisznek Allahban és az utolsó napban – még akkor sem, ha mindenféle szörnyűségeket követnek el.”

A nyugati “liberálisok” elég jók abban, hogy a politikai korrektség érdekében kidobják az ablakon a kritikus gondolkozást vagy hogy más vallásokat lehúzzanak az iszlám szintjére, csak azért, hogy elkerüljék azt a lényegbevágó igazságot, hogy az iszlám különbözik más vallásoktól és veszélyes.

Túl sok muszlim van, aki szó szerint veszi a Koránt… és túl sokan vannak azok, aki egyáltalán nem törődnek az iszlám nevében elkövetett erőszakkal.

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes