Mohamed élete

Az iszlám korai, mekkai szakasza

Az iszlám nem pusztán a Koránon alapszik, hanem a szunnán. A szunna pedig további két részből áll: a szírából (Mohamed élettörténetéből) és a hadíszból (Mohamedről szóló történetekből). A szövegek terjedelmét tekintve az iszám 14% Allah és 86% Mohamed. Ezért kulcsfontosságú, hogy megértsük Mohamed élettörténetét. Arra a kérdésre, hogy hogyan váljon valaki jó muszlimmá, a Korán 91 versben azt a választ adja, hogy Mohamed életét kell teljes egészében lemásolnia. Mohamed ugyanis megmutatta, hogyan kell Allahot tökéletesen, Allahnak tetszően imádni.
Az iszlám doktrínája nem légből kapott dolog, és Mohamed nem is filozófiai gyakorlatok eredményeképp alkotta meg azt. Minden vers és hadísz egy-egy válasz a Mohamed életében történt eseményekre. Vagyis ezeknek kontextusuk van, és ezt a kontextust a szíra, vagyis Mohamed élettörténete adja. A hadíszban látjuk az apró részleteket, de az összefüggő egész képet nem. A Koránban szinte egyáltalán nincs történetiség, és történelmi eseményekre is kevés a hivatkozás benne. A szíra viszont lebilincselő képet tár elénk Mohamedről és az iszlám robbanásszerű terjedéséről. Csak a szíra adja meg annak a magyarázatát, hogy miképp tekinthető az iszlám és az iszlám doktrína egy történelmi események alakulása során keletkezett képződménynek. Mohamed prédikátorból politikussá és harcossá lett. Prédikátorként 13 év alatt mindössze 150 követőt sikerült maga köré gyűjtenie. Majd aztán az iszlám stratégiáját politikai formába öntötte. És 10 évnyi dzsihádot („szent háborút”) követően Mohamed lett egész Arábia első számú ura, és egyetlen élő ellenséget sem hagyott maga után a térségben. Teljes és kizárólagos politikai győzelmet aratott. A folyamat 9 évnyi erőfeszítést igényelt, és ennek folyamán erőszakos cselekményeket átlagosan hétheti rendszerességgel. A szíra elsődleges témája a dzsihád. Szövegének több, mint 75%-a politikai küzdelmekről, támadásokról, csatákról és rablásokról szól. A dzsihád teremti meg a rabszolgaságot és a nők törvényes alávetésének politikai alapját. A szíra ad kontextust az iszlámnak. A szíra és a hadísz nélkül nincs iszlám. Mohamed története nélkül a Korán érthetetlen és értelmetlen.

Mohamed gyerekkora

Mohamed apját Abdullahnak hívták – nevének jelentése: „Allah rabszolgája”. Allah egy magas rangú istenség volt, egyike a sok istennek, akiket Mekka városában imádtak. Apja meghalt anyja várandóssága alatt. Ötéves korában anyja is meghalt, nevelését ekkor nagyapja vette át. Mohamed aztán harmadszor is elárvult, amikor meghalt nagyapja is; innentől nagybátyja, Abu Tálib vállalta magára, hogy gondját viselje. Mindnyájan a kurajs törzs tagjai voltak. Korai gyermekkoráról ezek a tömör történeti tények, amelyek ismertek előttünk.

Iszhák 115 Amikor Mohamed nyolcéves volt, nagyapja meghalt. Akkor nagybátyja, Abu Tálib vette magához. Nagybátyja magával vitte őt egy kereskedelmi útra Szíriába, ami egy Mekkától merőben eltérő hely volt. Szíria kifinomult kultúrájú keresztény ország volt, szerves része a kozmopolita mediterrán térségnek. Szíriai keresztények voltak, akik az araboknak ábécét adtak. Mohamed gyerekkorának idejében még nem létezett egyetlen arab nyelven írt könyv sem. Írásos formában csak üzleti levelezés és versek születtek arabul.

Házasság

Iszhák 120 Felnőttkorában Mohamedet egy Hadídzsa nevű gazdag özvegy, egy távoli unokatestvér fogadta föl ügynökének a Szíriával folytatott kereskedéshez. Mohamed jellemes és jó üzleti érzékkel megáldott ember hírében állt. A Mekka és Szíria közti kereskedelem kockázatos vállalkozás volt, mert egy karavánt elvezetni, illetve Szíriában a legjobb alkukat megkötni komoly képességeket igényelt. Az egyik útra Mohamed magával vitte Hadídzsa egy rabszolgáját. Amikor visszatértek, a rabszolga elmesélt egy történetet, miszerint egy keresztény azt mondta, hogy Mohamed sorsa az, hogy nagy hatalmú ember legyen belőle. Ugyanezen az úton Mohamednek sikerült megdupláznia Hadídzsa befektetését. Hadídzsa házasságot ajánlott Mohamednek. Összeházasodtak, és született hat gyermekük, két fiuk, akik még gyerekkorukban meghaltak, és négy lányuk, akik megérték a felnőttkort.

Mekka mint vallási központ

Mekkában volt egy kocka alakú kőépület, amit Kábának hívtak. A Kába egy vallási hely volt, ahol számos törzsi istenség képmása helyet kapott. Legalább hat másik négyszögletes kőépületről tudunk, amelyek Arábia más városaiban voltak, és amelyeket szintén Kábáknak hívtak. Azonban az iszlám úgy tartja, hogy a mekkai Kábát Ábrahám, a zsidók ősapja építette. A Kába egyszerre volt vallásos szertartások színhelye és közösségi gyűjtőpont. Mohamed egyik őse, Kuszaj, pogány vallási vezető volt. Az őáltala kialakított szertartások tartalmaztak olyan elemeket, mint a földre borulás, a rituális imádságok, a Kába imádkozás közbeni megkerülése, illetve ivás a Zam-zam-kút vizéből. Más rituálékban az ördögöt jelképező oszlopokat dobáltak meg kövekkel. Az iszlám szertartásainak a zöme az ősi arab vallásokból ered. A kövek fontos szerepet játszottak Arábia vallásaiban. A Kábát kőből építették, és egyik sarkába bele van építve egy fontos kő, a Fekete Kő. Ez valószínűleg egy meteorit volt, és több darabból tevődik össze. Méretét tekintve kicsi, durván 30 cm az átmérője. Ezt a követ csak jobb kézzel érintették meg, illetve megcsókolták a zarándokok. Az iszlámba beépítették mindezeket az ősi szertartásokat. Az isten, Allah, minden bizonnyal egy férfi holdisten, Mohamed törzsének, a kurajsoknak, az istene volt. Minden törzsnek megvoltak a maga istenei. Ezeknek az isteneknek nem volt különösebb, a görög vagy római istenekéhez hasonló együttes rendszere.

Az iszlám korai szakasza

Iszhák 150 Mohamednek szokása volt hónapnyi hosszan visszavonulni, hogy egyedül legyen, és gyakorolja a kurajs vallást. A visszavonulást követően aztán szertartásosan, imádkozva körbejárta a Kábát.

Iszhák 152 Negyvenévesen Mohamed elkezdett látomásokat látni és hangokat hallani. A látomásait először ramadán havában, alvás közben, kapta – és olyan élénkek voltak, mint a felkelő Nap. Mohamed azt mondta, hogy az angyal, Gábriel, jött el hozzá egy darab brokáttal, amin írás állt, és fölszólította, hogy olvassa. „Mit kéne olvasnom?” Az angyal megszorította őt, és azt mondta: „Olvass!” Mohamed újra megkérdezte: „Mit kéne olvasnom?” Az angyal újra megszorította erősen, és ismételten fölszólította: „Olvasd!” Mire a válasz ismét: „Mit kéne olvasnom?” Az angyal azt mondta:
Korán 96:1 Mondd vissza: A te Urad nevében, Aki az embert teremté vérrögökből.
Korán 96:3 Mondd vissza: A te Urad a legnagylelkűbb, aki megtanított használni a tollat, és megtanította az embert arra, amit az nem tudott.

Tabari 1150 Hadídzsa, a felesége, embereket küldött, hogy keressék meg őt, és visszahozták a házba. Mohamed azt mondta neki, hogy attól tart, hogy megtébolyodott, vagy esetleg elragadtatott költő lett belőle, és hogy mindkét dolog gyűlöletes számára. Hadídzsa elküldte őt az unokatestvéréhez, aki keresztény volt. Az unokatestvér mondta Mohamednek, hogy ő egy próféta.

Az első áttért

Iszhák 156 Mohamed felesége volt az első muszlim. Ő a kezdetektől bátorította Mohamedet, és hitt benne. Hadídzsa tudta róla, hogy jó személyiségű ember, és nem gondolta róla, hogy megtévedt vagy megőrült volna. Kisvártatva aztán megszűntek a látomásai, és a hangokat sem hallotta többet, lehangolttá vált, és elhagyatottnak érezte magát. Majd a látomások újrakezdődtek.

Imádság

Iszhák 157 Mohamed új felfogásban, új szabályok szerint kezdett imádkozni. Először két leborulást hajtott végre minden imádságnál. Később megértette, hogy imádságonként négyszer kellene leborulnia, két leborulást elvégezni csak akkor jó, ha utazik.

Iszhák 158 Aztán egyszer, amikor egy hegyen volt, kapott egy látomást, amiben Gábriel megmutatta neki, hogyan végezze a szertartásos mosakodást az imádkozás előtti megtisztuláshoz. Hazament, és megmutatta feleségének, Hadídzsának, hogy mostanra rájött, hogyan kell végezni az imaszertartásokat, Hadídzsa pedig leutánozta őt.

Tabari 1162 Mohamed, a felesége, valamint az unokaöccse, Ali, elkezdett a Kábánál úgy imádkozni, hogy abba beleépítették a mosakodás és a leborulások eme új rituáléit. Egy látogató rákérdezett erre az új szertartásra, és azt mondták neki, hogy ez egy új vallás, aminek Mohamed a prófétája.

A prófétaság

Annak gondolata, hogy egy próféta arab legyen, új volt. Az ősi helyi vallások forrásai ismeretlenek voltak, de az iszlám új vallásának volt egy önjelölt prófétája. A zsidóknak voltak prófétái, és most már az araboknak is lett egy, Mohamed személyében. A vallást iszlámnak nevezték, aminek a jelentése alávetés/behódolás. Azokat, akik csatlakoztak az iszlámhoz, muszlimoknak hívták, ami annyit tesz, hogy „azok, akik behódoltak/alávetették magukat”.

Iszhák 161 A valláshoz egy új elemet adtak. Bárkinek, aki visszautasította Mohamed kinyilatkoztatásait, örök büntetés lett az osztályrésze. Csak az iszlám volt elfogadható.

Iszhák 166 A muszlimok kijártak imádkozni Mekka peremére, hogy egyedül legyenek. Egy napon a kurajsok egy csoportja odament hozzájuk, és elkezdte csúfolni őket, amiből verekedés kerekedett. Szaed, egy muszlim, fölkapta egy teve állkapocscsontját, és véresre ütötte vele a kurajsok egyikét. Ehhez az erőszakos eseményhez kapcsolódik az iszlám első vérontása.

Iszhák 167 Amikor Mohamed először beszélt új vallásáról, nem okozott semmilyen gondot a mekkaiak körében. Aztán Mohamed elkezdte kárhoztatni az ősi vallásokat.

Iszhák 168 Néhányan a kurajsok közül elmentek Abu Tálibhoz, Mohamed nagybátyjához és törzsi védelmezőjéhez, és azt mondták neki: „Az unokaöcséd káromolta az isteneinket, megsértette a vallásunkat, kigúnyolta az életmódunkat, bírálta a kultúránkat, támadást intézett az erkölcsi értékeink ellen, és azt állította, hogy ősapáink tudatlanok voltak és tévedésben éltek. Állítsd meg őt, vagy hagynod kell, hogy mi állítsuk meg. Mi majd megszabadítunk téged tőle.” Abu Tálib nyájasan válaszolt nekik, és elküldte őket.

Iszhák 169 A kurajsok rájöttek, hogy Abu Tálib nem fog segíteni. Mohamed továbbra is folytatta prédikációit az iszlámról, és továbbra is támadta őket és az életüket. Mekka kicsi város volt, mindenki ismert mindenkit. Az iszlám kettészakította Mekka városát, és megosztotta az uralkodó és papi törzset.

Iszhák 170 A dolgok egyre rosszabbra fordultak. Hamarosan nyílt ellenségeskedés támadt Mekkában. A veszekedések szaporodtak-fokozódtak, a viták túlfűtötté váltak. Teljes békétlenség lett úrrá a városon. A törzs elkezdte gyalázni a frissen áttért muszlimokat, de Mohamed nagybátyja, Abu Tálib megbecsült öreg volt, és képes volt megvédeni őket a tényleges bántalmaktól.

Iszhák 178 Mohamed szerencséjére Medina arabjait vonzotta az iszlám üzenete. Mivel városuk felét zsidók tették ki, Medina arabjai hozzá voltak szokva az egyetlen isten képzetéhez.

 A hatalom kezdete és dzsihád Medinában

Mohamed pártfogója és felesége egyaránt meghal

Iszhák 278 Mohamed pártfogója nagybátyja, Abu Tálib volt. Amikor Abu Tálib megbetegedett, néhányan a kurajsok vezetői közül betegágyához járultak. Azt mondták neki: „Kérünk, munkálj ki valami kiegyezést Mohamed és miköztünk!”

Iszhák 278 Így hát Abu Tálib magához kérette Mohamedet. „Öcsémfia, ezek az emberek azért jöttek, hogy adhass nekik valamit, és hogy ők is adhassanak neked valamit.” Mohamed azt mondta: „Ha megadnak nekem egyetlen szót, uralkodhatnak a perzsák és az arabok fölött. Mégpedig el kell fogadniuk Uruknak Allahot, és megtagadni az ő isteneiket.”

Iszhák 278 Mohamed figyelmét haldokló nagybátyja felé fordította. Kérte őt, hogy legyen muszlimmá, és akkor Mohamed közbenjárhat majd érte a végítélet napján. Nagybátyja káfirként halt meg.

Házasság

Muir 113 [1] Körülbelül három hónappal Hadídzsa halála után Mohamed elvette feleségül Szaudát, aki özvegy volt, és muszlim.

Muir 113 Abu Bakrnak volt egy lánya, aki hatéves volt. Nem sokkal Szauda feleségül vevése után Mohamed eljegyezte Aisát, akiből majdan a kedvenc felesége lett. A házasság elhálására nem került sor addig, amíg a lány kilencéves nem lett.

Iszhák 279 Abu Tálib halálával Mohamednek politikai szövetségesekre lett szüksége. Mohamed a hozzávetőleg ötven mérföldre lévő Táif városába ment egy szolgával az oldalán. Táifban három politikailag befolyásos fivérrel találkozott. Mohamed hívta őket az iszlámba, és megkérte, hogy segítsenek neki küzdeni azok ellen, akik öröklött vallásaikat védik.

Az útja kudarccal járt, és visszatért Mekkába.

A hatalom kezdete és dzsihád Medinában

Medina mintegy tíznapos útra volt Mekkától, de a medinaiak ősidők óta eljártak a mekkai vásárokra. Medina félig zsidó, félig arab volt, és folytonos feszültség volt a két fél között. A zsidók földművesként és kézművesként dolgoztak, és írástudók voltak. Ők képezték a vagyonos réteget, de a hatalmuk lassú hanyatlásban volt. Régebbi időkben az arabok megtámadták a zsidókat, és loptak tőlük, akik megtorlásul azt mondogatták, hogy egy nap eljön majd egy próféta, aki majd győzelemre vezeti őket az arabok fölött. A feszültségek ellenére a Hazradzs arab törzs szövetségben állt velük.

Iszhák 304 Medinába visszatérve a muszlimok immár nyíltan gyakorolták új vallásukat. De az arabok zöme még mindig ősi törzsi vallásait gyakorolta. A muszlimok sorra megszentségtelenítették a régi szentélyeket és kegytárgyakat. Még házakba is betörtek, hogy ellopják a kegytárgyakat, amiket aztán a latrinákba dobtak. Egy alkalommal megöltek egy kutyát, és a tetemét egy kegytárgyhoz kötözték, és beledobták a latrinába.

Bevándorlás

Iszhák 314 A muszlim medinaiak fölesküdtek Mohamed háborúban való támogatására és a mekkai muszlimok megsegítésére. A mekkai muszlimok elhagyták városukat, és Medinába mentek. Mind a mekkai, mind a medinai muszlimok próbatétel előtt álltak.
Mohamed az utolsók közt hagyta el Mekkát, hogy Medinába távozzon. Medinában Mohamed megépítette az első mecsetet. Ekkorra Medinában kétfajta muszlim élt. Voltak a tősgyökeres medinai muszlimok, akiket „Segítőknek” (anszáriknak) neveztek, és az újonnan érkezők, akiket „Bevándorlóknak” (muhadzsiroknak).

Az egyezség

Mohamed megszövegezett egy politikai okmányt, ami a háború alapjait is lefektette. A zsidókat az okmány a muszlimok szövetségeseiként szerepeltette. Mohamed volt benne kijelölve döntőbírónak a viták elrendezésére.

Házasság

Muszlim 177 Körülbelül hét hónappal azután, hogy Medinába érkezett, az 53 éves Mohamed elhálta házasságát az akkor 9 éves Aisával. A lány elköltözött az apja házától arra a lakhelyre, amiből később a mecsethez kapcsolódó épületegyüttes lett. Tekintettel a korára, megengedték neki, hogy a babáit is magával vigye a hárembe.

A zsidók

Mekkában Mohamed a közösséget kettéosztotta muszlimokra és olyanokra, akik öröklött arab vallásaikat gyakorolták. Mekkában próféciái alátámasztására magáévá tette az összes klasszikus zsidó történetet, és kedvezően beszélt a zsidókról. Csakhogy Mekkában szinte egyáltalán nem éltek zsidók, és ennélfogva senki nem volt, aki ellentmondhatott volna neki.

Medinában viszont a népesség fele zsidó volt, akik tudtára adták Mohamednek az egyet nem értésüket. Medinában tehát Mohamed vitában állt a zsidókkal csakúgy, mint a káfir arabokkal. És noha nagyon kevesek voltak a városban, akik kereszténynek vallották magukat, Mohamed ellenük is fellépett vitái során. Medinában minden káfir szóbeli támadásoknak lett kitéve.

Iszhák 415 13 évvel azután, hogy elkezdett prédikálni, és 1 évvel azután, hogy Medinába ment, Mohamed – Allah elrendelésének megfelelően – háborúra készülődött. Arra, hogy megküzdjön az ellenségeivel: a káfirokkal.

Az első támadások

Iszhák 416-423 Mohamed hét fegyveres rajtaütésre küldte ki harcosait, hogy találjanak egy Mekka felé tartó kereskedőkaravánt.
A nyolcadik próbálkozásra a dzsihadisták megtalálták a karavánt. Egy embert megöltek, a többit pedig foglyul ejtették. A zsákmányt és a foglyokat visszavitték Medinába. De adódott egy kis probléma. Rajtaütöttek egy karavánon és megöltek valakit a béke egy megszentelt havában. Ez az arab törzsi szokás megszegését jelentette.

De a Korán kimondta, hogy a káfirok megszentelt hónapokban való megölése erkölcsös cselekedet. Azzal, hogy a mekkaiak ellenálltak az iszlámnak, megsértették Allahot, vagyis a megölésük igazolást kap.

Harc Allah ügyéért – Badr

A következő mekkai karaván nagy volt. Amikor a mekkaiak neszét vették, hogy a muszlimok támadásra készülnek, kiküldtek a védelmére egy kisebb sereget. Mohamed kiküldte az embereit, hogy vagy a karavánt támadják meg, vagy a védő sereggel csapjanak össze.

Iszhák 433 Mohamed és emberei útnak indultak Medinából abba a csatába, ami az egész történelem egyik legfontosabb csatájának bizonyult, egy csatának, ami örökre megváltoztatta a világot.

Iszhák 435 Mohamed örvendezett. Így szólt: „Halva látom az ellenséget a mezőn!” Badr felé haladtak, és az éjszakára a közelében táboroztak le. Több felderítőt is küldött a badri kúthoz, és azok két rabszolgát találtak ott vízhordó tevékkel. Biztosra vették, hogy a karavánhoz tartoznak, és odavitték őket Mohamed elé. Mohamed két embere kérdezte ki őket, mivel Mohamed épp imádkozott a közelben. Mohamed tudni akarta, hogy melyik csoporttal állnak szemben, a kurajs karavánnal vagy az Abu Szufján vezette sereggel. Az emberek azt válaszolták, hogy ők a kurajsoktól vannak. Mialatt Mohamed imádkozott, az emberei elkezdték verni és kínozni a foglyul ejtett rabszolgákat.

Iszhák 436 Mohamed mondta az embereinek, hogy a rabszolgák az igazat mondták nekik, amíg el nem kezdték verni és kínozni őket. Utána a rabszolgák már hazudtak, de ez volt az a hazugság, amit a muszlimok hallani akartak. Mohamed megkérdezte a rabszolgáktól, hogy hányan vannak ott a mekkai seregből, és hogy kik a vezérek. Amikor elárulták neki, ujjongott, és azt mondta a harcosainak, hogy Mekka a legjobb embereit küldte eléjük lemészárolni.

Iszhák 440-444 A mekkaiak hajnalhasadáskor masíroztak elő. A csata elkezdődött. Az iszlámot megelőzően rokont vagy törzstagot megölni tiltott dolog volt az idők kezdete óta. Az iszlám létrejöttétől testvér testvért, fiú apát ölt, Allah ügyében – a dzsihádban – harcolván.
Teljes volt a győzelem. Habár a muszlimok 2:1 arányú túlerővel kellett szembenézzenek, sikerült diadalmaskodniuk.

Iszhák 459 Elindultak Medina felé a hadizsákmánnyal és a váltságdíj fejében szabadon bocsátandó foglyokkal, kivéve egyet, aki Mohamed ellen beszélt. Azt a Próféta elé vitték megölni, de mielőtt lesújtott a kard, az megkérdezte: „Ki fogja gondját viselni a családomnak?”

Muszlim 230 A Próféta így válaszolt: „A Pokol!” Miután holtan összeesett, Mohamed ezt mondta: „Te hitetlen, aki nem hittél Allahban, az Ő Prófétájában és az Ő Könyvében! Hálát adok Allahnak, Aki megölt téged, és elégedetté tette szemeimet!”

Iszhák 481 A háború és a győzelem után ott volt a hadizsákmány, amit el kellett osztani. Az egyötödét kapta az Apostol, Allah Prófétája.

Mohamed prédikátorként és prófétaként hagyta el Mekkát. Medinába hozzávetőleg 150 muszlim áttérttel érkezett. Egy Medinában eltöltött év után mintegy 250-300-an voltak a muszlimok, és legtöbbjük igen szegény volt. A badri csata után egy új iszlám emelkedett fel. Mohamed politikusként és hadvezérként lovagolt ki Medinából. Az iszlám egy vallásilag motivált fegyveres politikai erővé vált – dzsiháddá.

Ebből a cikkből megismerhettük Mohamed életének az iszlám vallásból politikává, dzsiháddá válásának történetét.

A keresztények, zsidók esete és Arábia teljes meghódítása

Rajtaütés a banu szulejm törzsön

Iszhák 540-543, Tabari 1365 Hét nappal azután, hogy Mohamed visszatért Badrtól, még további négy fegyveres portyára került sor, de az ellenséggel, a káfirokkal, ezek során nem kerültek érintkezésbe. Mohamed olyan politikai erővé vált, amilyet a történelemben előtte még sosem láttak. A vallás és a politika összekapcsolása egy egyetemes felhatalmazással tartós, maradandó, örökérvényű történelmi erőt teremtett. A muszlim hívők nem lesznek békében egészen addig, amíg nem lesz az egész világ iszlámmá. A hadizsákmány biztosítja az iszlám bőségét. Allahot félni egyet jelent Mohamed tiszteletével.

Bukhári 1,7,331 A Próféta így szólt: „Öt dolgot kaptam, amik senki másnak énelőttem még soha nem adattak meg: 1. Allah győzedelmessé tett engem a félelem révén – azáltal, hogy megfélemlíti az ellenségeimet egyhavi járóföld távolságon belül. 2. A földet nekem és követőimnek rendelte – egy hellyé az imádsághoz és szertartásaim elvégzéséhez; ennélfogva, bármelyik követőm imádkozhat bárhol, ahol csak az imádság ideje éri. A hadi zsákmányolást halallá (törvényessé) tette számomra, noha az énelőttem soha senki számára nem volt törvényes. […]

Mohamed prédikátorként és prófétaként hagyta el Mekkát. Medinába hozzávetőleg 150 muszlim áttérttel érkezett. Egy Medinában eltöltött év után mintegy 250-300-an voltak a muszlimok, és legtöbbjük igen szegény volt. A badri csata után egy új iszlám emelkedett fel. Mohamed politikusként és hadvezérként lovagolt ki Medinából. Az iszlám egy vallásilag motivált fegyveres politikai erővé vált – dzsiháddá.

Mohamed és a zsidók

Amikor Mohamed Medinába érkezett, a város mintegy fele zsidó volt. Három zsidó és két arab törzs lakta. Szinte egy zsidónak sem volt héber neve. Bizonyos fokig arabok voltak. Ugyanakkor sok arab vallási gyakorlat tartalmazott elemeket a judaizmusból. A zsidók földművesek és boltos kisiparosok voltak, és a saját erődített negyedeikben laktak. Általánosságban tanultabbak és tehetősebbek voltak, mint az arabok. Mohamed érkezését megelőzően rossz vér volt a törzsek között, beleértve a gyilkosságokat is. Az utolsó csata a két arab törzs között folyt, de mindegyik zsidó törzs belefolyt a harcokba a saját arab szövetségese oldalán. A két arab törzs közti feszültség mellett megvolt a feszültség a zsidók és az arabok között is. A zsidók megosztottságát és azt, hogy különböző oldalakon harcoltak, elítélte Mohamed. A Tóra tanítása szerint a zsidóknak egységesnek kell lenniük, és ebben a vonatkozásban megbuktak. Mindezek az ellenségeskedésekkel terhelt törzsi kapcsolatok képezték az egyik indokát annak, hogy Mohamedet meghívták Medinába, de az eredmény csak még további polarizáció lett, nem pedig egység. Az új törésvonal az iszlám, illetve azon arabok és zsidó partnereik között keletkezett, akik ellenálltak az iszlámnak.

Iszhák 351 Ekkortájt a zsidók vezetői nyíltan fölemelték a hangjukat Mohamed ellen. A rabbik nehéz kérdéseket kezdtek föltenni neki. Kételyek és kérdések merültek föl a tanai kapcsán. De Mohamed számára az Allahhal kapcsolatos bármiféle kétely eleve bűn volt. Mindazonáltal ketten a zsidók közül muszlimként összefogtak Mohameddel. Ők hittek neki, amikor azt mondta, hogy ő az a zsidó próféta, aki azért jött, hogy beteljesítse a Tórát.

Az igazi Tóra a Koránban van

Mohamed többször elmondta, hogy a zsidók és a keresztények megrontották (meghamisították-elferdítették) a szent szövegeiket ama célból, hogy eltitkolják a tényt, miszerint az ő szentírásaikban is megjövendölték az ő eljövetelét. A Koránban szereplő történetek hasonlítanak a zsidó Szentírásban szereplőkre, csak másra vannak kihegyezve. A Koránban az összes olyan történet, ami a zsidó Szentírásban is megtalálható, azt hivatott példázni, hogy Allah elpusztította mindazokat a kultúrákat, akik nem hallgattak a maguk „küldöttjeire”. Mohamed szerint a zsidók szent írásai meg lettek változtatva, hogy elrejtsék annak a tényét, hogy az iszlám az igaz vallás, és hogy ő az utolsó a zsidók prófétáinak sorában.

Iszhák 369 A zsidók bűnei olyannyira nagyok, hogy Allah majmokká változtatta őket. Ők mégsem fognak tanulni, és nem hajlandóak elismerni, hogy Mohamed az ő prófétájuk. Pedig nagyon jól tudják a teljes igazságot, de eltitkolják azt, és összezavarnak másokat. Még amikor azt is mondják Mohamednek, hogy hisznek, akkor is csak leplezik az ellenállásukat.

Iszhák 370 A zsidók megértették Mohamed igazságát, majd pedig megváltoztatták az Írásaikat, hogy elkerülhessék annak elismerését, hogy Mohamednek igaza van.

Iszhák 381 Egészen eddig Mohamed Jeruzsálem irányába nézve vezette az imádságokat. Ekkortól viszont a kibla, vagyis az imairány, meg lett változtatva, a mekkai Kába felé. Néhány zsidó odament Mohamedhez, és megkérdezte, miért változtatott az imairányon. Végtére is azt mondta, hogy Ábrahám vallását követi. Mivelhogy az iszlám a judaizmus örököse, Allah Jehova örököse volt. Valójában Allah volt a zsidók istensége, és a zsidók szándékosan titkolták el ezt a tényt az Írások megrontása révén. Emiatt, a muszlimok hite szerint, a zsidók meg lettek átkozva.

A kajnuka zsidók ügye

Iszhák 545 Medinában három törzse volt a zsidóknak. A Banu Kajnuka tagjai ötvösök voltak és a negyedeikben lévő erődítményben éltek. Mohamed elmondása szerint megszegték az egyezményt, amit Mohamed Medinába érkezésekor írtak alá. Hogy mi módon tették ezt, az tisztázatlan. Iszhák 545 Mohamed összehívta a zsidókat a piacukon, és azt mondta: „Ó, zsidók, legyetek óvatosak, nehogy Allah rátok is olyan bosszút hozzon, mint amilyen a kurajsokkal esett. Legyetek muszlimok! Tudjátok, hogy én vagyok a próféta, aki hozzátok küldetett. Megtaláljátok ezt a Szentírásotokban.” Iszhák 545 Ők így feleltek: „Ó, Mohamed, úgy tűnik, te azt gondolod, hogy mi a te néped vagyunk. Ne csinálj bolondot magadból! Lehet, hogy megöltél és megvertél néhány kereskedőt a kurajsok közül, de mi harcos emberek vagyunk, igazi férfiak.” Iszhák 546 Nem sokkal ezután Mohamed megostromolta a Banu Kajnuka zsidóit a negyedeikben. A másik két zsidó törzs egyike sem jött a segítségükre. Végül a zsidók megadták magukat, elébe nézve annak, hogy elfogásukat követően lemészárolják őket. De a zsidók egy régi szövetségese rávette Mohamedet, hogy ne ölje meg őket. Mohamed száműzte a zsidókat, és elvette minden vagyonukat és javaikat.

Mohamed és a keresztények

Iszhák 404 Amíg volt néhány keresztény Medinában, addig megvitatták a vallást Mohameddel. Szónokoltak a Szentháromság tanáról és Krisztus istenségéről. Mohamed később lefektette a keresztény tanítás iszlám változatát. A Korán részletesen elmeséli Jézus igaz történetét, aki csak egy volt Allah prófétái közül, és azt is, hogy a keresztények Szentháromsága az Allah, Jézus és Mária.

Iszhák 406 Senkinek nincs ereje, csakis Allah által. Allah adta a próféta Jézusnak az erőt, hogy föltámassza a halottakat, meggyógyítsa a betegeket, agyagból készítsen madarakat, amiket aztán tovaröptet. Allah adta Jézusnak ezeket a jegyeket próféta mivoltának jelzéséül. De Allah nem ruházta föl királyok kinevezésének a hatalmával, vagy azzal a képességgel, hogy az éjszakát nappallá változtassa. Ezek az erőbeli hiányosságok mutatják, hogy Jézus egy ember volt, és nem része a Szentháromságnak. Mert ha ő Istenből való lett volna, akkor uralma alatt bírta volna az összes hatalmat. Akkor nem kellett volna királyok uralma alatt élnie.

Iszhák 408 Krisztus csak Allah által van. Krisztus prófétaságának jelei kizárólag Allahtól erednek. Jézus arra int másokat, hogy Allahot imádják, ne pedig őt. De amikor az emberek elzárkóztak attól, hogy meghallják, amit mond, előléptek a Tanítványok, hogy segítsék őt a küldetésében. A Tanítványok Allah szolgálói voltak, és muszlimok voltak, csakúgy mint Krisztus.

Iszhák 409 Krisztust nem feszítették keresztre. Amikor a zsidók Krisztus ellen szervezkedtek, azt találták, hogy Allah a legjobb szervezkedő. Allah Krisztust közvetlenül emelte magához, és meg fogja cáfolni azokat, akik azt állítják, hogy keresztre feszítették és feltámadott. A végső napon, a Feltámadás Napján, azok, akik követik Krisztust, de nem hisznek az ő isteni voltában, meg lesznek áldva. Azok, akik kitartanak amellett, hogy Krisztus az Isten, és hogy tagja a Szentháromságnak, és megtagadják az igaz hitet, a Pokolban lesznek megbüntetve.

Arábia meghódítása

Az uhudi csata

A mekkaiak elvesztették a badri csatát, de kiállítottak egy hadsereget, és visszatértek harcolni a muszlimokkal Uhudnál, Medina közelében. A muszlimok veszítettek, mert az íjászok nem tartották az állásukat, hanem helyette a mekkai táborhoz futottak, hogy ellopják a dolgaikat. A mekkaiak győztek, de nem használták ki a fölényüket, és hagyták Mohamedet elmenekülni.

Iszhák 586 A halott muszlimokat a csatatéren hantolták el. Mohamed így szólt: „Tanúsítom, hogy mindenki, aki dzsihádban sebesül meg, fölemeltetik Allah által, és vérző sebei úgy fognak illatozni, mint a legfinomabbillatszer.” Mohamed hallotta, ahogya nők a halottaikat siratják, de ő azt akarta, hogy sirassák meg nagybátyját, Hamzát is. Így hát a nők jajongtak Hamzáért is, és ettől Mohamed megkönnyebbült. A muszlimok azért szenvedtek vereséget, mert nem követték Mohamed parancsait. Ígyhát a Korán kimondta, hogy attól fogva a muszlimoknak engedelmeskedniük kell Mohamednek mindenben. Nem volt miért bátorságukat veszíteni, mivel a jövőben még adódhatott lehetőségük további hadizsákmányt szerezni.

Iszhák 606 A Korán azt mondta, hogy a siker, amit a káfirok megtapasztaltak, időleges volt. Gyarapodni fognak a bűneikben, és meg lesznek büntetve. Allah nem fogja ilyen állapotban hagyni a hívőket. De ez a próbatétel el fogja választani a gyengéket az erősektől. Azoknak, akiknek van vagyonuk, a dzsihádra kell azt költeni.

A merénylet mint dzsihád

Muszlim 276 Uhud után több törzs szövetségbe lépett egymással Szúfjan ibn Halid vezetése alatt. Mohamed merénylőt küldött rá, hogy megölje, mert a vezetése nélkül a szövetség darabjaira esik. Így hát a merénylő, Abdullah, csatlakozott Szúfjan erőihez, és megvárta, amíg egyedül lesz vele. Megölte Szúfjant, és levágta a fejét, és visszament Medinába.

A musztalik törzs megtámadása

A musztalikokat, asszonyaikkal-lányaikkal, gyermekeikkel és javaikkal együtt, hadizsákmányul ejtették és szétosztották a harcolók között. Váltságdíjat tűztek ki a fejükre. Akikért nem fizettek, azokat zsákmányként és rabszolgaként kezelték.

Tisztogatás Medinában

Mohamed megtámadta a másodikat a Medinában élő zsidó törzsek közül. A zsidók nem voltak hajlandóak elismerni, hogy igazi próféta, és ezért fizetniük kellett. Mohamed ostrom alá vette a zsidókat, és fölégette a datolyapálma-ültetvényeiket. A másik zsidó törzs nem sietett segítségükre. Alkudozásba vágtak, és elérték, hogy elmehetnek élve annyi holmijukkal, amennyit magukkal tudnak vinni. Mivelhogy nem került sor tényleges harcra, és a dzsihadisták nem végeztek semmilyen munkát, Mohamedhez került a teljes zsákmány. A datolyapálmák leégetése sértette az arab törzsi szokásokat. De a Korán kimondta, hogy erkölcsös cselekedet volt a káfir zsidók ellen.

Az Árok csatája – ahol Mohamed sikeresen megvédte Medinát a mekkaiaktól

A zsidóknak rendeltetett vég

Iszhák 684 Gábriel angyal eljött Mohamedhez délben, ugyanazon a szent napon. Megkérdezte, hogy Mohamed túlvan-e már a harcokon. Gábriel és az angyalok azon voltak, hogy megtámadják az utolsó zsidó törzset Medinában. Gábriel így szólt: „Allah megparancsolja neked, hogy menj el a zsidókhoz. Én oda igyekszem most, hogy megremegtessem az erődítményüket.” Mohamed ostrom alá vette a zsidókat. Ők megadták magukat, és alávetették magukat egy régi szövetséges, Szaed ítéletének.

Iszhák 688 A zsidók úgy döntöttek, hogy hagyjanak egy barátjuknak vélt muszlimot, Szaedet, ítélkezni fölöttük, ha megadták magukat Mohamednek. Szaed ítélete egyszerű volt. Öljék meg az összes férfit. Vegyék el a vagyonukat, a nőket és a gyerekeket pedig ejtsék foglyul. Mohamed azt mondta: „Allah ítéletét hoztad.”

Iszhák 690 A foglyokat Medinába vitték. Árkokat ástak Medina piacterén. Hosszú nap volt, de 800 zsidót lefejeztek azon a napon. Mohamed és 12 éves felesége, Aisa, egész nap ott ült, és nézte a mészárlást, éjszakába nyúlóan. Allah Apostola megöletett minden zsidó férfit.

Iszhák 693 Mohamed elvette a zsidók összes tulajdonát, a feleségeiket és gyerekeiket, és fölosztotta őket a muszlimok közt. Mohamed elvette a maga egyötöd részét a rabszolgákból, és a női zsidó rabszolgákat elküldte egy muszlimmal egy közeli városba, ahol áruba bocsátották őket gyönyörszerző nőkként. Mohamed a női rabszolgák eladásából származó pénzt lovakba és fegyverekbe fektette.

Iszhák 693 Még egy utolsó része volt a zsákmányból Mohamednek. A legszebb zsidó nő az ő kéjrabszolgája lett.

Dzsihád, az első dimmik – a hudajbíjjai szerződés

Mohamed arra jutott, hogy eljött az ideje, hogy a muszlimok elzarándokoljanak Mekkába és a Kábához. De a mekkaiak nem akarták beengedni a muszlimokat, annak ellenére sem, hogy fegyvertelenek voltak és zarándokruhát viseltek. Így hát Mohamed tárgyalásokba bocsátkozott a mekkaiakkal.

Iszhák 747 Kidolgoztak egy megállapodást, miszerint tíz évig nem fognak háborúzni

Iszhák 749 Medinába visszamenet Mohamed hozzáadta a Koránhoz, a Győzelem című szúrát, erről a szerződésről. Azok, akik visszamaradtak [a sivatagi arabok, a beduinok], és nem jöttek el a zarándoklatra, nem fognak részesülni semmilyen hadizsákmányból. És lehetett még további háborúkra számítani a jövőben.

Iszhák 750 Ez győzelem volt az iszlámnak. Mekka vezetése független politikai erőként kezelte Mohamedet. Ennek a hatalomnak a révén sokkal több arabot kezdett vonzani az iszlám.

Hajbar

Iszhák 756 A hudajbíjjai szerződés után Mohamed körülbelül két hónapig Medinában maradt, mielőtt összegyűjtötte a seregét, és Hajbar erődítményei alá vonult; Hajbar tehetős zsidó földművesek közössége volt, akik egy elkülönülő erődítmények alkotta faluban éltek Medinától 100 mérföldre.

Iszhák 758 Mohamed egyenként vette be az erődöket. A foglyok közt volt egy gyönyörű zsidó nő, akinek Szafija volt a neve. Mohamed magának szerezte meg őt, a saját kéjes vágyainak kielégítésére. Először az emberei egyike választotta a maga részére kéjrabszolgának, de Mohamed elcserélte vele Szafijára a nő két unokatestvérét. Mindig Mohamedé volt az első választás a hadizsákmányból és a nőkből.

Iszhák 759 Hajbarnál Mohamed új rendelkezéseket adott ki a foglyul ejtett nőkkel folytatható nemi érintkezést illetően. Ha a nő várandós volt, akkor nem szabadott közösülésre használni, amíg meg nem szülte a gyerekét. És azokat a nőket sem szabadott közösülésre használni, akik a havivérzésre vonatkozó muszlim törvények értelmében tisztátalanok voltak.
Mohamed feleségül vette Szafiját, miután megtisztult a havivérzéses szakaszától.

Iszhák 764 Hajbarnál Mohamed intézményesítette az első dimmiket. Miután a zsidóktól elvették javaik legjavát, Mohamed meghagyta őket megművelni a földet. Mivelhogy az emberei semmit nem tudtak a földművelésről, miközben a zsidók jártasak voltak benne, ők művelték meg a földet, és hasznuk felét Mohamednek adták.

Mekka visszafoglalása

A hudajbíjjai megállapodást egy Mohamed szövetségesei és Mekka szövetségesei között vívott harc borította föl. Mohamed kihasználta az alkalmat, és megtámadta Mekkát.

Mohamed 10 000 emberrel vonult Mekka ellen, hogy megbüntesse őket. A mekkaiak a harc nélküli megadás mellett döntöttek. A mekkai vezető alávetette magát az iszlámnak. A vezető kiállt, és bejelentette a polgároknak, hogy érkezőben van Mohamed serege. Azt mondta nekik, hogy ne álljanak ellen, hanem menjenek be a házaikba, vagy az ő házába, vagy a Kábába, és akkor biztonságban lesznek.

Iszhák 819 Mohamed megmondta a parancsnokainak, hogy csak azokat öljék meg, akik ellenállnak. Máskülönben ne zaklassanak senkit, kivéve azokat, akik korábban Mohamed ellen beszéltek. A meggyilkolandók listája a következő volt:

  • Mohamed egyik írnoka, aki azt mondta, hogy amikor Mohamed koráni kinyilatkoztatásait jegyezte le, Mohamed olykor megengedte neki, hogy javításokat eszközöljön a szövegen. Ez volt az, ami miatt elvesztette a hitét, és aposztatává lett (elhagyta az iszlámot).
  • Két énekes lány, akik gúnydalokat énekeltek Mohamedről.
  • Egy muszlim adószedő, aki hitehagyó lett.
  • Egy férfi, aki sértegette Mohamedet.

Tabari 1642 Hind volt az a mekkai nő, aki megcsonkította Hamzát az uhudi csatánál.

Iszhák 821 Amikor Mohamed a Kábához ment, imádkozott, és lerombolta a vallási művészet minden megtestesülését Mekkában.

Mohamed kihirdette, hogy vége van minden ellenségeskedésnek, minden vérbosszúnak és a vérpénzek fizetésének. Az elődök előtti hódolásnak vége lett.

Khalid hadjáratai

Iszhák 834 Mohamed kiküldte Khalidot a Mekka körüli vidéken élő törzsekhez.

Iszhák 837 Khalid megtámadott egy törzset, és sokukat megkötözte és lefejezte.

Iszhák 840 Mohamed egy Mekkához közeli ősi templomhoz küldte Khalidot, amit több törzs is használt istenimádásaihoz. Ahogy Khalid odaért, teljesen lerombolta.

A hunaini csata, táifi csata, a havazinok meghódítása majd tabuk lerohanása követte Mekkát

Iszhák 902 Amikor Tabukhoz értek, az ottani emberek megfizették a fejadót, a dzsizját. A fejadó megfizetésével, amit személyenként kellett fizetni, biztosíthatták, hogy nem támadják meg – ölik meg vagy rabolják ki – őket a muszlimok.

Örökös dzsihád

Muszlim 448 Az összes győzelemmel a hátuk mögött néhány muszlim azt mondta, hogy a háborúskodások napjainak leáldozott, és egyenesen elkezdték eladogatni a fegyvereiket. De Mohamed ezt megtiltotta, mondván: „Nem állhat el az embereim közül egyetlen csapat sem, akik részt vettek az igazságért folytatott harcokban, egészen amíg az Antikrisztus el nem jön.”

A dzsihád a dolgok természetes állapotaként lett elismerve.

Arab törzsek behódolása

Iszhák 933 Amikor Mohamed bevette Mekkát és Tabukot, küldöttségek kezdtek érkezni az araboktól. Az arabok kivártak, hogy meglássák, mi fog történni a kurajsok és Mohamed között. Amikor Mohamed győzedelmeskedett, az arabok csoportosan jöttek, és csatlakoztak hozzá.

Iszhák 956 Himjar királyai megírták Mohamednek, hogy alávetették magukat az iszlámnak. Mohamed visszaírt nekik: „… Megkaptam az üzeneteteket, és értesültem az iszlámhoz való megtérésetekről, és hogy káfirokat öltök. Allah vezetett titeket. …küldjétek el a hadizsákmány egyötödét és adóztassátok meg a dimmi káfirokat… A keresztények és a zsidók, akik nem térnek át, fejadót kell fizessenek…

Iszhák 957 Mohamed elküldte Muadzot Jemenbe téríteni. Ottléte alatt egy nő megkérdezte, milyen jogai vannak egy férjnek a felesége fölött. Ő ezt felelte a nőnek, aki kérdezte: „Ha arra mennél haza, hogy a férjed orrából genny és vér folyik, és szívnád, amíg csak ki nem tisztul, még akkor sem tennél eleget a férjed jogainak.”

Iszhák 965 Mohamed adószedőket küldött ki az iszlám területek minden tájára, hogy begyűjtsék az adót.

Mohamed utolsó küzdelmei és halála

A búcsúzarándoklat

Iszhák 968 Tíz évre rá, hogy belépett Medinába, Mohamed megtette azt, ami az utolsó mekkai zarándoklata hivatott lenni. Ott elmondta búcsúbeszédét: I969 A férfiaknak jogaik vannak a feleségeik fölött, és a feleségeknek jogaik vannak a férfiak fölött. A feleségeknek soha nem szabad házasságtörést elkövetni, vagy nemiségükkel megnyilvánulni mások felé. Ha mégis megteszik, tegyétek őket elkülönített szobákba, és enyhén verjétek meg őket. De ha tartózkodnak az efféle dolgoktól, akkor joguk van élelemre és ruházatra. Csak enyhe meghagyásokat helyezzetek a nőkre, mert ők a férfiak rabjai, és nincs ellenőrzésük a saját személyük fölött.

Muszlim 473 Etessétek és ruháztassátok jól a rabszolgáitokat.

A zsidók és a keresztények vágleges helyzete

Utolsó szavai szerint a zsidók és a keresztények örökös másodrendű polgárok lettek, vagyis dimmik. Csak azok a keresztények és zsidók élveznek védelmet, akik alávetik magukat az iszlámnak. A valódi keresztények azok, akik megtagadják a Szentháromságot és elfogadják Mohamedet az utolsó prófétaként. A valódi zsidók azok, akik elfogadják Mohamedet istenük, Jehova, utolsó prófétájaként. Mind a keresztényeknek, mind a zsidóknak el kell fogadniuk, hogy a Korán az igaz Szentírás, és hogy az Ótestamentum és az Újtestamentum romlott és hibás szövegek. Minden más zsidó és keresztény hamis, és káfir.

Korán 9:29 Viseljetek háborút azok ellen, akik megkapták az Írásokat [zsidók és keresztények], de nem hisznek Allahban vagy a Végső Napban. Ők nem tartják tilosnak, amit Allah és az Ő Küldötte megtiltott. A keresztények és a zsidók nem követik az igazság vallását mindaddig, amíg be nem hódolnak és meg nem fizetik a fejadót [dzsizja], és megalázottá nem válnak.

A keresztények eltitkolták ama próféciáikat, amelyek szerint Mohamed el fog jönni, hogy beteljesítse Krisztus munkáját. Hinni Krisztus isteni mivoltában egyet jelent az iszlámnak való alávetődés elutasításával. Hasonlóan a zsidókhoz, a keresztények közül is csak azok számítanak tényleges kereszténynek, akik alávetik magukat az iszlámnak, és utolsó prófétájukként tisztelik Mohamedet – ők lesznek dimmivé, és rájuk a saría (iszlám jog) uralma vonatkozik. Az iszlám határozza meg az összes vallást. Minden vallás be kell hódoljon az iszlámnak.

A mohamedhez kapcsolható fegyveres események összefoglalása

Egy kilencéves időszak folyamán Mohamed személyesen 27 támadásban vett részt. Volt 38 egyéb csata és hadjárat. Ez összesen 65 eset, nem számítva a merényleteket és kivégzéseket, ami átlagban annyit tesz, hogy egy fegyveres cselekmény minden hat hétben.

Mohamed halála

Iszhák 1006 Mohamed legyengült, és nagy fájdalmai voltak. Később fejével Aisa ölében halt meg. Utolsó szavai az iszlám tökéletes sommázata voltak – a vallásra alapuló politikai cselekvésé.

Bukhári 4,52,288 Mohamed így szólt: „Arábiában nem lehetnek más vallások az iszlámon kívül”, és hogy továbbra is pénzt kell fizetni az idegen, káfir követek befolyásolására.

Tabari 1831 Mohamed az ágya alatt lett eltemetve. Az ágyat eltették, és egy sírt ástak a helyén, ahol állt.

Forrás: CSPI Magyarország

Legutóbbi bejegyzések

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes