Mohamed élete

Mohamed élete – az iszlám korai, mekkai szakasza

 

Az iszlám nem pusztán a Koránon alapszik, hanem a szunnán. A szunna pedig további két részből áll: a szírából (Mohamed élettörténetéből) és a hadíszból (Mohamedről szóló történetekből). A szövegek terjedelmét tekintve az iszám 14% Allah és 86% Mohamed. Ezért kulcsfontosságú, hogy megértsük Mohamed élettörténetét. Arra a kérdésre, hogy hogyan váljon valaki jó muszlimmá, a Korán 91 versben azt a választ adja, hogy Mohamed életét kell teljes egészében lemásolnia. Mohamed ugyanis megmutatta, hogyan kell Allahot tökéletesen, Allahnak tetszően imádni.

Az iszlám doktrínája nem légből kapott dolog, és Mohamed nem is filozófiai gyakorlatok eredményeképp alkotta meg azt. Minden vers és hadísz egy-egy válasz a Mohamed életében történt eseményekre. Vagyis ezeknek kontextusuk van, és ezt a kontextust a szíra, vagyis Mohamed élettörténete adja. A hadíszban látjuk az apró részleteket, de az összefüggő egész képet nem. A Koránban szinte egyáltalán nincs történetiség, és történelmi eseményekre is kevés a hivatkozás benne. A szíra viszont lebilincselő képet tár elénk Mohamedről és az iszlám robbanásszerű terjedéséről. Csak a szíra adja meg annak a magyarázatát, hogy miképp tekinthető az iszlám és az iszlám doktrína egy történelmi események alakulása során keletkezett képződménynek. Mohamed prédikátorból politikussá és harcossá lett. Prédikátorként 13 év alatt mindössze 150 követőt sikerült maga köré gyűjtenie. Majd aztán az iszlám stratégiáját politikai formába öntötte. És 10 évnyi dzsihádot („szent háborút”) követően Mohamed lett egész Arábia első számú ura, és egyetlen élő ellenséget sem hagyott maga után a térségben. Teljes és kizárólagos politikai győzelmet aratott. A folyamat 9 évnyi erőfeszítést igényelt, és ennek folyamán erőszakos cselekményeket átlagosan hétheti rendszerességgel. A szíra elsődleges témája a dzsihád. Szövegének több, mint 75%-a politikai küzdelmekről, támadásokról, csatákról és rablásokról szól. A dzsihád teremti meg a rabszolgaságot és a nők törvényes alávetésének politikai alapját. A szíra ad kontextust az iszlámnak. A szíra és a hadísz nélkül nincs iszlám. Mohamed története nélkül a Korán érthetetlen és értelmetlen.

Mohamed gyerekkora

Mohamed apját Abdullahnak hívták – nevének jelentése: „Allah rabszolgája”. Allah egy magas rangú istenség volt, egyike a sok istennek, akiket Mekka városában imádtak. Apja meghalt anyja várandóssága alatt. Ötéves korában anyja is meghalt, nevelését ekkor nagyapja vette át. Mohamed aztán harmadszor is elárvult, amikor meghalt nagyapja is; innentől nagybátyja, Abu Tálib vállalta magára, hogy gondját viselje. Mindnyájan a kurajs törzs tagjai voltak. Korai gyermekkoráról ezek a tömör történeti tények, amelyek ismertek előttünk.

Iszhák 115 Amikor Mohamed nyolcéves volt, nagyapja meghalt. Akkor nagybátyja, Abu Tálib vette magához. Nagybátyja magával vitte őt egy kereskedelmi útra Szíriába, ami egy Mekkától merőben eltérő hely volt. Szíria kifinomult kultúrájú keresztény ország volt, szerves része a kozmopolita mediterrán térségnek. Szíriai keresztények voltak, akik az araboknak ábécét adtak. Mohamed gyerekkorának idejében még nem létezett egyetlen arab nyelven írt könyv sem. Írásos formában csak üzleti levelezés és versek születtek arabul.

Házasság

Iszhák 120 Felnőttkorában Mohamedet egy Hadídzsa nevű gazdag özvegy, egy távoli unokatestvér fogadta föl ügynökének a Szíriával folytatott kereskedéshez. Mohamed jellemes és jó üzleti érzékkel megáldott ember hírében állt. A Mekka és Szíria közti kereskedelem kockázatos vállalkozás volt, mert egy karavánt elvezetni, illetve Szíriában a legjobb alkukat megkötni komoly képességeket igényelt. Az egyik útra Mohamed magával vitte Hadídzsa egy rabszolgáját. Amikor visszatértek, a rabszolga elmesélt egy történetet, miszerint egy keresztény azt mondta, hogy Mohamed sorsa az, hogy nagy hatalmú ember legyen belőle. Ugyanezen az úton Mohamednek sikerült megdupláznia Hadídzsa befektetését. Hadídzsa házasságot ajánlott Mohamednek. Összeházasodtak, és született hat gyermekük, két fiuk, akik még gyerekkorukban meghaltak, és négy lányuk, akik megérték a felnőttkort.

Mekka mint vallási központ

Mekkában volt egy kocka alakú kőépület, amit Kábának hívtak. A Kába egy vallási hely volt, ahol számos törzsi istenség képmása helyet kapott. Legalább hat másik négyszögletes kőépületről tudunk, amelyek Arábia más városaiban voltak, és amelyeket szintén Kábáknak hívtak. Azonban az iszlám úgy tartja, hogy a mekkai Kábát Ábrahám, a zsidók ősapja építette. A Kába egyszerre volt vallásos szertartások színhelye és közösségi gyűjtőpont. Mohamed egyik őse, Kuszaj, pogány vallási vezető volt. Az őáltala kialakított szertartások tartalmaztak olyan elemeket, mint a földre borulás, a rituális imádságok, a Kába imádkozás közbeni megkerülése, illetve ivás a Zam-zam-kút vizéből. Más rituálékban az ördögöt jelképező oszlopokat dobáltak meg kövekkel. Az iszlám szertartásainak a zöme az ősi arab vallásokból ered. A kövek fontos szerepet játszottak Arábia vallásaiban. A Kábát kőből építették, és egyik sarkába bele van építve egy fontos kő, a Fekete Kő. Ez valószínűleg egy meteorit volt, és több darabból tevődik össze. Méretét tekintve kicsi, durván 30 cm az átmérője. Ezt a követ csak jobb kézzel érintették meg, illetve megcsókolták a zarándokok. Az iszlámba beépítették mindezeket az ősi szertartásokat. Az isten, Allah, minden bizonnyal egy férfi holdisten, Mohamed törzsének, a kurajsoknak, az istene volt. Minden törzsnek megvoltak a maga istenei. Ezeknek az isteneknek nem volt különösebb, a görög vagy római istenekéhez hasonló együttes rendszere.

Az iszlám korai szakasza

Iszhák 150 Mohamednek szokása volt hónapnyi hosszan visszavonulni, hogy egyedül legyen, és gyakorolja a kurajs vallást. A visszavonulást követően aztán szertartásosan, imádkozva körbejárta a Kábát.

Iszhák 152 Negyvenévesen Mohamed elkezdett látomásokat látni és hangokat hallani. A látomásait először ramadán havában, alvás közben, kapta – és olyan élénkek voltak, mint a felkelő Nap. Mohamed azt mondta, hogy az angyal, Gábriel, jött el hozzá egy darab brokáttal, amin írás állt, és fölszólította, hogy olvassa. „Mit kéne olvasnom?” Az angyal megszorította őt, és azt mondta: „Olvass!” Mohamed újra megkérdezte: „Mit kéne olvasnom?” Az angyal újra megszorította erősen, és ismételten fölszólította: „Olvasd!” Mire a válasz ismét: „Mit kéne olvasnom?” Az angyal azt mondta:
Korán 96:1 Mondd vissza: A te Urad nevében, Aki az embert teremté vérrögökből.
Korán 96:3 Mondd vissza: A te Urad a legnagylelkűbb, aki megtanított használni a tollat, és megtanította az embert arra, amit az nem tudott.

Tabari 1150 Hadídzsa, a felesége, embereket küldött, hogy keressék meg őt, és visszahozták a házba. Mohamed azt mondta neki, hogy attól tart, hogy megtébolyodott, vagy esetleg elragadtatott költő lett belőle, és hogy mindkét dolog gyűlöletes számára. Hadídzsa elküldte őt az unokatestvéréhez, aki keresztény volt. Az unokatestvér mondta Mohamednek, hogy ő egy próféta.

Az első áttért

Iszhák 156 Mohamed felesége volt az első muszlim. Ő a kezdetektől bátorította Mohamedet, és hitt benne. Hadídzsa tudta róla, hogy jó személyiségű ember, és nem gondolta róla, hogy megtévedt vagy megőrült volna. Kisvártatva aztán megszűntek a látomásai, és a hangokat sem hallotta többet, lehangolttá vált, és elhagyatottnak érezte magát. Majd a látomások újrakezdődtek.

Imádság

Iszhák 157 Mohamed új felfogásban, új szabályok szerint kezdett imádkozni. Először két leborulást hajtott végre minden imádságnál. Később megértette, hogy imádságonként négyszer kellene leborulnia, két leborulást elvégezni csak akkor jó, ha utazik.

Iszhák 158 Aztán egyszer, amikor egy hegyen volt, kapott egy látomást, amiben Gábriel megmutatta neki, hogyan végezze a szertartásos mosakodást az imádkozás előtti megtisztuláshoz. Hazament, és megmutatta feleségének, Hadídzsának, hogy mostanra rájött, hogyan kell végezni az imaszertartásokat, Hadídzsa pedig leutánozta őt.

Tabari 1162 Mohamed, a felesége, valamint az unokaöccse, Ali, elkezdett a Kábánál úgy imádkozni, hogy abba beleépítették a mosakodás és a leborulások eme új rituáléit. Egy látogató rákérdezett erre az új szertartásra, és azt mondták neki, hogy ez egy új vallás, aminek Mohamed a prófétája.

A prófétaság

Annak gondolata, hogy egy próféta arab legyen, új volt. Az ősi helyi vallások forrásai ismeretlenek voltak, de az iszlám új vallásának volt egy önjelölt prófétája. A zsidóknak voltak prófétái, és most már az araboknak is lett egy, Mohamed személyében. A vallást iszlámnak nevezték, aminek a jelentése alávetés/behódolás. Azokat, akik csatlakoztak az iszlámhoz, muszlimoknak hívták, ami annyit tesz, hogy „azok, akik behódoltak/alávetették magukat”.

Iszhák 161 A valláshoz egy új elemet adtak. Bárkinek, aki visszautasította Mohamed kinyilatkoztatásait, örök büntetés lett az osztályrésze. Csak az iszlám volt elfogadható.

Iszhák 166 A muszlimok kijártak imádkozni Mekka peremére, hogy egyedül legyenek. Egy napon a kurajsok egy csoportja odament hozzájuk, és elkezdte csúfolni őket, amiből verekedés kerekedett. Szaed, egy muszlim, fölkapta egy teve állkapocscsontját, és véresre ütötte vele a kurajsok egyikét. Ehhez az erőszakos eseményhez kapcsolódik az iszlám első vérontása.

Iszhák 167 Amikor Mohamed először beszélt új vallásáról, nem okozott semmilyen gondot a mekkaiak körében. Aztán Mohamed elkezdte kárhoztatni az ősi vallásokat.

Iszhák 168 Néhányan a kurajsok közül elmentek Abu Tálibhoz, Mohamed nagybátyjához és törzsi védelmezőjéhez, és azt mondták neki: „Az unokaöcséd káromolta az isteneinket, megsértette a vallásunkat, kigúnyolta az életmódunkat, bírálta a kultúránkat, támadást intézett az erkölcsi értékeink ellen, és azt állította, hogy ősapáink tudatlanok voltak és tévedésben éltek. Állítsd meg őt, vagy hagynod kell, hogy mi állítsuk meg. Mi majd megszabadítunk téged tőle.” Abu Tálib nyájasan válaszolt nekik, és elküldte őket.

Iszhák 169 A kurajsok rájöttek, hogy Abu Tálib nem fog segíteni. Mohamed továbbra is folytatta prédikációit az iszlámról, és továbbra is támadta őket és az életüket. Mekka kicsi város volt, mindenki ismert mindenkit. Az iszlám kettészakította Mekka városát, és megosztotta az uralkodó és papi törzset.

Iszhák 170 A dolgok egyre rosszabbra fordultak. Hamarosan nyílt ellenségeskedés támadt Mekkában. A veszekedések szaporodtak-fokozódtak, a viták túlfűtötté váltak. Teljes békétlenség lett úrrá a városon. A törzs elkezdte gyalázni a frissen áttért muszlimokat, de Mohamed nagybátyja, Abu Tálib megbecsült öreg volt, és képes volt megvédeni őket a tényleges bántalmaktól.

Iszhák 178 Mohamed szerencséjére Medina arabjait vonzotta az iszlám üzenete. Mivel városuk felét zsidók tették ki, Medina arabjai hozzá voltak szokva az egyetlen isten képzetéhez.

Mohamed élete – a hatalom kezdete és dzsihád Medinában

 

Mohamed pártfogója és felesége egyaránt meghal

Iszhák 278 Mohamed pártfogója nagybátyja, Abu Tálib volt. Amikor Abu Tálib megbetegedett, néhányan a kurajsok vezetői közül betegágyához járultak. Azt mondták neki: „Kérünk, munkálj ki valami kiegyezést Mohamed és miköztünk!”

Iszhák 278 Így hát Abu Tálib magához kérette Mohamedet. „Öcsémfia, ezek az emberek azért jöttek, hogy adhass nekik valamit, és hogy ők is adhassanak neked valamit.” Mohamed azt mondta: „Ha megadnak nekem egyetlen szót, uralkodhatnak a perzsák és az arabok fölött. Mégpedig el kell fogadniuk Uruknak Allahot, és megtagadni az ő isteneiket.”

Iszhák 278 Mohamed figyelmét haldokló nagybátyja felé fordította. Kérte őt, hogy legyen muszlimmá, és akkor Mohamed közbenjárhat majd érte a végítélet napján. Nagybátyja káfirként halt meg.

Házasság

Muir 113 [1] Körülbelül három hónappal Hadídzsa halála után Mohamed elvette feleségül Szaudát, aki özvegy volt, és muszlim.

Muir 113 Abu Bakrnak volt egy lánya, aki hatéves volt. Nem sokkal Szauda feleségül vevése után Mohamed eljegyezte Aisát, akiből majdan a kedvenc felesége lett. A házasság elhálására nem került sor addig, amíg a lány kilencéves nem lett.

Iszhák 279 Abu Tálib halálával Mohamednek politikai szövetségesekre lett szüksége. Mohamed a hozzávetőleg ötven mérföldre lévő Táif városába ment egy szolgával az oldalán. Táifban három politikailag befolyásos fivérrel találkozott. Mohamed hívta őket az iszlámba, és megkérte, hogy segítsenek neki küzdeni azok ellen, akik öröklött vallásaikat védik.

Az útja kudarccal járt, és visszatért Mekkába.

A hatalom kezdete és dzsihád Medinában

Medina mintegy tíznapos útra volt Mekkától, de a medinaiak ősidők óta eljártak a mekkai vásárokra. Medina félig zsidó, félig arab volt, és folytonos feszültség volt a két fél között. A zsidók földművesként és kézművesként dolgoztak, és írástudók voltak. Ők képezték a vagyonos réteget, de a hatalmuk lassú hanyatlásban volt. Régebbi időkben az arabok megtámadták a zsidókat, és loptak tőlük, akik megtorlásul azt mondogatták, hogy egy nap eljön majd egy próféta, aki majd győzelemre vezeti őket az arabok fölött. A feszültségek ellenére a Hazradzs arab törzs szövetségben állt velük.

Iszhák 304 Medinába visszatérve a muszlimok immár nyíltan gyakorolták új vallásukat. De az arabok zöme még mindig ősi törzsi vallásait gyakorolta. A muszlimok sorra megszentségtelenítették a régi szentélyeket és kegytárgyakat. Még házakba is betörtek, hogy ellopják a kegytárgyakat, amiket aztán a latrinákba dobtak. Egy alkalommal megöltek egy kutyát, és a tetemét egy kegytárgyhoz kötözték, és beledobták a latrinába.

Bevándorlás

Iszhák 314 A muszlim medinaiak fölesküdtek Mohamed háborúban való támogatására és a mekkai muszlimok megsegítésére. A mekkai muszlimok elhagyták városukat, és Medinába mentek. Mind a mekkai, mind a medinai muszlimok próbatétel előtt álltak.
Mohamed az utolsók közt hagyta el Mekkát, hogy Medinába távozzon. Medinában Mohamed megépítette az első mecsetet. Ekkorra Medinában kétfajta muszlim élt. Voltak a tősgyökeres medinai muszlimok, akiket „Segítőknek” (anszáriknak) neveztek, és az újonnan érkezők, akiket „Bevándorlóknak” (muhadzsiroknak).

Az egyezség

Mohamed megszövegezett egy politikai okmányt, ami a háború alapjait is lefektette. A zsidókat az okmány a muszlimok szövetségeseiként szerepeltette. Mohamed volt benne kijelölve döntőbírónak a viták elrendezésére.

Házasság

Muszlim 177 Körülbelül hét hónappal azután, hogy Medinába érkezett, az 53 éves Mohamed elhálta házasságát az akkor 9 éves Aisával. A lány elköltözött az apja házától arra a lakhelyre, amiből később a mecsethez kapcsolódó épületegyüttes lett. Tekintettel a korára, megengedték neki, hogy a babáit is magával vigye a hárembe.

A zsidók

Mekkában Mohamed a közösséget kettéosztotta muszlimokra és olyanokra, akik öröklött arab vallásaikat gyakorolták. Mekkában próféciái alátámasztására magáévá tette az összes klasszikus zsidó történetet, és kedvezően beszélt a zsidókról. Csakhogy Mekkában szinte egyáltalán nem éltek zsidók, és ennélfogva senki nem volt, aki ellentmondhatott volna neki.

Medinában viszont a népesség fele zsidó volt, akik tudtára adták Mohamednek az egyet nem értésüket. Medinában tehát Mohamed vitában állt a zsidókkal csakúgy, mint a káfir arabokkal. És noha nagyon kevesek voltak a városban, akik kereszténynek vallották magukat, Mohamed ellenük is fellépett vitái során. Medinában minden káfir szóbeli támadásoknak lett kitéve.

Iszhák 415 13 évvel azután, hogy elkezdett prédikálni, és 1 évvel azután, hogy Medinába ment, Mohamed – Allah elrendelésének megfelelően – háborúra készülődött. Arra, hogy megküzdjön az ellenségeivel: a káfirokkal.

Az első támadások

Iszhák 416-423 Mohamed hét fegyveres rajtaütésre küldte ki harcosait, hogy találjanak egy Mekka felé tartó kereskedőkaravánt.
A nyolcadik próbálkozásra a dzsihadisták megtalálták a karavánt. Egy embert megöltek, a többit pedig foglyul ejtették. A zsákmányt és a foglyokat visszavitték Medinába. De adódott egy kis probléma. Rajtaütöttek egy karavánon és megöltek valakit a béke egy megszentelt havában. Ez az arab törzsi szokás megszegését jelentette.

De a Korán kimondta, hogy a káfirok megszentelt hónapokban való megölése erkölcsös cselekedet. Azzal, hogy a mekkaiak ellenálltak az iszlámnak, megsértették Allahot, vagyis a megölésük igazolást kap.

Harc Allah ügyéért – Badr

A következő mekkai karaván nagy volt. Amikor a mekkaiak neszét vették, hogy a muszlimok támadásra készülnek, kiküldtek a védelmére egy kisebb sereget. Mohamed kiküldte az embereit, hogy vagy a karavánt támadják meg, vagy a védő sereggel csapjanak össze.

Iszhák 433 Mohamed és emberei útnak indultak Medinából abba a csatába, ami az egész történelem egyik legfontosabb csatájának bizonyult, egy csatának, ami örökre megváltoztatta a világot.

Iszhák 435 Mohamed örvendezett. Így szólt: „Halva látom az ellenséget a mezőn!” Badr felé haladtak, és az éjszakára a közelében táboroztak le. Több felderítőt is küldött a badri kúthoz, és azok két rabszolgát találtak ott vízhordó tevékkel. Biztosra vették, hogy a karavánhoz tartoznak, és odavitték őket Mohamed elé. Mohamed két embere kérdezte ki őket, mivel Mohamed épp imádkozott a közelben. Mohamed tudni akarta, hogy melyik csoporttal állnak szemben, a kurajs karavánnal vagy az Abu Szufján vezette sereggel. Az emberek azt válaszolták, hogy ők a kurajsoktól vannak. Mialatt Mohamed imádkozott, az emberei elkezdték verni és kínozni a foglyul ejtett rabszolgákat.

Iszhák 436 Mohamed mondta az embereinek, hogy a rabszolgák az igazat mondták nekik, amíg el nem kezdték verni és kínozni őket. Utána a rabszolgák már hazudtak, de ez volt az a hazugság, amit a muszlimok hallani akartak. Mohamed megkérdezte a rabszolgáktól, hogy hányan vannak ott a mekkai seregből, és hogy kik a vezérek. Amikor elárulták neki, ujjongott, és azt mondta a harcosainak, hogy Mekka a legjobb embereit küldte eléjük lemészárolni.

Iszhák 440-444 A mekkaiak hajnalhasadáskor masíroztak elő. A csata elkezdődött. Az iszlámot megelőzően rokont vagy törzstagot megölni tiltott dolog volt az idők kezdete óta. Az iszlám létrejöttétől testvér testvért, fiú apát ölt, Allah ügyében – a dzsihádban – harcolván.
Teljes volt a győzelem. Habár a muszlimok 2:1 arányú túlerővel kellett szembenézzenek, sikerült diadalmaskodniuk.

Iszhák 459 Elindultak Medina felé a hadizsákmánnyal és a váltságdíj fejében szabadon bocsátandó foglyokkal, kivéve egyet, aki Mohamed ellen beszélt. Azt a Próféta elé vitték megölni, de mielőtt lesújtott a kard, az megkérdezte: „Ki fogja gondját viselni a családomnak?”

Muszlim 230 A Próféta így válaszolt: „A Pokol!” Miután holtan összeesett, Mohamed ezt mondta: „Te hitetlen, aki nem hittél Allahban, az Ő Prófétájában és az Ő Könyvében! Hálát adok Allahnak, Aki megölt téged, és elégedetté tette szemeimet!”

Iszhák 481 A háború és a győzelem után ott volt a hadizsákmány, amit el kellett osztani. Az egyötödét kapta az Apostol, Allah Prófétája.

Mohamed prédikátorként és prófétaként hagyta el Mekkát. Medinába hozzávetőleg 150 muszlim áttérttel érkezett. Egy Medinában eltöltött év után mintegy 250-300-an voltak a muszlimok, és legtöbbjük igen szegény volt. A badri csata után egy új iszlám emelkedett fel. Mohamed politikusként és hadvezérként lovagolt ki Medinából. Az iszlám egy vallásilag motivált fegyveres politikai erővé vált – dzsiháddá.

Ebből a cikkből megismerhettük Mohamed életének az iszlám vallásból politikává, dzsiháddá válásának történetét.

Folyt. köv.

Forrás: CSPI Magyarország

Feltöltés alatt!

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes