Híres emberek az iszlámról

Alexis de Tocqueville

Bertrand Russell

Carl Gustav Jung

John Quincy Adams

Kertész Imre

Wesley János

William Ewart Gladstone

William James Durant

Winston Churchill

Charles de Gaulle 



alexis_de_tocqueville_croppedAlexis Charles-Henri Clérel de Tocqueville (1805–1859) francia politikai gondolkodó, történész, a szabadság és a demokrácia eszméinek tudós szószólója. Leghíresebb művei Az amerikai demokrácia (De la Démocratie en Amérique, 1835, 1840 I. ill. II. kötet), valamint A régi rend és a forradalom (L’Ancien Régime et la Révolution, 1856).


“Sokat tanulmányoztam a Koránt. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy kevés olyan vallás van a világon, amely annyira halálos az emberiség számára, mint Mohamedé. Amennyire látom, ez az alapvető oka a muszlim világban manapság annyira észlelhető hanyatlásnak, bár nem annyira abszurd, mint a hajdani politeizmus, azonban a szociális és politikai tendenciáitól véleményem szerint sokkal jobban kell félni, és ezért inkább hanyatlásnak, mint haladásnak tartom a pogánysághoz képest.”

Alexis de Tocqueville; Olivier Zunz, Alan S. Kahan (2002). “The Tocqueville Reader”. Blackwell Publishing. ISBN 063121545X. OCLC 49225552. p. 229.



bernardBertrand Russell (1872 – 1970) angol matematikus, logikatudós, filozófus és szociológus, Kingston III. grófja, Nobel-díjas közéleti személyiség.


„A bolsevizmus a francia forradalom jellemzőit ötvözi azokkal, amik az iszlám felemelkedéséhez vezettek. Marx azt tanította, hogy a kommunizmusnak végzetszerűen be kell következnie; ez egy olyan tudatállapotot hoz létre, mint amilyen Mahomet korai követőié volt. A vallások között a bolsevizmus inkább a mohamedánizmushoz hasonlít, mint a kereszténységhez vagy a buddhizmushoz. A kereszténység és a buddhizmus elsődlegesen személyes vallások, misztikus tanokkal és az elmélkedés szeretetével. A mohamedanizmus és a bolsevizmus  viszont gyakorlatias, szociális, és nem spirituális, valamint mindkettőnek az a célja, hogy meghódítsa az e világi királyságot.”

The Practice and Theory of Bolshevism,” (London, 1920), pp. 5, 114-115

carl-gustav-jung



Carl Gustav Jung (1875–1961) svájci pszichiáter, az analitikus pszichológia megalkotója.  A ma legismertebb pszichológiai fogalmak közül jó pár az ő nevéhez fűződik, munkái nagy hatással voltak a pszichiátriára, a vallások és az irodalom tanulmányozására.


Az 1930-as években Jungtól egy interjúban a következőt kérdezték: ” … van-e valami elképzelése arról, hogy mi lesz a következő lépés a vallási fejlődésben?” A következőt válaszolta:

„Nem tudjuk, hogy vajon Hitler elő fog-e állni egy új iszlámmal. Ebbe az irányba halad; olyan, mint Mohamed. Németországban olyan indulatok tombolnak, mint az iszlámban; háborús és iszlám. Mindannyian egy vad istentől mámorosak.”

Carl Gustav Jung, “Symbolic Life: Miscellaneous Writings (Volume 18 of The Collected Works of C. G. Jung),” Routledge, 1977, ISBN 9780710082916 p. 639



john_quincy_adamsJohn Quincy Adams (1767 – 1848) amerikai politikus, 1825 és 1829 között az Amerikai Egyesült Államok 6. elnöke.


„Krisztus után a hetedik században, egy vándorló arab az egyiptomi Hágár nemzetségéből [Mohamed] egy transzcendens géniusz erejét egy fanatikus természetfölötti energiájával és egy csaló tisztességtelen szellemével egyesítve, a mennyország küldöttének hirdette ki magát, és pusztulást és sötétséget terjesztett a Föld terjedelmes részén.
A mózesi törvények magasztos eszméiből az Egy mindenható Isten doktrínáját átvéve, ehhez végérvényesen kapcsolódott azzal az arcátlan hazugsággal, hogy ő maga Isten prófétája és apostola. Jézus új kinyilatkoztatásaiból átvette az örök élet és a jövőbeli büntetés hitét és reményét, melyet porig alázott azzal, hogy vallása minden megtorlását és jutalmát a szexuális vágy kielégüléséhez igazította. Az emberi boldogság forrását annak kútjánál mérgezte meg azáltal, hogy a női nem szociális helyzetét lealacsonyította, és megengedte a poligámiát, továbbá a vallása részeként észrevétlen és megsemmisítő háborút hirdetett az emberiség fennmaradó része ellen. DOGMÁJÁNAK LÉNYEGE AZ ERŐSZAK ÉS KÉJELGÉS: MAGASZTALNI AZ EMBER ÁLLATI TERMÉSZETÉT A SPIRITUÁLIS FELÉVEL SZEMBEN (A kiemelés az eredetiben is megtalálható). … A két vallás között, karakterbeli különbözőségük folytán, már egy 12 évszázados háború tombol. Ez a háború még mindig tart… Addig, amíg a hamis próféta kegyetlen és kicsapongó dogmái az emberi cselekedeteket motiválják, soha nem lesz béke a földön, és barátság az emberek között.”

“Unsigned essays dealing with the Russo-Turkish War, and on Greece, written while JQA was in retirement, before his election to Congress in 1830” [Chapters X-XIV (pp. 267-402) in The American Annual Register for 1827-28-29. New York, 1830.] p. 269



Kertékerteszsz Imre (1929 – 2016) Nobel- és Kossuth-díjas magyar író, műfordító. Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal
tüntették ki.


„Még a politikáról kellene egyet s mást mondanom, de az igazán fölösleges és unalmas időfecsérlés lenne. Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak.

Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja. Ráadásul mindez nem mondható el nyilvánosan. Miért nem? A kérdés nem nyugtalanítana, ha időközben nem vált volna belőlem »közéleti ember«.

Kezdem megérteni a kényszert, amelyből az általános nagy hazugság táplálkozik; egyszerűen lehetetlenség megvívni a kényszerrel, a politikusnak azért, mert elveszíti népszerűségét, az írónak ugyanezért; a jó modor a hazugság és a totális önfeladás. (…)

Lemondtam a Neue Zürchernek írandó cikkemet, holott szívesen elmondanám a véleményemet az előttünk álló várható változásokról. Gyilkos világ kezdődik, rasszizmus, nacionalizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik. Érdekes paradox zsákutca: miközben az Európai Uniót kibővítik, az Unió egyes országai beszűkülnek. A várható törvények ellentétben állnak az Unió alkotmányával, másrészt ki tagadná alapvető fontosságukat. Az a baj, hogy nem differenciálnak: külön törvények illetnék meg a szabad polgárt, és más törvényeknek kellene vonatkozniuk a muzulmánokra. Ez azonban kirekesztő politika lenne. Viszont lehetetlenség elgondolni, hogy, mondjuk, Franciaország két-három emberöltő múlva muzulmán ország legyen. Az általános félelem és hisztéria keltette indulatok által felkavart mélységekből előbukkanó politikusok inkább a saját hatalmuk javára akarják fordítani a helyzetet, semmint hogy valódi megoldásokon törnék a fejüket. Magyarán: megnyílt a lehetőség új diktatúrák előtt, amelyek a veszélyhelyzet ürügyén elsősorban a saját állampolgáraikra hoznak veszedelmet.”

Kertész Imre: A végső kocsma. Magvető, 2014, 224-25.; 289-90. o. (Mandiner)


john_wesley_by_william_hamiltonWesley János (1703 – 1791) anglikán lelkész, akit öccsével, Charlesszal együtt elsősorban mint a metodista mozgalom megalapítóját tartják számon.


„Azóta, hogy az iszlám vallás megjelent a világon, a támogatói… mint más nemzetekre rontó farkasok és tigrisek, széttéptek és szétszakítottak mindent, ami a könyörtelen mancsuk közé került, és vasfogaikkal porrá őrölték őket. A korábban létrejött számtalan városnak csak a neve maradt fenn. Ezek az országok, melyek valamikor Isten kertjei voltak, mára elnéptelenedett pusztasággá lettek. És rengeteg, egykor erős nemzet tűnt el a föld színéről! Ez volt az eredménye – és még ma is az – annak a dühöngésnek, tombolásnak és bosszúnak, amit az emberiség eme pusztítói véghezvittek.”
(Idézet a The Doctrine of Original Sin című műből, Works [1841], ix. 205)


Wwilliam-e-gladstoneilliam Ewart Gladstone (1809-1898) angol liberális politikus, az Egyesült Királyság miniszterelnöke négy alkalommal (1868–1874, 1880–1885, 1886, 1892–1894).


“Korán … egy átkozott könyv ( …) Amíg ez a könyv létezik, nem lesz béke a világon.”

Wikipédia



will01William James Durant (1885-1981) termékeny amerikai író, történész és filozófus. 1926-ban írt úttörő munkája A gondolat hősei (The Story of Philosophy) jelentősen segített széles körben népszerűsíteni a filozófiát.


“Az iszlám indiai hódítása valószínűleg a legvéresebb esemény a történelemben. Ez egy elszomorító történet, mivel az a nyilvánvaló tanulsága, hogy a civilizáció drága kincs, érzékeny keveréke rendnek és szabadságnak, kultúrának és békének, ami bármelyik pillanatban megbukhat a kívülről betörő vagy belülről megsokszorozódó barbároktól.”

The Story of Civilization: Our Oriental Heritage, p. 459.



 

churchill_portrait_nyp_45063Sir Winston Leonard Spencer-Churchill (1874 – 1965) brit politikus, miniszterelnök 1940–1945 és 1951–1955 között. Kiemelkedő képességű államférfi, szónok és stratéga, a brit hadsereg tisztje. Élete egyedülálló számú és mélységű kutatás tárgya a brit és világtörténelemben betöltött szerepe miatt. Rendkívül termékeny író, történelmi tárgyú írásainak elismeréseként az irodalmi Nobel-díj birtokosa (1953).


“Mily irtózatosak azok a tilalmak, amiket a mohamedánizmus ír elő a követőinek! A fanatikus őrjöngés mellett, ami oly veszélyes egy emberben, mint a veszettség a kutyában, ott van az a félelmetes, fatalista apátia. Ennek hatásai jelen vannak számos országban: könnyelmű szokások, szervezetlen mezőgazdaság, lomha kereskedelem és a tulajdon bizonytalansága a jellemző mindenhol, ahol a Próféta követői élnek.

Elfajzott érzékiség fosztja meg az életet a kellemtől és a kifinomultságtól, aztán a méltóságától és a szentségétől. A tény, hogy a mohamedán jog szerint minden nőnek valamely férfi abszolút tulajdonában kell lennie, akár gyerekként, akár feleségként vagy ágyasként, elhalasztja a rabszolgaság végső megszűnését addig, amíg az iszlám elveszíti nagy hatalmát az emberek között.

Egy-egy muszlim ragyogó tehetséget mutathat fel, de e vallás befolyása megbénítja a hívei társadalmi fejlődését. Nincs ennél nagyobb visszahúzó erő a világban. A mohamedanizmus messze nem haldoklik: militáns és térítő hitről van szó. Már kiterjedt Közép-Afrikára, mindenhol félelem nélküli harcosokat nevelt; és ha a kereszténységet nem védené a tudomány erős karja, azé a tudományé, ami ellen hiába harcolt, a modern Európa civilizációja elbukhat úgy, ahogy az ősi Róma civilizációja is elbukott.”

The River War; 1899 (Mandiner)



Charles de Gaulle (1890- 1970) francia tábornok, államférfi, a Francia Köztársaság 18. elnöke. A második világháborúban a francia nemzeti függetlenség feltétlen híveként szervezte és irányította a francia ellenállási mozgalmat. Személyisége a szabad Franciaországot szimbolizálta. A háború után alkotmányos reformot, a nemzeti érzelmeket hangsúlyozó erős államot teremtett Franciaországban. A francia V. Köztársaság (Cinquième République) megalapítója, s első közvetlenül választott elnöke volt 1962-től.


„(…) Akik az integrációt papolják, kolibri agyuk van. Még akkor is, ha tudósok. Próbáljuk integrálni az olajat és az ecetet. Rázzuk meg jól az üveget. A végén mindkettő ismét elválik. Az arabok arabok, a franciák franciák. Azt hiszik, hogy a francia test elnyelhet 10 millió muzulmánt, akik holnap 20 millióan, holnapután 40 millióan lesznek? Ha integrálunk, ha minden algériai arabot és berbert franciának tekintenénk, hogyan akadályozzuk meg, hogy a nagyvárosokban telepedjenek le, ahol az életszínvonal sokkal magasabb? A falumat meg nem Colombey-les-Deux Églieses-nek (Két templomú Colombey), hanem Colombey-les-Deux-Mosquées-nek (Kétmecsetes Colombey) neveznék.

Magyar Idők



 

Feltöltés alatt!

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes