“Iszlamofóbia”

Az “iszlamofóbia” terminus, melyet a muszlimokkal vagy az iszlámmal szembeni valamiféle irracionális, beteges gyűlöletnek tartanak, egy modern kori gondolat-bűncselekmény. Egy az egész világra kiterjedő mozgalom munkálkodik azon, hogy ezt törvényi szintre emeljék. A “fóbia” utótag az sugallja, hogy az iszlámmal kapcsolatos mindenfajta félelem vagy “fóbia” irracionális – mint pl. félelem Mohamed és a jelenkor imámjainak hitetlenek megölésére történő felszólításától, vagy a szeptember 11-ei támadásoktól, melyek ezeket a felhívásokat gyakorlatba ültették. A válasz ezekre a támadásokra egyfajta bigottságot tükröz, és valójában ettől kell félni – mondják.

Az iszlám azonban különbözik a kereszténységtől, hinduizmustól, judaizmustól és a többi vallástól, mivel egy politikai vallás. A muszlimok nem ismerik el a vallás és az állam elkülönülését. Továbbá a hiteles szövegeiben és tanításaiban, az iszlám minden más vallást – és nem vallást – elutasítandónak tart. Ráadásul az iszlám egy az egész világra kiterjedő iszlám állam – egy kalifátus – létrehozására törekszik, amely mindenhol rákényszerítené az emberekre az iszlám törvényeket és büntetné az eretnek gondolatokat.

És itt jön a képbe az “iszlamofóbia”. Abdur-Rahman Muhammad az Iszlám Gondolkodás Nemzetközi Intézetének volt tagja jelen volt, amikor az “iszlamofóbia” szót kitalálták. Azonban most már az iszlamofóbia elképzelést így jellemzi: “Ez az utálatos kifejezés nem más, mint gondolkodás-ellenes közhely, amit muszlim agytrösztök találták ki azért, hogy elhallgattassák a kritikusokat.” Vagyis az “iszlamofóbia” terminust fegyverként találták ki arra, hogy megbélyegezzenek és elnémítsanak mindenkit, aki szembeszáll a dzsihád terrorral.

Az 56 muzulmán kormányt plusz a Palesztin Hatóságot magában tömörítő Iszlám Együttműködés Szervezete (OIC) 2008-ban kampányba kezdett az “iszlamofóbia” ellen. Az OIC kinyilvánította szándékát azt illetően, hogy jogi eszközre tegyen szert azokkal a fenyegetésekkel szemben, melyet a “politikai karikaturisták és bigottak” jelentenek az iszlámra nézve. Ezzel a 2005-ben megjelenő dán Mohamed-karikatúrákra utaltak, melyek nemzetközi zavargásokat és öldökléseket váltottak ki a világ minden részén élő muszlimok részéről; nagykövetségeket gyújtottak fel, nem-muszlimokat gyilkoltak meg, köztük egy katolikus apácát. Ekmeleddin Ihsanoglu, az OIC akkori főtitkára a következőt mondta: “A muszlimokat becsmérlő, befeketítő, előítéletes, intoleráns és diszkriminatív kampánnyal támadják.” Vegyük észre, hogy ő a Mohamed-karikatúrákról beszélt, nem pedig azokról az emberekről, akiket a karikatúrák miatt megöltek. Ihsanoglu még az is mondta, hogy “Az iszlamofóbiát nem lehet csupán kulturális tevékenységeken keresztül kezelni, hanem egy erőteljes politikai programra van szükség.” Egy program, melynek célja korlátozni a szólásszabadságot. Abdulaje Wadé, Szenegál és az OIC akkori elnöke ezt mondta: “Nem gondolom, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a blaszfémia szabadságát jelentené. Nem lehet szabadság korlátok nélkül.” 2008 júliusában, egy a Capitoliumban tartott eligazításon, Aszma Fatima, a Pakisztáni Nagykövetség képviselője védelmébe vette a muszlim erőszakot, mondván elkerülhetetlen, és az iszlámot sértő beszéd betiltására szólított fel: “Önöknek becses a szólásszabadság, azonban ez nem értéksemleges. Nem kellene az emberek érzéseit megsérteni, hogy olyan pontra jussanak, amitől furcsa módon kell reagálniuk.”

Az “iszlamofóbia” vádjának célja az, hogy megbélyegezze, démonizálja, marginalizálja és végső soron kriminalizálja az iszlám kritizálását. Mindezt azért, hogy a dzsihád terrortevékenység szabadon, ellenállás nélkül folytatódhasson. Az “iszlamofóbia” vádja révén a dzsihád terroristák szövetségesei és támogatói egy értékes eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy elnémítsák a dzsihád terror ellenzőit.

 

További forrás a témához angol nyelven: ISLAMOPHOBIA: THOUGHT CRIME OF THE TOTALITARIAN FUTURE

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes