Saría

A sária az iszlám vallási jogrendszere, mely a hithű muzulmánok politikai, társadalmi és erkölcsi kötelességeit szabályozza. A sária a szunnából – Mohamed életmódjából, ahogy az az életrajzában, és lejegyzett hagyományaiban (a hadíszokból) megmaradt – származik. A saría különféle Korán verseket és történelmi elbeszéléseket egy egységes törvénykönyvvé alakít.

Bár egy muszlim egyén gyakran eldönti, hogy a saría melyik részét kövesse vagy ignorálja, a Korán 33:21 azonban kimondja, hogy nem helyénvaló a hívőnek saját magának választania (vagyis figyelmen kívül hagynia) olyan dolgokat, amit Allah már meghatározott.

Ezért egy olyan kormányzat, mely bármilyen módon korlátozza Isten Törvényét, az Allah ellensége és harcolni kell ellene. A sária bevezetése minden iszlám terrorcsoport legalapvetőbb célja. Miután egy iszlám állam létrejött, a Korán (9:29) és a saría (o9.8) kötelezővé teszi a muszlimok számára, hogy harcoljanak azok ellen a zsidók és keresztények ellen, akik nem tértek át vagy nem fogadják el az alacsonyabb – dimmi – státuszt.

Ezt elfelejtik elmondani a saría nyugati támogatói, akik a vallás köntöse mögé bújnak, és csak a kevésbé durva személyes szabályokról beszélnek (mint az ima vagy a higénia témaköre). Mindezt azért teszik, hogy úgy tűnjön, mintha a „becsmérlő” egy vallásos bigott lenne, aki intoleráns egy másmilyen hitrendszerrel kapcsolatban.

A valóság ezzel szemben az, hogy a saría félreérthetetlenül ellenzi a vallásszabadságot, a lelkiismereti szabadságot és az elképzelések szabad kicserélését. Erőszakos, nyíltan bigott a nem muszlimok irányába, diszkriminatív és szexista. Nagy része foglalkozik a rabszolgaság gyakorlatával. És ezek nem fognak változni attól, hogy ha valakire ráragasztják azt hogy „fóbiás”, vagy más módon sértegetik.

A következő válogatás kiemeli, hogy fontos témakörökről mit is mond valójában a saría. A szöveg Az utazó támasza (Umdat al-Szalik) klasszikus saría kézikönyvből származik, mely egyike a legmegbízhatóbb iszlám jogi szövegeknek. Angolul ITT érhető el a teljes verzió, magyarul részletek Bill Warner: Saría törvény nem muzulmánoknak című könyvében találhatók.

Bár egy 700 éves szövegről van szó, mégis az Umdat al-Szalik nem egy irreleváns vagy idejemúlt szöveg. Hitelességét bizonyítja az, hogy Egyiptom, Szíria és Szaúd-Arábia kormányai fordítatták le. A szöveg az első olyan iszlám jogi mű európai nyelven, mely megkapta a szunnita iszlám jogtudomány legfontosabb tekintélyének számító kairói al-Azhar Egyetemtől hitelességének elismerését. A leicesteri (Anglia) Kitaabun Books Service –mely a könyv brit kiadója – a weboldalára felrakta az al-Azhar dicsérő szavait:

„Igazoljuk, hogy ez a fordítás megfelel az arab eredetinek és illeszkedik az ortodox szunnita közösség hitéhez és gyakorlatához. – Al-Azhar, a muzulmán világban az iszlám tudományok legtekintélyesebb intézménye (Kairó, 1991. február).”

Továbbá a könyv nyitó oldalán hasonló elismerés található a Muzulmán Testvériséggel kapcsolatban álló amerikai International Institute of Islamic Thought iszlám intézménytől:

„Nincs kétség afelől, hogy ez a fordítás értékes és fontos munka angolul beszélőknek, akár úgy mint iszlám jogtudományi tankönyv, vagy mint jogi hivatkozási alap tudósoknak, tanult laikusoknak, és tanulóknak.” Dr. Taha Jabir al-‘Alwani, International Institute of Islamic Thought (Herndon, VA; 1990. december)


A dőlt betűs részek az eredeti szöveget alkotják.

Véleményszabadság, lelkiismereti szabadság

 

(o8.1) Ha egy épelméjű, serdülőkorú személy önként elhagyja az iszlámot, megérdemli, hogy megöljék.

(o8.4) Nincs megtorlás azért, ha valaki megöl egy aposztatát/hithagyót (mivel valaki olyat ölnek meg, aki megérdemli a halált).

Azok a cselekedetek, melyek az „iszlám elhagyásának” számítanak, és amiért ki kell végezni az illetőt az o8.7-ben vannak felsorolva. Ezekből részlet:

-2- hitetlenséget szándékozik elkövetni most, vagy a jövőben

-3- tagadja Allah létezését… vagy a neki tulajdonított jellemzők közül bármelyiket

-6- gúnyosan beszél Allah nevéről, utasításairól, a tiltásairól… vagy a fenyegetéseiről

-7- tagadj a Korán bármelyik versét

-8- gúnyosan azt mondja: „Nem tudom mi a hit.”

-17- úgy gondolja, hogy a dolgoknak maguktól, vagy természetükből kifolyólag Allah akaratától független oksági befolyással rendelkeznek.


 

Dzsihád 

 

(o9.0) A dzsihád a kafírok (nem muszlimok) elleni háború, mely a mudzsahada szóból ered, és melynek célja az iszlám saría jogrendszer meghonosítása.

A dzsihád az olyan Korán verseken alapul, mint:
-1- „Előíratott számotokra a harc” (Korán 2:216);

-2- „Öljétek meg őket ott, ahol csak rájuk akadtok” (Korán 4:89);

-3- „Harcoljatok a társítók/bálványimádók ellen, mind ellen” (Korán 9:36);

és az olyan hadíszokra, mint amiket Bukhári és Muszlim is lejegyzett, és amiben a próféta azt mondja:

[Muszlim 001,0031] Mohamed: „Parancsot kaptam, hogy háborút viseljek az emberiség ellen, míg el nem fogadják, hogy nincs más isten, csak Allah, és míg nem hiszik, hogy én vagyok az ő prófétája, és el nem fogadnak minden kinyilatkoztatást, melyet mondok. Amennyiben megcselekszik ezeket a dolgokat, védelmezni fogom az életüket és tulajdonaikat, hacsak a saría másként nem rendeli, mert ebben az esetben sorsuk Allah kezében van.”

(o9.1) A dzsihád [a nem muszlimok ellen, a saját országukban] a közösség kötelessége… „Akik ellátnak egy harcost a dzsihádban, az olyan, mintha maguk végeznék a dzsihádot.”

(o9.7) A kalifa [a legmagasabb vezér, aki egyben király is és egyfajta pápa] háborút indít a zsidók, a keresztények és a zoroasztriánusok ellen, amíg azok vagy muszlimokká nem válnak, vagy meg nem fizetik a nem muszlimokra kirótt fejadót (dzsizját), összhangban a legmagasztosabb Allah szavaival:

„Harcoljatok azok ellen, akik megkapták az Írásokat (zsidók és keresztények), de nem hisznek Allahban vagy a Végső Napban. Ők nem tartják tilosnak, amit Allah és az Ő Küldötte megtiltott. A keresztények és a zsidók nem követik az igazság vallását mindaddig, amíg be nem hódolnak, meg nem fizetik a fejadót [dzsizját] és megalázottá nem válnak.” (Korán 9:29)

(o9.9) A kalifa minden más néppel [kafírokkal] harcol, amíg azok muszlimokká nem válnak.


Homoszexualitás

 

(p17.3) A próféta ezt mondta: “Öld meg azt aki szodómiát követ el és azt is aki hagyja, hogy vele ezt tegyék.” 


A nők

 

Az m3.4-m3.7 azt mondja, hogy egy nő „nem rendelkezhet a saját házasságáról”, ami azt jelenti, hogy nem házasodhat saját választása szerint. Egy férfi gyám jóváhagyására van szükség a házasság érvényességéhez.

Az m3.8 szerint egy nő nem választhatja meg szabadon gyámját. A gyámot rokoni alapon határozzák meg. Miután egy nő megházasodott, a férje lesz a gyámja.

Egy muszlim nő nem házasodhat össze egy nem muszlim férfival (Korán 2:221). A saría egy le nem fordított részemegtíltja az arab nőknek, hogy egy nem arab férfival házasodjanak. (Forrás itt.)

(m13.4) Egy nőnek nincs joga ahhoz, hogy megtartsa a gyermekét egy előző házasságból, ha újraházasodik.

(m5.1) A nő kötelessége a férjével közösülni abban a pillanatban, amint
(a) azt a férje kéri;
(b) otthon vannak;
(c) az asszony fizikailag képes rá

(m10.11-12) A feleség számára nem törvényes elhagynia a házat, csak a férje engedélyével.

(m10.12) Ha a férj észreveszi feleségén az engedetlenség jeleit, akkor először szóban kell figyelmeztetnie az asszonyt. Ha továbbra is engedetlen, akkor minden szó nélkül tartózkodik tőle (nem létesít szexuális kapcsolatot vele) vagy megverheti, de csak oly módon, hogy ne sérüljön meg, ami azt jelenti, hogy nem törhet csontot, nem sebesítheti meg, vagy nem okozhat véraláfutást.

(o4.9) Egy nő halálakor vagy sérülésekor fizetendő kártérítés feleannyi, mint egy férfi után fizetendő jóvátétel.

(l10.3) Az általános részesedést úgy kell felosztani, hogy a férfi mindig két nő részét kapja. (Az öröklésre vonatkozó szabályok a Korán 4:11-en alapulnak:
[Korán 4:11] Gyermekeitekre vonatkozóan Allah ekképpen rendelkezik: A fiúgyermeket az örökség elosztásakor annyi illeti meg, mint amennyi két leánygyermek része. […]

(m2.3) Nem törvényes a nő számára, hogy fátyol nélkül elhagyja a házat.


Kafírok (nem muszlimok, gyaúrok)

(o4.9) Egy zsidóért vagy keresztényért fizetendő jóvátétel harmada annak, amit egy muszlimért kell fizetni.

(h8.24) Nem engedélyezett zakátot (alamizsnát) adni egy kafírnak…

(e2.3) Visszataszító/sértő egy nem muszlim tányérját/edényét használni vagy ruháját viselni.

Az e8.3 azt mondja, hogy egy nem muzulmán nem érintheti meg a Koránt.

Az f21.2 szerint egy nem muszlim nem „keveredhet” egy muszlimmal bizonyos eseményeken.

A g1.2 szerint bár engedélyezett egy muszlim számára, hogy meglátogasson egy nem muszlimot, ha az beteg, de nem javasolt. (Ugyanez a helyzet egy nem muszlim rokon sírjának látogatásával kapcsolatban – g5.8.)

(l5.2) egy nem muszlim nem örökölhet egy muszlimtól.

Az o1.2 szerint nem büntetendő az a muszlim, aki megöl egy nem muszlimot.

Az o1.0-11 szerint az iszlám állam nem muszlim alattvalóját nem érheti bántódás, ha
– megfizeti a fejadót (dzsitját);
– betart bizonyos iszlám szabályokat, főleg a házasságtörésért és a lopásért járó büntetéseket (megkövezést ill. kézlevágást);
– megkülönbözteti magát a muszlimoktól úgy, hogy másképp öltözik;
– az útnak átmegy a másik oldalára, ha egy muszlim szembejön;
– megelégszik a köszöntés egy alacsonyabb formájával;
– beleegyezik abba, hogy nem épít új templomokat, vagy nem építi a házát magasabbra, mint a muszlimok.

(o22.13) A bíró két pereskedővel szemben elfogulatlanul jár el, mindkettőt ugyanolyan tisztelettel ülteti le, egyenlő figyelmet szentel mindkettőnek, és így tovább, kivéve, ha az egyikőjük egy nem muszlim, ugyanis ez esetben a muszlimnak jobb helyet biztosít.


Becsületgyilkosság és szex

 

(o1.2) A következőket nem kell megtorolni: … -4- ha az anya vagy apa (vagy az ő anjuk vagy apjuk) megöli a leszármazottját, vagy leszármazottjának leszármazottját.

o12.2  A házasságtörés büntetése megkövezés. A házasság előtti szex (paráználkodás) büntetése 100 korbácsütés.


Rabszolgaság

 

Az utazó támasza című iszlám jogi útmutató jelenlegi angol változata csak nyomokban tartalmazza az iszlám rabszolgasággal kapcsolatos széleskörű tanításait, talán azért, hogy elrejtsék az iszlám és a rabszolgaság között meglévő kapcsolatot. A könyv Rabszolgaság című (K32.0) fejezetét nem fordították le. Ugyanakkor más fejezetekben fellelhető a rabszolgák elfogása illetve az erőszakos térítés szentesítése, nyilvánvaló erőszak hatására.

(o9.13) Amikor egy gyermeket vagy nőt elfognak, rabszolgákká válnak, csupán azon tényből kifolyólag, hogy elfogták őket, és az asszonyok előző házassága azon nyomban érvénytelenné válik.

(o9.14) Amikor egy felnőtt férfit elfognak, a kalifa fontolóra veszi (az iszlám és a muszlimok) érdekeit, és dönt
a fogoly haláláról;
rabszolga sorsáról;
váltságdíj nélküli szabadon engedéséről;
váltságdíj fejében történő szabadon engedéséről;
vagy egy az ellenség által foglyul ejtett muszlimért cserében történő szabadon engedéséről.
Ha a fogoly muszlim lesz (mielőtt a kalifa döntene), akkor nem szabad megölni, helyette a fent említett három lehetőség közül kell választani.

(o9.12) Aki megtér az iszlámba mielőtt elfognák, azt nem szabad megölni, annak nem szabad elkobozni vagyonát, vagy fiatal gyermekét foglyul ejteni.

Az o4.9 egyike azon szabályoknak, mely a rabszolgákat tulajdonnak tekinti, akiket egyfajta kártérítésként kell kezelni

Az o20.2 világossá teszi, hogy a felszabadított rabszolgának „igaz muszlimnak” kell lennie.


Lopás

 

(o14.1)  A személy jobb kezét levágják, legyen az muszlim vagy nem muszlim alattvalója az iszlám államnak.  


Művészetek és zene

 

(r40.1) A zenei eszközöket el kell pusztítani.

– Furulya, húros hangszerek és az ehhez hasonlók elutasítva

– A végítélet napján ólmot fognak önteni azoknak a fülébe, akik az énekeseket hallgatják.

– A dalok képmutatást eredményeznek.

(r40.3) Tudni kell, hogy az éneklés vagy az ének hallgatása visszataszító (kivéve, ha a dalok a vallásosságot támogatják.)

(p44.1) Azok, akik képeket készítenek, a pokol tüzén fognak égni, ahol egy lény rá fog támadni minden egyes képért, amit készített, azért, hogy a pokolban megkínozza.

[w50.2] A képek Allah teremtő tettét utánozzák (amikor élőlényeket ábrázolnak).
[Bukhari 4,54,447] Az egyik alkalommal egy kitömött párnát ké- szítettem [Aisha] Mohamednek, amit állatok képeivel díszítettem. Az egyik nap többedmagával bejött, és izgatottság jeleit vettem észre az arcán. Megkérdeztem tőle, hogy „Mi baj van?” Azt válaszolta, hogy „Mit keres itt az a párna?” Azt válaszoltam, hogy „Neked készítettem, hogy pihenhess rajta.” Erre a következőt mondta: „Nem tudod, hogy az angyalok nem mennek be olyan házba, ahol képek vannak, és hogy az a személy, aki a képet készítette, a végítélet napján egészen addig fog bűnhődni, amíg életet nem lehel abba a képbe, amit készített?

(o17.9) Nem megengedett képekkel dekorálni a falat (általánosan úgy magyarázzák, hogy élőlények képeivel).


Megjegyzések: 

 A sária néhány helyen kifejezetten részletes, mint például az ánusz megmosására történő instrukciók terén. Ugyanakkor a modern élet számos rutinjára és apró-cseprő dolgaira nem ad útmutatást. Az iszlám jogtudomány (fikh) tudósai ezért fatvákat adnak ki, melyek a meglévő törvények szellemében határozzák meg egy téma iszlám jogi értelmezését.


 

Irodalom magyar nyelven:
Bill Warner: Saría törvény nem muzulmánoknak, megvásárolható itt.

Irodalom angol nyelven:
Reliance of the Traveller
Sharia Law for the Non-Muslim (CSPI)
Mapping Sharia: Sanctioned Violence (Beyond Reliance)
Jihad in Islamic Law (An in-depth thesis by the Center for Security Policy)
5 True Things About Sharia
Sharia USA: From a Survivor

 

Keresés az archívumban

Keresés dátum alapján
Kategória kiválasztása
Keresés a Google-n

Képgaléria

Bejelentkezés | Szerkesztő Gabfire themes