Szégyen: a muzulmán kultúra védőpajzsa. A fegyver ellene? Humor.

Iskolai tabló: "Az ott én vagyok"

Az időutazás tulajdonképpen lehetséges. Ha meg akarod ismerni, hogy az Arab-félsziget kultúrája milyen volt másfél ezer évvel ezelőtt, ehhez csupán egy iszlám országba kell ellátogatnod- vagy az országodban egy muzulmán párhuzamos társadalomba. Talán van autójuk, mobiltelefonjuk és Nike cipőjük, de mindezeket a nem-muzulmánok találták fel és alkották meg, és nem változtatják meg az eredeti muzulmán kultúra lényegét, amely virtuálisan ugyan az maradt, mint amilyen a szeretett prófétájuk idejében volt.

A kultúráknak szükségük van bizonyos önvédelmi mechanizmusokra annak érdekében, hogy sértetlenek maradjanak. Az ilyen mechanizmusok, mint amilyen a  nemzeti büszkeség érzése és ünneplése, nagyon ritka Európában. Ennek egyik fő oka az Európai Unió rendíthetetlen munkálkodása azon, hogy a nemzeti identitást a brüsszeli bürokrácia felé irányuló lojalitással helyettesítse. Egy másik ok a széles körben elterjedt bűnösség érzése amiatt, amit teljesen más emberek, teljesen más időben követtek el a zsidók ellen a 20. század derekán. A kultúránkra, biztonságunkra és gazdaságunkra gyakorolt romboló hatással szembeni ellenállás, amely a nagyon különböző kultúrákból történő tömeges bevándorlás eredménye, ezért veszélyesen alacsony.

A muzulmán kultúrának másfelől nagyon erős önvédelmi mechanizmusa van. A néhány legfontosabb ezek közül természetesen az a tény, hogy a nem muzulmán életmódra való áttérést szociális kirekesztéssel, erőszakkal vagy akár halállal is büntetik; és hogy egy muzulmán csak muzulmánnal házasodhat, így előzve meg a nem muzulmán szokások és értékek belépését a családba és a közösségbe. A családon belül házasodás (a mentális és fizikai betegségek komoly kockázata ellenére), jellegzetes ruhadarabok viselése (iszlám fátylak, nikábok és burkák), speciális étel fogyasztása (halal), az erős azonosulás az ummával – amely szembehelyezkedik a nem muzulmánokkal- és a nem muzulmánokkal kötött igaz barátság tiltása mind olyan kultúrát és identitást hoz létre, amely eltávolítja a muzulmánokat a nem muzulmánoktól. Ezekből adódóan a muzulmán kultúra képes volt változatlan maradni az elmúlt 1400 évben, azon kulturális és tudományos fejlődés ellenére, ami körülöttük végbe ment és még a mai napig is tart.

Szégyen

Mindez köztudott, de pszichológusként szeretnék kihangsúlyozni egy konkrét pszichológiai jelenséget: a szégyenérzetet. A szégyenérzet olyankor jelenik meg, amikor áthágjuk azokat a szociális szabályokat, amelyek szerint nevelkedtünk. Jörg Wettlaufer egy német evolúciótörténet professzor a Kiel Egyetemről azt állítja, hogy „a megszégyenítő rituálék úgy tűnik, megbélyegeznek, és kizáró hatásuk van, amely meggátolja a megújulást és a szociális újraegyesülést”. Más szavakkal: a szégyen a kulturális evolúció ellenmérge.

 A dán Aalborg Egyetem humort kutató tanszéke (igen van ilyen) a föld 73 országában mérte a neurózisnak olyan fokát, amit gelotofóbiának hívnak. A gelotofóbia az „attól való félelem, hogy kinevetnek” és a gelotofóbiások ennél fogva rendkívül ügyelnek arra, hogy elkerüljék a megszégyenülést. Kiderült, hogy a dánok a legkevésbé gelotofóbok a világon (1,67 százalék szenved enyhe gelotofóbiában), míg a leginkább gelotofób emberek a Közel-Keleten élnek (33 százalékuk szenved gelotofóbiában).

A szégyen fogalma hangsúlyos a muzulmán kultúrában és ez arra készteti a muzulmánokat, hogy óvakodjanak a kulturális normáktól és viselkedésektől való eltéréstől. A szégyen erős képzetének kialakítása így egy pszichológiai fegyver a muzulmán kultúra változástól való megóvásához.

A legjobb orvosság a szégyen ellen? A képesség, hogy tudjunk magunkon nevetni. Ez talán részben oka az iszlám világban jelen lévő ön-irónia nyilvánvaló hiányának- még akkor is ha ez nagyon is szükséges és gyakran lényeges. Eltekintve a következményektől, a humor valószínűleg a leginkább alábecsült fegyver a vallási fanatizmussal és a muzulmánok közötti integráció hiányával szemben. Ez szükséges ahhoz, hogy felrázzunk egy a szégyentől mumifikálódott társadalmat és ahhoz, hogy rámutassunk annak viselkedésbeli és vallási gyengeségére. Nem csoda, hogy a világ muzulmánjainak többsége olyan agresszíven reagált a Mohamed karikatúrákra és általában az iszlámot kritizáló szatírákra. Mindazonáltal ez a szükséges gyógyír és ennek beadásával soha nem hagyhatunk fel. Egy mosoly kíséretében.

Írta: Nicolai Sennels pszichológus és szerző Dániából, JihadWatch

Print Friendly, PDF & Email